Az Egyesült Nemzetek Szervezete Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) már jó ideje szellemi, és nem tárgyi örökségként jegyzi a kézművességet az ide tartozó népművészeti tárgyalkotással együtt, belátva és beláttatva ezen tevékenységek kiemelt kulturális hozadékát, a több nemzedéken át felhalmozódott elméleti és gyakorlati tudást emelve be az ápolandó, megőrzendő értékek tárházába.
Azért fontos ezt hangsúlyoznunk, mert jelenleg Erdélyben (és tágabb értelemben Romániában) minden jel arra mutat, hogy a kézművességet elsősorban gazdasági/termelői tényezőként tartják számon, szemmel láthatóan hanyagolva annak szellemi-kulturális dimenzióit. A kézművesek mint kisvállalkozók a kereskedelmi kamarákhoz tartoznak, és az esetleges támogatásokat a gazdasági, és nem a kulturális minisztériumok írják ki. Nem létezik egy kidolgozott, átfogó felmérésekre alapuló, a kormány által elfogadott kézműves fejlesztési stratégia, egy minősítési rendszer, de még a kézművesekre vonatkozó törvény is 1964-ben módosult legutóbb!
Ugyanide tartozik, bár nemzetközi szinten, hogy a Szabadalmi Hivataloknál nem lehet egy általános, kézműiparra vonatkozó közösségi védjegyet iktatni, hiszen a levédhető tevékenységek ipari kategóriákra vannak osztva. Így például egy HAND MADE közösségi védjegy esetében külön-külön kell fizetni minden ágazatra (textil, bőr, fém, stb.), ami által több mint tízszeres többletköltséggel számolhat az, aki arra adja a fejét, hogy helyi vagy regionális védjegyek segítségével emelje ki a mesteremberek tevékenységét a piaci környezetben.
Az Erdélyi Kézmíves Céh Egyesület és partnerei ezt a visszás helyzetet ellensúlyozandó igyekeznek olyan civil kezdeményezéseket kidolgozni, felkarolni és bejáratni, amelyek révén a gyakorló mesteremberek valamilyen védettséget élvezhetnek az ipari szektorral szemben. Ezek közül található egy online Kézműves Katalógus (kezmuvesseg.ro) kidolgozása és folyamatos bővítése; kézműveseknek szóló eseménynaptár összeállítása; vásárok szervezése a kolozsvári és a brassói Magyar Napok alakalmából; a Kézművesség Világnapjának mint mozgalomnak a nemzetközi szinten való elindítása; nyitott kézműves műhelyek turisztikai forgalomba való bevonása. Kiemelt fontosságúnak tartjuk a Transsylvanicum mozgalmunkat, amelynek fő célja olyan minősítési rendszer kidolgozása, amely alkalmas az erdélyi kézműipari termékek zsűrizésére a magyarországi Páva védjegy mintájára. A Hagyományok Háza és a Népművészeti Egyesületek Szövetsége (NESZ) együttműködésében ugyanis megújult a magyar népi iparművészeti termékek hitelességét, minőségét és eredetiségét már több évtizede garantáló Páva védjegy.
Hasonló módszer kidolgozásához keresünk egyrészt erdélyi szakembereket minden hagyományos és modernebb kézműipari ágazatból, másrészt olyan partnereket és befektetőket (főként szakmai civil szervezetek formájában), akiknek a szakmai és anyagi hozzájárulásával közösen vállalható lesz e közösségi védjegy bejegyzése a Szabadalmi Hivatalban. Így a Transsylvanicum nemcsak közösségi védjegy lesz, hanem a részt vállaló szakmai intézmények közös tulajdona is, ami reményeink szerint tovább növeli a rendszer életképességét, fenntarthatóságát és sikerét.
Közben országos szinten is történt egy, megítélésünk szerint fontos lépés, szintén a civil szférában: tavaly decemberben megalakult, és idén júniusra hivatalosan is bejegyezték az első kézműves szövetséget (Federația Rețeaua Meșteșugarilor Rurali), amelynek tagjai nem a kézművesek, hanem az őket képviselő civil szervezetek lehetnek. A tizenhat alapító szervezet egyike az EKC, sőt, az első vezetőségi tanácsban is mandátumot szereztünk és munkát vállalunk. Itt emelném ki, hogy egy ilyen föderáció lényege a munkaviszony a hazai román, német, roma és más nemzetiségű szakmai szervezetekkel. Ez elengedhetetlen például a fent említett Transsylvanicum védjegy kidolgozásához, működtetéséhez, amelynek figyelembe kell vennie az itt élő nemzetiségek népművészetét.
A másik jó hír, hogy alig egy hete, a kormány elfogadott egy memorandumot, amelynek értelmében már idén szeptembertől az európai de minimis típusú támogatási rendszerbe külön szerepeltetik a kézművesek vásárokon való részvételének költségtámogatását. Ez nem sok, mégis esélyt ad eljutni rendezvényekre. És ami fontosabb: megtettük az első lépést afelé, hogy a kézművesek maguk között versengjenek, ne a nagyipari és más piaci szereplőkkel kelljen megvívniuk napi szélmalomharcukat.
