Igazán izgalmas tud lenni az, amikor arról írunk, amiről nem lehet, amikor azt próbáljuk megközelíteni, megragadni, ami a szavakon túl van: ilyen élmény a transzcendens megtapasztalása, de akár a szeretkezés vagy a színházi katarzis. A bibliodrámát is sokféleképpen lehet megközelíteni, le lehet írni alakulásának történetét, önismereti jellegét, eszközeit, céljait – dióhéjban ezeket mi is közöljük –, de lényegét, ami a jelenlét megismételhetetlen élményével társul, igen nehéz feladat mindenki számára ízesen és tartalmasan megosztani.
Bibliodráma?! – hallom is a képzeletemben megszólaló olvasót, és látom, amint kicsit összeráncolja, avagy felvonja a szemöldökét, miközben feje is enyhén oldalra biccen. Mint tudja, a biblio- előtag jelentése: könyv, könyvek – és a dráma szó értelme ugyancsak érthető, összetéve a kettő viszont a kifejezés valami egészen egyedi jelentéssel bír.
A bibliodráma konkrét értelemben egy olyan csoportos önismereti módszer, amely a Biblia szövegeit különböző játékos és dramatikus módszerek által életre keltve fejti ki hatását. A Biblia történetein, szereplőin, sokféle szövegtípusán keresztül játékosan aktiválódnak az évszázados archetípusok, szimbólumok, örök emberi élethelyzetek, történetek, törekvések és érzések, de a tevékenységen csak az kel életre, ami ebből minket, 21. századi embereket külön-külön foglalkoztat. Tehát minden, ami egy ilyen foglalkozáson történik, lényegében a résztvevő emberekről szól, a Biblia úgymond a legtökéletesebb ürügy arra, hogy igazán tartalmasan meg lehessen nyílni és nyilvánulni.
Teljes mértékben ökumenikus, nem képviseli egyetlen egyház hittételeit sem, bár keresztyén fogantatását és jellegét a Biblia miatt magán hordozza, viszont mindössze a résztvevők egyéni és egyedi hitére1, tapasztalataira épít, valamint aktuális élethelyzetükre, kérdéseikre ad rálátást. Ez egy olyan tevékenység, amelyen a résztvevők biztonságos keretek között – miközben közösen játszanak – saját magukkal és életükkel, akár hitük mélységével is foglalkozhatnak, anélkül, hogy közben bárkinek és bárminek meg kellene felelniük. Emellett ez az önismereti forma a Biblia élményszerű megismerését is kínálja, hiszen ki lehet próbálni azt, hogy milyen érzés volt például Mózesként vizet fakasztani a sziklából, avagy tanítványként találkozni Jézussal – lényegében végtelen játék- és találkozáslehetőséget kínál a Könyvek könyve.
Általában két bibliodráma-vezető választja ki az adott témát, és hangolja rá a szövegre a résztvevőket, akik saját maguknak választanak szerepet – így mindenki a hozzá leginkább találó, élethelyzetével és szándékaival korreláló szerepet választhatja. Minden spontánul alakul, sőt minden úgy a legjobb, ahogy a spontaneitás hitelességében történik. Az is előfordulhat, hogy a játék nagyon elkanyarodik a közismert bibliai verziótól, ebben az esetben a játékot követő beszélgetés annál tartalmasabb lesz, mert ki fog derülni, hogy miért lett más a történet, mint a leírt. Ugyanakkor nincs törekvés semmilyen történelmi hűségre, hiszen lehetetlen rekonstruálni az „akkorvoltat”, és nem is ez a cél − a bibliai szövegen keresztül működő archetípusok, szimbólumok, élethelyzetek tökéletesen egyesítik a bibliai idők és a mai kor emberét. A szerepválasztás nem csak emberi szerepeket jelent, Isten is megjeleníthető, vagy a természeti jelenségek, állatok, tárgyak, érzelmek, bárki és bármi, aki az adott szövegben szerepel, vagy akár szerepelhetett volna.
A 2016 augusztusában Kolozsváron megszervezett XII. Nemzetközi Bibliodráma Konferencián2 három különböző műhelymunka foglalkozott a fesztivál mottójául választott „A föld sója, a világ világossága”3 (Mt. 5., 13–16.) szövegrészekkel. Az én csoportvezetőim a cseh Zuzana Pelechova és a svájci Bruno Fluder4, akik életükben most vezettek először közösen, és maximálisan kitágították a konnotációs mezőt azzal, hogy a Teremtés könyvének és a Jelenések könyvének (Ter. 1., 1–5. és Jel. 22., 1–5.) fénnyel kapcsolatos szövegeit is játékra ajánlották. Ezzel párhuzamosan pedig olyan kreatív gyakorlatoknak lehettünk részei, amelyek az intuíció segítségével „az életünkben először megpillantott fény” képzetét idézték fel, majd különböző játékok során a jelenben is megkerestük a fényt, a ragyogást mégpedig az egymás közötti tér(lét)ben vagy lét(tér)ben, és egymás tekintetében.
A só szimbolikájával is foglalkoztunk, mégpedig a Biblia, az univerzum, az emberi szervezet és saját életünk kontextusaiban. Ehhez járult szervesen hozzá a tordai sóbányában tett látogatás, valamint Ilyés Zsolt, csíkszentléleki plébános előadása, amelyben a só és a világosság teológiáját fejtette ki. Előadásából emlékezetes volt számomra az, amikor arról beszélt, hogy amikor eltölt valakit Isten lelkisége, „fénye”, akkor teljes mértékben megbizonyosodik valamiben, ami korábban számára tele volt kétségekkel, és racionális érvek, megoldások keresésének görcsével.5 Szó volt a fény csodájáról is, arról, hogy amikor a fény megtörik, létrejön a csodálatos és végtelen színvilág. A végtelen sokszínűség egyesülve mégis egységes, fehér színt eredményez, miközben az emberek, ha összekeverik az összes általuk ismert színt, akkor sem az isteni, makulátlan fehéret, hanem a szürkét kapják, azt a színt, amely éppen a sokszínűség ellenlábasa, és amely az uniformizálást és a monotóniát jelképezi.
A bibliodráma módszere az 1960-as években németországi protestáns körökből indult, azóta számos változata alakult ki, és Európa-szerte elterjedt, illetve terjedőben van. A változatok a megközelítési módban térnek el: egyesek nagyon bibliaszöveg-centrikusak, mások a testre való figyelést és a mozgást helyezik előtérbe, a Magyarországon a 90-es években meghonosodott, elterjedtebb változat a pszichodráma6 módszerén alapul7.
Erdélyben is ez a módszer vert gyökeret a 21. század elején a magyarországi Sarkady Kamilla és Nyáry Péter kiképzők több éves munkájának köszönhetően. Jelenleg Erdélyben és egész Romániában 23 képzett bibliodráma-vezető van, az ő tevékenységeiknek a 2013-ban megalakult Romániai Bibliodráma Egyesület ad keretet.8 Bár 1568-ban, a tordai országgyűlés határozata nyomán csak jelképesen valósult meg Erdély földjén a vallásszabadság eszméje, Erdély mégis nyitott volt a reformációra, az új tanok gyökeret vertek az erdélyi magyarság között, sőt új vallásfelekezet is született Dávid Ferenc eszméi és munkássága nyomán – nem véletlen hát, hogy a bibliodráma a közelmúltban a szükséges nyitottságra és termékeny táptalajra talált ezen a földön. A hitben való megerősödés és az ehhez szükséges önismeret minden kor emberének aktuális szükséglete, és ez az, amiben a bibliodráma módszere gazdagítani tudja az erdélyi társadalom életét.
A Romániai Bibliodráma Egyesület vezetője, Kulcsár Apollónia Noémi SJC, valamint az egyesület tagjai szervezték tehát meg a XII. nemzetközi konferenciát, amelyen az erdélyi bibliodramatistáknak először nyílt igazán lehetősége találkozni a nemzetközi bibliodramatikus áramlattal, az „elődökkel” és testvérekkel, akikkel lényegében sok nyelven, de mégis ugyanarról beszélnek. Kolozsváron a jezsuita alapítottságú Manréza házban talált otthonra a konferencia. A ház gazdája Claudiu Miklós SJ, aki még a konferencia kezdetékor elmondta, hogy jelenleg egy nagyon nyitott, soknemzetiségű szerzetesközössége van a lelkigyakorlatos háznak, és mennyire örülnek, amikor egy ilyen, ugyancsak színes, egyben dinamikus, és a hitet, vallásosságot alapjában érintő gyakorlatnak, workshopsorozatnak adhatnak otthont.
A konferenciára 11 országból érkeztek résztvevők, összesen 49-en, amelynek több mint 90-95 százaléka bibliodráma-vezető volt. Elbeszélgetve a különböző országok bibliodráma-vezetőivel azt állapíthattam meg, hogy minden országban más-más fázisban van a bibliodráma ismertsége és aktív jelenléte. Németország a központ, ott a legismertebb és elterjedtebb a módszer, ott van a Nemzetközi Bibliodráma Hálozat központja, és ott van a legtöbb bibliodráma-vezetői képzés. Ez azért fontos, mert azt látom, hogy azokban az országokban terjedhetett és virágozhatott ki igazán ez a módszer, ahol nemcsak bibliodráma-csoportok indultak, hanem ahol vezetők képzése is zajlik. Ilyen ország Németország mellett Ausztria, Svédország, Finnország, Belgium és Magyarország. Az erdélyi bibliodrámának is hosszú távon csak akkor lesz jövője és virágzása, ha beindul Erdélyben is az Európai Hálózat előírásainak megfelelő vezetőképzés.9
(a kolozsvári Manréza kápolnájában, a konferencia zárónapján)
A bibliodráma is – akár csak a drámai művészetek (film, színház, tánc) és az önismereti csoportmódszerek – gyakran él a sűrítés lehetőségével. A pszichodrámában egy óra alatt lejátszódhat az ember gyermekkora, a táncterápiában egy gesztusba sűrítődhet egy egész meghatározó életesemény, és befejezésként, összegzésként most én is élek a sűrítés lehetőségével: megpróbálom egy mondatban kifejezni, hogy mit jelent nekem, egy erdélyi bibliodráma-vezetőnek a bibliodráma.
Út a Biblián keresztül önmagamhoz, hiányosságaimhoz, problémáimhoz is, találkozva a mássággal és másokkal − eljutva a közösig és a közösségig, onnan pedig vissza, megerősödve önmagamban, és megoldást, avagy bizonyosságot találva a saját életemhez, hivatásomhoz, ahhoz, hogy fény és só lehessek másoknak, Isten dicsőségére.
Jegyzetek
1 Ilyetén az ateisták, és bármilyen nem kereszt(y)ény vallású személy is nyugodtan „kipróbálhatja”, a bibliodráma szellemisége távol áll mindenféle térítési szándéktól.
2 A rendezvény teljes neve, ideje, helyszíne: XII. Nemzetközi Bibliodráma Konferencia és Európai Bibliodráma Hálózati Találkozó, 2016. augusztus 24–28. Kolozsvár.
3 „13. Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. 14. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. 15. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. 16. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Károli Gáspár fordítása)
4 A konferencián rajtuk kívül még két workshop volt, az egyikben „a hagyományos bibliodramatikus felfogástól eltérően, ahol a szövegrész alapján találja meg mindenki a szerepét, Goda Gyula és Majsai-Hideg Tünde workshopjában a résztvevők fordított utat jártak be: az életélményeikből indultak ki, és ezek dramatikusan átdolgozott felismeréseit hozták aztán összefüggésbe az adott igével. Ekként nagyon személyre szabott és mély egyéni munkát végezhettek, és a tudatosan implikált és követett csoportdinamikának hála, komoly közös csoportélményben is része lehetett a résztvevőknek az integrálást (szabad csoportjáték) követően. Aino-Kaarina Mäkisalo – Péter Pius Varga csoportjában a munkát alapvetően a testészlelés, illetve a pszichodramatikus bibliodráma jellemezte. A személyes élettapasztalatokból kiindulva arra kerestük a választ, miként tudunk sóként és fényként mások számára jelen lenni. Ezek után változott a perspektíva, és ki-ki azokat a személyeket kereste meg, akik számára sóként energiát közvetítenek. Ezzel a személlyel imaginációban folytatott párbeszéd zárta le a közös munkát.” (Hegyes Katalin összefoglalója)
5 Saját fogalmazás, az előadó másként fejezte ki magát.
6 A pszichodráma eredetileg Jacob L. Moreno által a 20. század első felében kidolgozott akcióelvű, cselekvésközpontú, tüneti és feltáró jellegű csoport-pszichoterápiás módszer, melyet Mérei Ferenc honosított meg Magyarországon az 1970-es évek elején.
7 Amennyi hasonlóság, annyi lényegi eltérés is van a pszichodrámával, részletesebben erről: http://bibliodrama.co.hu/tanulmany4.html
8 Nekem ennyiről van tudomásom. Az egyesület honlapja: http://bibliodrama.ro/
9 Jelenleg nagyon kevés az aktívan működő bibliodráma-vezető, a módszer terjedését nehezíti a fogalom és ismeretlensége, valamint a csupán a nevéből eredeztethető előítéletek. Mert hát mire is gondolnak, amikor ezt hallják: bibliodráma? Sok mindenre, csak éppen arra nem, amit valójában jelent, a vallással kapcsolatos kezdeményezésekkel pedig leggyakrabban fenntartásaink vannak – jogosan.
