Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Kis tájak nagy lelke. És példája

Meglehetősen régi, és mindmáig megválaszolatlan kérdés, hogy az ember hol érvényesülhet könnyebben: a pezsgő szellemi életet nyújtó városban vagy a falu csendjében? Hol alkothat jelentősebbet az ember: egyetemmel/egyetemekkel, könyv- és levéltárakkal, szellemi alkotóműhelyekkel rendelkező városokban, vagy otthon, a falusi portán berendezett dolgozószobában? A helyes válasz talán az volna, hogy mindkét helyen, hiszen mindkét változatra számos példa felmutatható.

Ez ma is így van, miként az előttünk járók idején sem volt másként. Utóbbi mellett szólva Arany János például nagyszalontai otthonában vetette papírra költői pályája első alkotásait, de a magyar irodalom egyik legkiválóbb remekeként ismert és kedvelt művét, a Toldit is a hajdúváros csendjében alkotta. Mindamellett, hogy a költészettel rokonságban enyhén szólva sem álló mindennapi szolgálati, hivatali teendőit hiánytalanul ellátta.

Benkő József, az erdővidéki – középajtai és köpeci – református lelkipásztor, aki például a magyar botanikában elsőként alkalmazta Carl von Linné kettős nevezéktanát, ő is otthon, középajtai dolgozószobájában vetette papírra tudományos munkáit, köztük fő művét, a Transsilvaniát és a Transsilvania specialist. Hadd tegyem hozzá gyorsan: irigy pályatársaktól és hivatalosságoktól eredő, majdnem állandó ellenszélben. Benkő olyan korban gyűjtögette és levelezte össze hatalmas munkáihoz az alapanyagként használt forrásait – pár évtizeddel Arany előtt –, amikor a mai távközlési eszközöknek híre-hamva sem volt, s a postát is csak váltott lovakkal röpítették a szélrózsa minden irányába.

És akkor még nem is ejtettem szót Kőrösi Csoma Sándorról, aki az alig pár négyzetméteres zanglai, fűtetlen cellájában írta meg munkáit, köztük Tibet történetét és földrajzát, illetve állította össze a világon elsőként a harmincezer szóból álló tibeti szótárát. Mint mondtam, az ő korukban nem léteztek a ma rendelkezésre álló komfortok és műszaki eszközök, de a kitartás, az ügyszeretet, nem kevésbé a tudás és a szorgalom, miként az ő munkásságuk bizonyítja, mindenek felett állt.

Ebbe a sorba illeszkedik a mostani lapszámunkban is említett két kiválóság: Benedek Elek és Petri Mór. Bizonyára nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy Elek apó – és munkatársa, Pósa Lajos – nélkül aligha született volna meg akkor az irodalmi igényű és értékű magyar gyermekirodalom, miként a kisbaconi otthon csendje nélkül ki tudja, hogyan lett volna Erdélyben, sőt a Kárpát-medencében olyan gyermeklap, mint a korabeli magyar irodalom nagyjait is soraiban tudó Cimbora. Akár hálásak is lehetnénk, amiért Elek apó idejekorán kiábrándult a politikából… És bizonyára nem tévedek túl nagyot, ha azt mondom, hogy Petri Mór mérhetetlen szorgalma, kitartása és ügyszeretete nélkül aligha született volna olyan, mindmáig forrásértékű, monumentális szilágysági monográfia, mint amilyent joggal emlegethetünk egy napon Orbán Balázs hasonló értékkel bíró monumentális Székelyföld-leírásával.

Valamennyiük közös vonása, hogy nem palotákban és nem szellemi fellegvárakban születtek, hanem olyan „kicsiny” településeken, mint Nagyszalonta, a Szilágyság és Szatmár találkozásánál elhelyezkedő Tasnádszarvad, illetve az erdővidéki Bardoc és Kisbacon. Kistájakról indultak valahányan, sok-sok társukhoz hasonlóan őket is kistájak lelke adta és emelte a tudományok világába. Gyermek- és ifjúkorukban egyiküket sem kényeztette el az Élet, felnőtt korában éppenséggel Kőrösi Csomának és Benkőnek sem sok jutott a földi jóból. De tanulságos és példaértékű az, hogy valamennyiük esetében a tanítómesterektől kapott tudás és útravaló, az erre alapozott, vagy inkább ehhez társított ügyszeretet, szorgalom, konok kitartás és tenger sok munka gyümölcsei beértek. S amellett, hogy e gyümölcsök mindmáig, de még az utánunk jövőknek is mindenkoron szellemi táplálékul szolgálnak, örök érvényű példaként is állnak.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

balla sandor

Az, hogy mi egy szerencsésebb és élhetőbb korban élünk, részben Semmelweis Ignác tehetségének, kitartásának és áldozatkészségének köszönhető. A tisztaságra való törekvés – főként tapasztalati alapon – a különböző történelmi korok orvoslásában, sebészetében is többé-kevésbé jelen volt, de messze nem olyan tudatossággal és alapossággal, ahogyan manapság. A reformkori magyar orvosnak óriási jelentősége volt abban, hogy a higiéniai etikett a mai szintre jutott.

dane tibor kalman

Immár egy éve múlt, hogy reggel, ébredés után nem azzal indítom a napot, hogy: Na, melyek a mai tennivalók a Művelődés szerkesztőségében? A számbevétel után mindig következett a fontossági sorrend kialakítása, ami aztán be is került aznapra az előjegyzési naptáramba, ahol már sorakozott néhány korábbi bejegyzés. Bár egy éve már, hogy nyugger vagyok, azért most sincsen másképp. Minden napra van bőven tennivalóm, igaz, igyekszem az életemet is úgy alakítani, hogy legyen is. 

Zsúfolásig telt templomok, kívül-belül ünneplőbe öltözött hívek, imára kulcsolt kezek, szóban-énekben, fohászban megfogalmazott hála annak, aki Urunk mindenkoron és mindenekfelett. Nagyon tömören így tudnám összefoglalni az eltelt egy hónapban Dél-Erdélyben és Erdővidéken lezajlott ünnepi egyházi eseményeket. S ha mindehhez hozzávesszük még a csíksomlyói, több mint háromszázötvenezres pünkösdi gyülekezést, világosan látjuk és érezzük azt a felhajtóerőt, azt a lelki töltetet, amellyel feltarisznyálva ki-ki nekivághat a szürke és hajtós hétköznapoknak. 

(...) Petőfi és az ő erdélyi, segesvári emlékezete nemcsak a maroknyi, egyre fogyó fehéregyházi magyarságé, hanem általában és összességében a teljes nemzeté, etnikai és állampolgári vonatkozásban egyaránt, sőt a mindenkori szabadságvágyóké is. Azoké is, akik a négy égtáj felől Székelyföld és a Királyföld peremén barangolva meg-megállnak egy röpke főhajtásnyira az Ispánkútnál, esetleg a fehéregyházi múzeumot és kegyhelyet is meglátogatják. 

Minap, március 25-én, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának ünnepi rendezvényén magyar állami kitüntetéseket adtak át. A Vallásszabadság Házában megtartott eseményen családtagok, barátok, világi és egyházi elöljárók, nem kevésbé kíváncsi sajtósok körében a kolozsvári magyar külképviselet „vonzáskörzetéhez” tartozó területen élő és munkálkodó tizenkét dolgos ember vehette át több évtizedes munkájáért az elismerést.

Amilyen az életformánk, olyanok az ünnepeink is. Ha csak belső terekben, kisebb közösségekben élhetjük meg a farsangunkat, akkor is meg kell próbálnunk megélni. Akkor derűsebb szívvel állunk meg az „igazi” farsangolók mellett is. Vendégnek lenni könnyebb, ha van otthonunk, ahonnan eljöttünk.

A város kreatív, úttörő energiái egy adott pontban összeértek, és megszületett a Holnap Irodalmi Társaság. A fordulópontot Juhász Gyula Nagyváradra érkezése hozta el, aki egyetemi kapcsolatait is felelevenítette azért, hogy a régóta óhajtott irodalmi mozgalom életre keljen. (...) A garabonciás írógárda a Budapesten központosuló kulturális élet mellé egy másik, a konzervatív irodalmi szemlélettel szemben haladó vidéki centrumot próbált megteremteni. Összekötötte őket még valami: az Ady Endre iránti rajongásuk. Egy rendszeresen megjelenő irodalmi lapban gondolkodtak, végül egy antológia összeállításában állapodtak meg, amelyet 1908. szeptember 27-én mutattak be a városháza dísztermében. Az eseményt sajtó alá rendező Antal Sándor büszkén emelte ki: „Ma költő áll a sereg élén”, és „ez a költő Ady Endre”. 

Szóval megkezdtük az új esztendőt. Egy pillantásnyi visszatekintéssel az elmúlt tizenkét hónapra, s a magam személyes szemszögéből főleg az utóbbi hatra, amióta a lap éléről leköszönő, ténylegesen nyugdíjba vonuló Dáné Tibor Kálmántól átvettem a főszerkesztői feladatkört. Nyugodt szívvel állapíthatom meg, hogy a teljes 2021. évi termésünknek egyetlen lapszámáért és egyetlen mellékletéért sem kell pironkodnunk, és ez elsősorban szerzőinknek köszönhető.

Amennyiben Magyarország a téli, Románia pedig a nyári időszámítás mellett dönt, a két ország között két óra eltolódás is lehetne – ennek megvalósulására azonban vajmi kevés az esély. Ha az Európa Bizottság úgy látja, hogy az egyes tagállamok tervei komoly fennakadást okoznának az egységes piac működésében, az óraátállítás további halasztását javasolhatja. 

Az ötvenhatosok példája bármilyen nehéz élethelyzetben kapaszkodót jelenthet, így a mostani, világjárványban is erőt meríthetünk tőlünk-belőlük. Bátorságuk, töretlen akaraterejük és a túlélésbe vetett óriási hitük mindnyájunkat arra ösztönöz és biztat, hogy soha semmilyen körülmények között ne adjuk fel a harcot és a reményt. Még a legreménytelenebbnek tűnő pillanatokban is a végsőkig kell küzdeni az életért, a megmaradásért, a szabadságért.

Benkő Levente

A zene, bármilyen műfajban is szülessen, de minőségi legyen, az márpedig lelket simogató, bút feledtető, erőt adó, pozitív tölteteket hordozó, mindenféle lelki nyavalyákra jótékony valami. 

Benkő Levente

A lapunk éléről nyugdíjba vonuló főszerkesztőnk, Dáné Tibor Kálmán azzal a jó tanáccsal köszönt el júniusi összegző írásában, hogy utódja „merjen újítani lapkivitelezésben, tartalomban vagy akár tematikákban is”, s hogy látszódjon a lapon az új gazda esze- s keze nyoma. E megszívlelendő tanácsot természetesen elfogadom, de ha jól belegondolok, mint minden más sajtótermék, a mi lapunk gazdája is tulajdonképpeni maga az Olvasó, hiszen mi, különféle beosztásban dolgozó sajtósok, szerkesztők csak kiszolgálói vagyunk az Olvasónak.

2021 minden szempontból atipikus év. Olimpiai játékok páratlan évben – ilyet még a két világháború sem okozott. De az örömhír, az örömhír: Tokióban lesz olimpia.

Kiemelt támogatóink mindig az olvasók voltak. Őket éreztem egyfolytában magam, magunk mellett a lapigazgatás nehéz pillanataiban, hisz mi tagadás, ilyenek is voltak az elmúlt nyolc évben. Hasznos tanácsaikkal, időnként láthatatlanul is, de határozottan alakítgatták kiadványunk arculatát, vagy éppen tematizálták a Művelődést. 

Gergely Zsuzsa

A pandémia egyfajta buroklétre kényszerített bennünket. Azt hittük, hogy élünk, pedig csak kütyüknek köszönhetően kerültünk valóságközelbe. Összemosódtak a napok, a hetek, a jelenségek és az értelmezések. Ideje volt mindezt magunk mögött hagyni.