Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Észak-magyarországi Képviseleti Pontján működő Lorántffy Zsuzsanna Hímző Műhely megtisztelő lehetőséget kapott kolozsvári bemutatkozásra, a Györkös Mányi Albert Emlékházba. A kör tagjai azzal a kiállítással köszöntötték a látogatókat, amelyet 2017. február 19-én, a Fejedelemasszony névnapján mutattak be a sárospataki Művelődés Házában. Az úri hímzéssel készült textíliák egyben a reformáció 500. évfordulója előtti tisztelgés jegyei is.
A hímző műhely Díszítőművészeti kör néven, 1974-ben alakult, és azóta folyamatosan működik. A történelmi Magyarország területén készített minden hímzésfajtával foglakozik. Alapítója és első vezetője Fráter Józsefné, Éva néni volt. Ő pontos munkára szoktatta az asszonyokat, megtanította, hogy minden tájegységnek megvannak a jellegzetes motívumai, öltéstechnikája és színezési szabályai, amitől eltérni nem szabad. Ő maga is folytatott kutatómunkát. Így készültek a szebbnél szebb írásos, udvarhelyi, rábaközi, sárközi, sióagárdi hímzésekkel ellátott tárgyak. Munkáját 1985-ben a Népművelési Intézet nívódíjjal jutalmazta.
Ezt a munkát 1991-ben Kerülő Jánosné vette át, de a tudományos alaposságból és a kézműves igényességből ő sem engedett. Munkájuk eredményeként a szakkör tagjai rendszeresen megmérették magukat a Népi Iparművészeti Tanács által szervezett zsűrizéseken és kaptak nagy számban A és B kategóriát munkájuk elismeréséül. Jól szerepeltek az országos pályázatokon; a Kisjankó Bori pályázaton nívódíjat kaptak. Ilonka néni vezetése alatt a kör belépett a környék népművészeti egyesületeibe, Tállyán a Hegyaljai Mesterek Egyesületébe, és Miskolcon a Fügedi Márta Népművészeti Egyesületbe. Részt vettek a civilszervezetek rendezvényein, továbbképzésein és nyári táboraikban. Az ott megszerzett tudást hasznosították a szakköri munkában, melyet a számos helyen megrendezett kiállítás sikere is bizonyított. 2004-ben a szerencsi Kaláris kiállításon a Közművelődési Intézet Nívó díját vehették át.
Gondáné Tarr Katalin folytatta a szakkörvezetői munkát 2004-től. Ő is elődei mottóját követte. Vezetése alatt az ország különböző részein megrendezett kiállításokra is eljutottak munkáik. Miskolcon, Szerencsen, Budapesten, Tállyán, de határon túli területeken is szerepeltek több alkalommal, például Rozsnyón, Szabadkán és Kassán.
A kör tagjai közül öten szereztek Népi Iparművész címet, közülük hárman ma is aktív tagok. A varró asszonyok azóta is rendszeresen részt vesznek a Hagyományok Háza által szervezett nyári táborokban. Az ország különböző pontjain megvalósuló képzési alkalmak lehetőséget adtak arra, hogy egy-egy múzeum féltve őrzött hímzéseit megismerjék, és tiszta forrásból meríthessenek ihletet a további munkához. A Békéscsabán kétévente megrendezésre kerülő Textiles Konferenciának is állandó résztvevői lettek az évek során. Ugyancsak nagy lehetőséget jelentett a köri tagok számára az ország legnagyobb népművészeti rendezvényén, a Mesterségek Ünnepén történő bemutatkozás. A budai várban augusztus 20-a alkalmából rendezett programon minden évben jelen vannak.
Koscsó Istvánné 2009-től vezeti a kört. Az eltelt évek alatt számos jelentős változás történt a szakkör életében. Legfontosabb a névváltozás volt, melynek rövid története egészen az újkor kezdetére nyúlik vissza. A tudomány mai állása szerint a történeti Magyarország hímzései egy közös ősre a reneszánsz korában, az ország három részre szakadása idején a főúri udvarházakban kialakult úgynevezett úri hímzésre vezethetők vissza, melynek egyik fellegvára Sárospatak volt. Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony udvarában hímző műhelyt tartott fenn, ahol a nemes hajadonokat tanított a hímzés és művészet alapjaira. Nagy örömünkre szolgál, hogy az ebben a műhelyben készült alkotások közül többet is sikerült megőrizni az utókor számára.
A történelmi hagyományok és a magas minőségű munka inspirálta a kört arra, hogy a Fejedelemasszony nevét viselje. A fenntartó Művelődés Háza és Könyvtára szervezésében került sor a névadó ünnepségre 2010 októberében, melyet igényes kiállítással ünnepelt az alkotó közösség.
Lorántffy Zsuzsanna Hímző Műhely néven is tovább járnak a nagy elődök által kitaposott úton. Ma is ragaszkodnak a tudományos alapossághoz és a kézműves igényességhez.
Számos elismerés fémjelzi tevékenységüket ezek közül néhány a teljesség igénye nélkül: 2010-ben a Kisjankó Bori pályázaton különdíjat, az Élő Népművészet kiállításon ezüst oklevelet, 2011-ben a „Százrózsás” pályázaton különdíjat, 2012-ben Békéscsabán az Országos Textiles Konferencián oklevelet, 2013-ban a Kisjankó Bori pályázaton különdíjat kaptak. Tagjaik egyénileg is neveznek a különböző helyi és országos megmérettetésekre, ahol rendre eredményesen szerepelnek.
Nyári tábor keretében, vagy egy-egy hosszú hétvégén, Sárospatakon is szerveznek továbbképzéseket. Így megfordult a hímző műhelyben Schneider Imréné, Éva néni az úri hímzés mestere, Szabó Éva Erdélyből, aki a torockói hímzést mutatta meg, Kincses Ági pedig a baranyai magas hímzés rejtelmeibe vezette be a résztvevőket. A hevesiektől a recski új kalodás hímzés fortélyait sajátították el. A hímző műhely kapcsolatrendszere tovább bővült a Matyó Népművészeti Egyesülettel.
Folyamatos bemutatkozási lehetőséget kap a szakkör csoportos és egyéni kiállításokon, így pl. Békéscsaba, Mezőkövesd, Budapest, Monok, Karcsa, Tokaj településeken.
A színvonalas szakmai munka mellett nagy hangsúlyt fektetnek a közösség építésére is. Az alakulás óta minden héten hétfői napon tartják foglalkozásaikat A Művelődés Házában. Évadnyitáskor és záráskor szalonnasütést szerveznek, névnapi köszöntéseket tartanak. Húsvétot és karácsonyt egy-egy meghitt hangulatú együttléten ünneplik. Beteg társaikat rendszeresen látogatják, idős szakköri tagjaikról sem feledkeznek meg.
A több mint négy évtized szakmai sikerei és emberi kapcsolatai alakították, kovácsolták össze a kis közösséget. A munka öröme és a közös mottó továbbra is alkotóerőt ad: „tudományos alaposság és kézműves precizitás”.
