Ha kissé leegyszerűsítve áttekintjük a kortárs magyar gyermekirodalom mai helyzetét, a szövegek két nagy csoportját különböztethetjük meg. Az egyik csoportba a képzeletet, fikciót merészen alkalmazó, a tényszerű valósággal nem összemérhető alkotások tartoznak, amelyek sokszor meghökkentő szójátékokkal, sajátos humorral élnek. A második csoportba az olyan alkotásokat sorolhatjuk, amelyek a mindennapi realitás talaján mozognak otthonosan, és amelyekben a gyermek saját életkereteire ismer, esetleg saját problémáival szembesül. Az erdélyi irodalmár, meseíró Gál Andrea Tengertánc című kötete* az utóbbi csoportba sorolható. A fejezetekre bontott elbeszélés valójában egy nyaralás története, amikor is két család együtt indul el a tengerpartra. Konkrétan ugyan nincs kimondva, de bizonyára a román tengerpart az úti cél, ezt támasztja alá a hálókocsis utazás, valamint a később feltűnő kempingfelelős neve, Panait bácsi. Íme, egy-egy tipikus erdélyi család, de korántsem tipikus gyermekekkel.
A kisgyermekek társaságában eltöltött nyaralás bizonyára minden családnak kipróbált élmény. Ilyen szempontból nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek is ráismerhetnek rutinos helyzetekre. Örök kérdés például, hogyha a gyermekek elunják magukat a hosszú vonatút során, a szülők mivel kössék le őket a napi komfortot nélkülöző átmeneti helyzetben. És ha már úti célunkhoz érkeztünk, mivel töltsük el hasznosan, élményszerűen a nyaralás napjait. Ezekből a hétköznapi helyzetekből építkezik a Tengertánc története, ezt „öltözteti fel” lélektanilag hitelesen, kalandokat sem nélkülözve.
A több fejezetre bontott történetben semmi valószínűtlen, semmi csoda nincs. Minden teljesen valóságos, mintha meghívást kaptunk volna ennek a nyaraló családnak az életébe. Ami meglepetés, kaland, azok az emberi gesztusok, a gyermekek képzeleti, valóságot mesékké átíró tevékenysége, Pinyőke és Ferkó Panait bácsi görög unokájával, Márkosszal való megismerkedése, majd a nyaralás végén az elválásuk.
A történetnek tehát más erős tartópilléreken kell állnia, mint a kalandokat, csodákat csodákra halmozó, a fantázia szárnyalását alkalmazó szövegnek. A tömörítés, az egy mondatban felvillantott helyzetek hitelessége nyom igazán a latban, ezek azok, amiken áll vagy bukik a történet élvezhetősége. És persze a párbeszédek eleven, pörgő hatásán. Gál Andrea gyermektörténete mind a két feltételt maradéktalanul teljesíti. A szülők igazi szülők, az anya fáradhatatlanul kontrollál, hogy minden rendben legyen, a gyermekek fantáziájában megtelepedő kalóztéma vezérmotívumként vonul végig.
A gyermekirodalomban a kisgyermekkort a mese, a fantázia korlátlan burjánzásával szoktuk társítani. Azonban az egészen kicsi gyermek – a pszichológiai szakirodalom szerint ‒ még a varázsmese felfedezése előtt a valószínű, rövid történeteket igényli. A lényeg ilyenkor a mesélés gesztusa. A szülő-gyermek intimitás megteremtése. A Tengertánc ennek az intim, akár esti mesélésnek ideális keretet adhat. A kisgyermek itt nem találkozik meghökkentő, ismeretlen dolgokkal, a hétköznapi dolgok megnyugtatóan veszik körül.
Ha a kötet egészéről szólunk, nem mehetünk el szó nélkül Bódi Kati valóságos, modern kereteket érzékeltető, de finoman stilizált illusztrációi mellett. A képek egy-egy kifejező gesztust, helyzetet tesznek láthatóvá, elősegítve ezzel, hogy a kisgyermek a képek által még inkább beleélje magát a történet világába. Plusz hozadéka a képeknek, hogy pusztán csak a képek követésével is kirajzolódik egy történet, amikor is a még olvasni nem tudó gyermek a képeket öltözteti fel egy saját történettel. Ilyen értelemben szerencsés a keményfedelű borító, akár a kisgyermek egyik első képeskönyveként is megáll a lábán.
 A téma, ahogy a kötet címe is sugallja, a középkori magyar egyházi személyek felszentelése a Római Kúriában. A feldolgozott anyag időintervalluma kilencvenhét évet ölel fel. Fedeles Tamás összegző bevezetést írt arról, hogy miről is van szó a kutatásban, majd a Vatikáni Levéltár iratainak másolatait írta át, és készített melléjük regesztát. |
 Ahogy azt már megszokhattuk, akár egyedüli szerzőként, akár Ucu Bodiceanu történésszel közösen írt, helytörténeti tárgyú könyvvel jelentkezik, Ancuța-Lăcrimioara Chiș egyben utazásra invitál minden olyan turistát, aki nyitott a könyveiben bemutatott helyszínek felfedezésére, különleges kulturális információk befogadására. Ezúttal háromnyelvű (román, magyar és angol) albumot adott közre, Kolozsvári paloták / Palatele Clujului / Palaces of Cluj címmel (Școala Ardeleană, Kolozsvár, 2022). |
 Karácsonyi Károly a Babeş–Bolyai Egyetem biológia–földrajz szakának végzettjeként (1964) közel húsz éven át (1969–1988) dolgozott a Károlyi-kastély épületében működő nagykárolyi múzeum botanika szakirányú muzeológusaként. Ez idő alatt hivatali feladatai közé tartozott a kastélyt övező dendrológiai kert gondozásának az irányítása. (...) Akkoriban mondhatni minden ott termesztett fát, cserjét, növényt ismert, de a parkbeli vegetáció sorsát utána is figyelemmel kísérte, legújabb könyve megírásának időpontjáig gyakran szolgált tanácsokkal a kert későbbi gondozóinak. |
 Salamon András könyvének elévülhetetlen erénye, hogy Seprődi életútját nem „hideg” akadémiai életrajzi adatokon keresztül állítja elénk, hanem megláttatja a tépelődő, kísérletező művészt, aki egy új színházi formanyelvet szeretne meghonosítani Sepsiszentgyörgyön, mert vallja: „a színház nincs pusztán nyelvi értéshez kötve”. |
 Új, fokos kötettel lepte meg olvasóit a Gyergyóban élő szorgalmas történész, Garda Dezső. A szerzőnek egyre szaporodnak a könyvei, és földrajzilag is egyre tágabb témákat tárgyal, amelyekben a legfontosabb székely és magyar sorsfordulatokat veszi sorra. Munkáiból egy összerdélyi kép bontakozik ki előttünk, ugyanakkor roppantul érdekes a művek mögött álló alkotó életútja is. |
 A szám szerint kilenc erdélyi író miniatúráját tartalmazó könyv szerzőjének válogatási szempontjait nem ismerem, de ismerem a szerzőt, és eligazít a könyv címe: Erdély lelke szólal*. Azok kaptak ide meghívót, akikből Erdély lelke szólal, Erdély lelke sugárzik. Nemcsak műveikből, hanem életükből, emberi tartásukból, nemzettudatuk nyilvánvaló vállalásából. |
 A hazai diákok általában útinaplóban jegyezték le, dokumentálták az utókornak külföldi egyetemjárásaikat, azaz peregrinációikat – ezek megismerése révén pedig a korabeli magyar értelmiségről is többet megtudhatunk. Egy tanulmányi út, egy fontos életszakasz dokumentációjával szembesülünk, ha kezünkbe veszünk egy peregrinációs naplót. Esetünkben gróf Teleki Sámuel peregrinációs naplója az elemzés tárgya, amely a Kriterion Könyvkiadó gondozásában jelent meg Kolozsváron, 2020-ban. |
 László Gyula (Kőhalom, 1910 – Nagyvárad, 1998) kolozsvári éveinek és itteni régészeti kutatásainak szélesebb körben kevésbé ismert adalékait tárja elénk, így az újdonság és a hiánypótlás erejével – és az olvasói felfedezés örömével – hat M. Lezsák Gabriella nemrég megjelent könyve. |
 Kulturális svédasztalként jellemezte Szonda Szabolcs a május 26–29. között zajló SepsiBook könyvvásárt és kortárs irodalmi fesztivált. A Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatójával, a könyvvásár programfelelősével a sepsiszentgyörgyi Sepsi Arénában első alkalommal megszervezett könyvszemléről beszélgettünk. |
 Hallgató a hátsó padban címmel jelent meg Tulit Ilona új könyve, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) gondozásában. A kötet az AESZ-füzetek sorozat 18. kiadványa. (...) Az AESZ másik új kiadványa Péntek János Kalotaszegi tájszótár című könyve. |
 Négy fiatal történész jelentkezik együtt e kötetben. Közülük ketten már megvédték a disszertációjukat, ketten pedig a védéshez közelednek. Ők most e két város világháború előtti másfél évtizedének legavatottabb szakemberei. Fodor János, aki Bernády György pályafutásáról írta már kötetként is megjelent dolgozatát, Marosvásárhely és a Bernády-korszak elhivatott elemzője. Úgy tűnik, hogy e kötet összeállításának ötlete is tőle származik. Ferenczi Szilárd Kolozsvár 1890 utáni várospolitikájáról írt disszertációt, Fazakas László Kolozsvár infrastruktúrájának, főleg a víz- és gázvezeték, csatornázás kutatója, Gál Zsófia pedig a századeleji kolozsvári katolikus építkezések feldolgozója. |
 Garda Dezső, Gyergyószentmiklóson élő tanár, szociográfus, történész szakíró, politikus nemrég megjelent könyve felszínre hozza a múlt század kilencvenes éveinek az elején beindult (...), több mint másfél évtizedig tartó népfőiskola-törekvések kezdeti eseményeit. Mert abban a korszakváltó időben jórészt nem spontán módon indultak be a különböző, jövőbe tekintő társadalomszervező folyamatok, hanem jól átgondolt, megtervezett programok keretében. |
 Közel hétszáz oldalas, fokos opusszal gazdagította eddigi 27 kötetből és sok tanulmányból álló életművét a szorgos gyergyói történész, dr. Garda Dezső. A száz évvel ezelőtti páratlan eseménysor, amely a román hadsereg 1916-os betörésével és a kivérzett országba való 1919-es bevonulásával járt, olyan krónikására talált benne, akit politikusként is megismerhettünk négy parlamenti mandátuma alatt, amikor is a székelység legégetőbb gazdasági és kulturális érdekei mellett kiállva próbálta meg a históriai jóvátétel ügyét előbbre mozdítani. Különben nemegyszer magára hagyták saját pártjában is. |
 Az EME Tudomány- és technikatörténeti füzetek sorozatának a 2020-ban megjelent 14. kötete* igazi csemege mindazok számára, akik érdeklődnek Erdély művelődéstörténete iránt. A kiadvány messze túlszárnyalja a sorozat által hirdetett füzetméretet, hisz tekintélyes terjedelmével – 420 oldalával – egyértelműen azt sugallja, hogy a téma szempontjából nem hétköznapi kiadványról van szó. |
 Nagyon szomorú volt számunkra a 2020-as év. De hasonlóan az idei év is – eddig. A koronavírus-járvány miatt nem tudtuk megszervezni előre megtervezett programjainkat. Elmaradtak a konferenciák, a találkozások, a baráti beszélgetések. Mivel társaságunk tagjai szétszórtan élnek a Partiumban, a Bánságban, Kolozsváron és a határon kívül, a konferencia az egyedüli lehetőségünk arra, hogy találkozzunk, és jól elbeszélgessünk egymással. Ez most nem sikerült, amely mindannyiunkat nagyon megviselt. |
 |
A sisunak egy másik történelmi gyökere is van, amely a finnek anyatermészettel ápolt szoros, bensőséges viszonyában keresendő. Egy olyan országról beszélünk, amely az Északi-sarkkörön fekszik, és ahol több mint két hónapon át nem kel fel a nap. A gyéren lakott tájak, az érintetlen vadon, a havas fenyvesek és végtelen tavak messzi világában kompromisszumokat nem ismerő kapcsolat alakul ki ember és természet között. A kemény időjárás megtanította a finneket arra, hogy ne várjanak a következő pillanatig, hanem most cselekedjenek. Míg bennünket a túl hideg vagy a túl meleg gátol meg a cselekvésben, addig ők a „nincs rossz idő, csak rossz ruházat” elvét követve használják ki az élet és évszakok nyújtotta lehetőségeket.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A Művelődés folyóirat megjelenik a Kolozs Megyei Tanács támogatásával / Revista Művelődés apare sub egida Consiliului Judetean Cluj
Új hozzászólás