Barangolások Torockón és Torockószentgyörgyön

Márai Sándor szerint „Az utaknak mindig értelmük van”. A Torockóra érkező turista hamar észreveszi, hogy a különös hegyi falunak az útjai feltűnően kanyargósak, ismerkedő barangolásai alatt pedig terein sétálgatva, választhat a lehetséges szerteágazó utacskák között. A vízlevezetőnek épült sikátorban, kőről kőre csúszkálhat lefelé, miközben vélhetően nagyon egyedül érzi magát, s amikor kijut, örül az emberi arcoknak. A költő is megsejtette, hogy az utaknak „mindig értelmük van”: elindulnak valahonnan és valamilyen irányba mindig tartanak. Időtérben szólva: a hajdani bányaváros és a mai turista község évszázados változásait is jelképezik. A Torockóhoz tartozó Torockószentgyörgy útjai a szélesebb völgyben, jó termőföldekkel körülölelve lankásabbak. Rajtuk ma is szalmakalapos emberek jönnek-mennek, de megjelentek a turisták is.

A nagyenyedi vármegyeház mai képe

Barangolásainkat a történelmi időkben kezdjük. A torockói völgyben a békés időszakok mellett többször végigsepertek embert próbáló véres események is. 1849-ben, az oroszok bejövetelekor a román szabadcsapatok újra elindultak Enyedre, és a várost kollégiumával együtt felégették. A torockói völgyben továbbhaladva a bisztrai pap serege eljutott Szentgyörgyig, miközben a gyertyánosiak is csatlakoztak hozzájuk. A learatott búzát a mezőről elvitték, a maradékot felgyújtották. Szentgyörgyön egy héttagú küldöttség próbált velük egyezkedni, áldozatul estek. Az emberek az erdő felé menekültek. A támadók felgyújtották a falut, a templomokat, az állatokat elhajtották. Zsakó István torockói polgármester a szentgyörgyiek segítségére akart jönni, de nem akadtak társak. Úgy döntött, hogy ők egy küldöttséggel fegyvertelenül jönnek a támadók elé. Útközben golyózápor fogadta őket, úgyhogy Zsakó két társa visszafordult. Ő egy bátor lovas vágtával túljutott az akadályon, majd rövidesen elért a „vezér” sátráig. Arra kérte, hogy tárgyaljanak, de visszautasították. Miután azt mondta, hogy egy békés nép hódolatát hozza, végül mégis leültek vele. Megegyeztek a feltételekben, az átadandó élelmiszerek mennyiségében és miközben Szentgyörgy elpusztult, Torockó egy bátor vezető hősies kiállása következtében megmenekült. Az éjszakai szervezetlen betolakodókat a torockóiak fondorlatokkal, például dobszóval és „jönnek a nemzetőrök”-kiabálással riasztották vissza.

Az 1920-ban Párizs felől érkező hírek hallatán Torockó népe összegyűlt templomában. Együtt sírtak. 1927-ben, amikor fel kellett esküdni az új államra, Péterfi Gyula igazgató-tanító erre nem volt hajlandó, ezért állásából elbocsátották. Amikor 1940-ben, Bécsben Erdélyt Magyarország és Románia között kettéosztották, négy évig a határ közelsége miatt bonyolult helyzet alakult ki. Tamáska Máté leírása szerint (Torockó felfedezései, 2015) az ifjak, a fiatal házasok mind elmentek Kolozsvárra, és csak az asszonyok maradtak itthon. Az idősebbeket elhajtották munkaszolgálatra. Ekkor vált egy kis zárt szórványszigetté Torockó. Ma egy újabb nyitás jelei mutatkoznak, miközben a két falu lakosságának többsége megőrizte magyar unitárius hitét.

A torockói fúvószenekar

Egy az Isten

Jókai híres regényében egyistenvallóknak nevezi az unitáriusokat, és azt írja róluk, hogy „a magyarhoni »unitáriusok« egyáltaljában magyarok és protestánsok”. Balogh Szabolcs helyi szerző a Torockó titkai (2008) című könyvében Vita Zsigmond nyomán azt írja, hogy 1875. november 3-án Jókai Mór a fővárosi lapokban közölte a torockói unitáriusokról szóló új regénye címét: Egy az isten. Az író 1876-ban Itáliába látogatott, ahol végigjárta Adorján Manassé és Zboróy Blanka grófnő útját. Később Erdélybe indult, ahol Torockó határában ünnepélyesen fogadták a csodálatos sziklabérc tövében. Az itt töltött rövid idő alatt a nagy író élvezte a torockóiak vendégszeretetét, közben, megtalálta regénye szereplőinek modelljeit. Segítette az 1870-es tűzvész pusztította falut: közbenjárására Budapest városa a bányavárosnak tűzoltó szivattyúkat ajándékozott, amelyeket a mai napig használnak. Ugyanakkor rávette Almássy grófot, hogy az emberek bármennyi fát hozhassanak az újjáépítéshez, és Jókai vezetésével országos gyűjtés indult a torockóiak javára. 1887-ben kiadták az Egy az Isten díszes emlékkötetét.

Ilyen kedvező körülmények között épül újjá a leégett Torockó. A faluban máig elevenen él Jókai segítségének emléke. Az akkor felépült torockói kőházak a mai napig értékes örökségét képezik a helységnek, ezek az úgynevezett „pincés kamraépületek”, amelyekben hajdanán a vasárut tárolták.

Egy meglepő ajánlat, és ami utána következett

Sejtettük, hogy 1990-ben, a hirtelen jött szabadság bűvöletében, váratlan események is történhetnek. Dobrudzsából érkezett fiatalok csoportja kereste meg az első szabadon választott torockói polgármestert, Kelemen Józsefet, avval a meglepő ajánlattal, hogy szeretnék megvenni a torockószentgyörgyi várromot. Egy aktatáskában rengeteg pénzt is mutatattak. A polgármester megdöbbent és azonnal közgyűlést hívott össze. A Kolozsvári Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság és elnöke, Balogh Ferenc építészmérnök is lépett, végül a Fehér megyei RMDSZ is segített a döntésben, ami határozott volt: a várrom nem eladó. Úgy gondoltuk, hogy Torockónak, Szentgyörgynek nem lehet a célja eladni az örökséget, amivel végre az itt lakó közösség szabadon rendelkezhet. Különben a vár telekkönyvileg még a Rudnyánszky báró nevén szerepelt, majd helyi közösségi tulajdon lett. Van egy találó mondás: egy házat csak egyszer lehet eladni. Mindenesetre az volt a benyomásunk, hogy az ajánlatot tevő fiatalok missziós feladatot teljesítettek, hiszen elmondták: a pénzt a Dacia Felix banktól kapták.

A két faluban mérvadóvá vált, hogy a közösségnek a maga szabta utat kell járnia, még akkor is, ha ez sokkal több időbe és erőfeszítésbe kerül. A Kriterion Könyvkiadó gondozásában 2015-ben megjelent Torockó felfedezései. A műemléki tér szociográfiája című könyve Vendégváró társadalom című fejezetben Tamáska Máté egyik interjúalanyát idézi: „Nekünk, torockóiaknak emblémánkká váltak a házak. Ez egy folyamat, 11 éve megy a program. Legnagyobb értéke, hogy tudatosodott a házak értéke. A falukép harmóniája fontos. Meg híressé tette Torockót, mindenki vendégfogadós, jó megélhetést biztosít.”

Az épített örökség sikeres felújító programja 1996-ban kezdődött. A budapesti V. kerület önkormányzati képviselője, Román András javaslatára Énlakára és Torockóra támogatási programot dolgoztak ki az építészeti örökség megmentésére. A kivitelezést Torockó esetében a Transylvania Trust Alapítvány hajtotta végre Furu Árpád építőmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök vezetésével. A program során a házak 96 százalékán karbantartási munkálatokat végeztek (A alap) a tulajdonosok, vagy fogadott szakemberek, illetve teljesebb felújítást (B alap) hajtottak végre, anélkül, hogy a régi házak felépítését módosították volna.

Művészeti tárlatok és könyvbemutatók gazdagították a programot. Harácsek Lehel felvétele

A tulajdonosok, a helyi tanács és a Transylvania Trust Alapítvány képviselői közötti jó együttműködésnek köszönhetően az eredmények már az első tíz évben (1996–2006) megmutatkoztak. A külsőleg és belsőleg is felújított házak régi alakjukban pompáznak, miközben a tulajdonosok megtanulták megbecsülni patinás otthonukat.

Jelzés értékű volt 2006-ban Szentgyörgyön az orvosi rendelő megépítése, valamint az a 2003-ban megjelent, úgynevezett gyülekezeti színes album, amelyben a seattle-i (Amerikai Egyesült Államok) testvérgyülekezet idelátogató tagjai örökítették meg a falu embereit, házait, tájait, s amelynek a megjelentetéséről is ők gondoskodtak. Ugyanebben az összefüggésben a Torockói Közösségépítő Egyesület munkájának beindítása is hasznosnak bizonyult.

Az 1997-ben indult Torockói Értékvédő Program 2012. évi adatai szerint, a felújításnak különleges esetei is voltak. 2008 és 2010 között az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének támogatásával az Ambassadors Fund-program keretében sikerült felújítani két sütődét és egy hagyományos kemencét. A Transylvania Trust Alapítvány ICOMOS-műemlékvédelmi támogatással 2000-ben megvásárolt és felújított egy csonkakontyos vízvetős, 19. századi népi házat és egy jobbágyházat.

Faluturizmus sok kultúrával és színes műsorokkal

Torockón mintegy ötven háztulajdonos szerezte meg a faluturizmus működtetéséhez szükséges engedélyeket. 2010-ben a felújításról összefoglaló kiállítás nyílt, amit először Budapesten, majd a bonchidai Bánffy-kastélynapokon, végül Torockón is bemutattak. A faluturizmus fokozatosan megerősödött, a hagyománnyá alakuló programok életképességét, vonzerejét az alábbi táblázata is igazolja.

Hagyományos rendezvények táblázata

A torockóik belelendültek a turisztikába és a tetőtereket, a gazdasági épületeket, illetve a csűröket is panziókká alakították. Öt úgynevezett információs kapu is készült, háromnyelvű (magyar, román és angol) ismertetőkkel.

Képfelirat

A kezdetben például a csíksomlyói búcsúra tartó, onnan visszatérő zarándokok révén kialakuló tranzitturizmus máig megmaradt, de a turisták egyre több időt töltenek Torockón és Szentgyörgyön. Ennek egyik oka a rendezvények örvendetes gyarapodása. Régen, nyári napfordulókor volt az úgynevezett vaskenyér ünnepe, amikor elosztották a vasat. A vasbányászat megszűntével ez a szokás már csak az emlékekben maradt fenn. De ősi hagyomány itt, és ma is él például a farsangtemetés, amely télbúcsúztató mókás, alakoskodó felvonulásával nagy vonzerőt jelent. A vajornál a „pap” által elmondott beszéd kritikus elemeket tartalmaz a falu életéről.

A konfirmálási ünnepség főleg a rokonságot gyűjti össze, de a népi viseletbe öltözött fiatalokat így is sokan megcsodálják és fényképezik. Az Anna napokat 1985-ig rendszeresen tartották, majd 2014-ben a felújításkor kétfalus és kétnapos programmá alakult.

A falunapok ma már rendszeresek. A kulturális előadások mellett az elszármazottak hazalátogatása, a találkozások is élményt jelent. Mindkét faluban misével vagy ünnepi istentisztelettel kezdődik a műsor, valamelyik, római katolikus, református vagy unitárius templomban. Ebbe a körbe illeszkednek az olyan események, mint például a képzőművészeti tárlatok, amelyek rendszeresen nyílnak a Hantz-Lám Irén által 2005-ben megalapított Tóbiás Galériában, szintén ilyen esemény volt 2005-ben Torockószentgyörgyön a környéken elesett második világháborús honvédek tiszteletére az emléktábla állítása. Kiemelkedőek a táborozások, ilyen volt például a torockói gyermekek unitárius tábora 2013-ban. Máig emlékezetes Sólyom László magyar államelnök 2007. március 4-i nagyenyedi látogatása, amikor az alkalomból társaival megmászta a Székelykőt, majd az Aranyos Panzióban szállt meg.

Torockószentgyörgyön a máig emlékezetes első falunapon szépen kifaragott díszkapukat avattak a falu két szélén, és ünnepélyesen köszöntötték a vendégeket, és emlékezetes felvonulás volt a két kapu között. A szervezésben nagy szerepet játszott Koppándi Botond unitárius lelkész. A 2017. évi szentgyörgyi falunapokon jelen volt id. Köble István nyugalmazott tanító, aki már 1947-ben kórust alapított és, bár nem volt teológushallgató, egyfajta legátusként is prédikált. Ebből az alkalomból a művelődési ház újra felvette régi nevét, így ismét a Brassai Sámuel nevét viseli. Az alkalomból Bakó Irén nyugalmazott tanár előadásában felidézte a 90 év előtti első avatást, amikor Borbély István történész, irodalomtanár a Kolozsvári Unitárius Kollégium igazgatótanára mondott ünnepi beszédet.

2014. július 6-án Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke jelenlétében avatták fel a Torockói Duna-Házat, a magyar találkozások újabb jelentős színterét. Az ízlésesen berendezett előadóteremben eddig két előadássorozat volt a legnépszerűbb: Takaró Mihály író, költő, a nemzet irodalomtanára rendhagyó előadásai, valamint Kovács János, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet professzora rendhagyó történelemórái. Mindkét előadó magas színvonalú, identitást erősítő gondolatokat közvetített. 2014-ben ugyanitt kiemelkedő esemény volt ugyanitt a székelyföldi és az aranyosszéki székelyek találkozója, amelyen a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs is résztvett.

A hagyománnyá alakulás esélyével indult az úgynevezett Double Rise (kettős napfelkelte) fesztivál, amely Gondi Mátyás fesztiváligazgató, Kinizsi Zoltán és Gazdag Balázs kezdeményezésére és szervezésében született. A magyar zenei és összművészeti fesztivál a legfiatalabb rendezvény, jelenleg a leggazdagabb ajánlatokban és helyszínekben.

A torockói íjászok Tulit Levente irányításával szép magyar hagyományt elevenítettek fel. Bejegyeztették az Íjász-szer Egyesületet, és évente rendeznek versenyeket, bemutatókat a Székelykő egyik alsó teraszán.

A Duna Házban havonta színvonalas előadásokat, ülésszakokat tartanak

A torockószentgyörgyi szállodai turizmus a Székelykő Kúria felépítésével indult be 2007-ben. A faluban csak kis mértékben gyakorolják a faluturizmust, az itteni látnivalók a tájházzal kezdődnek. A szentgyörgyiek elsősorban a mezőgazdaságból, tejfeldolgozó üzemük és a Székelykő Kúria munkahelyi kínálatából próbálnak megélni, de kacérkodnak a turisztikával is.

Záró gondolatok

A hajdani vasbányászati időszak jelentős népességgyarapodáshoz vezetett a községben. A mai hivatalos adatok szerint a község lakossága 2002-ben 1213 fő volt, 2011-ben 1126. A természetes szaporulat negatív, tehát további lakosságcsökkenéssel számolhatunk. De látható, hogy az elöregedő lakosságú községben 1990 óta lényegesen javultak a megélhetési lehetőségek. Vannak helyben lakó vagy hazajáró fiatalok, akik a rendezvények szervezésében jelentős szerepet játszanak, és vannak turisztikában, vendéglátásban vállalkozó fiatal családok. Ilyen körülmények között a torockói házi jellegű és a szentgyörgyi szállodai turizmus – eltérő jellegük ellenére – mindkét faluban munkahelyeket teremtett, és bár a mostani turisztikai foglalatosság mérsékelt optimizmusra jogosít, a község második virágzásról még egyáltalán nem beszélhetünk. De bízunk egy régi kínai közmondás igazában, miszerint: „Annak, aki vár, az idő minden ajtót kinyit.”

 

Új hozzászólás