A Kriza János Néprajzi Társaság kolozsvári székházában nemrég kiállítást, film- és könyvbemutatót szerveztek a háromszéki és az erdővidéki hagyományos népi mesterségekkel kapcsolatban.
A Kovászna Megyei Művelődési Központ még 2014-ben kezdeményezett komplex programot a hagyományos székelyföldi népi mesterségek revitalizálásával, digitalizálásával és népszerűsítésével kapcsolatban, amit végül is Izland, Liechtenstein és Norvégia is finanszírozott. A projekt elsődleges célja Háromszék kulturális-néprajzi örökségének rendszeres felmérése, tudatosítása és bemutatása volt. A program során kiemelten foglalkoztak a hagyományos népi mesterségek szakszerű dokumentálásával és továbbörökítésével.
A szervezők és a kivitelezők tudatosan arra törekedtek, hogy az összegyűjtött információkat egy háromnyelvű (magyar, román és angol) adatbázisba szerkesszék, majd a világháló segítségével elérhetővé tegyék kutatók, pedagógusok, művelődés- és turizmusszervezők, kézművesoktatók, valamint a székely kulturális örökség iránt érdeklődők számára. A háromszéki népi kézműves hagyományok népszerűsítésére pedig olyan speciális ajánlatokat, konkrét programokat is kidolgoztak, melyekkel a vidékre látogató turisták személyesen találkozhatnak háromszéki hagyományőrző tárgyalkotókkal, műhelyeikben pedig megismerkedhetnek a kézművesek sajátos eszközeivel, technológiáival, felhasznált nyersanyagaikkal és késztermékeikkel, amiket tetszés szerint akár meg is vásárolhatnak.
Kinda István vezetésével a másféléves program során összesen 43 foglalkozás szakszerű dokumentációját készítették el, 250 háromszéki mesterség adatlapját töltötték ki, 3 hagyományos műhely teljes eszközállományát dokumentálták és fotózták, Simon József és Vargyas Levente operatőrök közreműködésével pedig 10 szakszerű, ismeretterjesztő, de tudományos igényű filmet készítettek. Mivel a felkeresett mesterek írásban jóváhagyták adataik nyilvános megjelenítését, a felsorolt eredményeket az érdeklődők a www. mestersegek.ro és a www. folktrades.ro honlapokon mind elérhetik.
A kutatás során készített dokumentum értékű filmeket bemutatták azokban a településekben is, ahol azokat korábban forgatták. Több mint ezer iskolásnak vetítették le, s 100 Kovászna megyei oktatási intézmény kapta meg ingyenesen a 10 DVD-ből álló filmsorozatot, mely bemutatja és megörökíti a hagyományos csernátoni fafaragást, a kisbaconi kenyérsütést, a bölönpataki romák kosárfonását és seprűkötését, az olaszteleki kovácsmesterséget, a kálnoki méhészetet, a kézdivásárhelyi mézeskalácsosságot, a kisbaconi vízimalommal történő őrlést, a zabolai román juhászatot, a felsőcsernátoni pálinkafőzést és a gelencei zsindelymetszést.
Mivel az utóbbi évtizedben a Háromszékre látogatók 25%-át magyarországi iskolások, 20%-át anyaországi középréteg tagjai, 25%-át érdeklődő román családok és baráti társaságok, 20%-át különböző romániai cégek munkatársai és 10%-át pedig külföldiek alkotják, a program koordinátorai különböző kulturális és turisztikai szakemberek, vidékfejlesztők, vendéglátók, kastély- és kúriatulajdonosok ajánlatai, tanácsai, igényei alapján olyan turisztikai programcsomagokat dolgoztak ki, melyeket független magyar és román újságírók, utazási irodák vezetői teszteltek le, próbáltak ki.
A program során egyértelműen bebizonyosodott, hogy Háromszék egészen a közelmúltig felbecsülhetetlen értékű kézműves hagyományokkal, szellemi és tárgyi örökséggel, sajátos kulturális értékekkel rendelkezett, azokat pedig csak a 19. század végén kibontakozó iparosítás, polgárosodás, majd a 20. századi modernizációt kísérő globalizáció és kulturális egyneműsödés sodort a perifériára.
A kutatók még napjainkban is több mint 1000 olyan kézművest tudtak azonosítani a térségben, aki mesterfokon ismeri és gyakorolja hagyományos foglalkozását, apáról fiúra átörökített tudását. Ennek a csoportnak a speciális, kézműves tudását örökíti meg Kinda István Hagyományos népi mesterségek Háromszéken és Erdővidéken című kötete* is, melyet a Háromszék Vármegye Kiadó jelentetett meg Sepsiszentgyörgyön az elmúlt évben.
A kiváló, dokumentumértékű fotókkal illusztrált kiadványban a szerző összesen 30 foglalkozásformát mutat be. Az első fejezetben a táplálkozással kapcsolatos foglalkozásokat (földművelést, állattartást, molnárságot, kenyérsütést, disznóvágást, méhészetet, mézeskalácsosságot, pálinkafőzést), a másodikban az építkezésben fontos szerepet játszó mesterségeket (kőfaragást, mészégetést, téglavetést, cserépégetést, kőművességet, csempekészítést, kályharakást, zsindelyhasítást, ácsmesterséget), majd a famegmunkálásával foglalkozó falusi specialistákat (asztalosokat, kerék- és szekérkészítőket, kádárokat, fazekasokat, kovácsokat, szénégetőket és vesszőfonókat), a viseletek és textíliák megvalósítóit (szövőket, szabókat, bőrműveseket, csizmadiákat, cipészeket és kalaposokat), a bútorművesség speciális szakembereit (kárpitosokat, fafaragókat, bútorfestőket), valamint a tojásírókat mutatta be magvasan.
(illusztráció a könyvből)
A szerző mindegyik mesterséggel kapcsolatban rendre bemutatta a hagyományos foglalkozás történeti előzményeit, a felhasznált alapanyagokat, különleges tudásanyagát, technológiáját és eljárásait, valamint a mesterséggel kapcsolatos legfontosabb tudományos közlemények bibliográfiai adatait.
A kézműves mesterségeket bemutató, lényegretörő, magvas szövegeket hatalmas mennyiségű, kiváló minőségű képanyag gazdagítja és dokumentálja. A fotókat Vargyas Levente, Balassa M. Iván, Barabás Zsolt, Bartha Árpád, Bortnyik György, Domokos Pál Péter, Fehér Imola, Finta Etelka, Fóris Pál, Gödri Ferenc, Gazda Klára, Hegyeli Győző, Hegyeli Huba, Dimény-Haszmann Orsolya, Kinda István, László Ferenc, Musát Arnold és Toró Attila készítette. A borítót és a kötet arculatát Tusa Nóra tervezte, műszaki szerkesztője pedig Vasiliu Anna.
A Kovászna Megye Tanácsa, a Kovászna Megyei Művelődési Központ, valamint a Székely Nemzeti Múzeum jó partneri kapcsolatára épülő együttműködésből végül is még az „utolsó órában” elkészült a térségben élő hagyományos kézművesség szakszerű katasztere, online adatbázisa, dokumentumértékű filmanyaga és tudományos, monografikus igényű összefoglalása.
Kiemeljük, hogy ezek a hagyományos foglalkozások, mesterségek évszázadokon át rendszerint a helyben elérhető, fellelhető természetes alapanyagokra, erőforrásokra és nemzedékről nemzedékre átadott különleges tudásra támaszkodtak. Mivel a háromszékieket, a józan hagyományőrzésük mellett, minden korban jellemezte az új kulturális elemek iránti fogékonyság, a székely mezővárosokban vagy a közeli szász urbánus központokban működő kézművesek is folyamatosan gyarapították az itt élő tárgyalkotók tudását, eszközkészletét és technológiáját.
Reméljük, hogy a Háromszéken elvégzett kutatásnak, interneten elérhetővé tett kézműves adatbázisnak, dokumentumfilmsorozatnak, valamint a Kinda István által elkészített szakszerű néprajzi összefoglalásnak a közeljövőben lesz folytatása Csík-, Udvarhely- és Marosszék területén is. Ennek hozadékát és jelentőségét Tamás Sándor fogalmazta meg tömören a háromszéki mesterségeket bemutató kötethez írott ajánlásában. „Hiszek abban, hogy ez a most útjára bocsátott kötet visszajut azokhoz, akikről szól, és ezáltal megerősíti őket vállalt hivatásukban, de eljut olyanokhoz is, akik most állnak pályaválasztás előtt, s nekik ez a feltárt tudás egy lehetőséget kínál ahhoz, hogy itthon, a szülőföldjükön boldoguljanak.”
* Kinda István: Hagyományos népi mesterségek Háromszéken és Erdővidéken, Háromszék Vármegye Kiadó, 2018.
