Karácsonyi cipős dobozok
Az ajándékozás egyik legegyszerűbb és egyben legsikerültebb formája a karácsonyi cipős doboz akció. Hatása nem abban rejlik, hogy milyen értékes vagy hasznos tárgyakat rejt a doboz, hanem a meglepetésben és a doboz mögött álló ismeretlen emberben. A Titokban. Létezik valahol valaki, akitől figyelmet, szeretetet kapunk, de nem tudjuk, ki ő. Az ajándékcsomag kinyitásakor azonban a szemünk elé tárul az ő miniatűr világa. A tárgyak alapján elképzeljük, kitől kaptuk, azaz felépítünk egy fantomképet a lehetséges ajándékozónkról. Pont úgy, ahogy megpróbáltuk gyermekkorunkban elképzelni, pontosan milyen háza van a Mikulásnak, hány rénszarvas húzza a szánkót, és szokott-e borotválkozni, vagy mindig szakállt visel? Úgy, ahogy felnőttként is spontán fantáziajátékot játszunk az étteremben, és végignézzük, ki mit választott, mennyit mennyiből, hogyan társította, válogatta össze az aznapi menüt. Melyik asztalt választja, hogyan étkezik, és ezeket megfigyelve elszórakoztatjuk magunkat azzal, hogy elképzeljük, ki is lehet a tálcát fogó ember. Vagy a bevásárlóközpontokban a pénztári sorban minden apró jelet megfigyelünk és beépítünk egy történetbe, elképzeljük, ki is lehet az a személy, aki előttünk pakolja ki kosarának tartalmát a futószalagra.
A karácsonyi cipős dobozok közül azok a legsikeresebb ajándékok, amelyek mögött ott van az ajándékozó személye. Ha valaki úgy válogatta össze a doboz tartalmát, hogy a tárgyak fontosak és személyesek voltak számára. Ha sajátos gondolatmenete, érzésvilága összefűzte őket. Egy ilyen doboz bárki kezébe kerül, örömet fog szerezni, mert az apró tárgyak összessége éreztetni fogja, hogy ami most történik, az sem véletlen. Valahol létezik valaki, akivel kapcsolatba került, aki önmagából, saját világából küldött egy szeletet.
A dobozvilágok régóta izgatják az emberiséget, a két világháború között készült szürrealista tárgykollázsok művészei például rendszeresen alkottak ilyeneket. A képzeletével játszó gyermekhez vagy felnőtthöz hasonlóan készültek az ő műveik is. A valóságelemeket a mámor és az álom tudatállapotához hasonló rendszer szerint kapcsolták egymáshoz. A tárgykollázsokban a tárgyat elszakítják eredeti funkciójától, és rendeltetésétől távol álló szituációba helyezik a képzőművészek. Joseph Cornell (1903–1972) amerikai képzőművész dobozai kis világokat rejtenek magukban. Szellemes, fantáziadús, humoros, bizarr, groteszk vagy lírai hangulatú univerzumok. 1949-ben készített Kert című munkája szintén egy doboz, egy hétköznapi kerek varródoboz, amelynek ha levesszük a tetejét, és belenézünk, egy mesebeli kertet látunk. A falak megszűnnek, mert tükördarabokkal van kibélelve a doboz, és a körben többszörösen tükröződő tükörképek a végtelen hatását keltik. A fák drótokra helyezett fehér porcelán varrógyűszűk. Egyik fa tövénél egy fémgolyó. Ránk van bízva, ki lehet ő.
Növekvő város
Kortárs képzőművészek dobozai közül a Vincze Ottó Hordozható csillagképében a csillagok hétköznapi fehér gombok, amelyek egy más közegbe helyezve, mintegy szerepet játszanak, a csillagok szerepét. Gellér B. István doboza, egy bőrönd a Hordozható háborús emlékmű című alkotása esetében. A bőrönd belseje égszínkék, benne a kifeszített szögesdrót és rajta függő betört lencséjű szarukeretes szemüveg. Ezek a tárgyak önmaguk maradnak, nem alakulnak át, viszont jelképekként hatnak. Sűrítik mindazt, amit a háborús emlék jelenthet. Sűrítenek, akár a doboz, amely valójában kicsi, térfogata jól meghatározott, mégis kinyitva elénk tárul a végtelen fekete vagy égszínkék ég.
Gellér másik műve, a Növekvő város az egyik legösszetettebb olyan alkotás, amely egy elképzelt világot jelenít meg. Gellér egy véletlen ötlet nyomán fedezte fel a képzeletbeli várost. Egy plakátra kapott megbízást, ahhoz fotózta le egy csiga gipszlenyomatát. Döbbenten látta, hogy a fotó olyan, mintha egy régi lepusztult városnak lenne a légi felvétele, egy olyan városé, amelyik spirálisan növekedett. A művész gondolatmenete is egy hasonló spirált követett, egyik ötlet adta a másikat. Ha ez régi, elpusztult város, akkor régészek tárták fel, a régészeknek meg kell, hogy legyen életrajzuk, ha pedig kutattak a régészek, akkor léteznek leletek, a leleteken írásjelek, az írásjelek történeteket mesélnek el. A Növekvő város alkotója így vallott egy televíziós interjúban: „Mivel nagyon közel élek a természethez, nekem a mai napig hihetetlenek az ilyen kis kreációk, mint egy bogáncs vagy egy fűszál, vagy valami hasonló. Mondjuk, bennem egy ilyen pantheista szemlélet lakozik. Különösen, hogyha még ebbe néhány kitűnő alkotót is beleszámítok, mint ilyen isteni teremtményeket, mint Weöres Sándor vagy Borges, akkor azt kell mondjam, hogy a teremtés néhány ponton jól sikerült, és ez derűlátásra ad okot az embernek. Másfelől él az ember egy ilyen társadalmi elhülyülésben, ami azért elég nagy riadalommal tölti el.”
Ha a bábos alkot magának egy hasonló világot, akkor a világ megelevenítése a célja. A változás. Ezért a bábu mindig ott van valahol a bábos közelében: alatta, felette, mögötte vagy mellette, hiszen a bábos nélkül nem él. Ő élteti bábját úgy, hogy valóban a saját emberi jelenléte megszűnik. Ezt elősegítheti az, hogy elrejtőzik, beleolvad a színpad háttéranyagának a színeibe, fekete csuklyát tesz a fejére. Elbújik a paraván mögé és feltartja bábját, mint a vásári kesztyűsbáb-játékos, vagy felmászik a színpadnyílás fölé, és csak láthatatlan szálak fűzik össze marionettjével. A vietnami vízi bábosokhoz hasonlóan nádkunyhóban rejtőzik, és víz alatti mozgatópálcákat irányít, vagy a fényforrás mögött van láthatatlanul, és úgy vetíti árnyfiguráit az őt elrejtő vászonra. Ha a testét nem rejti el, ha egyszerűen mindenféle segédmegoldás nélkül eldönti: ő most fizikailag nincs jelen, akkor is úgy mozgatja, élteti a bábot, hogy a közönség csak a bábura figyeljen. Mindig a bábu közelében van, tulajdonképp eggyé válik vele. Mindaz, amit érez, gondol, amilyen szinten uralja a bábmozgatási technikát, az a saját fizikai testén belül születik meg, de a néző számára a bábuban jön létre, és válik érzékelhetővé. A néző számára a bábos nincs jelen, de mégis a bábu hatása, a bábu élete kizárólag az ő jelenlététől függ. A nézőt kizárólag a bábu varázsolja el, és érdekli, mégis tulajdonképp a bábos személyisége az, ami megragadja. Dúró Győző A bunraku, avagy embereket mozgató bábok című írásában Arnold Toyubee-t idézi: „Amikor 1929 novemberének egyik délutánján megnéztem egy japán bábelőadást Oszakában, pontosan az történt velem, amire előre figyelmeztettek. Elhittem, hogy a bábok önálló életet élnek, bár mindvégig teljes életnagyságban ott láttam mellettük mozgatóikat. A bábok életre keltésekor a nyugati művészet cselhez folyamodik: a bábjátékosokat elrejti a nézők szeme elől. A japán bábosok bíznak a művészi hatás erejében, mernek együtt mutatkozni bábjaikkal. Valóságos bűvészmutatvány, amit csinálnak: a bábok tűnnek élőknek, és ők élettelennek. Mozdulataik halottak, arcuk merev. Képesek átérezni testük megsemmisülését...”
Világok a cipős dobozban
Bábos szemmel egy doboz belsejében egy kisebb univerzum rejtőzik. Vagy egy kis színpad. Mindenképp egy saját logikai rendszer és szabályok szerint működő világ, élettér, változások, események helyszíne. A cipős doboz belsejében kialakított világban bármi életre kelhet, bármiből lehet bármi.
A cipős dobozban rejtőzhet például egy kutyaételből, cukorból vagy szívószálból, cérnából, gyöngyből, pattogtatott kukoricából, laskafélékből, fém alkatrészekből, CD-darabokból, mézeskalácsból, vattából, zöld levelekből és virágokból, színes ceruzákból, gombokból, papírból felépített kis világ. Ebben a környezetben élnek a lakók, a mozgatható kis figurák.
Az egyik legösszetettebb bábos kihívás megtalálni azokat az alapanyagokat, amelyeket izgalmasnak találunk, megismerni az anyag minőségét, felhasználhatóságát, lehetőségeit, és felfedezni azt, hogyan tudjuk másképp használni, mint a hétköznapi életben, megtervezni és megvalósítani mindazt, amit elképzeltünk. Majd kitalálni egy rövid történetet, esetleg zenét, világítást tervezni hozzá. Nem a történet újszerűségén van a hangsúly, hanem azon, hogy szokatlan módon újrafogalmazunk egy helyzetet. A választott anyagok tulajdonságai, s mindaz, amit az eddigiektől eltérően megtudunk róluk, meglepetésekkel szolgálnak. A kartondoboz falára felragasztott pattogtatott kukorica megvilágítva egy kisebb éjjeli lámpával meglep. Furcsa árnyékok vetülnek a falra, és a pattogtatott kukoricaformák lenyűgözően sokfélék tudnak lenni. A CD-darabok élessége, fénytörő felülete rideg, veszélyes világot teremtenek. A fehér kristálycukor mellett a különböző barna árnyalatra égetett sima fényes karamellfelület teljesen más hatást kelt. Ugyanannak a történetnek más hangulatot, színezetet adnak. Két laskákból összefűzött, fentről halászzsinóron mozgatott marionett találkozása egy lasagnával beborított dobozvilágban, ahol a tenger puhára főtt hullámos spagettiből van, a tengeri rákok és csillagok pedig csigatésztákból egészen más, mint egy zöld levelekkel beborított dobozbelsőben alulról mozgatott rózsaszálak találkozása a teret behálózó zöld indák és mohaszőnyeg között.
A Titanic hajó süllyedése a közismert filmzenére, egy gombvilágban, ahol tenger, hajó, ég és a két szerelmes mind különböző színű és formájú gombokból van, rendkívül groteszk hatást kelt. Főleg, ha a jól ismert zenére és egy fejlámpa kékes hideg fényében ismerjük fel a hajó orrán álló két szereplő repülő mozdulatát. Bizarr világot rejt az a doboz, amelyben apró rozsdás alkatrészek vannak, s melynek lakója egy húszvoltos elem. Megérkezik az alulvilágított rideg otthonába, majd két drótot összekapcsol, ettől mozgásba lendül minden. Forgó részek forognak, ledek világítanak, és ez a világvége utáni hangulatú nyomasztó helyszín megtelik élettel, játékkal, meglepetéssel. Képzeljünk el egy száraz kutyaeledelekből kialakított játszóteret. Legalább húsz féle forma, méret, szín és felület. Mind száraz kutyaeledel és ajándékfalatka, de ebben a rendszerben már ösvény, pad, virág, csúszka és libikóka. Cukorkavilágban színes gumicukor szalag és karamell a doboz fala, nyalókákból és cukorkákból kialakított akadálypályán gurul végig egy, a doboz tetején fúrt lyukba bedobott kerek kis cukor. A tét az, hogy beletaláljon a doboz alján ülő zöld gumicukorbéka szájába. Megfelelő zene, egy zseblámpa fénye, melytől a dobozvilágot kiszakítjuk környezetéből, és máris mi is kilépünk az eddigi megszokott életünkből, és átlépünk egy másik világba, melyet mi alkottunk és éltetünk.
Kukoricavilágban kukoricaszemekből készített apró emberke. Ágya csuhéból, szobájának falai különböző méretre darált kukoricadarával bevonva. A plafonon egy csuhétölcsér, melynek szája a szoba alatti pince tolóajtajához vezet. Meggyúlnak a gyertyák, megvilágítják a kis emberkét, aki lassan tápászkodik fel ágyából, fáradt. Lassan szuszog, majd nekigyürkőzik: felemeli raktára csapóajtóját, majd kihúzza a kukoricacsutka-dugót a tölcsérből. A finomra őrölt puliszkaliszt bezúdul a pincébe. A zene és a fény a puliszkalisztet életre kelti. A méretek, mennyiségek, az idő már nem reálisak. A valóban két evőkanálnyi dara, egy egész lerakatnyi arany sugárrá, kinccsé válik. A kis ember bezárja a raktár ajtóját, és nyugodtan visszafekszik. Még néhány taktus zene, és kialszik a gyertya fénye. Vattával bélelt dobozban, kis vattapihékkel havazik. Egy kupac megmozdul, és fehér, vattapuha, plüss jegesmedve cammog ki a hó alól. Színes papírvilág. Papírból csavart kis prímás húzza a széki négyest. Alulról mozgatott papírcsíkokból csavart táncosok pörögnek a zenére. A prímás kis kalapja papírból van szintén, lecsapta a papírpadlóra, ott feketéllik. Csupán papír és ragasztó, de valójában a bábos, aki alkotta. Az ő gondolatai, az ő érzései és az ő ajándéka, hogy betekintést ad a dobozába.
Kicsi a doboz, a csiga, nagy a világ. Így tudjuk, tanultuk, gondolnánk első meggondolatlanságunkban. De gyermeki elfogulatlansággal és szabadsággal viszonyulva hozzájuk, valóban megérezzük a végtelen erejét és nagyságát. A dobozvilág a világlátásunk esszenciáját tartalmazza, mindazt, amit alkotója lényegesnek talál, amit gondol a nagyvilágról, aminek a határa a csillagos ég. Azt kell csak nagyon figyelmesen megnézzük, hogy a csillagok gombokból, gumicukorból, söröskupakokból vagy pattogtatott kukoricából vannak-e.
Bármiből készül a cipős doboz világ, és bármi is történik benne, lenyűgöz. Méretével, másságával, titkaival, csodáival, egyszerűségével. Szabad gondolatok, egyszerű ötletek, egy kis kézügyesség, kísérletező kedv, játékkedv és hit szükséges hozzá. Az itt idézett dobozvilágok színész- és pedagógushallgatók, valamint gyerekek alkotásai. Csupán néhány a sok más ötletes kísérlet közül. Mindenik csukott doboz egyforma, jellegtelen karton cipős doboz, melyet a bábos saját személyisége szerint alakít át azzá, amivé akarja, hiszen ahogy Kovács Ildikó bábrendező vallja: „A bábos fogalma magába foglalja mindazt, amit ez a sajátos művészet megkövetel. A bábos ír, dramatizál, tervez, mintáz, varr, játszik és rendez. Alkotó bábos – ha ez így jobban hangzik. (…) A bábozás képzőművészet, kézművesség, életadás, születésmisztérium, világteremtés. Ezért egyedülálló művészet.”
