Kovács Kuruc János zilahi történelemtanárt nem kell bemutatnom, mert mindenki ismeri tevékenységét, amelyet a kultúra és a sport terén fejt ki. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Zilah és vidéke fiókegyesület alelnöke, és most nem vállalkozom minden tevékenysége felsorolásához, mert egy oldal sem lenne elég. A sportnak nagy szerepe van a testedzésben és egy megye magyarságának megismerésében és összetartásában, ez a Kovács Kuruc János által kitalált és szervezett Szilágysági Öregfiúk focitornája. Ennek köszönhetően évente többször és több helyen mérkőznek meg amatőr labdarúgók, és túlzás nélkül mondható, hogy ez a legtöbb magyar embert összefogó szilágysági esemény. Ezeket a találkozásokat fogta össze egy szép könyvbe, amelynek címe: Barangolás Öregfiúkkal a Szilágyságban. A Szilágysági magyarok a Szilágyságot bemutató könyv szerkesztője, társszerzője, ahogy szokták mondani, ennek a nagy vállalkozásnak a lelke. Már kész van ennek a műnek a folytatása, reméljük, mihamarább az olvasók kezébe kerül.
Kovács Kuruc János a szilágysági történelemmel foglalkozó számtalan cikk szerzője. Most szerkesztőként, társszerzőként újabb hiánypótló munkát tett le az asztalra Kalotaszegi krónikácskák címmel. Kovács Kuruc János Kalotaszeg szülötte, de az élet Szilágyságba, Zilahra sodorta (szerencsére). Ezért is vállalta e hiánypótló mű szerkesztését és több helység monográfiájának a megírását. E művet már bemutatták Szilágysámsonban, Szilágysomlyón és Zilahon is, ideje volt a gyökereknél is bemutatni. Az alkalom is méltó volt ehhez: január 20-án kezdődött Zsobokon a reformáció kezdetének 500-ik évfordulójára megemlékező ünnepségsorozat, amelyet a Kalotaszegi Református Egyházmegye és a zsoboki gyülekezet szervezett. Kitűnő alkalom volt megemlékezni a Magyar Kultúra Napján is.
A zsoboki művelődési otthon zsúfolásig megtelt a több mint 200 érdeklődővel, Kovács Kuruc János tisztelőivel, kalotaszegi rokonok, ismerősök mellett nagyon sokan eljöttek Szilágyságból is. Zsobok közigazgatásilag ugyan Szilágy megye része, de tájegységként Kalotszeghez tartozik. Az 1968. évi megyésítéskor ugyanis néhány kalotaszegi magyar falut Szilágy megyéhez csatoltak, ezzel is bontva ezt a különleges magyar tájegységet. A januári esemény fényét nagyon sok kulturális, egyházi és politikai személyiség emelte, többen fel is szólaltak. Nagytiszteletű Vincze Minya István, a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperese köszöntötte a „kedves keresztény magyar testvéreket”, megköszönte Zsoboknak a példás szervezést, és hangsúlyozta a magyar egység fontosságát. Egyebek mellett elmondta, most, amikor az 500-ik évfordulót ünnepeljük, számba kell venni a reformáció pozitív dolgait is, például azt, hogy az anyanyelvű Biblia által a hívek „visszatértek az Istenhez”. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában, hiszek a magyarság feltámadásában! Az egység Isten csodálatos műve, a szétszakadás meg az ördögé!” – zárta szavait az esperes.
Nagytiszteletű Barta István Zsolt, zsoboki lelkész kiemelte a fiatalság nevelésének fontosságát. ,,A hagyományokat tovább kell adni, ez tartja össze a következő nemzedéket. Vissza kell térnünk az alapokhoz, mert gyökerek nélkül nem lehet élni” – mondta.
Seres Dénes parlamenti képviselő ugyancsak a fiatalok itthon maradását tartotta a legfontosabbnak, amiért az erdélyi politikumnak mindent meg kell tenni. Méltatta Kovács Kuruc János szerepét a Szilágy megyei kulturális életben. Mint mondta, „Kovács Kuruc János idevalósi, de azért már tősgyökeres szilágysági”, majd megköszönte Kovács Kuruc János fáradhatatlan tevékenységét, és az összefogást szorgalmazta, amely a megmaradásunk záloga.
Hegedüs Csilla kultúráért felelős RMDSZ-alelnök is a kultúra fontosságát hangsúlyozta. „Azért maradtunk meg, mert templomba járunk, magyarul beszélünk, magyar táncot járunk és magyarul énekelünk. Fontos, hogy lássák, mi értékeket képviselünk. Erdélyben volt, van és lesz a jövőnk” – fogalmazott.
Szilágyi Róbert, a Szilágy Megyei tanács alelnöke azt mondta, hogy „őseinktől örököltük a hagyományainkat, meg kell őriznünk azokat!” Ő is méltatta Kovács Kuruc Jánost és kiemelte, hogy nagyon régóta és jól ismeri, mert tanára volt.
Fodor Tamás, a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus konzulja is örömét fejezte ki, hogy ilyen sok nemzettársával tud együtt lenni ilyen szép kulturális ünnepen. Örömét fejezte ki, hogy jó példával járnak itt, Kalotaszegen és Szilágyságban is az emberek. Beszéde végén arra biztatta az egybegyűlteket, hogy „mindent meg kell tenni a magyar nemzet felvirágoztatásáért!’’.
Dr. Péntek János nyelvész, professzor, aki több munkát letett már az asztalra Kalotaszegről, és Kovács Kuruc János földije, egyebek mellett arról beszélt, hogy valamikor „Zsobok volt a reménytelenség, most a remény falva lett”, s hogy „a magyar kultúra napját méltó Zsobokon ünnepelni”.
Kovács Kuruc János bemutatta a könyvet és köszönetet mondott a társszerzőknek, a támogatóknak. Mint mondta, a könyv 47 település tömörített monográfiáját tartalmazza, megjelenését pedig nagyon sok barát támogatta. „Tenni kell, nem kell félni, szeretet kell, és minden megoldódik” – mondta Kovács Kuruc János.
Balog Balázs, a MTA nyelvészeti kutatója, aki több évig élt itt Kalotaszegen, Nyárszón, kiemelte, hogy e könyv megjelenése példaértékű. „Kovács Kuruc János kultúr-kovász, igyekszik összefogni az embereket ebben a két régióban, Kalotaszegen és Szilágyságban. A népi kultúrában Kalotaszeg csúcsteljesítményre volt képes a szövés, a faragás, a néptánc és a népzene terén. Úgy érzem, hogy ide tartozom” – mondta Balog Balázs.
Egyed Ákos történész-professzor, akadémikus is barátjának nevezte Kovács Kuruc Jánost és méltatta munkásságát. Mint mondta, Kovács Kuruc János kiváló helytörténész és közösségszervező, egyben felhívta a figyelmet arra, hogy helytörténet nélkül nem hiteles egy nemzetnek vagy egy országnak az átfogó történelme. „Fejet hajtok a szerzők előtt. A kalotaszegi emberek járják tovább ezt az utat. Volt, van és lesz Kalotaszeg!” – mondta Egyed Ákos.
A könyvbemutatót követő műsorban felléptek: Gáspár Attila zenetanár és citerazenekara, Marosán Csaba, a Kolozsvári Állami Színház művésze, a szilágybagosi Birtalan József és dalárdája, a Mákvirágok. Az est záróműsora a helyi ifjúsági tánccsoport fergeteges táncaival ért véget. A vacsora közben és utána is kiváló muzsikusok húzták a lelket melegítő nótákat: Varga István prímás, Becske Adrienn brácsás, Birtalan József pikulás és Rákóczi Sándor harmonikás.
Nem lenne teljes a beszámolóm, ha nem említeném meg a „zsoboki csoda” megteremtőit, nagytiszeletű Molnár Irma volt zsoboki lelkésznőt és férjét, nagytiszteletű Molnár János professzort. Ebből a gödörfaluból, ahol szinte nem volt semmi munkalehetőség, Isten segítségével, ahogy ők is vallják, csodára voltak képesek. Külföldi és belföldi jóakaratú emberek segítségével gyermekházat, öregházat, malmot, pékséget, tejfeldolgozót, gyümölcsprésüzemet, állatfarmot és gépállomást építettek. Persze ehhez szükség volt a zsoboki emberek önzetlen közmunkájához is. Érdemes lenne ezt a zsoboki példát és mentalitást máshol is meghonosítani.
