A történelemkör tagjai 1982 őszén dolgozataikat Bukarestben is bemutatták. Vendéglátónk Demény Lajos, a Nicolae Iorga történeti intézet nemzetiségi osztályának a vezetője volt, aki október 14-én házigazdaként fogadott bennünket a Petőfi Sándor Művelődési ház rendezvényén. A történelemkör diákjainak az előadásairól az Ifjúmunkás azt írta: „Az esemény, amely ennek a levélnek a megírására késztet, október 14-én zajlott le Bukarestben, amikor is a Petőfi Sándor Művelődési Ház vendégül látta a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Líceum történelemkörének tagjait.
Garda Dezső tanártól, a kör vezetőjétől a résztvevők megtudhatták, hogy a kör négy éve működik, tágjainak száma 30 körül mozog, és elsősorban a már 650 éves település, helytörténetével foglalkoznak. Ez után a kör tagjai – kik nagy számban jelentek meg a bukaresti találkozón – szemelvényeket olvastak fel dolgozataikból.
Tulajdonképpen nem is az eseményről akarok elsősorban tudósítani, inkább fel szeretném hívni a figyelmet ennek és az ehhez hasonló iskolai szak-, illetve művelődési köröknek a tevékenységére, figyelmeztetni ezek fontosságára. Bizonyára nem lesz minden felolvasó diákból történelemtanár, lehet, hogy későbbi tevékenységük teljesen eltér majd a most hobbiként, szabadon választott iskolai feladatként művelt tudományágtól. De nem szabad megfeledkeznünk felbecsülhetetlen személyiségformáló erejéről az ilyen tevékenységnek. Hiszen nem pusztán információkat szereznek, s nem csak a tudományos munkával ismerkednek a szakkörökön, a szülőföldjük történelmével ismerkedés önmaguk, a közösség – amelynek tagjai – jobb megismerését, a világban való könnyebb tájékozódást, végső soron személyiségük kiteljesedését eredményezi.
Ezért örvendek annak, ha a sajtóból az ilyen szakkörök tevékenységéről értesülök – kíváncsian olvastam annak idején éppen az Ifjúmunkás hasábjain a kör tagjainak korábban készült dolgozataiból közölt válogatást –, s kívánok nekik további jó munkát!”1
A hét című országos lap azt írta a történelemkörösök előadássorozatáról: „Megkezdődött a tanév, megkezdte évadát a fővárosi Petőfi Sándor Művelődési Ház: a hallgatóság csupa diák, középiskolások és egyetemi hallgatók, nagy számban fizikusok. Az első, igen rangos Kriterion-est: Molnár Gusztáv és Szász János magvas és gondolat-ébresztő vitája-párbeszéde (utóbbinak A hittől az eszméletig című esszékötetéről). Két olyan kezdeményezéssel szolgált azután a Ház, amely minden dicséretet megérdemel. Arról van szó, hogy a Petőfi Ház vendégül látja megyei városaink egy-egy jelentős szellemi teljesítményét.
Így mutatkozott be mintegy húsz helytörténeti dolgozattal a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő általános iskola és líceum Garda Dezső szaktanár vezette történelmi önképzőköre. A majdnem három órán át tartó előadássorozat – nem nevezhetjük egyébnek – nem volt elegendő arra, hogy a negyvennél több dolgozatot bemutassák. A legvonzóbb az egészben az, hogy az előadók a saját kutatómunkájuk alapján terjesztették elő dolgozataikat, amelyek adatfeltárás és értelmezés tekintetében meghaladják az iskolás gondolkodásmódot, annál is inkább, hogy a legnagyobbak tizenegyedikesek, legkisebbek pedig hetedikesek, és épp ezek a kicsik jelentkeztek a leg-érdekesebb témákkal. És igen alaposan, sokoldalúan dolgozták fel őket. Hogy csak néhányat idézzünk: miként jelzik a régi gyergyószentmiklósi dűlőnevek az ősi közös földtulajdon felbomlási folyamatát; a fűrészmalmok hálózatának kifejlődése a XIX. században a gőzfűrészek bevezetéséig; a modern fűrészipar – gőz- és később villanymeghajtású fű-részgyárak – kialakulása és elterjedése a Gyergyói-medencében a XIX. század végétől a XX. század közepéig; a mezőgazdasági technika változásai, az ősi természeti gazdálkodás módszereitől a mezőgazdaság szövetkezetesítéséig; a hagyományos házépítés, a családi porta s a gazdasági épületek elhelyezésének rendje; a házi kenyérsütés stb. Nem minden napi dolog gyerekektől megtudni, hogy 1929-ben jelent meg Gyergyóban az első cséplőgép, sőt, a lovakkal való cséplés is már XX. századi újítás, a század első éveiben még kézi cséphadaróval dolgoztak. Úgy, ahogy ezt Tamási Áron megírja a Bölcső és bagolyban, de erre a gyerekek nem hivatkoztak, érdeklődésük még nem interdiszciplináris, csak saját kutatásaikat terjesztik elő. Valóságos szenzációként hatott az egyik tanuló előterjesztése a faluközösség kirótta erkölcsi büntetésekről a XVII. században: pénzbüntetést fizetett, aki káromkodott stb.”2
A történelemkör tanulói részt vettek a megyei diáktudományos ülésszakokon is. A megyei versenyeken általában az első helyeket szerezték meg, amit a Hargita lapban megjelent tudósítás is igazol: „Vasárnap Csíkszeredában megtartották a diákok tudományos ülésszakának megyei szakaszát, melyen 143 megyénkbeli tanuló 101 dolgozatot terjesztett elő. A tantárgyanként megtartott ülésszakon sok színvonalas, már-már tudományos igénnyel megírt dolgozatot olvastak fel, ami a diákszerzők tehetsége, kitartása mellett az irányító tanárok munkáját dicséri. Az ülésszakon a következő dolgozatokat értékelték első díjasnak: ROMÁN: Domean Maria (Toplicai 2-es számú Ipari Líceum); MAGYAR: Panigay Ilona (Gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Ipari Líceum), Nagy Judit, Rusz Mónika, Janovits Enikő, Kántor Katalin, Pálfy Zoltán (valamennyien a Csíkszeredai Matematika-Fizika Líceumból) és Bedő Csaba (Székelyudvarhelyi Dr. Petru Groza Ipari Líceum); TÖRTÉNELEM: Berei Csilla (Gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Ipari Líceum); PEDAGÓGIA: Kiss Judit és Porsche Éva (Székelyudvarhely Pedagógiai Líceum); ETNOGRÁFIA: Kolumbán Katalin (Gyergyószentmiklósi 6-os számú Általános Iskola), Kőműves István (Toplicai 2-es sz. Ipari Líceum).”3 Panigay Ilona, Berei Csilla és Kolumbán Katalin a történelemkör tagjai voltak. 1983. április 27-i számában a Hargita napilap hasábjain Baricz Éva: György jó, Gyer jó; Ţurcaş Éva, Selyem Emese: Gyergyószentmiklós a XVII. században; Kari Attila: Birtokviszonyok a XVII–XVIII. századokban; Hosszú Zoltán: Településszerkezet a XIX. század második felében; Berei Csilla: A gyergyószentmiklósi ipartestület című dolgozatai voltak olvashatók.4
1983-ban is részt vettünk előadásokkal a Korunk-délelőttön. Erről az Igazság újságírója, Pillich László a következőképpen tudósított: „Ismét sor került a kolozsvári jutalom-kirándulásra, s a kis »történészek« Korunk-délelőtt keretében az idén is felolvasták dolgozataikat. Rövid időre megelevenedett előttünk a Gyergyói-medence, s ennek központi települése, Gyergyószentmiklós történelme, és a tizenhat dolgozat rendre bemutatta az itteni iskolarendszer kialakulását (részletezve a gyergyószentmiklósi középiskola életét), a gazdasági-társadalmi szerkezetváltozásokat, a birtokviszonyok (ezen belül a székely közbirtokosság helyzetének) alakulását, Gyergyószentmiklós várossá válásának néhány kérdését, a műkedvelés kezdeteit, Gyergyócsomafalva történetének főbb jellemvonásait, a gyergyóújfalusi 1581-es falutörvényt, és a gyergyói falu önkormányzatának kérdését. Ez a Garda Dezső történelemtanár vezette és szervezte szakkör egyévi tevékenységének, a 12–17 éves diákok kutatásainak eredménye. Igen, kutatásról és kutatási eredményekről számoltak be a kis vendégek, ez nem az esemény lelkes üdvözléséből fakadó túlzás. Ami e délelőttön a Korunk szerkesztőségében elhangzott, nem szokványos középiskolai »lecke-visszaadás« volt, hanem alapos levéltári munka eredménye. Olyan szinten – ezt minden túlzástól mentesen állíthatjuk –, hogy több elhangzó dolgozat elérte a közölhetőség szakmai szintjét.
Tapasztalható-e fejlődés az egy évvel ezelőtti találkozás óta? Kétségkívül! Mindenekelőtt abban, hogy többsíkúvá vált a kör tevékenysége. A gazdasági-társadalomtörténeti kérdések mellett úgy tűnik, mintha bátrabban vállalkoznának az idő kis búvárai a helytörténeti, és művelődéstörténeti kérdések elemzésére is. De gazdasági és társadalmi kérdések tárgyalásmódján is lemérhető a minőségi fejlődés: noha még mindig erősen érezhető az iskolai történelemkönyvek túlzottan strukturalista tárgyalásmódjának hatása, az egy évvel ezelőttihez képest árnyaltabb téma-megközelítés a jelenségek alaposabb megvilágítását teszi (tette) lehetővé. Külön említést érdemel az a törekvés, mely az együtt élő nemzetiségek szerepét próbálja megrajzolni a vidék fejlődésében, részletes utalásokat téve az örmény és zsidó lakosságnak Gyergyó-vidék gazdaságában, társadalmában elfoglalt helyére…”5
Mind a kolozsvári, mind a bukaresti tanulmányi kirándulások megszervezését a Securitate igen nagy figyelemmel kísérte. Legalábbis erről tanúskodnak a telefonlehallgatásokat rögzítő jelentések. Az 1983. évi, kolozsvári tanulmánykirándulással kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a politikai rendőrség jelentésében szerepel a kérésem, amelyben szállást kérek április 13. és 17. között az 52 tagból álló történelemkör tagjai számára a kolozsvári elektrotechnikai líceum bentlakásában.
1983 után egyre körülményesebbé vált a történelemkör tagjainak a kutatómunkája. Rászóltak a múzeum alkalmazottaira, hogy ne tegyék lehetővé diákjaink számára a kutatómunkát, de a levéltári anyagokat sem mindig hozták már ki diákjaink számára. A korabeli sajtóban is fokozatosan tiltott fogalommá vált a magyar történelem és néprajz kutatása. Így történhetett meg, hogy 1984-ben a sajtóban már nem írtak meg történelemköröseink előadás-sorozatairól. Ezt kezdetben a megszokás tényének tekintettük. A politikai rendőrség korabeli jelentései azonban jelzik, hogy a történelemköri munkát veszélyesnek találták a román állam biztonságára nézve. 1984-ben ismét részt vettünk a hagyományos Korunk-délelőttön, de decemberben, Bukarestben már csak úgy fogadtak a Petőfi-házban, ha román témát is beiktatunk a dolgozatok közé. Dolgozataink előadásainak biztosítása érdekében kénytelenek voltunk megemlékezni a Horea, Cloşca és Crişan vezette 1784. évi parasztfelkelésről, amelynek éppen akkor ünnepelték a 200. évfordulóját. A többi dolgozat azonban a helytörténethez és a néprajzhoz kötődött. A bukaresti rendezvényünkről a sajtó a cenzúrának köszönhetően csupán 1985 januárjában írt. Az Ifjúmunkásban tanulóink előadásairól a következőket olvashatjuk: „Harmadszor léptek fel a múlt év decemberében a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Líceum és Általános Iskola történelemkörének tagjai a fővárosi Petőfi Sándor Művelődési Házban. A tanulók lelkes munkáját dicsérő idei dolgozatok a következő témaköröket ölelték fel: 1. A Horea, Cloşca és Crişan vezette paraszt felkelés gazdasági-társadalmi okai és lefolyása; 2. A felkelés helyi vonatkozásai; 3. Bútortörténet; 4. Az étkezés története Gyergyóban (néprajzi gyűjtés alapján); 5. Vita a Gyergyó helynév eredetéről a helyi lapokban.
az 1980-as években
Nyugodtan állíthatjuk, hogy a körvezető Garda Dezső tanár munkája különösen eredményes volt, tanítványait sikerült bevezetnie a helytörténeti és néprajzi kutatások módszertanába egy korszerű szemlélet és hazafiság jegyében. Külön figyelmet érdemelnek az országos jelentőségű történelmi események helyi vetületeit tárgyaló dolgozatok, amihez eddig feltáratlan okleveleket használtak fel a megyei levéltár Liviu Moldovan hagyatékából.
Fölolvastak Kémenes Ildikó, Kari Attila, Blénesi Csaba, Ráduly Sándor tizenkettedikes (6 éve köri tagok), Baricz Edit, Panigay Ilona tizenegyedikes, Kercsó Hajnal, Korpos Csilla, Kiss Kinga, Baricz Judit, Sípos Izabella, Selyem Emese, Bajkó Piroska kilencedikes, Kolumbán Tibor, Koncsag Attila nyolcadikos, Grósz Teodóra, Csíki Csilla, Vargyas Emil, Siklódi Attila hetedikes, Csata Nóra, Bakó Erika és Lázár Ede hatodikos tanulók. A népes közönséggel együtt gratulálunk nekik: Bravó, gyergyóiak!”6
A másik ifjúsági lap, a Jóbarát azt írta: „Izgalmas, érdekfeszítő búvárkodás a történelmi múlt vallatása, vélik a gyergyószentmiklósi 6-os számú iskola történelemkörének tagjai. Pionírok és KISZ-tagok mintegy hat éve dolgoznak együtt lelkesen egy-egy tudományos téma kutatásán, kidolgozásán Garda Dezső történelem szakos tanár irányításával. Kérdésemre, hogy mi a legizgalmasabb ebben a munkában, egyöntetű választ kaptam: a történelemmel szembesülni a források alapján. Igen, azok a VI–VII– VIII-os pionírok, akikkel nemrég a fővárosi Petőfi Házban beszélgettem, illetve akiket tudományos dolgozatot felolvasni hallottam, közel kerültek a történelemhez, melynek szerteágazó, szövevényes útjai kimeríthetetlen forrásanyag a kutatás számára.” A Petőfi-házban tartott előadások után a körösök a bukaresti magyar líceum-ban is bemutatták dolgozataikat. Erről a folyóirat így írt: „Kutatásaik eredményével a gyergyószentmiklósi diákok feljöttek a fővárosba, hogy műsoros est keretében társaik, a bukaresti 33-as számú ipari líceum diákjai is megismerkedjenek. Demény Lajos történész meleg hangú köszöntő szavai, majd magát a parasztfelkelést méltató ismertetése után a diákok kipirult arccal, egymásután olvasták fel dolgozatukat, közben Kémenes Ildikó líceumi tanuló saját megzenésítésében gitárkísérettel Farkas Árpád, Kányádi Sándor verseiből adott elő.”7
Igen érdekes bemutatót készített tevékenységünkről a Művelődés havilap. A folyóirat hasábjain Horváth Andor így érzékelte a diákoknak az 1984 decemberében a Petőfi-házban bemutatott dolgozatait: „A múlt év decemberében a szokásostól némileg elütő találkozóra került sor a bukaresti Petőfi Házban: a gyergyószentmiklósi 6-os számú iskola, valamint a Salamon Ernő líceum történelemkörének tagjai – VI–VIII., illetve IX–XII. osztályos tanulók – olvastak fel dolgozataikból. A több témakörre terjedő írások szerzői nemcsak a történelemben való alapos tájékozottságról tettek tanúbizonyságot, hanem arról is, hogy a köri tevékenység során a szakirodalom felhasználásának, a források értékesítésének módszereivel is megismerkedtek, egyszóval sikerült az első lépéseket megtenniük a tudományos kutatás világában. Az önálló gondolkodásra serkentő, ismereteket gyarapító, íráskészséget fejlesztő köri munka irányítása Garda Dezső tanár érdeme.”8 A 18. századvégi Erdély társadalmáról a Művelődés a következő dolgozatokat közölte: Kari Attila: Népi mozgalmak a XVIII. századi Erdélyben; Panigay Ilona: Egy rokonszenvező erdélyi polihisztor (Benkő József); Kercsó Hajnal: Megmozdulások Székelyföldön; Selyem Emese: Sok rossz hírek vannak; A bútorkészítés hagyományáról és a helyi táplálkozási szokásokról a Művelődésben a következő diák-tanulmányok jelentek meg: Blénessi Csaba: Évezredes műhelyek; Sipos Izabella: Szavak és tárgyak; Baricz Judit: Asztal, láda, tálas; Bajkó Piroska: Az élelem tárolása és elkészítése.9
1986-tól kezdődően már csak úgy engedték meg a történelemkör működését, ha munkásmozgalmi témákat is felvállalunk. Mivel Gyergyószentmiklósnak igen gazdag munkásmozgalmi hagyománya volt, megpróbáltuk a realitások alapján feltárni a vidék munkásainak életét és az ún. kis moszkvaiak bekapcsolódását a szociáldemokrata mozgalomba. Persze, mindez tevékenységünknek viszonylag jelentéktelen részét tette ki. A korabeli sajtó azonban munkásságunknak csupán ezt a részét emelte ki, amíg a cenzúra ezt is megengedte. 1986 áprilisában az Ifjúmunkás azt írta áprilisi előadássorozatunkról: „Újból a fővárosban jártak a tavaszi szünidőben a gyergyószentmiklósi diákok történelmi körének tagjai a fáradhatatlan szervező, pedagógus és kutató, Garda Dezső tanár vezetésével, hogy beszámoljanak egyéves szorgos búvárlásaik eredményéről. Idei munkájuk gerincét a pártévfordulóhoz fűződő dolgozatok képezik, melyekben vizsgálat alá vették a komoly munkásmozgalmi központnak számító Gyergyó sok ide-vágó eseményét és társadalomszerkezeti elemét, kitérve az előzményekre is. Hadd idézzük a címeket és a szerzők nevét: Gyergyó gazdasági-társadalmi szerkezetének alakulása a századok során (Kolumbán Tibor, IX. o.), A kapitalizmus fejlődése a XIX. sz. végén és a XX. sz. elején és a munkásosztály kialakulása (Ferencz Róbert, Tamás Gyopár, VI. o.), A kapitalizmus fejlődése Gyergyószentmiklóson a két világháború között (Harach Hajnal, Bakó Erika, VII. o.), A gyergyóiak hozzájárulása az RKP megalakításához (Kercsó Hajnal, X. o.), A gyergyószentmiklósi pártszervezet megalakulása (Selyem Emese, X. o.), Az 1925. évi sztrájk Gyergyóban (Tamás Imola, Gross Teodóra, Csíki Csilla. VIII. o.), Az 1932. évi éhségtüntetés (Kis Kinga, X. o.), A marosvölgyi dolgozók antifasiszta harca (Vargyas Emil, VIII. o.), Moldva és Gyergyó kapcsolatai (Siklódi Levente, VIII. o.), A nagylány szerepe a családi munkaszervezetben (Bajkó Piroska, Sípos Izabella, X. o.). E felsorolás, valamint a dolgozatok színvonala egyben útmutatóul is szolgálhat hasonló körök számára.”10
A Jóbarát így írt a történelemkörösök bukaresti előadásairól: „A felolvasó estet a rendezvény házigazdája, Demény Lajos történész, tudományos kutató nyitotta meg, kiemelve a pionírok, a KISZ-tagok tudományos kutatómunkájának a jelentőségét, majd Garda Dezső tanár foglalta össze a több éves hagyományra visszatekintő köri tevékenység eredményeit.
A felolvasók Erdély gazdasági-társadalmi szerkezetével (Kolumbán Tibor), a munkásosztály, a gyergyói munkásság kialakulásával (Ferencz Róbert, Tamás Gyopár), a helyi fafeldolgozó ipar fejlődésével (Harrach Hajnal, Bakó Erika), a román Kommunista Párt megalakulása és a helyi pártsejt tevékenysége kérdéseivel (Kercsó Hajnal, Selyem Emese), a gyergyói munkásság pártvezette forradalmi megmozdulásaival a két világháború közötti időszakban (Tamás Imola, Gross Theodóra, Csíki Csilla, Kiss Kinga, Vargyas Emil), Gyergyó Moldvával való kapcsolataival (Siklódi Levente), a lányok szerepével és a női munkával a családban (Sípos Izabella, Bajkó Piroska) foglalkoztak.”11
1986 decemberében a történelemkörösök újra részt vettek Kolozsváron a hagyományos Korunk-délelőttön, majd a nagyváradi Alexandru Moghioroș középiskolában és a temesvári 2-es számú matematika–fizika líceumban mutatták be dolgozataikat.
1986. december 14-i számában a temesvári Szabad Szó így írt a gyergyószentmiklósiaknak a Béga-menti városba érkezéséről: „December 14-én és 15-én temesvári látogatáson tartózkodnak a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő líceum diákjai. Ez a kirándulás egy országjáró körút része, melyen Garda Dezső tanár irányításával vesznek részt a fiatalok. A 37 gyergyószentmiklósi tanuló vasárnap Temesvár nevezetességeivel ismerkedik. Szekernyés Jánosnak, A hét című lap szerkesztőjének a vezetésével, hétfőn pedig a temesvári 2-es számú Matematika-Fizika líceum vendégei lesznek a diákok.”
A történelemkörösöknek a temesvári magyar középiskolában tartott előadásairól így írt Szabad Szó 1986. december 20-i számában Szekernyés János: „A közelmúltban alkalmam volt részt venni egy diáktalálkozón: két távol eső megye tanulói jöttek össze, nyújtottak kezet egymásnak. A temesvári 2-es számú Matematika–Fizika Líceum a Béga-parti városba látogató gyergyószentmiklósi Salamon Ernő-líceum tanulóinak egy csoportját látta vendégül. A várossal s annak nevezetességeivel Szekernyés János avatott »idegenvezetése« nyomán betekintést nyerő gyergyói tanulók, amikor szóhoz jutottak – egy másfélórás köri találkozó, keretében – csodálkozást keltettek a házigazdákban. Igaz, hogy nem lehetett szó meglepetésről, legalábbis a vendégek részéről, hiszen ők jártasok az ilyesmiben. Az 1978-ban Garda Dezső tanár kezdeményezésére alakult történelemkör tagjai az eltelt szinte tíz esztendő alatt ott voltak minden rangos megyei és megyeközi tantárgyvetélkedőn, olimpiászon, találkozókon. Évente a kolozsvár-napocai Korunk folyóirat tudományos ülésszakot rendez a kis régiségbúvároknak, de rendszeres munkarendjükben ott szerepel a városuk ipari vállalataiban, intézményeiben a dolgozók, a szülők előtti bemutatkozás is. Ott a 2-es számú Matematika–Fizika Líceum utolsó emeleti osztálytermében, ahol a gyergyói tanulók dolgozataikat felolvasták, mértéket nyújtva tudásukból, értelmes köri tevékenységük eredményességéről, bizonyították diák és tanár előtt, hogy értik dolgukat, s köri munkájukban kiizzadott dolgozataik pedig egy szakágban való elmélyültség jegyeit viselik, mely hasznos erőpróba és módszer más tantárgyak szempontjából is (…) Mint látható, a dolgozatok igen változatosak voltak, s alkalmat nyújtottak a telt ház hallgatóságának, hogy abba a világba, amelyet a vendégek képviseltek, s amelynek múltja és jelene éppen általuk vált sokak számára ismertté, mint ahogy megfordítva is igaz, hiszen a találkozón vetített diafilmek sok mindent rögzítettek a vendégekben a Temesváron látottakból. Más szóval a találkozó hasznos volt és tanulságos.”12
A gyergyószentmiklósi Salamon Ernő-líceum történelemköre a következő három esztendőben igen mostoha körülmények között folytatta tevékenységét. Az iskola vezetősége szinte rendszerellenes közösségnek tekintette a kör tagjait, de engem is többször felkértek a történelemkör munkájának a megszűntetésére. A politikai rendőrség korabeli besúgóinak jelentései hitelesen mutatják be lelkiállapotomat, főleg pedig elkeseredésemet a reám nehezedő politikai nyomás miatt. Így például egy Lajos álnév alatt szereplő besúgó 1988. május 31-én, amikor a körrel kapcsolatos véleményemről érdeklődött, jelentésében jelezte, hogy az állandó megtorlás és megfigyelés terhe alatt megfogant bennem a gondolat a történelemkör tevékenységének a felfüggesztésére. Azt azonban szomorúan vette tudomásul, hogy meg akartam ünnepelni a kör működésének 10. évfordulóját. Ugyanez a besúgó 1988. június 2-án hivatalosan jelezte, hogy meg akarom szervezni a történelemkör fennállásának 10. évfordulóját. Jelentésében leírta, hogy nem értett egyet kérésemmel, és kérte, hogy szerezzem be az évforduló megszervezéséhez szükséges jóváhagyásokat.
Történelemkör
Ebből a jelentésből arra következtetek, hogy a Lajos álnév alatt tevékenykedő informátor az iskola igazgatója is lehetett.13 A történelemkör tevékenységét az utolsó két esztendőben az általános zaklatások tették lehetetlenné. A kolozsvári 3. számú Matematika Líceum történelem tanára szintén elzárkózott a velünk való kapcsolattartástól, és többször jelezte, hogy az iskolában nemkívánatos személyek vagyunk. Sokkal kellemetlenebb helyzetbe kerültünk a nagyváradi előadássorozatainkkal. Itt az Alexandru Moghioroș nevű középiskolában először nem akarták lehetővé tenni előadásainkat, később a dolgozatok bemutatása után le akartak tartóztatni minket. E nehézségek ellenére is 1989 decemberéig folytatta munkáját a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő-líceum történelemköre.
Negyven év távlatából láthatjuk, hogy a Salamon Ernő-líceum néhány tanulója olyan körülmények között vállalta a szülőföld múltját feltáró és népszerűsítő tevékenységet, amikor tiltva volt a magyar történelem és néprajz kutatása, illetve a magyar múlt népszerűsítése. A politikai rendőrség engem megfigyelő iratcsomójából kitűnik, hogy ezeket a tanulókat gyakran behívatták az igazgatói szobába, vagy a Securitate épületébe, ahol nemcsak nyilatkozatokat írattattak velük, hanem megfélemlítésekben is részük volt. Mindezt csak azért kellett elviselniük, mert velem együtt vállalták Székelyföld és ezen belül Gyergyó múltjának a kutatását és népszerűsítését.
Jegyzetek
1 Zsolt Ferenc: A hét levele. In: Ifjúmunkás, 1982. október
2 Halász Anna: Petőfi krónika In: A hét, 1982. október 29.
3 Diákok tudományos ülésszaka In: Hargita, 1983. március 18.
4 Hargita, 1983. április 27.
5 Pillich László: Gyergyó vidéki történelem diákszemmel. In: Igazság, 1983.
6 b. k. a.: Kivágták a rezet. In: Ifjúmunkás, 1983. január 12.
7 SZ. E.:Bukaresti kirándulás. In: Jóbarát, 1985. január 31.
8 Horváth Andor: Tizenéves kutatók. In: Művelődés, 1985.
9 Uo. 10 b: Újból a fővárosban. In: Ifjúmunkás, 1986. április 19.
11 HJ: Tudományos felolvasó est. In: Jó-barát, 1986. május 1.
12 Szekernyés János: Egy tapasztalatcsere margójára. In: Szabad Szó, 1986. december 20.
13 ACNSAS, 172.467. számú csomó, 83–84. o., 1987. május 16.; 110. és 116. o. 1988. 06. 02.
