Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Brassói dalosok ünnepe

Brassóban 1921. november 13-án harminc erdélyi magyar énekkar képviselője kimondta a Romániai Magyar Dalosszövetség megalakulását. A dalosszövetség létrehozására azért volt szükség, mert Trianon után az erdélyi kórusok elszakadtak a Budapesten székelő Magyar Dalosok Országos Szövetségétől. A szövetség megalapítását idős Szemlér Ferenc, a Brassói Magyar Dalárda elnöke és Szabó Béni alelnök, parlamenti képviselő kezdeményezte. Tisztában voltak azzal, hogy össze kell fogniuk annak érdekében, hogy az erdélyi kórusmozgalom továbbra is jelentős szerepet képviseljen az ország művelődési életében. A dalosszövetség első elnökének idős Szemlér Ferencet választották meg.

A 100. évfordulón, 2021. november 13-án, a Brassói Magyar Dalárda márvány emléktáblát és kopjafát állított az Áprily Lajos Főgimnázium udvarán, a járványügyi szabályok betartásával. Abban az időszakban más ünnepi rendezvényt nem lehetett tartani, a megemlékezés folytatására most nyáron nyílt lehetőség.




A dalárda jelvénye. Udvardi Árpád felvétele

Az ünnepi rendezvénysorozat második része könyvbemutatóval indult június 29-én délelőtt. Az Áprily Lajos Főgimnázium dísztermében Nádudvary György és Udvardi Árpád dedikálták Mesél a zászló 1863–2019 című, Brassó magyar kulturális életéről szóló művelődéstörténeti kötetüket. A moderátor Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője volt. A Brassói Magyar Dalárda három kórusművel szerepelt, Imre Zsuzsanna vezetésével.

Pénteken délelőtt a Vasút utcai református temetőben a kórus tagjai megkoszorúzták a dalárdaalapító Molnár János református lelkész és Sebestyén Sándor sírját. Sebestyén Sándor a rendszerváltás után volt a dalárda kiváló elnöke. A Cenk alatt, az első világháborús hősök temetőjében koszorút helyeztek el dr. Hantz Mihály sírhantján. A dalárda egykori elnöke Brassó Vármegye főorvosa volt, a sebesült katonákat gyógyítva tifuszt kapott, és 1917. november 30-án elhunyt. Elnöksége alatt épült fel Brassó központjában a dalárda egyemeletes székháza, amelyet 1911. október 15-én avattak fel. A vasútigazgatóság 1921-től bitorolja a dalárda székházát. Brassó legrégibb épületében, a Szent Bertalan evangélikus templom sírkertjében megkoszorúzták a dalárda egyik leghűségesebb karnagya, Klára Mária Valéria sírját is, ő harminc éven át vezényelte sikeresen a dalárdát.

Július 2-án a Brassói Magyar Dalárda, a Brassói Belvárosi Református Egyházközséggel együtt jubileumi kórustalálkozót rendezett a belvárosi református templomban. Igét hirdetett Kassay Géza lelkipásztor. A megjelent hat kórust és a hallgatóságot Ambrus Károly, a dalárda elnöke üdvözölte. Köszöntőbeszédet mondott Kirsch Gábor Brassó megyei RMDSZ-elnök és Ambrus Izabella alprefektus. Tóth-Guttman Emese, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke és Széman Péter, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke üdvözlő sorait Nádudvary György tolmácsolta. „Legyünk továbbra is dalosszövetségben egymással Erdélyben és az egész Kárpát-medencében, hiszen Bartók és Kodály örökösei vagyunk. Adja Isten, szóljon a magyar dal számtalan száz éven át” – üzente a szövetség elnöke. Széman Péter EMKE-elnök köszöntőjében hangsúlyozta: „Az EMKE, mint a Romániai Magyar Dalosszövetség 1994-es újjászületésének szorgalmazója és elősegítője, a mai napig az egyik legfontosabb társ­szervezeteként tartja számon a Szövetséget. Munkáját, hivatását – hogy éljen a magyar dal szerte Erdélyben – minden lehetséges módon támogatja, segíti.”

Jobban nem is indulhatott volna a kórustalálkozó. Az Apácai Evangélikus Énekkar lépett fel először, Simonné Nagy Ilona vezényletével. Első énekszámuk – Erdély déli részén – szövegét és zenéjét a kórusban 52 éve éneklő Bölöni Sára szerezte. A teremben levők meghatódva hallgatták a helyi szép népviseletbe öltözött dalosoktól: „Csángóul vagy székely nyelven magyarul beszél nyelvem. Akármilyen volt is sorsa, nemzetéhez hű maradt.”

Vastapsot kapott a Török Orsolya Borbála vezette Brassói Szent Cecilia Kórus is. A Gyerkó András vezényelte Négyfalusi Polifónia Kórus hozta megszokott kitűnő formáját. Sok tapsot kapott a Brassói Evangélikus-Lutheránus Kórus is, Kovács Klára Ildikó karnaggyal az élen. Kitörő sikert aratott a Mátészalkai Zenebarátok Kórusa. Karnagyuk, Balogh­né Nagy Viola amatőr kórusként mutatta be az együttest, de erre a dalosok rácáfoltak: énekükkel a legkényesebb igényt is kielégítik.

A házigazda Brassói Magyar Dalárda zárta a kórustalálkozót, Imre Zsuzsanna karnaggyal, aki bejelentette, hogy utoljára vezényelte a kórust. A dalárda Antonín Dvořak kórusművével kérte: Égi szent béke, jöjj! A kórustalálkozót a Brassói Magyar Dalárda jeligéje zárta, amellyel Paál András idős lakatosmester nyert a Romániai Magyar Dalosszövetség 1924. évi pályázatán, és amelyet Willer József, a dalárda akkori karnagya zenésített meg, majd 1946-ban Lengyel László karnagy, 1992-ben Klára Mária Valéria írt át négy szólamra. Ez volt a kórustalálkozó közös énekszáma. Így a hat kórus száz dalosától hallhattuk: „Bölcsőnktől a koporsónkig, míg a sír el nem takar, szívből jöjjön, szívhez szóljon ajkunkon a magyar dal.”




A dalárda 1925-ben. Középen (elöl) id. Szemlér Ferenc elnök, balról Szabó Béni alelnök, jobbról Rácz Albert alelnök

Következett a jubileumi elismerő oklevelek kiosztása, majd a kölcsönös ajándékozás. Ambrus Károly és Nádudvary György, a dalárda alelnöke, köszönetet mondott Imre Zsuzsanna leköszönő karnagynak, valamint Bíró Katalinnak, aki 24 éven át volt alelnöke a dalárdának, és mindig oroszlánrészt vállalt fiával, Bíró Zsolttal együtt a dalárda jubileumi ünnepségeinek sikeres megrendezésében. Nemzeti imánk és a székely himnusz eléneklése után a kórusok megkoszorúzták az Áprily Lajos Főgimnázium udvarán levő márvány emléktáblát és a kopjafát. A kórusok együttléte bőséges szeretetvendégséggel zárult a főgimnázium dísztermében.

Vasárnap délelőtt a Mátészalkai Zenebarátok Kórusa Csiby József plébános meghívására a brassói Szent Péter és Pál plébániatemplomban énekelt a 11 órai szentmise keretében. Baloghné Nagy Viola karnagy meghatódva köszönte meg a meghívást, azt mondta, ilyen gyönyörű és kiváló akusztikájú templomban még nem énekeltek.

A templomi éneklés után a mátészalkai vendégeket a belvárosi gyülekezet és a Brassói Magyar Dalárda a Bertalan negyedi Betlehem ima- és szeretetotthonban vendégelte meg. Tudor Csaba üstben főzött gulyása mindenkinek ízlett, a mátészalkaiak a receptjét is elkérték, a közös nótázás pedig fokozta a jókedvet. Ambrus Károly a dalárda nevében hálás köszönetet mondott a Kassay lelkészpárnak, Gézának és Jutkának, valamint Tudor Csaba szakácsnak, Gyárfás Katalinnak, Bertalan Zsuzsának, Bertalan Melindának, Pénzes Marikának, Simon Rózsikának és Tudor Liviának. Önzetlen, mindenre kiterjedő segítségük nélkül nem tudták volna megtartani a jubileumi ünnepséget. 

Dalostestvéri szeretettel búcsúztunk el mátészalkai barátainktól. Karnagyuk, Balogh Ferencné Nagy Viola arra a kérdésre, hogy mi tetszett neki Brassóban a legjobban, azt válaszolta: „minden”.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

A Szilágy megyei magyar közösség mindig is tisztelettel adózott a nemzeti kultúra, irodalom és történelem nagyjai előtt. Megbecsülésük jeleként az elmúlt bő három évtized során emlékművet állítottak a Báthoryaknak, Wesselényi Miklósnak, Ady Endrének, Arany Jánosnak, Petőfi Sándornak, legutóbb pedig Szikszai Lajosnak, aki Zilah régi központját és kórházát is építette. Eme illusztris társasághoz most Petri Mór is csatlakozott.

Petri Mór meglátásom szerint jó történész volt, aki ismerte a történetírás szabályait. Utalhatunk itt nagy munkájának előkészületeire, az adat- és anyaggyűjtésre. Erről a következőket vallotta: „Hány levéltárt kutattam át? Ezeknek csak puszta fölsorolása lapokra terjedne. Csak általánosságban jegyzem meg, hogy beutaztam az egész vármegyét: egyházak, községek, magánosok levéltárait, ahol bármi csekély anyag kecsegtetett, valamennyit átkutattam, mint szintén felkerestem a vármegye határain kívül lévő mindama levéltárakat, amelyekben csak valami adatot véltem fölfedezhetni”.

Bejárta a megye mindegyik hely­ségét, rögzítette az ott talált adatokat, emellett pedig átfogó levéltári kutatómunkát végzett. Heteket töltött Kuun Géza marosnémeti levéltárának átkutatásával, a leleszi premontrei konvent gazdag archívuma szintén értékes adatokkal szolgált, Kolozsvárott pedig a hasonlóképpen gazdag Wesselényi- és Bánffy-levéltár anyagában kutathatott. Természetesen a Szilágyság két történeti vármegyéjének régi iratanyagát is hasznosította, emellett pedig a szomszédos vármegyék régi levéltáraiba is betekintett. 

Tíz református püspök kért áldást tíz dél-erdélyi gyülekezetre – Csombord, Magyarlapád, Székelykocsárd, Gyulafehérvár, Alvinc, Marosszentimre, Szászváros, Kéménd, Algyógy, Magyarigen és Boroskrakkó – a pénteki hálaadó istentiszteleteken, május 20-án. Az elmúlt évtizedben több mint háromezer templomot újítottak fel a Kárpát-medencében, ebből négyszázat az erdélyi egyházkerületben. A dél-erdélyi templomok az egykor virágzó magyar kultúrát hirdetik ma is, és bár több település gyülekezete is szinte teljesen elfogyott vagy fogyóban van, a közös hálaadás éreztette az ünneplőkkel: nem vagyunk egyedül.

A református egység napját ezúttal inkább egységnapoknak lehetne nevezni, hiszen – amint Tussay Szilárd főszervező fogalmazott – május 21-ét két napon keresztül konferenciák, kiállítások, templomavatások és más programok előzték meg. Május 19–20-án a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban Az iskolák felettébb szükséges voltáról címmel tartottak egyháztörténeti konferenciát, amelynek alapját az adta, hogy az erdélyi fejedelem éppen 400 éve, 1622 májusában alapította Gyulafehérváron a Collegium Academicumot. Különben ennek jegyében telt a háromnapos ünnepség is, s ennek tiszteletére nyilvánította az idei esztendőt az erdélyi református egyház az oktatás évének.

A 19. században a történetírást Európa-szerte fontos közügynek tartották. Ez így volt Erdélyben is, ahol Nagyajtai Kovács Istvánt a modern magyar történetírás úttörői között tartották számon. Köztük volt gr. Mikó Imre is, akinek nagy szerepe volt az 1848–49 utáni abszolutista rendszerben az erdélyi magyarság védelmében. Utóbbi a közös cél érdekében kereste a Kovács Istvánnal való együttműködés lehetőségét.

A mai napon Erdővidék egy jelentős turisztikai desztinációval gyarapodik. Olyan kulturális látnivalóval, a szabadidő tartalmas eltöltésére alkalmas helyszínnel, amely erősíti a nagyajtai identitást és messzire repíti a település hírnevét. A bástyákban felépült kiállítás a szemléletében és módszereiben is megújuló erdélyi magyar muzeológia egy újabb kísérleteként készült el.

A nagyajtai unitárius műemléktemplom és gyülekezet életében mérföldkő ez a nap: 2022. május hetedike. Ettől a mérföldkőtől visszafelé és előre egyaránt tekinthetünk. A holnapi nap, a vártemplom használatba vétele is ugyanannyira fontos, mint az eddigi kutatás, tervezés, kivitelezés és a képzőművészeti értékek feltárása, valamint restaurálása. 

A május 14-én délelőtt a kollégium dísztermében megtartott konferencia a Romániai Magyar Dalosszövetség kétnapos ünnepségsorozatának a második programpontja volt, az előző nap délutánján a szövetség nagyjaira emlékeztek a Házsongárdi temetőben, majd kolozsvári zenei séta következett Guttman Szabolcs építésszel. Szombat délután, a konferenciát követően ünnepi kórushangversenyt tartottak a Kétágú (alsóvárosi) templomban.

Az erdélyi magyar közösség érdekeinek kép­viseletéért és intézményeinek fenntartásáért folytatott több évtizedes mun­kájának elismeréseképpen Kerekes Sándor a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Dáné Tibor Kálmán közösség- és művelődésszervező, közíró, a Művelődés című közművelődési havilap nyugalmazott főszerkesztője, az EMKE korábbi országos elnöke, az RMDSZ egykori Művelődési Főosztályának vezetője, több országos és helyi, közművelődéssel és felnőttképzéssel foglalkozó civil szervezet alapítója, az erdélyi magyar kulturális és társadalmi életben végzett több évtizedes sokrétű munkája elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Laczkó Vass Róbert kiváló szakmai tevékenysége, a prózai színészet és az operajátszás, valamint a pódiumművészet terén elért kimagasló eredményei mellett a munkásságát átható közművelődés iránti fogékonyság, a közösségépítés fontosságának tudata elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Killyéni András Péter az erdélyi magyar sporttörténet terén végzett kutatása és eredményei publikálása során szerzett elévülhetetlen érdemei és oktatói, szerkesztői tevékenysége, a magyarság megmaradásáért végzett önzetlen és odaadó munkája elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Az összefogás eredményeként megújult közösségi házuk, az Apafi-ház, amelyet Apafi Mihály fejedelem adományozott 1672-ben a magyar tanulóműhely céljaira. A református parókia, a református templom ismét eredeti pompájában uralja a főteret, folyamatban van a katolikus templom és plébánia felújítása, és a verespataki református parókia újjáépítése is. Ezek a munkálatok nem önmagukért való presztízsberuházások, hanem a közösségi élet és a turizmus felélénkítésének, illetve a gazdasági alapok megerősítésének állomásai.

Református létemre eddig másfél tucatszor vettem részt a csíksomlyói búcsún. A Csíksomlyói Szűzanya azt üzeni az erdélyi főpapok által a Csík, Székelyföld, Erdély, Csángóföld, a Részek, az anyaország, a határon túli területek, a nagyvilágban szétszóródott magyarság számára, hogy ezeréves kereszténységünk megtartása nemcsak vallási, hanem nemzeti feladat is. A pünkösdszombati búcsú a világ magyarságának a legfontosabb gyülekezőhelye, ahol a protestáns hívek is nagyon nagy számban vannak jelen. Mindannyiunknak szól a – több mint négyszázötven éves hagyomány alapján – Salvator-kápolna előtti keresztre vésett szöveg: „Isten! Tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben!”