Máthé Ferenc Ilonka méltatása

Erdővidék Kultúrájáért Díj

Az Erdővidék Kultúrájáért díjat az idén a kuratórium tagjai egyöntetűen Máthé Ferenc Ilonkának, vargyasi fafaragó népművésznek ítéltük oda.

Máthé Ferenc Ilonka. Hoffmann Edit fotója

Megtiszteltetés számomra, hogy rám esett az Erdővidék Kultúrájáért Díj Kuratóriumának választása, és én írhattam Mathé Ferenc Ilonka munkásságáról, életéről laudációt, amit most megosztok Önökkel.

Laudációt írni nem könnyű dolog! De nem így volt ez a jelen esetben, mert Széll János A fa nem hazudik című könyve nagyszerű forrásanyag és útmutató volt számomra, ami Mathé Ferenc Ilonka életéről és munkásságáról szól. Aztán jómagam már 2008-ban is írtam ajánlólevelet Mathé Ferenc Ilonkának, amikor a Magyar Köztársaság oktatási minisztere Életfa-díjat adományozott Feri bácsinak. Mi már régi barátok vagyunk, az ő élete nyitott könyv előttem, ezért most lapozok belőle, sajnos, ahogy Széll János A fa nem hazudik című könyvében azt állítja, hogy a 160 oldalas könyvének tartalma csak forgácsok egy fafaragó életéből és munkásságából, így az én laudáciom csak szilánk Feri bácsi teljes életéből és munkásságából.

Máthé Ferenc Ilonka mindig igyekezett közössége hasznos tagjaként élni. Példamutató élete, ember- és hazaszeretete, következetes munkálkodása példaértékű a jelen és jövő nemzedékei számára is.

Mathé Ferenc Ilonka régi székely lófő család sarjaként 1927. május 4-én született Vargyason, hét évvel a trianoni döntés után, mely döntött Erdély Romániához való tartozásáról. Azóta igen mostoha sors jutott a magyarságnak s ezáltal Máthé Ferenc Ilonkának is. Fiatalkora tele volt hányattatással, nehézséggel, útkereséssel. A család kuláklistára került, ideológiailag megbízhatatlanok voltak, így nem folytathatta a végzettségének megfelelő gazdatiszti munkát. Így Feri bácsinak sűrűn kellett cserélgetnie munkahelyeit származása és kulák volta miatt, és idősödő szüleit csak úgy tudta segíteni, hogy minden adódó munkát elvállalt. De soha nem tűrte, hogy az élet nehézségei eluralkodjanak felette. „Igazi székely góbé vagyok” – mondja egyik nyilatkozatában. Azt állítom én is, hogy nyakas, egyenes ember. Igaz, ezt a kommunista rendszer nem nézte jó szemmel, így időről időre „élvezte” a titkos politikai rendőrség látogatását, és gyakran a Securitate vendége volt. De az említett nehézségek sem tudták megtörni! Saját sorsával bizonyítja, hogy az igaz ember képes saját sorsát irányítani, ha kellő elszántság és kitartás van benne. Beszélgetéseinek során sokszor hangsúlyozta, hogy a régi rezsim alatt sok gyengelelkű ember behódolt a hatalomnak, akik vétettek embertársaik ellen és ellene is sokan.

Ezek az emberek most is közöttünk élnek. Környezetük ismeri őket! Feri bácsinak az volna elégtétel, ha a vétkesek megkövetnék azokat, akik ellen vétettek.

A környezet hatásainak kivédése, a lélek istenadta tehetsége űzték az alkotómunka felé. Az évek óta szunnyadó alkotási vágy az erdővidéki hagyományoknak megfelelően a fa irányába vitte/viszi Feri bácsit. Így a nehéz munkahelyi élet után ott van a magánember, a szuverén alkotó, amiről azt vallja: „Az én igazi életem akkor kezdődött, amikor hazamentem, amikor faragtam, boldog voltam, sokszor késő éjjelig, pedig reggel fél ötkor fel kellett kelni. Én csak a műhelyemben éreztem magam boldognak és szabadnak.” Ezt a boldogságot tetőzte az 1980-as családalapítás. Feleségével azóta is tisztességben, szeretetben élnek. A mindent betetőző boldogság akkor jött el, amikor kislányuk mellé a fiuk is megérkezett. „A legjobb gyermekek” – vallja szűkszavúan és elérzékenyedve Feri bácsi. Gyermekeik azóta felnőttek. Lányuk Magyarországon, fiuk Kolozsváron él. Ma már felesége, a tanár néni is nyugdíjas, így több időt tölthetnek együtt. Életüket gyermekeik, barátaik szeretete aranyozza be.

Máthé Ferenc Ilonka egész életét és munkásságának darabjait, kiállításait, táborokban való részvételét számokban lehetetlen felsorolni. Élete folyamán sok alkalommal volt önálló és gyűjteményes kiállítása. Ezekből sorolok fel néhányat: Alsócsernáton, Balaton, Bánffyhunyad, Barót, Bodzaforduló, Brassó, Budapest, Gyomaendrőd, Parajd, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Szováta, Vésztő, Vargyas, ahol állandó kiállítása bármikor megtekinthető ma is. A felsorolás korántsem teljes. Munkássága elismeréseként sokszor hívták meg különböző alkotótáborokba Székelyföldön, Magyarországon és Szlovákiában is. Pár helyszín ezek közül: Alsócsernáton, Viganpetend, Zsáka, Hódmezővásárhely, Mohács, Galánta, Visegrád-Mogyorópuszta. Kedves emlékei közt szerepel Lánka. A legtöbb alkalommal azonban, tizenkétszer a szinte második otthonának számító Vésztőn volt táborban.

Az alkotók munkáját a kiállítást szervezők és az illetékes intézmények díszes oklevelekkel ismerik el. Így volt ez Feri bácsi esetében is. Okleveleinek tekintélyes egészét a Securitate 1983-ban magával vitte, s ezek soha nem kerültek vissza hozzá. Különösen fájó Feri bácsi számára a kínai konzul által adományozott diploma elkobzása. „Abban az időben mindenütt összeesküvést és kémeket láttak” – mondja Feri bácsi.

Néhány kiemelkedően szép elismerés:

– A Magyarok Világszövetségének Vezetősége: Balladás földünk legjelesebb népi fafaragójának, Budapest 1996.

– Romániai Magyar Népművészek Szövetsége – A fafaragás mestere, 2001.

– Romániai Magyar Népművészek – Életműdíj, 2005. október 15.

– Hódmezővásárhely Tiszteletbeli Polgára, 2006. január 19.

– Vésztő város Tiszteletbeli Polgára, 2007. március 15.

– Kovászna Megyéért Díj, Kovászna Megye Tanácsa, 2007. augusztus 16.

– Vargyas Község Díszpolgára, 2008. július 27.

– A Magyar Köztársaság Oktatási és Kulturális Minisztériumának Minisztere – Életfa díj 2008. augusztus 20.

A fenti néhány elismerés azt igazolja, hogy Máthé Ferenc Ilonka munkássága hőstettnek számít, mert vésőjét az a lelki késztetés irányította, hogy meg kell alkotni, védeni, őrizni mindazt, ami az enyém, a népemé, melyből vétettem, és értékvesztés nélkül tovább adni azzal a reménnyel, hogy az értékkel együtt öröklik a megőrzés ősi ösztönét is a minket követő nemzedékek. Tudom, hogy nekik nehezebb lesz, hiszen az erdélyi magyarság esetében nemcsak a kultúrákat, népeket, nyelveket egybemosó globalizációs tégely jelenti a veszélyt, hanem a többségi nemzet életmódjának természetes hatása, és a mindenkori politikai vezetés nyílt vagy burkolt beolvasztási törekvése is. Ezért van szükség a Feri bácsi által megfaragott népi balladák, népszokások múltba vezető ismereteire. Figyelni kell a Házat bárhol találsz, de hazát csak itthon feliratú székely kapuk szépségére és itthon tartó erejére.

Legyen példaképünk a Feri bácsi által megformált konok, lázadó és sorsát vállaló székely-magyar arckép a közösségért tevő Székely gátkötők, vagy a nemzetéért vérrel áldozó 82-es Vasszékely.

Máthé Ferenc Ilonka rászolgált az Erdővidék Kultúrájáért Díjra. Ez a dolgos, a köz javára végzett áldozatos tevékenység elismerése. A hosszú évtizedekig folyamatosan, „gyanúsan” szemlélt alkotó és felesége ma már általános megbecsülésnek örvend az egész Székelyföldön, Magyarországon és más országokban is.

Én kívánok nekik hosszú, boldog életet szeretteik, gyermekeik, unokáik, barátaik körében, és Máthé Ferenc Ilonka legyen büszke az Erdővidék Kultúrájáért Díjra, amit dicséretes munkája árán érdemelt ki.

Legyünk mi is büszkék Máthé Ferenc Ilonkára, és ő legyen példaképünk a köz javára végzett mindennapi munkánk végzése közben.

(Elhangzott 2014. november 21-én a vargyasi unitárius templomban a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület díjátadó ünnepségén)

Hozzászólások

Új hozzászólás