Versmágia a csecsemőszínházban
A csecsemőszínházban a vers világteremtő erővel bír. A versekben megjelenő képeket, tájakat lakja be játékával a bábos, a versek ritmusa adja az előadás ritmusát, elmondva, skandálva, duruzsolva, énekelve a vers megteremti az előadás képi és hangzásvilágát, amelyen keresztül működni kezd az oly sokszor emlegetett színházi mágia. A versen keresztül működő képvarázslat gyorsan asszimilálódik, Novák János idézett csecsemőszínházi tapasztalatairól írt beszámolója szerint a két-három éves gyermekek már első hallásra képesek visszamondani verssorokat, vagy otthon, szüleiknek ismételgetik és kérik a versek újbóli felmondását. Ugyanitt, az csecsemőszínházi kísérleteket összegezve úttörője, Novák a pentatónia mellett, Weöres Sándor gyermekköltészetét, illetve a verseken átáramló anyanyelv hatását tartja a nyugati kultúra felé közvetített legfontosabb magyar üzenetnek. A weöresi örökséget hangsúlyozza, a pécsi Bóbita Bábszínház neve és emblémája, a szárnyas malac is. Ugyancsak a szárnyas malac, a magyar gyermekvers megingathatatlan toposzának jele köszön vissza a Friss tinta! mai gyerekversek címmel megjelent gyermekvers antológiának a borítóján, jelezvén a kötet fontosságát és helyét Weöres Sándori hagyományt illetően.1
A három éves korosztályig ajánlott gyermekirodalom igen sok „lelki” rokonságot mutat a csecsemőszínházzal. Mint láttuk, gyakran szolgál alapul színpadi szövegként, hiszen a legkisebbekhez szóló gyűjteményekben szintén megtalálhatók a babajátékok, a közismert, közkedvelt (vagy éppen felelevenítésre szoruló) népi mondókák, a cirógatók, höcögtetők, lógázók, hintáztatók. A legnépszerűbb kiadványok szerzői azonban a „felnőtt” irodalomból léptek át – kapásból páran a klasszikusok közül: Weöres Sándor, Móricz Zsigmond, Zelk Zoltán, Móra Ferenc és a kortársak közül: Kukorelly Endre, Orbán Ottó, Garaczi Lászó, Zágoni Balázs, Kovács András Ferenc, Demény Péter, Fekete Vince, László Noémi, Balázs Imre József – rendszerint gyermekeiknek írt ópuszokkal. Bár a személyes hangnem, a meghitt hangulat a gyermekirodalomban nincs közvetlenül jelen mint a csecsemőszínházban, itt is a játék válik legfőbb mozgató erővé. És ez nem puszta poétikai módszertan vagy eszköztár, hanem tudatos alkotói habitus. „A gyerek szeret játszani – írhatnám, csak játszani szeret. Ahhoz tehát, hogy a gyerek szeressen olvasni is – azért ez nem több évszázados elvárás – elegendő azt elérni, hogy az irodalomra játékszerként tekintsen. Az irodalom (mint egy műveltségi terület) degradálása és devalválódása nélkül ez úgy realizálható, hogy a játék legyen a gyermekirodalom szubsztanciális meghatározója”2 – írja Lovász Andrea kritikus, a gyermekirodalom kiemelkedő kutatója. A játszó gyermekirodalmat Lovász Andrea felnőtt gyermekirodalomnak3 nevezi, amely, bár paradoxonnak tűnik, arra utal, hogy a gyermekirodalom kinőtte „gyermekkorát” (a szó negatív konnotációját is beleértve). A szerző és az olvasó között egyenrangúvá vált a viszony, e tény mára nemcsak irodalomelméleti, hermeneutikai elméletek segítségével nyert legitimitást, hanem a tényleges olvasói tapasztalatok is ezt mutatják – állítja Lovász Andrea. A gyermekirodalmi szöveg értelmezhető ugyan elsősorban a (szerzői) játék eredményeként, de a szerző és olvasó társas játékaként is. Ez a változás kihat a gyermekirodalom és a bábjáték szimbiózisára is. A rosszul értelmezett „gyermekiséget”, a didakticizmust, a leereszkedő, oktató hangot felváltotta a nézőt egyenrangú félként kezelő játszótárs képzete. A gyermekírásokban a szöveggel történő játék lehetősége és fontossága felértékelődött és az irodalmi nyelvhez való folyamatos reflexív viszony is hangsúlyossá vált. A nyelvi mutatványok (bár öncélúnak tűnhetnek néha), olvasás/előadás közben játékká alakulnak, amennyiben a gyermek észreveszi bennük a játék lehetőségét és dekódolja az adott nyelvi építményt, akár egy kitalálós játékot. Rejtvényfejtői képességgel azonban inkább a nagyobb gyermekek (a legalább öt év felettiek) bírnak. Az „igényesebb”, összetettebb szövegjátékok már érettebb nyelvi és kommunikációs eszközökkel felvértezett olvasót/közönséget igényelnek, így előfordulhat, hogy a gyermekeknek írt és előadott irodalom (vagy a gyermekeknek rendezett előadás) már nem a gyermekeknek szól. Látványosan megváltozott a szókincs is: a színházban, az irodalomban egyaránt háttérbe szorult a gügyögés, a szépelgés. A szerzők vállalják, és magától értetődőnek tekintik a merész szóhasználatot, amely tartalmazhat szinonimákat, tájnyelvi vagy szaknyelvi kifejezéseket is:
Elindult Nepálba hat nandu:
Nem tudták, merre van Katmandu.
(Kovács Andás Ferenc: Hat nandu)
Míg a színpadi kontextus (a játék, a cselekmény, a kellékek, a többi szereplő reakciói) rendszerint fogózkodókat kínál a gyermeknézőnek, az irodalmi műben a szövegkörnyezetből kell kikövetkeztetni az ismeretlen kifejezés jelentését, és ez elbizonytalaníthatja a gyermekolvasót:
– Az a szegény Dzsoni egy angol?
– Dehogy angol! A szegény Dzsoni az a szegény Dzsoni, és kész. Nincsen neki semmije, vándorol a világban, és fütyörészik. (Részlet Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című előadásából, Láng Zsolt dramatizálásában, Puck Bábszínház, Kolozsvár)4
A szöveg megértése, értelmezése (amennyiben nincs egy segítő felnőtt a közelben) a folyamatos akadályugrások miatt küzdelmes és fárasztó feladattá válhat, elkedvetlenítheti, elidegenítheti a kisgyermeket a neki ajánlott előadástól vagy olvasmánytól:
– Helló, Miszter Kover, a nevem Miszter Phéntek. Nájsztumítjú, nagyon örvendek.
Lajos kérdő tekintete láttán Elemér sietett megmagyarázni a dolgot.
– Miszter Phéntek Amerikából érkezett, és nagyon érdekes ajánlata van a számunkra.
– Szó jesz Miszter Kover. Máj ném iz Miszter Phénték, így hívnak, eszt már mondtam egyszer. Szüleim kivándoroltak Amerikába, de én gyakra hazajárok. Láttam a shűlyemelőversenyüket, és csak gratulálni thudok. Kongrátuléjsünsz. (Lackfi János: Kövér Lajos színre lép)5
A vers formálása, mondása, éneklése játék és öröm a szerzőnek és az előadónak: a forma öröme elsősorban. Ha létezik az örömszínháznak megfeleltethető örömköltészet, akkor az bizonyára a Weöres Sándor-i hagyományokból építkező rímes-ritmusos Láz a csigaházban című gyermekvers:
Bent ülök a házamban,
kinn most fáznék, lázam van.
Lámpák gyúlnak fáradtan,
rímek jönnek váratlan.
Testem könnyű, ártatlan
Versem dallam, tárgyatlan.
(Balázs Imre József: Hanna Hinta)
Lovász Andrea szerint a kortárs gyermekköltészetben a szigorúan rögzített formákat új tartalommal töltik meg a szerzők, hogy a versépítkezés meghökkentsen, az elvárások ellenében működjön. A gyermekversek esetében nehezebb kikerülni a formában való felhőtlen tobzódás csapdáját (mint a felnőtt korosztálynak írt lírában), hiszen a célkorosztály intellektuális és érzelmi érésének függvényében könnyű engedményeket tenni a tartalom, az értelem javára, mondván: „elég, ha jól szól, merthogy a gyermekkori mondókák, dajkarímek, önmagukban csak és kizárólag a rigmusról szólnak, az, amit elmondanak, akár szürrealista, badar, vagy égbekiáltó »marhaság« is lehet:”6
A Zöld Tehén
Ritka eset, hogy Zöld Tehén észlelhető a földeken. Még nem láttál? Hiú panasz. Inkább örülj, hogy nem vagy az. (Havasi Attila: 1001 magányos rinocérosz)7 Havasi Attila könyvét egyébként a kiadó nagyobbacska, tizen-, huszon-, harmincegynéhány éves „gyermekek” számára ajánlja, „akik kedvelik az abszurd humort és a költői nyelv tűzijátékait”.
A kötött formájú gyermekverseknél gyakori a költői értelemben vett halandzsázás, a rím vagy a ritmus prioritása, ez pedig esetenként a mű egészét tekintve sutaságot, hiányérzetet eredményezhet. Egy gyermekversekre épülő előadás, akárcsak egy gyermekverskötet, lehet sokszínű, sokszólamú és tarka (szó szerint és átvitt értelemben is). A nyelvvel való játék végtelen variációs lehetőségétől megrészegülve nehéz kontrollt beiktatni a költőknek. A szócsinálmányokra, polgárpukkasztásra kiélezett versek talán viccesen hatnak a gyermek számára, de agresszivitásuk elidegenítő is lehet:
Teve
Rossz a legény-teveélet, inkább élnék teveéled – szól teve a tevenőnek, ám ránéz leverőleg: – Válassza a Szaharát, nem szagolom a szaharát. (Magyar László András: Friss tinta)
Az egyre népszerűbb szabadverseknél a szerző és a beszélő egymásra mondásának eredményeképpen sajátságos, egyéni hang születhet: a felnőttek világtudásának biztonsága és e tudás hiányából származó félelem együtthangzása kortalanná teszi az alapvetően gyermekmonológ verseket. A versekben megszólaló hang folyamatos váltása – felnőtt(esebb) és gyermeki(bb) közti ingázása – önmagában is megkérdőjelezi a világ működéséről szerzett, jól-rosszul rögzült tapasztalatainkat, s ráadásul az egymásra utaltság, a kölcsönös determinizmus, az ok-okozati viszonyok megfordításának játékából születő fordított világ viccesebb ugyan, de egyben nyomasztóbb is lesz:
Benne van minden
Leguggolok a pocsolya mellé és nézem,
benne van az ég, felhők
úsznak rajta,
benne van egy házfal, ami
fölém hajol, a párkányon ülő galamb is
tükröződik benne,
meg egy néni, aki húzós
kocsijával a piac felé indul.
Anya rámszól, hogy menjünk
most már,
de én nem akarok elmozdulni
innen,
mert ebben a pocsolyában
tényleg minden benne van,
én is benne vagyok, és benne
van anya is,
ahogy odalép mellém és
elcipel magával.
(Krusovszky Dénes: Mindenhol ott vagyok)
Ebben a versben a reflexív világértelmezési és naiv világmegélési szemlélet egymást kiegészíti, mint egy játékos meditációban. Ez a játék (a nyelvvel való játék) teszi láthatóvá ezt a különleges gyermekvilágot. A megélt és a megírt dolgok súlya és a költői nyelv könnyedsége sajátos feszességet eredményez. Lovász Andrea különösen fontosnak tartja ezeket a szabadverseket, „az egzisztenciális és nyelvfilozófiai kérdések gyereknyelvre történő egymásba fordítása okán is – ugyanis a világ megértéséből, működésének megfejtéséből adódó biztonságérzet legmeghatározóbb eszköze éppen a nyelvi rétegek, jelentések, jelentésmezők dekódolása lesz.”
Hinta
Amikor én beülök, mögöttem áll, aki lök.
Azt mondd meg, ki löki őt, honnan veszi az erőt?
Ha hintát löksz, meglöknek?
Áll valaki mögötted?
(Kiss Ottó: Régi kincsek)
A jó szabadvers képes túllépni a gyermekszáj-szintű szövegelésen, benne hiteles világkép mutatkozik meg: kétkedéssel és filozófiai megközelítéssel – nem csak szövegel egy gyerek, és néha mond egy-két szellemeset is, mert éppen tehetséges az alkotója. De lehet szavakat kitalálni, szavakat besorolni, szavakat nyújtani és szavakat keresni. Egy gyermek világában sokszor jelentés nélküliek, vagy összecsúsznak a szavak, és így velük a dolgok is, és mágiája van a kimondott szónak (hasfájást lehet vele gyógyítani), és konkrét dolgokká lényegülnek, homályos metaforák, és új jelentést kapnak tudottnak vélt unalmas szavak:
Szeretet
Kimostam a kedvenc pulóverem. Az ujja megnyúlt, a háta összement. Most kimosom magamat is, hogy megint jó legyen rám.
(Schein Gábor: Márciusban jaguárok?)
Mostanában nagyon buta lettem.
Körülbelül annyit értek a világból, amennyit egy hangya ért belőlem.
Mostanában csak remélem, hogy a világ nem fog a fejemre taposni.
(Kiss Ottó: Csillagszedő Márió)
Öröklés
Jobb lábamat apától örököltem, mert azzal jobban tudok focizni, a bal lábamat pedig anyától, mert azzal inkább csak ballagni tudok. (Kiss Ottó: Emese almája)
A fenti vers fanyar humora, többértelműsége jelzi, hogy a gyermekvers olykor több mint gyermekbeszéd és gondolkodásmód. Hasonlóképpen a gyermekszínházi alkotók számára is a történetépítés újabb lehetőségei nyíltak meg, szokatlan, de koherens világkép-teremtéssel.
A kortárs gyermekirodalom és nyelvfilozófiája, a nyelvjáték és a színházi játék egymás függvényében léteznek ma a színházi térben és közegben, hangsúlyozván az előadóművészet „itt és most” törvényét, efemerális, tünékeny költészetét.
A kiadványokról
A gyermekkönyvek rendszerint keményoldalas, nagy gonddal illusztrált kiadványok. A képeskönyvek a gyermekirodalomban (viszonylag) újdonságnak, mondhatni új műfajnak számítanak (akárcsak a csecsemőszínház a gyermekszínházban) és a kisóvodásokat vagy még fiatalabb olvasókat – pontosabban lapozókat és hallgatókat szólítják meg. Ezekben a könyvekben a gyermekek számára ismerős élethelyzetek jelennek meg, egyszerűsítő és egységesítő gyermeki értelmezési sémák működtetik a történeteket. A képanyag funkciójának megerősödése nemcsak az illusztrációk igényességén figyelhető meg, hanem a kép és a szöveg azonos súlyú szerepeltetésén és egy sajátos, különleges grafikai nyelv megjelenésén is. Ebben a képvilágban megjelenik a színek teljes körű használata, az erős kontűröktől és a harsány színektől (Csillag István grafikái, Orbán János Dénes Búbocska. Ördögregény, Médium Könyvkiadó és erdélyi Híradó Lap- és Könyvkiadó, 2005 vagy Baranyai András illusztrációi Tóth Krisztina Állatságok, Magvető Kiadó, 2007) vagy a finom pasztellekkel rajzolt, jelzésszerű árnyakig (Rófusz Kinga illusztrációi Máté Angi Kapitány és Narancshal, Magvető Kiadó, 2012), az aprólékos realista ábrázolásoktól a számítógépes pixelekből építkező grafikáig. A Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesülete által képviselt csoportosulásban neves művészek sorakoznak fel (Kárpáti Tibor, Paulovkin Boglárka, Szegedi Katalin, Rófusz Kinga, Takács Mari, Baranya B. András8). Bár a látvány- és bábtervezők a bábos társadalomban nem alakítottak névlegesen külön egyesületet, tudni véljük, hogy önálló alkotói csoportot képviselnek a színházi szakmában. A letisztult vonalvezetés, a részletek kidolgozottsága, a stilizáltság, a jó arányérzék, a mesteri anyagismeret, a játékkedv és a fáradhatatlan formakeresés tetten érhető a magyar bábszínházi látványtervezők munkáin is: Mátravölgyi Ákos (Tündér ballonkabátban – Ciróka Bábszínház, Kecskemét, Árnyak Színháza – Kolozsvári Puck Bábszínház), Bodor Judit (Világszép Nádszálkisasszony – Kolozsvári Puck Bábszínház). Boráros Szilárd, Fekete Dóra, Grosschmidt Erik, Fekete Anetta, Orosz Klaudia9 munkáin felismerhetők (akárcsak az illusztrátoroknál) a kortárs magyar vizuális művészetek sajátos jegyei.
A gyakran mindössze néhány oldalas, albumszerű lapozók „luxus” könyveknek számítanak mind a magyarországi, mind a romániai gyermekkönyvpiacon. Az erdélyi könyvesboltok polcain több tucatnyi gyermekkönyv szerepel a legrangosabb magyarországi gyermekkönyvkiadóktól (Móra, Naphegy, Pagony, Csimota, Cerkabella, Vivandra, Ceruza, Csodafa), a Naphegy sorozat Művészi Mesekönyv sorozatán keresztül egészen a Ceruza Kiadó Kippkopp-sorozatáig, vagy az igen kedvelt Findusz-sorozatig és a hazai kiadóktól is nagy a választék. Az utóbbiaktól kiemelném a csíkszeredai Bookarttól Markó Béla: Balázs kertje. Versek kisfiúknak, kislányoknak című kötetét, az Előretolt Helyőrség és a Koinónia kiadványait: Fekete Vince A piros autó lábnyomai című gyermekverskötetét, László Noémi Feketelevesét, Demény Péter Ágóbágó naplóját, Balázs Imre József Hanna-hintáját vagy a Legszebb karácsonyi ajándék: a nátha (Kortárs erdélyi szerzők mesegyűjteménye című kiadványt).
Makkai Kinga gyermekirodalom-oktató Visky Annának adott interjújában az erdélyi gyermekirodalmat a magyarországival összehasonlítva klasszikusabbnak, hagyományosabbnak, visszafogottabbnak véli: „Az erdélyi gyermekkönyvekre a hagyományos tendenciák, a visszafogottság jellemző. A versekben fellelhető esztétikai értékek a klasszikus formákhoz igazodnak, a témák inkább az egyetemes gyermeki gondolatok, érzések köré épülnek fel… Ebben a hagyománykövetésben némi újítást hoztak Fekete Vince svéd típusú gyermekversei, új hanggal jelentkezett László Noémi is a Feketeleves című kötetében. Az erdélyi gyermekirodalomban tehát egyszerre van jelen a hagyomány és az újítás. A klasszikus tendenciák keverednek az újakkal. A Barni könyvekben is némiképp új hangot hallhatunk, hiszen Zágoni Balázs meséi a mai gyerekek hétköznapjairól, a mai világról szólnak, de vannak olyan írások is, amelyek az örök és egyetemes gyermeki problémákat, gondolatokat ragadják meg. Ebben hagyománykövetők vagyunk. Vagy említésre méltó Demény Péter nemrég megjelent meseregénye, a Hóbucka Hugó kalandjai, ebben a kortárs műben is sok újító (úgy formai, mint tartalmi) tendenciával találkozunk. Szerintem az erdélyi szerzők műveiben kissé megkésve jelennek meg a nyugati gyerekkönyvekben fellelhető újító tendenciák. Tovább őriznek valamit a hagyományos, klasszikus értékekből. Az illusztrátoraink is visszafogottabbak. A meséink az igazi emberi értékek mentén fogalmazódnak meg.”10
Fogalomtár
Báb. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: fn.1. nép vál Játékbaba/ pejor Divatbáb. 2. szính Emberi vagy állati alakot ábrázoló, kézre húzva, zsinórral stb. mozgatható figura/ pejor Mások akaratának vakon engedelmeskedő ember (gyenge báb) 3. nép Mézesbáb 4. kat kiv Szúrófegyverrel való gyakorlatozáshoz használt szalmából font figura 5. Próbababa. 6. Tekebáb. 7. vál Sakkfigura. 8. ép Korlátnak, mellvédnek elnyújtott körte alakú kis oszlopocska. 9. táj Kévékből kúp alakb arakott csomó. 10. nép A guzsajra egyszerre felköthető kender- vagy lenrostból álló csomó. 11. nép Földbaba. 12. áll Átalakulással fejlődő rovarnak az ivarérettséget megelőző alakja, ill. az ilyen alakú rovar.11
A Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára12 szerint a szó gyermeknyelvi eredetű. A vele valószínűleg azonos származású kéttagú baba, bábu, buba alakoktól némileg már elszigetelődött. Hasonló és rendszerint két szótagú szavak sok más nyelvben előfordulnak. A Czuczor–Fogarasi13 szótárszerkesztő páros művében ezt találjuk:
fn. tt. báb-ot. 1) Általán, bizonyos emberi alakot, termetet utánzó készítmény fából, vagy más anyagból, kivált mely kis gyermeket, vagy törpét ábrázol, s gyermeki játékul használtatik. Bábbal játszó kis leány. Felöltöztetni, ágyba fektetni, ölbe venni a bábot. Még báb való neki, nem férfi. Dróton rángatott, s látványul szolgáló bábok. (Marionette). Sakk- és tekejátéki bábok. Kapu bábja vagy bábánya, azaz, bálványa. Egy báb cérna, azaz, nem gombolyagba, hanem hosszúkás hengerbe kötött tekercs cérna. Mézes báb = bábot ábrázoló mézes kalács. 2) A rovarhernyók azon alakja, midőn hengerded testüket burok takarja, melyből utóbb lepke-, pilleformában bújnak ki. 3) A szemben látszó kis alak (pupilla oculi). 4) Átv. ért. túlságosan cifrázott, lelketlen nőszemély. Együgyű, szótlan báb. Olyan, mint a báb. 5) Mondjuk emberről, kivel más valaki kénye kedve szerint bánik, visszaél. Én nem leszek bábja senkinek.
Egyeznek vele a magyar baba, latin pupa, olasz pupa, puppa, franczia poupée, angol baby, svéd puppa, német Puppe, chaldeai báb (puer, puerulus), héber bábáh, honnan bábah-ajn szem bábja.
Bábjáték. A Magyar Értelmező Kéziszótár 14 alapján a bábjáték: „1. Bábokkal való előadásra készült jelenet, színdarab. 2. Ennek előadása.” A bábdarab pedig „Színpadi előadás céljára készült irodalmi alkotás”.
Szembetűnő, hogy ugyanaz a szó jelenti az irodalmi alkotást és az előadást magát is. A Magyar Színházművészeti Lexikon15 „az emberi szellem egyik legrégibb, a színjátszással rokon és azzal egyidős teátrális megnyilvánulása”-ként, valamint „öntörvényű, saját korlátaiból és lehetőségeiből megteremtett műfaji törvények szerint működő színjátékformaként” jegyzi a bábjáték fogalmát. A Poétikai-műfaji Lexikon16 összevonja a bábjáték két jelentését, színjátékformaként határozza meg, és az előadásmód sajátosságai alapján járja körül.
Ezek a definíciók azt sugallják, hogy a bábjáték nem értelmezhető csupán szövegként, lényege kizárólag a színpadi megvalósulás szemszögéből ragadható meg. A színpadi szöveg nem hagyhatja figyelmen kívül a bábok diktálta dramaturgia sajátosságait: a bábok jelenléte lehetőségeket és korlátokat teremt, melyekhez a szövegnek viszonyulnia kell. Bár nem tekinthető kizárólag gyermekműfajnak a bábszínház, de a jelen tanulmány a gyermekeknek szánt bábjátékra összpontosít. A célközönséget tekintve a bábjáték az alkalmazott irodalom tárgykörébe17 is sorolható, de a befogadó szempontú közelítés az irodalmiság egy sajátos megnyilvánulási problémáját veti fel. A bábjáték ugyanis nem csupán egy tördelt, dialógusba szedett irodalmi mű, noha a szüzsé, a szereplők, a motívumok és a kompozíció szempontjából is vizsgálható. A bábjáték célközönsége valóban a gyermek, de a bábjátékokat mégsem a gyermekek olvassák. A bábjáték csak közvetve, az előadás által jut el a gyermekhez, a tulajdonképpeni olvasó a felnőtt. E felnőtt olvasó – rendező, báb- és díszlettervező, zeneszerző, dramaturg, stb. – saját értelmezésében tolmácsolja a bábjátékot a gyermekközönségnek.
Meseirodalom, gyermekirodalom.18 A meseirodalom és a gyermekirodalom két egymástól karakterisztikusan elkülönülő terület. Mivel a gyermekirodalom fogalma az adott irodalmi művek olvasói célcsoportja felől közelítendő meg (nem részletezzük most a különböző hipotetikusan létező gyermekirodalom-definíciókat) ezért a mese- és gyermekirodalom fogalmainak elkülönbözése is a célzott olvasói tábor irányából határozható meg, tudniillik a mese – genézisét és történetét tekintve – elsősorban felnőtteknek szánt alkotás. Funkcionálisan meghatározottnak tekintve a gyermekirodalmi szövegkorpuszt és a mesét mint irodalmi műfajt, a meseregények e két halmaz keresztmetszetét jelenthetik.
Meseregény.19 A meseregény fogalma két ismeretlennel is operál: az irodalomtudományban használt számtalan definícióváltozat ellenére nemcsak a regény, de a mese fogalma is pontosan meghatározhatatlan. Induktív alapon meg lehet ugyan határozni e két fogalom extenzióját, de ez is kérdéses eredményességgel történhet, ugyanis az elváráshorizontok alakulása miatt folyamatosan változik az akár intuitíven sejtett/tudott különbség. A mese és regény fogalma között és függvényében tételezett meseregény az „olyan regény, ami mese” és az „olyan mese, ami regény” kibontást is megengedve sokkal inkább egy harmadik lehetőségként, mint a „mese és regény egyben” mellérendelő kapcsolatban megnyíló „hibridműfaj” fogható be fogalmilag.
IRODALOM:
Balázs Imre József: Hanna–hinta, Koinónia, Kolozsvár 2009.
Balogh Beatrix: Bábjátékos oktatás – Marionett mindenkinek, Népművelési Propaganda Iroda, Budapest 1971.
Banyó Péter, Csányi Dóra, Edinger Katalin, Kovács Eszter (szerk.), illusztr. Takács Mari: Friss tinta! Mai gyerekversek, Gyerekvers antológia, Csimota–Pagony kiadók, Budapest, 2005.
Bentley, Eric: A dráma élete, Jelenkor Kiadó, Pécs 2005.
Boldizsár Ildikó: Meseterápia. Mesék a gyógyításban és a mindennapokban.
Magvető Kiadó, Budapest.
Bonczidai Éva: Bábszínházi viszonyok, IX. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia, Kolozsvár, 2008. május 23-24.
Chirilă Mona: Commedia dell’Arte şi ecourile sale în teatrul modern, doktori dolgozat, Universitatea „Babeş-Bolyai” Facultatea de Teatru şi Televiziune, 2008.
Egyed Emese: KACOR! és más bábjátékok, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2001.
Egyed Emese (szerk.): Néző, játék, olvasó. Dráma és színháztörténeti tanulmányok, Kriterion, 2004.
A kortárs gyerekirodalom titkai. In: Demeter Zsuzsa (szerk.): Helikon Irodalmi Folyóirat, 2015. június 10-i szám.
Jurkowski, Henryk: A modern bábszínház nyelvezete. Ford. Pászt Patrícia. Világszínház 12. 1998. tél, 38-45. Jurkowski, Henryk: Szkice z teorii teatru lalek.
László Beáta Lídia: Apró emberkék színháza, Játéktér 3. évfolyam, 4. szám.
Kemény Henrik-Láposi Terka: Életem a bábjáték a bölcsőtől a sírig – egy vásári bábjátékos, komédiás önarcképe, Korngut–Kemény Alapítvány, Debrecen, 2012.
Kiss Judit: Bevezetés a gyermekirodalomba, Ábel Kiadó, Kolozsvár, 2008.
Korunk 2002. októberi szám, Gyermekkultúra–Gyermekirodalom
Kovács István–Vartic, Daniela (szerk.): Monográfia. Puck Bábszínház. Ötven éves évforduló. Remus Kiadó, Kolozsvár, 2000.
Lovász Andrea: Felnőtt gyermekirodalom. Tanulmányok, kritikák és majdnem lexikon, Cerkabell könyvkiadó, 2015.
Makkai Kinga: A jó gyermekkönyv ismérvei, Hargita népe, 2011. július 8., https://konyvmutatvanyosoknevelde.wordpress.com/2011/07/29/116
Magyar Értelmező Kéziszótár, bábjáték, színdarab szócikk. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992.
Magyar Színházművészeti Lexikon, bábjáték szócikk. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994. http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz02/5.html
Nagy Miklós Kund (szerk.): Az örökifjú Ariel. 50 éves a Marosvásárhelyi Bábszínház.
Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház, Marosvásárhely, 1999.
Niculescu, Margareta (szerk.): Teatrul de păpuşi în lume. Bucureşti, Editura Meridiane, 1996.
Pavis, Patrice: Színházi szótár. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2006.
Pepino, Cristian: Automate, idoli, păpuşi: Magia unei lumi. Bucureşti, Unatcpress, 1998.
Pepino, Cristian: Regia spectacolului de animaţie. Bucureşti: Unatcpress. 2008,
Poétikai-műfaji-lexikon, bábjáték szócikk. http://enciklopedia.fazekas.hu/mufaj/Babjatek.htm
Propp, Vlagyimir Jakovlevics: A mese morfológiája./2., javított kiadás/ Osiris-Századvég Kiadó, Budapest, 1995.
Szebeni Zsuzsa (szerk.): Kovács Ildikó: Bábrendező-tanulmányok. Interjúk, írások. Koinónia–OSZMI, Kolozsvár, 2008.
Székely György: Bábuk, árnyak, Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, 1972.
Ungváry Zrínyi Ildikó: Látványolvasás, Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2004.
Tömöry Márta: Itt a bábszínház, Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1985.
Tömöry Márta, Mikor a bábuk még istenek voltak, Kráter Műhely Egyesület 2012
Végh Balázs Béla: Az erdélyi magyar gyermekirodalom vizsgálata, In: A gyermekirodalom változatai, Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2007. http://www.carteacopiilor.ro/blog/interviu-cu-scriitoarea-victoria-patr…
Jegyzetek
1 Friss tinta! mai gyerekversek, Csimota–Pagony, Budapest 2005. „A Friss tinta!című, mai gyerekvers antológiával a Csimota Kiadóval karöltve az volt a célunk, hogy összeállítsunk egy olyan kötetet, amilyen már régóta nem volt: amelyben Weöres, Nemes Nagy és Tamkó Sirató méltó követőiként mai költők (kortárs klasszikusok) szerepelnek, mai gyerekekhez szóló versekkel.” http://www.pagony.hu/friss-tinta-mai-gyerekversek
2 Lovász Andrea: Felnőtt gyermekirodalom. Tanulmányok, kritikák és majdnem lexikon, Cerkabell könyvkiadó, 2015, 42. old.
3 Uo.
4 http://www.jatekter.ro/?p=13927
5 Lackfi János: Kövér Lajos színre lép, General Press Kiadó, 2007.
6 Lovász Andrea: Felnőtt gyermekirodalom. Tanulmányok, kritikák és majdnem lexikon, Cerkabell könyvkiadó 2015, 85. old.
7 Havasi Attila: 1001 magányos rinocérosz – Korhatáros gyerekversek, Pécsi Direkt Kft. Kiadó, 2007.
8 http://dezajn.soup.io/post/45056402/A-Gyermekk-nyvszerz-k-s-Illusztr-to…
9 http://gyermekszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=category&lay…
10 http://ujkonyvek.egologo.transindex.ro/2012/10/04/akik-tesznek-az-erdel…
11 Magyar értelmező kéziszótár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992, báb szócikk, 81. old.
12 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I. (A–Gy). Főszerk. Benkő Loránd. Budapest: Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967.
13 Czuczor Gergely-Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 1862 (új kiadásban 1999)/ http://osnyelv.hu/czuczor/
14 Uo. bábjáték, színdarab szócikk.
15 Magyar Színházművészeti Lexikon, 1994, bábjáték szócikk. Akadémiai Kiadó, Budapest, http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz02/5.html
16 Poétikai-Műfaji Lexikon bábjáték szócikk. http://enciklopedia.fazekas.hu/mufaj/Babjatek.htm
17 http://extensii.ubbcluj.ro/odorheiusec/archivum/Antal_Sandor/magyar_gye…
18 A definíció kiemelés Lovász Anna A meseregény kora című tanulmányából, Korunk 2002. október
19 Uo.
Képek: Puck Bábszínház, Kolozsvár
