Méra World Music világzenei csűrfesztivál a régió iránti mély, személyes elköteleződésből serkent gondolat eredménye. Jómagam és főszervező társam, Varga Zoltán László is belenevelődtünk a kalotaszegi népzenébe, kalotaszegi mivoltunkból és a táncházmozgalomban tevékenykedő lelkes néptáncoktatók munkájának eredményéül. 2009-től mi magunk is a régió szervező egyéniségei lettünk. Jogász hallgatókként megalapítottuk a kalotaszegi táncosok legelszántabbjait tömörítő Kalotaszeg Néptáncegyüttest, a táncegyüttes tagjai fokozatosan elkezdtek Mérában, Körösfőn, Szucságban, Vistában, Magyarkapuson, Kalotaszentkirályon és Magyarlónán néptáncot oktatni, 2012- től a régió fiataljainak néptánctábort szervezünk, és összesen több mint 160 táncházban szólaltattuk meg a kalotaszegi népzenét az elmúlt 10 évben Kalotaszegen.
2019-ben
A kalotaszegiség szélsőségesen elfogult ügybuzgalmából és fiatalos naivságunkból született a gondolat, hogy szervezzük meg Mérán, a Szarka-telekben Erdély világzenei csűrfesztiválját. Még azt sem tudtuk pontosan, hogy mit is jelentene egy világzenei csűrfesztivál, de az első pillanattól rabjaivá váltunk ezeknek a jólcsengő szavaknak, és meg voltunk győződve, hogy ezek mások számára is pont olyan kecsegtetően fognak szólni. Maga a gondolat is Kalotaszeg legromantikusabb csücskében, Sztánán, a Kós Károly-féle Szentimrei-ház kis tornácán született, a szilveszteri fogcsikorgató hidegben. Aztán hónapokig csak mondogattam az embereknek, akik hol hitetlenkedve, hol jót mosolyogva hallgatták, és néha derültek a lelkesedésemen. Ismét Zoltán volt az, aki első perctől tevőlegesen partner volt a projektben. Ekkorra mi már 5 éve táncoltunk, mulattunk és dolgoztunk együtt. Különbözőségünkben, egymás cenzúrájaként szoktuk megvétózni a másik gondolatait, megelőzve számos sikertelenséget, és talán elkerülve is néhány nagyszerű ötletet, de most egymás alá adva a lovat fantáziáltunk, terveztünk és rövidesen már szerződtük is a fellépő együtteseket.
Méra egy biztos pontnak számított a terveink szempontjából, egyrészt, mert Zoltán mérai volt, másrészt, mert a Tötszegi András „Cucus” által elnökölt Mérai Hagyományőrzők Egyesülete kezdetben a rendelkezésünkre bocsátotta, később pedig adományként átadta az általunk működtetett Kalotaszeg NTE egyesület számára a fesztivál központi helyszínéül szolgáló Szarka-telket.
Olyan fesztivált akartunk, amire büszkék lehetnek a kalotaszegiek és kíváncsiak az idegenek. A helyiek büszkeségét persze mindig táplálja az idegenek érdeklődése, elismerése. Ez volt az az összefüggésrendszer, amely leginkább meghatározta a fesztivál koncepciójának kigondolását. Ez egy kényes egyensúlyozáshoz vezetett a helyi, a regionális és az akár más kontinensekről érkező előadók között. Miközben a külföldi fesztiválozók számossága jelenti a legnagyobb elismerést a helyiek számára, és a külföldiek éppen Erdélyért, Kalotaszegért a helyi zenéért érkeznek, sokszor a helyieket jobban érdekli a Csík Zenekar vagy a Parno Graszt koncertje, mint a helyi cigényzenészek muzsikája. Sőt, az erdélyi magyaroknak is csak töredéke érkezik a kalotaszegi népzenéért, amit számos táncházban megkaphat. Számukra sokkal vonzóbb az izraeli szamaritánus dalokat éneklő Sofi Tsedaka, vagy a mexikói cumbiát játszó Guajiro Calentano. A magyar és román lakosság zenei ízlése és ismeretei között tátongó különbségek csak növelik az egyensúlyozás kihívásait, hiszen az említett együttesek egyike sem ismerős a román közönség számára, miközben a havasalföldi régizenét játszó Trei Parale vagy a máramarosi népzenét játszó Grupul Iza a magyar közösség tagjai számára mondhatni ismeretlenek. Sőt, mást jelent a népzene és néptánc a románok és magyarok számára, illetve a táncház műfaja gyakorlatilag lefordíthatatlan, mert a román társadalom nem részesült egy táncházmozgalomból és annak jótéteményeiből.
A mérai, erdélyi, magyarországi, külföldi, román, magyar tengelyek mentén lefordíthatatlan helyi, regionális és nemzetközi, magyar és román fesztivál megvalósításába vágtunk bele. Nem a mindenki érzékenységére való túlzó figyelmesség vezérelte ezt a már-már lehetetlen egyensúlyozást, hanem az, hogy a kalotaszegiek akkor fogják a legjobban értékelni a saját kultúrájukat, ha azt csodálattal nézik a nagyvárosi magyarok, románok és külföldiek egyaránt. Azt is mondhatnám, hogy a fesztivál és közönsége díszletül szolgál a kalotaszegi kultúrának, hogy az a kalotaszegiek számára minél tetszőbbé tegye azt. A fesztivál egymás tanúivá teszi a kalotaszegieket és a különböző nemzetiségű városi fesztiválozókat.
A Méra World Music világzenei csűrfesztivál így vált az ország talán egyetlen kulturális kettősügynökévé. Miközben becsempészi a világot Kalotaszeg évszázados portájára, Kalotaszeget is becsempészi a sajtó és a közösségi média útján a világ köztudatába. A fesztivál lokális és globális, vagyis „glokális” kettősségét hangsúlyozza a világzenei csűrfesztivál megnevezés is, ami egyben az ikonikus csűrszínpadra is utal. A fesztivál mára ugyancsak körvonalazódott sajátos jegye a családias hangulat. Ez elsősorban annak a területi behatároltságnak az eredménye, hogy a koncertek a falu központjában található, lakóházak által határolt, Szarka-telken valósulnak meg, és így a fesztiválközönség nem haladhatja meg az 1000–1200 főt naponta. Amint az kiderült, a fesztiválközönség közösségi kémiája példátlanul jól működik. Ezt igazolták vissza a 2019-ben végzett közönségkutatásunk eredményei is, amelyek szerint a csűrfesztivál résztvevői számára a legmeghatározóbb ok, ami miatt évről évre ellátogatnak Mérára, az a fesztivál különleges hangulata.
A nagyon csapadékos, őszi időjárás ellenére mondhatni bokáig sárban és térdig gyerekekben, fantasztikus hangulatban telt a Méra World Music legutóbbi kiadása is. 2019-ben több mint 4000-en vettek részt Erdély világzenei csűrfesztiválján. A Méra World Music fesztivál és a jókedélyű csűrfesztiválozók kiállták a rosszidő próbáját és bebizonyították, hogy az esős, őszi időjárás sem tudja kedvüket szegni. Idén is Mérán volt a legmagasabb az egy főre jutó boldogságszint! A fesztivál négy napja során 138 zenész és táncos produkcióját tekinthettük meg, a 13 koncert mellett pedig további 95 különböző program várta a fesztiválozókat. Így például tematikus filmvetítések, kiállítások, gyermekfoglalkozások, prímásés legényesverseny, hagyományos táncházak, nemzetközi jamsessionök, mérai ének- és táncoktatás, szakmai beszélgetések, templomi és csűrkoncertek várták a fesztiválozókat.
A fesztiválra négynapos bérletet váltók megközelítőleg egy negyede és a teljes fesztiválközönségnek megközelítőleg tíz százaléka volt mérai lakos, akik együtt szórakozhattak a Romániából, Magyarországról, Chiléből, Mexikóból, Kanadából, Egyesült Államokból, Angliából, Franciaországból, Lengyelországból, Szerbiából, Norvégiából, Szlovákiából, Koreából és Japánból érkező fesztiválozókkal. A fesztivál programjain megközelítőleg 600 tizennégy évnél fiatalabb gyermek vett részt.
A fesztivál egyedi térkialakítását idén is a KOHO’ kolozsvári műépítészcsapat végezte, az önkénteseket pedig a Kolozsvári Magyar Diákszövetség koordinálta. A fesztivál védjegyének számító chill zone-t az OTP Bank finanszírozta, a káprázatos világítástechnikát pedig a Promelek cég jóvoltából valósíthattuk meg. A fesztivál a budapesti Hagyományok Házával, a Hagyományok Háza Erdélyi Hálózatával, a Martin György Néptáncszövetséggel és a Fonó Budai Zeneházzal való szakmai partnerségben valósította meg a kalotaszegi népzenéhez és néptánchoz kapcsolódó szakmai programjait. A II. Kalotaszegi Prímásverseny nyertese Kovács Márton lett. A Türe 50 – Jubliuemi legényesverseny osztott első helyezettét Melles Endre és Papp Andrásnak ítélte oda a rangos zsűri.
A 2018-ban megalapított Kalotaszegi Kulturális Alap útján, a Méra World Music csűrfesztivál idén 11 000 lejt ajánlott fel a Mérai Cifra Néptáncegyüttes új próbatermének és közösségi terének kialakítására. A fesztivál vállalását emelt árú támogatói jegyek megvásárlásával, helyszínen felajánlott adományokkal és az első alkalommal megszervezett közösségi szövés eredményéül született 2 sálra való licitálással lehetett támogatni. A 38 fesztiválozó kezemunkáját magánviselő sálakat Ferenczi György árverezte el a zárónap utolsó koncertje előtt 120 és 130 lejért. Az összesen 2620 lej értékű felajánlásokat, a fesztivál saját bevételeiből egészítette ki 11000 lejre.
A reprezentatív közönségkutatásunkból kiderült továbbá, hogy a közönség 60 százaléka 18 és 35 év közötti, illetve, hogy 63 százaléka már rendelkezik felsőfokú végzettséggel, valamint további 25 százaléka felsőfokú végzettséggel még nem rendelkező diák vagy egyetemista. Ebből kitűnik, hogy ugyan a mérai csűrfesztiválon minden nemzedék megtalálható – hiszen az 50 év fölöttiek és 14 évnél fiatalabbak külön-külön 7 és 8 százalékát teszik ki a közönségnek –, a fesztiválozók nagy része fiatal értelmiségi. Továbbá kiderült, hogy a közönség fele-fele arányban oszlik meg az újoncok és visszajárók között, és 97 százaléka jövőre is jelen tervez lenni.
A fesztivál kettősügynök küldetéstudatából fakadóan egyáltalán nem vagyunk közömbösek azzal szemben, hogy az idei kiadásról négy nyelven, magyarul, románul, angolul és franciául összesen több mint 100 alkalommal számolt be a sajtó, ami a fesztivál előtt elképzelhetetlen mértékű láthatóságot biztosított Kalotaszegnek mint régiónak és a kalotaszegi népi kultúrának. A Méra Világzenei Csűrfesztivál mérhetően a mérai és kalotaszegi faluturizmus egyik legfőbb motorjává vált, egyre nagyobb tömegekkel megismertetve Mérát, és mintegy 1800 éjszakányi szállóvendéget bevonzva pusztán a fesztivál ideje alatt. A fesztivál közösségi hatásait jól mutatja az is, hogy Mérán az elmúlt években öt gyerek is elkezdett népzenét tanulni, és 2019 novemberében megrendezték az első általuk szervezett és lezenélt mérai táncházat.
Méra mint kalotaszegi hagyományőrző falu, Kolozsvár közelségéből fakadóan kiemelt kulturális szereppel bírhat nemcsak Kalotaszeg, hanem Kolozsvár viszonylatában is. Kolozsvár lakossága már egy évtizede meghaladta a 300 ezer főt, amire az egyetemi év során további 100 ezer diák tevődik, és ugyanebben a periódusban, a jellegvesztett metropoliszövezetből naponta 60-80 ezer dolgozó ingázik be a városba. A Kolozsváron élők és dolgozók ma már a saját bőrükön tapasztalják, hogy a város fullasztóan telítődik, a forgalom bedugul, a légszennyezés egyre elviselhetetlenebb, az ingatlanárak az egekbe szöktek, és a városi zöldövezet már rég nem tudja kiszolgálni a lakosság igényeit. Kolozsvár élhetetlen tobzódása az, ami napról napra, egyre inkább megfogalmazza az igényt az olyan elérhető távolságra eső településekre, mint Méra, ahol a vonat is megáll, és ahova a közszállítási vállalat buszaival is könnyen el lehet jutni. Méra és a Szarka-telek számos szempontból az ellentéte a kolozsvári térkövezett utcáknak. Mérában és a Szarka-telekben benne van a lehetőség, hogy szerves részévé váljon a kolozsvári kulturális élet vérkeringésének, és fontos, kiemelt helyszíne legyen annak. Nem azért, mert olyan volna, mint Kolozsvár, hanem éppen ellenkezőleg, azért, mert van még benne valami olyasmi, amit Kolozsvár óhatatlanul el kellett veszítsen. A mérai csűrfesztivál ezzel a lehetőséggel kecsegteti a kolozsváriakat és a kalotaszegieket egyaránt. Méra lehet az a küszöb, amin keresztül Kalotaszeg belép Erdély fővárosának életébe, a fővárosiak pedig kilépnek az áhított falusi világba.
Amint maga a fesztivál is korábbi kulturális projektekből serkent, meggyőződésem, hogy a fesztivál is kiindulópontként fog szolgálni más jövőbeni projekteknek. Annak az igénynek, amit a fesztivál ébreszt a kolozsváriakban, idővel megválaszolásra kell kerülnie. Ugyanakkor a fesztivál a tanúja annak, hogy Kalotaszegen és a kalotaszegiekben még sok fantázia van, és ez a régió nem fog felszívódni, beolvadni, kultúráját feladva tovatűnni. Méra a híd az erdélyi szilikonvölgy és az unokáit vesztett, kihaló kalotaszegi falu között. Miközben ezrek cserélik a nagyszülők házát szászfenesi és kisbácsi panellakásokra, a kolozsvári programozók is a mérai bivalytejet hiányolják az életükből.
Méra egyedi potenciálja ellenére a fesztivál legnagyobb kihívása természetesen az anyagi fenntarthatóság, ugyanis jelenleg a mecénás vállalkozók, a kulturális alapok és a szakmai partnerek bármelyikének hiányában fenntarthatatlanná válna. Ez egy törékeny egyensúly, és állandó kitettséget jelent. Ugyanakkor beláthatjuk, hogy a mecenatúrából nagyon kis részt vállalnak fel a kalotaszegi vállalkozások, ami részben annak tudható ne, hogy mi sem tudjuk őket jól megszólítani. Mivel nem tömöríti őket semmilyen vállalkozói kör, és nem rendelkeznek a kultúratámogatás módszerének tapasztalatával, így éppen a kalotaszegi vállalkozók azok, akik kimaradnak Kalotaszeg legláthatóbb kulturális projektjének megvalósításából. Kalotaszegnek vitathatatlanul érdekében állna, hogy a magukat kalotaszegieknek valló vállalkozók a kolozsvári vállalkozókat tömörítő Euréka csoporthoz hasonlóan rendszeresen összegyűljenek, és időről időre, bár az adójukból leírható összeg mértékéig számukra szimpatikus projekteket támogassanak. Egy ilyen vállalkozói kör létrejövetele nemcsak a kulturális projektek támogatása miatt volna értékes, hanem azért is, hogy ezek a vállalkozók ráébredjenek kiemelt közösségi szerepükre.
Az én utam is más utak kereszteződéseiből fakad. Ezelőtt 23 évvel Bánffyhunyadra meghívták a csíkszeredai Both Jocót és a széki Both Zsuzsát néptáncot oktatni, akik nélkül sose váltam volna igazán kalotaszegivé. Majdnem húsz évvel ezelőtt, Mérában valaki kigondolta, hogy meg kéne vegyék az öreg Szarkáék telkét, és egy kis tájházat kialakítva közösségi térként kéne használni. Ezelőtt 11 évvel a mérai Varga Zoltán jogászkollégaként elhívott a mérai falunapok pénteki táncházába, a Szarka-telek csűrjébe, ahol jót mulattunk közösen a szamosújvári Téka Alapítvány kebléből kinevelkedő Sóvirág zenekar muzsikájára. Itt született meg a fél évre rá megalapított Kalotaszeg Néptáncegyüttes gondolatcsírája. A táncegyüttesből lett a Kalotaszeg NTE egyesület, az egyesületből néptánctánctábor, a tánctáborból táncházak. A Kós Károly által tervezett Szentimrei-házban töltött szilveszter hangulatától meginspirálva, 6 évvel a mérai táncház után megszerveztük az első Méra World Music világzenei csűrfesztivált. Fel kell tennünk a kérdést, hogy Kalotaszeg első nemzetközi zenei fesztiválja után vajon hány év múlva lesz meg a kalotaszegi magyar vállalkozók csoportjának alapuló gyűlése, ki és mikor fogja letenni a kalotaszegi skanzen alapkövét, ki fogja szövetkezetbe szervezni a kalotaszegi őstermelőket, lesz-e valaha egy kalotaszegi múzeum, ami módszeresen átfogó képet ad a pompás kalotaszegi népviseletről, és vajon Kalotaszeg megőrizheti-e sajátos kalotaszegi jellegét. Talán éppen az Kalotaszeg sajátos jellege, hogy időről-időre megtalálja azokat, akik átmentik sajátos jellegét.
