Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Háromszék népi építészetéről

A magyar értelmiségiek (pl. Jankó János, Huszka József, Malonyay Dezső, Cs. Sebestyén Károly, Szinte Gábor) elsősorban a 19-20. századok fordulóján kezdtek érdeklődni a székelyföldi, háromszéki népi építészet emlékei iránt, amikor a szecesszió keretében jellegzetesen magyar nemzeti művészetet és építészetet szándékoztak megteremteni. Abban a korszakban elsősorban a legősibb, keleti párhuzamokra utaló épülettípusokat, párhuzamokat kerestek és mutattak be. Kiemelten foglalkoztak a székelyföldi sarokereszes házak szerkezetével, berendezésével, valamint a fából faragott, vízszintes gerendákkal összekötött, födött kapuzatok és sírjelekként fennmaradt kopjafák eredetével, párhuzamaival és ornamentikájával.

A 20. század elején Bátky Zsigmond, Kós Károly és Viski Károly elemezte a székelyföldi ácsolt bornaházak jellegzetes építési technikáit, szerkezetét, berendezését és tűzhelyeit. A két világháború közötti évtizedekben is többen (pl. Roediger Lajos, Cs. Sebestyén Károly, Szabó T. Attila és Viski Károly) vizsgálták a székely porták bejáratát díszítő kapuzatok szerkezetét, ornamentikáját, eredetét, területi változatait és külső párhuzamait. A második világháborút követő évtizedekben dr. Kós Károly és Vámszer Géza elsősorban terepmunkára, B. Nagy Margit, Szabó T. Attila pedig szerteágazó levéltári kutatásokra alapozva mutatta be a székelyföldi építészet jellegzetes alkotásait, variánsait, eredetét és változásait.

Közvetlenül a második világháborút követő évtizedekben Kónya Ádám végzett alapos, szerteágazó helyszíni építészeti felméréseket különböző háromszéki településekben. Terepkutatásai során elsősorban a vidéken nagyobb számban fennmaradt udvarházak, kisebb kastélyok, templomvárak, haranglábak és kapuzatok iránt érdeklődött. Sajnos, korabeli eredményeit, szemléletes rajzait, értékes fényképeit sokáig csak különböző újságokban megjelent cikkekből ismerhették meg az érdeklődők. Megjegyezzük, hogy az utóbbi években örökösei már két kötetben közölték korábban szétszórtan megjelent magvas írásait, kiváló rajzait és fényképeit.

A bukaresti hatalom az 1970-es évektől kezdődően már nemcsak a hazai városok szerkezetét, épített örökségét szándékozott erőszakos eszközökkel átrendezni, hanem a hosszú időn át, organikusan változó, hagyományos falusi építészet emlékeit is. Azonban mielőtt sor került volna a gyökeres falurendezésre, szisztematizálásnak nevezett falurombolásra, a központi és a helyi intézmények fiatal szakemberekkel Háromszéken is dokumentáltatták az épített örökség legjelentősebb és legjellegzetesebb helyi emlékeit. Például így került sor a Zakariás Attila által vezetett rendszeres építészeti kutatásokra is az 1980-as évek derekán, de az érdeklődők azóta csak pár kiállítás keretében kaphattak ízelítőt a munkacsoport eredményeiből, mivel napjainkig nem publikálták alapos felméréseiket, de nem közölték elemzéseiket vagy következtetéseiket sem.

Az 1989-es rendszerváltozást követő évtizedekben magyarországi szakemberek (Balassa M. Iván, Sarudi Sebestyén József) kezdeményezésére és vezetésével Háromszéken is végeztek különböző építészeti felméréseket, azonban eredményeikből viszonylag nagyon kevés publikáció látott nyomdafestéket. Megjegyezzük, hogy az utóbbi évtizedekben a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai is végeztek módszeres és rendszeres felméréseket a vidék falvaiban. Terepkutatásaikkal voltaképp a szentendrei skanzenben tervezett Erdély-tájegység megvalósítását készítették elő szakmai szempontból.

Kiemeljük, hogy Erdély és azon belül Székelyföld népi építészetének alapvető sajátosságait, történeti változását nemrég Furu Árpád foglalta össze doktori disszertációjában és egy Ethnographiában megjelent nagyobb tanulmányában. Módszeresen végzett terepkutatásaira támaszkodva Háromszék népi építészetét térben három belső egységre (Erdővidék, Alsó-Háromszék, Felső-Háromszék) tagolta. Kihangsúlyozta, hogy Erdővidék építészete elsősorban kuriális és szász hatásra alakult, de ott Alsó-Háromszék, Barcaság és a Homoród mente számos sajátos eleme is megtalálható. Véleménye szerint Alsó-Háromszéket szintén erős barcasági és kuriális hatások érték, míg Felső-Háromszék falvaiban leginkább a mezővárosi (Kézdivásárhely) és a kisnemesi építészet elemei voltak meghatározók. Majd a 19. század végétől és a 20. század elejétől kibontakozó polgárosodás hatására Kézdi- és Orbaiszéken egy olyan háztípus alakult ki, mely organikus kapcsolatban áll a korábbi háromhelyiséges és középereszes házakkal.

Murádin Katalin mostani kötete* egy Bukarestben 1984-ben megvédett, román nyelven készített doktori dolgozat magyarra lefordított, átdolgozott, alaposan lerövidített, tömör változata. A szerző a kolozsvári műszaki egyetem tanáraként még 1978-ben és 1979-ben, diákjaival (Czompó Márta, Dobai Álmos, Kovács Árpád, Olasz Gabriella) együtt végzett szisztematikus terepkutatásokat Háromszéken, ahol összesen 109 településben mérték fel szakszerűen a népi építészet helyben fennmaradt emlékeit. A szerző által irányított munkacsoport tagjai kutatásaik során elsősorban arra a falvakra összpontosítottak, melyek festői természeti környezetben fekszenek, gazdagabb épített örökséggel rendelkeznek, tehát nagyobb számú turistát tudnak vonzani.

Amikor első ízben átnézhettem a három évtizeden át kéziratban maradt doktori dolgozatot, rögtön javasoltam szerzőjének, hogy mielőbb készítse el annak szerkesztett, magyar nyelvű változatát is, mivel tézisei nagyszámú, megbízható, szakszerűen készített, ma már igen értékes felmérésekre, vonalas rajzokra és fényképekre épülnek.

Az eddigi eredmények, publikációk tükrében úgy vélem, hogy Murádin Katalin kötete nagy mértékben gazdagítja Háromszék népi építészetével kapcsolatos eddigi tudásunkat, ismereteinket. Dokumentációs anyagának jelentőségét, különleges értékét az a tény is emeli, hogy az 1970-es évek végén végzett gyűjtései óta számtalan akkor dokumentált háromszéki épület időközben úgy pusztult el, hogy később más terepkutató már nem készíthetett azokról újabb szakszerű rajzokat vagy fényképeket.

A terepen készített szakszerű felmérések, átnézett szakirodalom, összehasonlítás és elemzés alapján a szerző Háromszék területén belül, építészeti szempontból, hét kisebb tájat különített el: 1. Kézdivásárhely és környéke, 2. Kovászna és Zágon környéke, 3. Bárkány és környéke, 4. Olt mente, 5. Uzon és Lisznyó környéke, 6. Köpec és Bölön övezete, 7. Erdővidék. Könyvében rendre tömören bemutatja, hogy az egyes mikrorégiókban a különböző lakóházak, gazdasági épületek, kapuk és kerítések, valamint kopjafák és sírkövek milyen alapvető jellegzetességekkel rendelkeznek.

Murádin Katalin kötete pontosan jelzi, hogy a különböző rendi csoportok (főnépek, lófők, gyalogok, jobbágyok) Háromszéken milyen jellegzetes épített örökséggel rendelkeztek, hogyan fogadták be, adaptálták a Nyugat-Európából folyamatosan érkező építészeti stílusok legújabb elemeit, szerkezeti sajátosságait, hatásait és jellegzetességeit.

Kötetében kihangsúlyozza, hogy Háromszéken is rendszerint a helyben élő családok, közösségek tervezték és kivitelezték saját lakó- és gazdasági épületeiket, éppen ezért azok árnyaltan tükrözték a bennük élő személyek társadalmi státuszát, gazdasági lehetőségeit, foglalkozását, életmódját, felekezeti és etnikai hovatartozását, esztétikai érzékét, a vidék alapvető természeti adottságait és erőforrásait, valamint a közvetlen barcasági, udvarhelyszéki, csíki és moldvai szomszédságból érkező külső hatásokat.

 

*Murádin Beyer Katalin: Háromszék népi építészetéről – ahogy negyven év előtt láttam, fölmértem, rajzoltam. ARTprinter Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2016.

Tetszik az oldal? Segíts egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

dr. Nagy Miklós emlékezete

Különös dolog, ha az ember olyasmiről számol be, vagy olyasmiről akar számot adni, ami mindenképpen közel áll hozzá, és lelkileg is igen fontos neki. Ilyen helyzet az, amikor tollat – mostanában billentyűzetet – ragad, és az édesapja emlékére született könyvről kíván ismertetést adni a kedves olvasónak. Az Eke és toll – dr. Nagy Miklós emlékezete című kötetről szólok, amely az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadója gondozásában, dr. Cseke Péter professzor szeretettel és gondossággal végzett munkájával született meg, és 2016 decemberében jelent meg.

pro natura park ödöngösfüzesen

A kötet forgatásakor az volt az első benyomásom: Lapohos András olyan szeretettel és alázattal mesél a természet különféle csodáiról, hogy az a földhöz-, mai megfogalmazásban inkább képernyőhöz ragadt embereket is könnyen rabul ejti. Vagy talán inkább elvarázsolja. A második gondolatom gyorsan követte az elsőt: ez a kiadvány nagyobb figyelmet érdemelt volna a nyomdai előkészítés során.

az otthonosság gyökerei

Él és cselekszik a falu. Éli és teremti naponta költészetét. Ahogy a kagyló a gyöngyszemet, úgy alkot a falu élményeiből rigmust, dalt, verset, mondát, hiedelmet, történetet, balladát. És pergeti, pergeti dolgos hétköznapjaiban a gyöngyszemeket, hogy könnyítsen önmagán, a lelkén és elszomorítson vagy felvidítson másokat. Réthey P.

tordaszentlászló kórus antológia

Boldizsár Zeyk Imre szándéka a 125 éves tordaszentlászlói kórusmozgalom eddigi működésének bemutatása, rögzítése és továbbadása, „hogy általa részleteiben is megismerje az olvasó vidéki nemzetiségi közművelődésünk múltját, jelenét, hibáiból és erényeiből okulva pedig ki-ki megtalálja jövőnkhöz a cselekvés járható útjait és módszereit.”

Otthonom Szatmár megye

A kommunista korszak tanításából annyi maradt meg, hogy az idő nálunk csak múlt-telt, de Szatmárban soha nem történt semmi. A történelem máshol történt. Ebből egyenesen származott a következtetés: az ifjúság nem nőhet fel az előző rendszer által jól besulykolt hazug tanokkal. A kór orvoslásának egyik lehetősége a helyismeret, a helytörténet megteremtése.

szép magyar ének

A táncházmozgalom erőteljes kibontakozása nyomán uralkodóvá vált az a szemlélet, amely szerint mind a hangszeres népzene, mind a szöveges népdal hiteles előadásmódja és hangvétele a hagyományos kultúra egészében betöltött szerepének figyelembevételével, a maga eredeti világában ismerhető meg igazán. 

Felmerülhet a kérdés, hogy elsősorban történetírói vagy inkább újságírói szempontból gondolkozott a szerző, mikor könyvét megírta. Ha a stílust nézzük mindenképpen az újságírói aspektus dominál: ha a tartalmat nézzük, mindenképpen igényesnek kell mondanunk. Még ha értelmezéseit nem is nevezhetjük minden közegben abszolút értékű kinyilatkozatásnak.

Bolyai Egyetem, jogászképzés

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Jogtudományi Intézete és a Forum Iuris Egyesület gondozásában megjelent kiadvány páratlan értékű egyetemtörténeti monográfia a magyar jogászképzés második világháborút követő küzdelmes szakaszáról.

Bodó Márta: Nőszirom

Az utóbbi időben gyakrabban vetődik fel a társadalmi nemek kérdése, s hogy van-e jogunk saját identitáshoz, vagy mit várhatunk el közeli-távoli emberi környezetünktől… ki az az én, és ha nő, mit jelent a női mivolt.

andrei klein - lea

Akkurátus pontossággal megőrzött levelezésből áll össze Klein Andreinek négy-öt nemzedékre kiterjedő és Lea címet viselő családtörténete, amelynek román nyelvű eredetije után most a magyar fordítását is kézbe veheti az olvasó. 

Konrád György

Habár a magyarországi politikai életben az a fajta eszmei irányvonal, amelyet Konrád György következetesen képviselt, mára már marginálissá vált, a kötet kétségkívül igazolja elismert író voltát.

Schein Gábor

Grönewald úr, a svéd diplomata 1956 után egy ausztriai menekülttáborból kimentett-elhozott egy hároméves magyar gyermeket, akit aztán örökbefogadott fiukként neveltek fel feleségével Svédországban.

A Székelyföld története huszonhárom szerző alkotása. A nagyszámú szerzői közösségek esetében könnyen előfordulhat az – ahogyan történt ezúttal is –, hogy bizonyos történelmi kérdéseket egyesek eltérően értékelnek, értelmeznek.

Emil Cioran

Vajon miért álhatott elő az, hogy a román értelmiségi közegben nem éppen beszűkült gondolkozásúnak mondható értelmiségiek is felkarolták a zavaros eszmerendszerű, megnyilvánulásaiban primitív és erőszakos, misztikus kinyilatkoztatásaiban nevetséges vasgárdista mozgalmat?

a tanulo felnött

Maróti Andor könyvének már a címe is a művelődés, a tanulás, a közművelődés, valamint a felnőttoktatás és a felnőttképzés aktuális, konvergáló értelmezésére, illetve szemléletére mutat. És ezzel együtt arra, hogy könyvének tárgya végső soron a tanuló ember.