Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A Kalotaszegi krónikácskák zsoboki bemutatójáról

Kovács Kuruc János zilahi történelemtanárt nem kell bemutatnom, mert mindenki ismeri tevékenységét, amelyet a kultúra és a sport terén fejt ki. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Zilah és vidéke fiókegyesület alelnöke, és most nem vállalkozom minden tevékenysége felsorolásához, mert egy oldal sem lenne elég. A sportnak nagy szerepe van a testedzésben és egy megye magyarságának megismerésében és összetartásában, ez a Kovács Kuruc János által kitalált és szervezett Szilágysági Öregfiúk focitornája. Ennek köszönhetően évente többször és több helyen mérkőznek meg amatőr labdarúgók, és túlzás nélkül mondható, hogy ez a legtöbb magyar embert összefogó szi­lágysági esemény. Ezeket a találkozásokat fogta össze egy szép könyvbe, amelynek címe: Barangolás Öregfiúkkal a Szilágyságban. A Szilágysági magyarok a Szilágyságot bemutató könyv szerkesztője, társszerzője, ahogy szokták mondani, ennek a nagy vállalkozásnak a lelke. Már kész van ennek a műnek a folytatása, reméljük, mihamarább az olvasók kezébe kerül.

Kovács Kuruc János a szilágysági történelemmel foglalkozó számtalan cikk szerzője. Most szerkesztőként, társszerzőként újabb hiánypótló munkát tett le az asztalra Kalotaszegi krónikácskák címmel. Kovács Kuruc János Kalotaszeg szülötte, de az élet Szilágyságba, Zilahra sodorta (szerencsére). Ezért is vállalta e hiánypótló mű szerkesztését és több helység monográfiájának a megírását. E művet már bemutatták Szilágysámsonban, Szilágysomlyón és Zilahon is, ideje volt a gyökereknél is bemutatni. Az alkalom is méltó volt ehhez: január 20-án kezdődött Zsobokon a reformáció kezdetének 500-ik évfordulójára megemlékező ünnepségsorozat, amelyet a Kalotaszegi Református Egyházmegye és a zsoboki gyülekezet szervezett. Kitűnő alkalom volt megemlékezni a Magyar Kultúra Napján is.

A zsoboki művelődési otthon zsúfolásig megtelt a több mint 200 érdeklődővel, Kovács Kuruc János tisztelőivel, kalotaszegi rokonok, ismerősök mellett nagyon sokan eljöttek Szilágyságból is. Zsobok közigazgatásilag ugyan Szilágy megye része, de tájegységként Kalotszeghez tartozik. Az 1968. évi megyésítéskor ugyanis néhány kalotaszegi magyar falut Szilágy megyéhez csatoltak, ezzel is bontva ezt a különleges magyar tájegységet. A januári esemény fényét nagyon sok kulturális, egyházi és politikai személyiség emelte, többen fel is szólaltak. Nagytiszteletű Vincze Minya István, a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperese köszöntötte a „kedves keresztény magyar testvéreket”, megköszönte Zsoboknak a példás szervezést, és hangsúlyozta a magyar egység fontosságát. Egyebek mellett elmondta, most, amikor az 500-ik évfordulót ünnepeljük, számba kell venni a reformáció pozitív dolgait is, például azt, hogy az anyanyelvű Biblia által a hívek „visszatértek az Istenhez”. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában, hiszek a magyarság feltámadásában! Az egység Isten csodálatos műve, a szétszakadás meg az ördögé!” – zárta szavait az esperes.

Nagytiszteletű Barta István Zsolt, zsoboki lelkész kiemelte a fiatalság nevelésének fontosságát. ,,A hagyományokat tovább kell adni, ez tartja össze a következő nemzedéket. Vissza kell térnünk az alapokhoz, mert gyökerek nélkül nem lehet élni” – mondta.

Seres Dénes parlamenti képviselő ugyancsak a fiatalok itthon maradását tartotta a legfontosabbnak, amiért az erdélyi politikumnak mindent meg kell tenni. Méltatta Kovács Kuruc János szerepét a Szilágy megyei kulturális életben. Mint mondta, „Kovács Kuruc János idevalósi, de azért már tősgyökeres szilágysági”, majd megköszönte Kovács Kuruc János fáradhatatlan tevékenységét, és az összefogást szorgalmazta, amely a megmaradásunk záloga.

Hegedüs Csilla kultúráért felelős RMDSZ-alelnök is a kultúra fontosságát hangsúlyozta. „Azért maradtunk meg, mert templomba járunk, magyarul beszélünk, magyar táncot járunk és magyarul énekelünk. Fontos, hogy lássák, mi értékeket képviselünk. Erdélyben volt, van és lesz a jövőnk” – fogalmazott.

Szilágyi Róbert, a Szilágy Megyei tanács alelnöke azt mondta, hogy „őseinktől örököltük a hagyományainkat, meg kell őriznünk azokat!” Ő is méltatta Kovács Kuruc Jánost és kiemelte, hogy nagyon régóta és jól ismeri, mert tanára volt.

Fodor Tamás, a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus konzulja is örömét fejezte ki, hogy ilyen sok nemzettársával tud együtt lenni ilyen szép kulturális ünnepen. Örömét fejezte ki, hogy jó példával járnak itt, Kalotaszegen és Szilágyságban is az emberek. Beszéde végén arra biztatta az egybegyűlteket, hogy „mindent meg kell tenni a magyar nemzet felvirágoztatásáért!’’.

Dr. Péntek János nyelvész, professzor, aki több munkát letett már az asztalra Kalotaszegről, és Kovács Kuruc János földije, egyebek mellett arról beszélt, hogy valamikor „Zsobok volt a reménytelenség, most a remény falva lett”, s hogy „a magyar kultúra napját méltó Zsobokon ünnepelni”.


Zsoboki látkép (forrás: zsobok.ro)

Kovács Kuruc János bemutatta a könyvet és köszönetet mondott a társszerzőknek, a támogatóknak. Mint mondta, a könyv 47 település tömörített monográfiáját tartalmazza, megjelenését pedig nagyon sok barát támogatta. „Tenni kell, nem kell félni, szeretet kell, és minden megoldódik” – mondta Kovács Kuruc János.

Balog Balázs, a MTA nyelvészeti kutatója, aki több évig élt itt Kalotaszegen, Nyárszón, kiemelte, hogy e könyv megjelenése példaértékű. „Kovács Ku­ruc János kultúr-kovász, igyekszik összefogni az embereket ebben a két régióban, Kalotaszegen és Szilágyságban. A népi kultúrában Kalotaszeg csúcsteljesítményre volt képes a szövés, a faragás, a néptánc és a népzene terén. Úgy érzem, hogy ide tartozom” – mondta Balog Balázs.

Egyed Ákos történész-professzor, akadémikus is barátjának nevezte Kovács Kuruc Jánost és méltatta munkásságát. Mint mondta, Kovács Kuruc János kiváló helytörténész és közösségszervező, egyben felhívta a figyelmet arra, hogy helytörténet nélkül nem hiteles egy nemzetnek vagy egy országnak az átfogó történelme. „Fejet hajtok a szerzők előtt. A kalotaszegi emberek járják tovább ezt az utat. Volt, van és lesz Kalotaszeg!” – mondta Egyed Ákos.

A könyvbemutatót követő műsorban felléptek: Gáspár Attila zenetanár és citerazenekara, Marosán Csaba, a Kolozsvári Állami Színház művésze, a szilágybagosi Birtalan József és dalárdája, a Mákvirágok. Az est záróműsora a helyi ifjúsági tánccsoport fergeteges táncaival ért véget. A vacsora közben és utána is kiváló muzsikusok húzták a lelket melegítő nótákat: Varga István prímás, Becske Adrienn brácsás, Birtalan József pikulás és Rákóczi Sándor harmonikás.

Nem lenne teljes a beszámolóm, ha nem említeném meg a „zsoboki csoda” megteremtőit, nagytiszeletű Molnár Irma volt zsoboki lelkésznőt és férjét, nagytiszteletű Molnár János professzort. Ebből a gödörfaluból, ahol szinte nem volt semmi munkalehetőség, Isten segítségével, ahogy ők is vallják, csodára voltak képesek. Külföldi és belföldi jóakaratú emberek segítségével gyermekházat, öregházat, malmot, pékséget, tejfeldolgozót, gyümölcsprés­üzemet, állatfarmot és gépállomást építettek. Persze ehhez szükség volt a zsoboki emberek önzetlen közmunkájához is. Érdemes lenne ezt a zsoboki példát és mentalitást máshol is meghonosítani.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

A tordai Fazekas Céh, Fazekas Társulat és a Tompa Testvérek üzeme

Ha Torda múltjáról akarunk ismereteket szerezni, akkor Orbán Balázsnak a Torda és környéke című könyvét is el kell olvasnunk. Innen megtudhatjuk, hogy Tordán a mezőgazdasági tevékenységeken kívül a mesterségeknek nagy szerepe volt. Itt dolgoztak tímárok, szűcsök, asztalosok, csizmadiák, cipészek, kovácsok, mészárosok, szabók, szíjgyártók és fazekasok.

székelykapu

A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum kiadásában jelent meg Balassa M. Iván szép kiadású munkája a Székelyföldre jellemzőnek tartott kapukról. Székelykapuk régen és ma címmel átfogó tájékoztatást ad e kaputípusról.

kolozsvár táncház

Nem véletlen, hogy Kolozsváron több mint 40 éve működik táncház. Úgy gondolom, 2017-ben elsősorban a közösségformáló erejével, a communitasban megélt magasabb dimenzióval magyarázható, hogy az itteni táncház átlagban 60–80 embert vonz be. Másfelől hasonló súlya lehet annak, hogy a szabad táncolás olyan művészi, önkifejezési forma, ami egy kis munkával bárki számára elérhető lehet. 

Pávai István több évtizede foglalkozik a Sóvidék népzenéjének kutatásával. Gyermekkori emlékei között őrizte a korondi mulatságokban látott táncokat, a hegedű–cimbalom–bőgő összeállítású hangszeregyüttest és néhány akkoriban hallott dallamot. Ezeket az élményeket a Sóvidéken élő anyai rokonságának köszönhette.

oroszfalu templom

Helyi szinten homályos múltú szokást elevenítettek fel nemrég a Kézdivásárhelyhez tartozó Oroszfaluban. A kis település észrevétlenül folytatja a maga inkább falusinak mondható életét Kézdivásárhely árnyékában, miután 1941-től az addig önálló községet közigazgatásilag a városhoz csatolták. Utcái még mindig földutak, jelentős a földművelők és háztájit gondozók száma, miközben a város amolyan mostoha gyermekeinek érzik magukat. 

vargyas, alszegi fonó

Erdővidék (Kovászna megye) nagy községének sajátos téli szokása volt a társasbál. Ez újév előtt egy héttel kezdődött, és általában egy hétig tartott. Ősi alapja a télfordulóhoz, vagyis a világosság sötétség feletti győzelmének a megünnepléséhez kapcsolódik. Ez a színjátékszerű esemény – amelynek szereplői legények, leányok – több népszokásnak volt a gyűjtőpontja. Ebben teljesedtek ki a későbbi táncszokások, a névnap- és az újévköszöntés, vagyis a hajnalozás, az aprószenteki korbácsolás, a fonó szokásanyaga is.

Húsvét

A hímes tojás, piros tojás mai napig is az egyik legalapvetőbb tárgyi kelléke a kereszténység legnagyobb ünnepének, a húsvétnak. Az egyházi szimbolika szerint a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi. Díszítését és kultikus felhasználását azonban nem a kereszténységtől eredeztethetjük, viszont az – mint annyi más esetben is – törekedett a meglévő, megszokott gyakorlat kereszténnyé tételére. Már a IV. századból vannak adatok arról, hogy a tojást egyházi áldásban részesítették. Az áldás hivatalos bevezetéséről a XII. századtól van tudomásunk, és ez a gyakorlat a mai napig is él a katolikus vallás, különösen a csíki katolikusság körében, de él a felvidéki katolikusok, a görög katolikusság, az ortodox vallás hívei között is.

Nyárádselye

A magyar kalendáriumi szokások táji tagolódásának, változatainak, típusainak rendszerezése az ezután elvégzendő néprajzi feladatok közé tartozik. Ez lehetetlen is minden vidékre kiterjedő, alapos, a változatok sokaságát felvonultató gyűjtés nélkül. Márpedig sok vidékről nemhogy alapos, hanem még felszínes gyűjtésünk sincsen. Marosszék, az utóbbi évtizedek gyűjtéseinek köszönhetően, már nem tartozik ezek közé.

Nagykadács, fedeles híd

Fából készült fedeles hidakkal, illetve egyre inkább csak ezek emlékével Erdély-szerte sokfelé találkozunk: jelentősebb folyókon, mint Tordánál az Aranyoson, vagy Segesvárnál a Nagy-Küküllőn tekintélyesebb és bonyolultabb szerkezetű építményekkel, az udvarhelyszéki Fehér-Nyikó mentén szerényebbekkel. Jelen cikkben nem a hídépítés technikai problémáival kívánok foglalkozni, hanem egy néprajzi érdekességgel: miképpen töltötte be a „közösségi ház” szerepét hosszú időn keresztül Nagykadács fedeles hídja.

betlehemezés

A karácsonyi ünnepkör a dramatikus népszokások, népi játékok előadásának egyik kiemelkedő alkalma. A legismertebb karácsonyi színjátékszerű népszokás a betlehemezés, melyet a közelmúltban még sokfelé gyakoroltak, vagy pedig napjainkban is élő szokás. Így van ez Murokországban is.

Pusztina

„A méhek tavaszi kieresztéséhez kapcsolódva az egész Kárpát-medencében ismert hiedelemszokás a farkasgégén való eresztés.”

csángók

A 16–17. században a Kárpát-medencén belül a töröktől leginkább védett területeken, főleg Erdélyben és a Felvidéken virágzott a méhészet. Magyarország keleti része, a szászok földje mindig is az egyik legintenzívebben méhészkedő erdélyi táj volt. Ezen a vidéken az 1880-as években 1000 lakosra 74 kaptár jutott, egész Magyarországon pedig csak 40. A vegyesajkú falvakban az arány még rosszabb, mert a románok nem, vagy alig méhészkedtek. 

Csáng piéta - Jámborné Balog Tünde

Jámborné Balog Tünde művészete – mint nagyítólencse a gyújtóerejű napsugarakat – összegyűjti a Kárpát-medencei magyarság sorsának elemeit.

Valószínűleg nincs még egy ember, aki annyit tudna a csángók gazdálkodásáról, a gazdasági élet szerveződéséről, a műveléstechnikáiról és az állat­tartásáról, mint Halász Péter.

pusztina templom

A hazulról hozott értékrenddel Nyisztor Tinkának hamarosan tapasztalnia kellett, hogy sem a politikai, sem az egyházi vezetők nem veszik komolyan az 1990-ben meghirdetett „demokráciát”, vagyis népakaratot.