Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Kész a leltár

Kanyar előtt az életem. Bár tudom, hogy ez csak reám tartozik, de azért mégse. Ezért engedtessék meg, hogy a számomra ezen nagyon fontos esemény előtt, egy röpke számvetés erejéig visszapillantsak, különösen az elmúlt nyolc esztendőre – amelyet a Művelődés folyóirat (fő)szerkesztésével töltöttem – s beszámoljak a kedves olvasóknak, nem utolsó sorban a közvéleménynek, hogy mit műveltem ezzel a kiadvánnyal, ameddig az irányítása reám volt bízva. Teszem ezt azért, mert június 30-val lejár a mandátumom a folyóirat élén, s július elsejével végleg nyugdíjba – de nem nyugállományba – vonulok. Megtisztelő a lapfenntartó Kolozs Megyei Tanács részéről, hogy egy újabb mandátumot ajánlott fel nekem, de az embernek mindig tudnia kell, hogy hol a helye, mikor kell eggyel hátrébb lépni, s helyet adni a fiatalabb nemzedéknek.




Dáné Tibor Kálmán

Mindenekelőtt olyan volt számomra az elmúlt nyolc év, amit a Művelődés folyóirattal töltöttem, mint egy jól működő házasság: nem könnyű, de nagyon szép. Nem könnyű, mert azzal a szándékkal érkeztem a laphoz, hogy megpróbálom új helyzetbe hozni a kiadványt, fejtörést okozva ezzel a sajtótörténészeknek, akik esetleg egyszer majd kiértékelik a Művelődésnek ezt a periódusát, s szentenciát mondanak arról, hogy merész vállalkozásom mennyire volt sikeres, vagy sem a folyóirat eddigi 73 éves történetében. Hisz én tudom, hogy többek között felborítottam a „kánont”. Vagyis nem bölcsész vagy újságírói végzettséggel kerültem a lap élére, mint ahogyan az addigi főszerkesztők a folyóirat történetében, hanem matematika tanári és művelődésszervezői diplomával a zsebemben, no meg némi sajtós tapasztalattal. Gyakorlati művelődésszervezéssel 1982 óta foglalkoztam, 1993 és 2013 között hivatásszerűen. Amikor megpályáztam a Művelődés főszerkesztői tisztségét, a merészség vállalkozásomban az volt, hogy kipróbáljam az addigi főleg gyakorlati kultúra-szervezői ismereteimet miként tudom elméleti síkon kamatoztatni a közművelődési folyóiratnál. Mondom, majd a sajtótörténészek dolga lesz eldönteni, hogy ez nekem mennyiben sikerült, vagy sem. Az alábbiakban viszont következzen, csak éppen leltárszerűen, hogy miután 2013. július elsejével átvettem a lap irányítását, mit bátorkodtam újítani ezen az egyik legrégebb (1948 óta, négy év kimaradással) megjelenő hazai magyar sajtótermékünkön. Sikerült elköltöztetni a szerkesztőséget abból az irodájából, amelyben 1990 óta működött Kolozsváron – a központban ugyan, de egy alig tíz négyzetméteres, rozoga falépcsőn megközelíthető padlásszobában –, az EMKE Szabédi Emlékházába. Ezzel pedig méltányosabb körülmények közé kerülhetett a lapszerkesztés, köszönet érte az erdélyi közművelődési ernyőszervezetünknek, amely befogadott ingatlanába, s az elmúlt évek folyamán meghatározó szerepet töltött be a folyóirat kiadásának működtetésében. A 2014. esztendőben a Kolozs Megyei Tanács részéről zöld jelzést kaptak az addig zárolt szerkesztőségi állások, s így még abban az évben sikerült bedolgozói státusból főállású szerkesztővé tenni Benkő Leventét és adminisztrátornak Péter Jánost. A következő évben Demeter Zsuzsa versenyzett sikerrel a fotóriporteri, képszerkesztői posztra, valamint Balla Sándor a másik szerkesztői állásra. Mindvégig a nyolc év alatt a lap könyvelését Mureșan Maria végezte, akihez három évvel ezelőtt a személyzeti ügyek intézésére csatlakozott Faur Ofelia. Ez volt az a csapat, amelyik mellettem állt az elmúlt időszakban, nélkülük nem tudtuk volna megjelentetni havonta a Művelődést, s az immár közösen alakított lapújító szándékot megvalósítani. Köszönet érte.

Az elmúlt nyolc év alatt szerkesztőségünk 96 havi lapszámot jelentetett meg, valamint az utóbbi három évben – 2019, 2020, 2021 esztendők elején – egy-egy mezőgazdasági naptárat is, a lapfenntartó Kolozs Megyei Tanács támogatásával. Megyei önkormányzati hivatalunk a teljes lapkiadást finanszírozta a lapszerkesztéstől a nyomdai kivitelezésen át a terjesztésig. Az elmúlt nyolc évben pedig a megyei tanács sokat segítette a költségvetésből működő intézményünk adminisztrálásának törvényszerű ügyintézését, de sem szóban, sem írásban soha nem befolyásolta a lapszerkesztést, vagy megpróbálta volna tematizálni a kiadványt tartalmi szempontból. Továbbá az elmúlt időszakban 25 tematikus melléklete is megjelent lapunknak, legtöbbjük terjedelemben gazdagabban, mint a havi lapszámok, a Communitas Alapítvány és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. szíves támogatásával. A mellékleteinkről szerénytelenség nélkül elmondhatjuk, hogy sikeres kiadványok voltak, különösen azok, amelyek Erdély egy-egy kisrégiójának a kulturális értékeit mutatták be. De adtunk ki mellékleteket a hazai magyar házak láncolatáról, évente jelentettük meg a kulturális díjazottak méltatásait tartalmazó kiadványunkat, nyomtattunk népdalfeldolgozásokat tartalmazó kórusmű mellékletet karvezetőknek, vagy éppen szopránfurulyát tanulni vágyók számára gyakorlati jellegű füzetet. Lapunk 2014 márciusától színes borítóval jelent meg, rajta egy-egy benne megjelenő íráshoz kötődő fényképpel, minden lapszámban tematikus vezércikket közöltünk, s a kiadvány belvilágának tördelését kissé fellazítottuk, magazinosabbá tettük, cikkeit pedig olvasmányosabbá. Megtartva az addig használt rovatokat, amelyek égisze alatt jelentek meg a Művelődés különböző írásai, újabbakat vezettünk be, mint például a Tudomány vagy a Szabadidő címűeket. Igyekeztünk a lapot közérthető kulturális, ismeretterjesztő kiadvánnyá fejleszteni, no meg tükröztetni benne, amennyire lehet, a hazai magyar közművelődési életünk eseményeit. A lap kivitelezése szempontjából 2014 márciusától, az arculatváltás pillanatától, mindvégig magunk mellett tudhattunk, igényes munkájukkal, két kiváló kolozsvári intézményt: a Könczey Elemér vezette IDEA PLUS grafikus műhelyt, amelyik a nyomdai előkészítést végezte, valamint a Nagy Péter irányítása alatt álló IDEA Nyomdát. Azt nem tudtam összeszámolni, hogy lapunk munkatársaival hány olvasótalálkozón vettünk részt a nyolc év alatt, idehaza és Magyarországon, ellenben 22 alkalommal rendeztünk tematikus Művelődés Estet az EMKE kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházában. Ez utóbbi rendezvényeken igyekeztünk különböző szerzőinknek lehetőséget teremteni, hogy egyes lapszámainkban megjelent írásaik tematikáját bővebben kifejtsék az érdeklődő közönségnek, s egyben találkozhassanak az olvasókkal. Örömmel tölt el, hogy néhány, pályafutása elején álló, tudományművelő fiatal folyóiratunk hasábjain kezdte el ismeretterjesztő jellegű írásainak megjelentetését, vagy állt éppen először közönség elé, mint előadó a Művelődés Estek rendezvényein. A hitelesség mindig fontos szempont volt a lapszerkesztés folyamán. Vagyis igyekeztünk közérdekű, vagy éppen időszerű közművelődési témákat bemutatni folyóiratunk hasábjain, az írások pedig az illető szakterület kiváló ismerőitől származtak.

Megújítottuk a Művelődés folyóirat honlapját is muvelodes.net név alatt. Nem mintha nem lettünk volna megelégedve a régi honlappal, de annak tulajdonosa, a Kolozsvári Művelődés Egyesület vezetője, a lap akkori főszerkesztője, hosszas huzavona után, végül mégsem kívánta rendelkezésünkre bocsátani az elektronikus felületet, más szándékai voltak vele. Sajnálatos módon, a szándék azóta is szándék maradt, a weboldal parlagon hever, lemerevedve tükrözi a folyóirat 2014. áprilisi állapotait. Így új elektronikus felületet kellett indítanunk a fentebb már említett név alatt, s ebben partnerünk, és azóta is bedolgozói státusban munkatársa lapunknak Lázár Lehel. Úgy gondolom, s ezt igazolják az olvasói visszajelzések is, hogy egy felhasználóbarát weboldalt épített ki, amelyen nemcsak a lap írásai jelennek meg, hanem különböző, a szerkesztőség által fontosnak talált kulturális hírek, nem utolsó sorban a lappal kapcsolatos események, információk is. Természetesen a honlappal messze megugrott a nyomtatott formában 900 példányban megjelenő Művelődés olvasótábora, és nem panaszkodhatunk, hisz közel 700 darab kiadványt tudunk főleg könyvtárak és különböző intézmények fele értékesíteni. No meg a folyóirat felkerült a Facebookra is, ezzel biztosítva kiadványunk többezres olvasottságát. Lapunk munkáját egy öttagú szerkesztőségi tanács támogatja, amelynek tagjai Egyed Ákos akadémikus, Kása Zoltán, Pozsony Ferenc és Péter István egyetemi tanárok, és Széman Péter, az EMKE elnöke. Köszönet az együttműködésért, hisz az elmúlt időszakban számtalan esetben kértük ki szakmai tanácsaikat, vagy éppen írásaikkal vettek részt lapunk életében.

Kiemelt támogatóink mindig az olvasók voltak. Őket éreztem egyfolytában magam, magunk mellett a lapigazgatás nehéz pillanataiban, hisz mi tagadás, ilyenek is voltak az elmúlt nyolc évben. Hasznos tanácsaikkal, időnként láthatatlanul is, de határozottan alakítgatták kiadványunk arculatát, vagy éppen tematizálták a Művelődést. Jól esett dicséretük és mindig fontosnak tartottuk építő jellegű kritikáikat, amelyeket igyekeztünk a lap érdekében hasznosítani. Köszönet mindezért, s egyben reményemet fejezem ki, hogy továbbra is böngészői, támogatói lesznek a folyóiratnak.

Egyetlen tanácsom van a főszerkesztésben engem követő utódomnak. Mégpedig az, hogy merjen újítani lapkivitelezésben, tartalomban vagy akár tematikákban is. Hisz az elkövetkezőkben látszania kell a Művelődésben, hogy új gazdája van a kiadványnak, aki egyértelműen jobbító szándékkal érkezett a szerkesztőség élére, de a saját elképzelései mentén kívánja alakítani a folyóirat további sorsát. És ne ijedjen meg attól, hogy számtalan kritika éri majd ezért. A jó szándékúakat fontolja meg. A rossz szándékúakkal ne foglalkozzon, mert a kutyák dolga, hogy ugassanak, de az úton haladni kell előre a cél felé, s felesleges időtöltés megállni kővel dobálni a csaholókat. Ez utóbbi gondolatot Churchilltől kölcsönöztem, s számtalanszor eszembe jutott, miután nyolc évvel ezelőtt átvettem a lap irányítását. Természetesen a jövőben is a lap támogatói között leszek. Ha kell és kér, tanácsot is szívesen adok majd az új főszerkesztőnek. De nem fogok duzzogni, ha nem fogadja meg. Hisz én mindig jószándékkal ugyan, de mi tagadás, már a felelőtlenségem teljes tudatában fogom tenni, míg az új kollégának döntéseit a folyóirat kiadásával kapcsolatban a felelőssége teljes tudatában kell meghoznia. Az elkövetkezőkben pedig nemcsak az én, de az új főszerkesztő élete is kanyart fog venni. Nem kívánok neki könnyű éveket a lap élén, de legalább olyan szépeket, mint amilyeneket én tölthettem el a nyolc év alatt a Művelődéssel.

Amíg kopogtatom a számítógépbe a Művelődéstől leköszönő üzenetemet, érkezik a hír a Kolozs Megyei Tanácstól: Benkő Levente kollégám pályázatát elfogadta a lapfenntartó megyei önkormányzat a főszerkesztői tisztség betöltésére. Július elsejétől tehát az ő irányítása alá kerül a folyóirat. SZÍVBŐL GRATULÁLOK!

2021. június 9.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

2021 minden szempontból atipikus év. Olimpiai játékok páratlan évben – ilyet még a két világháború sem okozott. De az örömhír, az örömhír: Tokióban lesz olimpia.

Gergely Zsuzsa

A pandémia egyfajta buroklétre kényszerített bennünket. Azt hittük, hogy élünk, pedig csak kütyüknek köszönhetően kerültünk valóságközelbe. Összemosódtak a napok, a hetek, a jelenségek és az értelmezések. Ideje volt mindezt magunk mögött hagyni.

Demény Péter

Milyen jellemző, hogy ez a költő, aki így ünnepel, és akinek a születésnapját a Magyar Költészet Napjának nevezték ki, folyamatosan megosztotta az olvasókat és a világot. Horger Antalról mindenki tud, a Szabad-ötletek jegyzékének kiadása körül irdatlan botrány kerekedett, most egy minden bizonnyal hamisított kézirat körül folyik a vita.

Brînzan-Antal Cristina

Mára a nőnap egyre inkább elveszítette politikai tartalmát és mondanivalóját, ma már inkább apró ajándékokkal, virággal kedveskednek a nőknek. 

Pontosan harminc éve annak, hogy huszadik századi történelmünkben eladdig s azóta is páratlan tüntetésen vonultunk utcákra. Egy-egy szál gyertyát s egy-egy könyvet vittünk magunkkal arra a néma menetelésre, amelyet ama decemberi, romániai rendszerváltozás utáni hetekben, szűk két hónapban, az anyanyelv szabad használatának elemi emberi jogát megérteni sehogyan sem akaró akkori központi hatalom merevsége kényszerített ki, s amely néhányszázezres nagyságrendben mérhető lelket érintett, és mozgatott meg.

Harminckét éve már, hogy a Himnusz születésnapja egyetemes ünnepe magyar kultúránknak, nemcsak itt a Kárpát-medencében, hanem szerte a nagyvilágban, ahol még becsülete és értelme is van a magyar szónak.

Péter István

Wuhanból jött egy éve: valaki nyitva hagyta a laborajtót, netán denevért, tatut készített ebédre és nem szűrte le a levét… De távoli… különben is, ami kínai, úgyis elromlik.

 

Mert nem igaz, hogy a mai tizen-huszonéveseket „semmi sem érdekli”, s „bezzeg a mi időnkben…” Csak meg kell találni velük a közös utat, a közös hangot, legalább arra pár percre, amíg számukra ez fontos és hasznos.

Vallasek Júlia

Idén március 10-én felfüggesztették Romániában a frontális oktatást. Mondhatni március 11-én mindenki átállt online oktatásra, noha ez az állítás több sebből is vérzik.

Gergely Zsuzsa

Tizenkilenc évvel ezelőtt, amikor néhány bukaresti fiatal bejelentette, nemzetközi filmfesztivált szervez Kolozsváron, sokan szkeptikusak voltak: miért nem a fővárosban? Minek fesztiválozni, ha zárnak be a mozik, és mindenki otthon, laptopról néz filmeket? A kételkedőket hamar elhallgattatta a vérprofi szervezés, már az első kiadásban megmutatkozott a seregszemle minden értéke.

Dáné Tibor Kálmán

Csakis a magyarságtudatom szűrőjén keresztül vagyok képes megérteni a körülöttem élő más anyanyelvű embertársaim nemzeti érzelmeit, a saját kultúrájukhoz való ragaszkodásukat.

Száz év telt el a trianoni békediktátum óta, de mi még mindig a hibásokat és a kifogásokat keressük, a miérteket és hogyanokat boncolgatjuk, és a lehetséges alternatívákon töprengünk.

Hetvenöt évvel ezelőtt értek véget a második világháború európai harcai. Akkor, azon a májusi napon tette le a fegyvert a náci Németország, amelyet mind a köztudat, mind a közbeszéd mai napig felelőssé tesz ama rettenetes világégés kirobbantásáért. Kétség nem fér hozzá, hogy a Nagy Háborúként is emlegetett és ismert első világégés gefreitere, azaz tizedese, a bécsi autodidakta festő diktálta német politikai és katonai vezetés az elsőszámú felelőse annak, ami 1939 kora őszén kirobbant. És utána történt. 

Dáné Tibor Kálmán

Kijárási tilalom – soha nem hittem volna, hogy egyszer én is megérem. Szüleimtől, nagyszüleimtől hallottam erről, igaz, olyankor mindig a háborúról meséltek. De hát most is háború van. Nem ember–ember elleni, nem egyik politikai hatalomnak egy másikkal szemben vívott csatájáról, hanem az egész emberiség viaskodik most egy láthatatlan, sok milliárd mikroszkopikus katonával rendelkező ellenséggel. 

Benkő Levente

Napokon át töprengtünk a szerkesztőségben, hogy márciusi lapszámunkban mivel köszöntsük a tavaszt. És az Olvasót, természetesen. Európa népeinek 1848. évi csodálatos tavasza felemelő pillanatainak és tanulságainak felelevenítésével, tolmácsolásával induljunk? Rendben, de ezt már megtettük, s bár ismételgetni nem árt, mégis kivártunk.