Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Fodor Nagy Éva: Az égből küldött napló

Egy hosszadalmas, bizonytalan várakozást követően mégis eljött a pillanat, hogy kezünkben tarthatjuk Az égből küldött naplót. Nagy öröm a számomra, hiszen éveken keresztül végigkísértem és együtt aggódtam Éva nénimmel, ahogy kereste, kutatta a megfelelő utat, amely elvezetett e könyv megjelenéséhez.

Mielőtt a könyvet ismertetném, szólnék néhány szót arról, hogyan is hozott össze az élet, a sors, a Gondviselés Fodor Nagy Évával.

Az első emlékem vele kapcsolatosan, hogy olyan öt éves vagyok, ülök egy széken, velem szemben Éva néni egy festőállványnál elmélyülten dolgozik. Portrét fest rólam, ugyanis annak idején nagyszüleim felkérésére mind a hat unokáról készült egy festmény.

Ezt követően hosszú évekig találkozásaink kimerültek egy-egy Jó napot kívánok!-ban, amint útban a munkahelyem felé néha összefutottam Éva nénivel és Sanyi bácsival az Erzsébet úton. Aztán az élet úgy hozta, hogy olyan élmények értek, és olyan kérdések merültek fel bennem, amelyre hallgatóságot még találtam volna, de akivel meg lehetett volna beszélni, aki kifejtette volna ezeket a gondolatokat és valóban választ tudott volna adni ezekre a kérdésekre, nem leltem. Egyik alkalommal, amikor az én kedves keresztanyámmal és második anyámmal éppen ezt firtattuk, azt kérdezte tőlem: „Nem akarsz te elbeszélgetni Fodor Éva nénivel? Annyi érdekes dolgot tud!” Rögtön kaptam az alkalmon és megkértem, hogy hívja fel a nevemben és kérdezze meg, hogy meglátogathatom-e. Éva néni azt üzente, hogy szeretettel vár csütörtökön fél 5-kor. Készítettem egy tál süteményt, és csütörtökön fél 5 előtt néhány perccel már ott is voltam a kapuban. Éva néni kedvesen fogadott. Bevezetett, leültetett, majd szigorúan rám nézett és azt mondta: „Mondhatok valamit? Elkéstél!”

Én rettenetesen megijedtem, egyrészt azért, mert ezt a tekintetet akkor láttam utoljára, amikor a tanító nénim készült megdorgálni minket, másrészt pedig azért, mert nem hittem el, hogy ennyire balul sül el a találkozás. Aztán hirtelen eszembe ötlött, hogy hiszen nem hogy késtem, de jó néhány perccel előbb érkeztem, és kicsit megszeppenve mondtam:

„Elnézést, Éva néni, de én úgy emlékszem, hogy fél 5-re várt.” Akkor ő elmosolyodott és azt mondta: „Nem, ma pontosan érkeztél, de én három éve várlak!”

Ezzel kapcsolatosan sem akkor, sem azóta nem tudtam meg többet, de elhatalmasodott rajtam az a biztonságot nyújtó érzés, amikor az ember úgy érzi, hogy ha nem is érkezett haza, de megtalálta a haza vezető utat.

Ennek körülbelül négy éve, és én azóta is kisebb-nagyobb karácsonyi, húsvéti kihagyásokkal minden csütörtökön délután meglátogatom Éva nénit, mert az ő élettapasztalata, tudásanyaga, a könyvtára, a humoros, frappáns elbeszélései, de a mély, szomorú történetei egyaránt páratlan és kimeríthetetlen forrást jelentenek a számomra.

Ahogy a legnagyobb sötétségben születik a legnagyobb fény, így Az égből küldött napló is a Földön létező legmélyebb fájdalom emlékét őrzi, annak az emlékét, amikor egy szülőnek gyermekétől kell elbúcsúznia és megválnia, mégis a könyv végső üzenete az örök élet és a Gondviselés reményét ébreszti. Nem csoda tehát, hogy a könyv első, rövidebb változatának kiadását követően számos köszönőlevél érkezett a budapesti kiadóhoz, olyan szülőktől, akik gyermekük elvesztésének fájdalmában e könyv által nyertek támaszt, menedéket és megnyugvást.


Fodor Nagy Éva: Aranymadár (vegyes technika)

Amint azt a könyv soraiból is megtudjuk, annak idején Dr. Polcz Alaine magyar pszichológus, író és tanatológus, a halál és gyász feldolgozásával foglalkozó szakember is használta e könyv első változatának kéziratát a veszteséggel küzdő szülőkkel való munkája során.

Nem egy szokványos könyvet tart a kezében az olvasó. Bár Éva néni további két könyvét (Nagy Lajosék fényképalbuma és az Időutazás képekben) egyaránt személyes élettörténete ihlette, az említett két könyvében, mint azt a címek is jelzik, a képekkel játszik, azzal, ahogyan az írás, a történet az elme vetítővásznán megelevenedik. Az Égből küldött napló ezzel szemben elsősorban a lélek húrjait pengeti. Nem az elme képeit sorakoztatja, hanem az érző lelket érinti meg, és teszi mindezt úgy, hogy olyan gondolatokat vonultat fel, amely a szeretetben, együttérzésben és együttértésben való együttélés egyetemes törvényszerűségeit képviselik.

A 21. század emberének egyre nagyobb igénye van arra, hogy betekintést nyerjen abba, hogy honnan jövünk és hová tartunk. A könyvet olvasva számos olyan kérdésre kapunk választ, amely egyrészt ősidők óta foglalkoztatja az emberiséget, másrészt pedig a keleti filozófiától, a kereszténység tanain keresztül a new age (magyarul: új korszak; a 20. század végén kialakult szinkretista mozgalom – szerk. megj.) irányzatok gondolatvilágában egyaránt megtalálható:

Mi dolgunk a világban? – Mindannyian teljesítendő feladatokkal érkezünk a Földre, és nem mindegy, hogy ezt felismerjük-e, vagy sem, és ha felismertük, hogyan, mi módon és milyen eszközökkel valósítjuk meg.

Minden kereső ember életében léteznek megválaszolatlan kérdések, a logika általános menetével fel nem fogható események, élethelyzetek, amelyek arra utalnak, hogy a fizikai síkon túl léteznie kell valaminek, ami által a földi lét értelmet nyer.

A látható és a láthatatlan, a tapintható és a megfoghatatlan, az anyag és az energia, a fizikai és spirituális világ között nincs jól meghúzható határ. Ez egy olyan kérdés, amely hosszú idő óta foglalkoztat minket, embereket, de nekünk abban a szerencsében lehet részünk, hogy napjainkban a kvantumfizikai kutatások is azt bizonyítják, hogy szubatomi szinten az energia matériává, a matéria energiává fordulhat át az elvárás gondolatának ereje által.


Fodor Nagy Éva: Akarat (vegyes technika)

A duál lelkek vagy lélekpárok gondolata többször is felmerül a könyv során. A könyvet olvasva magyarázatot kapunk arra, hogy valójában mit is jelent a lélekpár, hogy kik a duál lelkek, hogy az idők és egymást követő életek során hogyan és hol fejlődnek egymás mellett, egymástól mennyire távol, de mindig egymást keresve és egymást segítve.

Egy következő csodálatos gondolat, amely végigkíséri a könyvet az, hogy nincs spirituális fejlődés önismeret nélkül. A spirituális fejlődés elengedhetetlen feltétele az önmegfigyelés, az önreflexió, az önmegismerés és ezt követően az önkontroll. Mindezek elengedhetetlen alapfeltételei és támpillérei a lelki fejlődésnek.

Kívánom, hogy e könyvet olvasva, az önismeret útját bejárva, valamennyien jussunk el olyan mélységekig és magasságokig, amelyek lehetővé teszik annak a valóságnak a megélését, hogy a tér és az idő nem akadály a szeretteinkkel való kapcsolatra nézve, hiszen bennünk és általunk élnek ők és mi általuk.

„Minden, ami a Földön történik, az már megtörtént és a jövőtökben jelenné válik.”

 

(Fodor Nagy-Éva: Az égből küldött napló, Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár,2017)

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

csata adél

A kötet többnyire 2003 és 2007 között készült interjúkat tartalmaz, amelyek a Gutinmelléki Friss Újság, illetve a Bányavidéki  Új  Szó hasábjain jelentek meg először. Ha egyetlen szóval jellemeznünk kellene a könyvet, azt mondhatnánk, hogy az emberközpontúság az, ami folyton tetten érhető. Ezt hangsúlyozzák a kötet szerzői, valamint az ajánlás összeállítója is, aki a kiadványt „máramarosi magyar személyiségalbumként és interjúlexikonként” határozta meg. 

Radó Péter: Az iskola jövője

Radó Péter az oktatási rendszerek kormányzásával és az oktatási egyenlőtlenségek kérdésével foglalkozó oktatáskutató Az iskola jövője* című könyvében, tíz fejezetben nyújt áttekintést a tanulásról szóló tudásunk gyarapodásáról, a tanulási célok újraértelmeződéséről, az egyéni tanulási környezetek kulcselemeiről, a tanulási ökoszisztémák fejlődéséről, az iskolák funkcióváltásáról és az iskolarendszerek kormányzásának várható fejlődéséről.

Csíkszék az 1848‒49-es forradalom és szabadságharc idején

A mű „egy letűnt korba kalauzolja a nem szakmabeli olvasót is, ahol az olyan fogalmak, mint például az erkölcs, a hűség, a bátorság vagy a hazaszeretet egy más értelmezési keretbe helyeződnek”. A kötet összesen 529 iratot tartalmaz, melyek az 1848. március 20-a és 1849. október 16-a közötti időszakból származnak. 

Katona Lajos: A vakok kolozsvári intézetének története 1900–1920 között

Az átlag kolozsvári legfeljebb hallott róla, hogy Kolozsvárt működik egy különleges szakiskola, amelyben a siketeket, s egy másik, amelyben a vakokat nevelik-oktatják. Azt már csak kevesen tudják, hogy hol és mióta működnek ezek a tanintézetek, s még kevesebben, hogy milyen munka folyik bennük. Nagyon keveset írtak róluk, s ennek fő oka, hogy e fogyatékosságoktól megkímélt tollforgatók félnek, idegenkednek betekinteni ebbe a különös világba, nem is tudják beleélni magukat az ottani élethelyzetekbe.

Hívószó – Kós Károly és Papp Aurél levelezése

A Budapesten megjelenő Enigma című művészetelméleti folyóirat XXIV. évfolyamának 2017/92. száma Hívószó – Kós Károly és Papp Aurél levelezése címmel 155 oldalt szentel a két kimagasló erdélyi személyiség barátságát és együttműködését felvillantó tematikának. S hogy ezt a rendkívül izgalmas, történelmi és művészettörténeti párhuzamokkal gazdagon fűszerezett anyagot éppen Sümegi György, az erdélyi művészeti élet egyik legavatottabb szakértője méltatja, és bocsátja közlésre a dokumentumokat, korántsem véletlen. Hiszen személyében nem egy hazai talányra derített már fényt az évek, évtizedek folyamán. Elegendő csupán a Miklóssy Gáborról, Nagy Istvánról, Szolnay Sándorról, Thorma Jánosról írott monográfiáit, a nagybányaiakat és a kolozsvári festőket bemutató tanulmányait említenem.

A tordaszentlászlói amatőr színjátszás története – a népi kultúrától a magas kultúráig . Laczi Enikő

Igényesen összeállított, tetszetős kivitelű és nagy körültekintéssel megírt, olvasmányos monográfiát, gazdag forrásfeltáró és forrásközlő kötetet vehet kezébe a polgárosodás, az egyesületi élet, a néptanítók és lelkészek közösség- és művelődésszervező munkássága, valamint a kalotaszegi nagytelepülés, Tordaszentlászló múltja iránt érdeklődő olvasó Laczi Enikő tollából. 

Erdély jogtörténete

Kiemelkedő jelentőségű kiadványról van szó, amely Erdély jogtörténetét az ókortól úgyszólván napjainkig tárgyalja és mutatja be. Erdély jogtörténete tudományos munka és tankönyv egyszerre, amely történetiségében mutatja be Erdély jogi helyzetének alakulását. Számos kérdésben új szempontokat érvényesít. 

Hidán Csaba László - Fegyverek magyar kézben

A kötet lényegéről annyit lehet mondani: nagyszerű szintézise a kora középkori íjfeszítő népek hadművészetének, betekintést nyújtva az olvasó számára a legegyszerűbb technikáktól egészen a harcosok freskón történő ábrázolásáig. Ezek figyelembe vételével tudom ajánlani elolvasásra a kimondottan szakmai és a pusztán csak érdeklődő olvasóközönségnek egyaránt.

Furu Árpád

Nemcsak a magyar népi építészetet, annak táji tagolódását dolgozza fel – mint ahogyan ez egy hasonló nagy földrajzi táj népi kultúrájának valamely jelensége esetében megszokott dolog. Itt valóban Erdélyről van szó és az ezt benépesítő etnikumok összességéről.

furu arpad

Szakított a korábbi etnocentrikus hagyományokkal: bejárta az erdélyi magyarsággal szomszédos, együtt élő, szomszédos népcsoportok (szászok, románok, örmények) építészeti szempontból legjelentősebb, legkararkterisztikusabb kulturális zónáit és településeit. Elemzéseit józan és szakszerű komparatív szemlélet és módszer jellemzi.

Takács Gábort már vagy négy évtizede grafikusként, művészeti íróként, az exlibrisek alkotójaként és népszerűsítőjeként tartjuk számon. Barcsay Jenő és Gy. Szabó Béla tanítványának vallja magát. Eddig kiállított, megjelent metszetei is sejtették, hogy szenvedélyes utazó, aki nyitott, művészszemmel járja a világot. Felkészül az útra, hogy annál jobban befogadhassa a látványt, hogy megértse az összefüggéseket.

Csinos kivitelezésű, érdekes és ritka témájú könyvet adott ki a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum a Pro Havadtő Egyesülettel közösen. Egy település régi sírjeleit veszi számba a szerző, Kinda István, a néprajztudományok doktora, a múzeum munkatársa.

hitter ferenc nagybányai panteon

Globalizálódó, szekularizálódó világunkban anakronizmusnak tűnhet, ha valakit a lokálpatriotizmus, a szülőföld sajátos hagyományai, a nemzeti hagyományok iránti ragaszkodás motivál, buzdít arra, hogy tollat ragadjon a kezébe, könyvek sorával ápolja – ébressze vagy erősítse, mélyítse – kötődésünket bölcsőhelyünkhöz. S azon túlmenően: mutassa fel a szűkebb és tágabb világnak azokat az értékeket, amelyeket az évszázadok során nemzetünknek, a világnak adott. A felsőbányai Hitter Ferenc egy korábbi vallomásában azt is elmondta, hogy mindezen fölül adott volt egy harmadik indíték is ahhoz, ami írásra ösztönözte: a történelemhamisítás, a hamis mítoszteremtés törekvéseivel szemben fölmutatni a valós folyamatokat, a sajátos helyi értékeket, hagyományokat.

 Gazda József: A Golgota útján

A címben szereplő idézet – amely a zsidó chaszidizmus alapítójától, Báál Sém Tov lengyelországi zsidó rabbitól (1698–1760) származik – akár mottója is lehetne a hosszúra nyúlt, 2015 és 2017 közötti GULAG-GUPVI-emlékévnek, hivatalos nevén a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévének.

Kalotaszegi birók

... szülőfalujában prédikált, ostorozta a nemességet, népiskola felállítására buzdított, mint érvelt, művelt, haladó eszméket hirdető papok, tanítók kellenének, meg egy népújság. Naplója 1834. március 23-án egy befejezetlen mondattal szakad meg. Kabós Ferenc további sorsáról csak homályos utalások maradtak fenn. Talán a Dunába ölte magát, esetleg a titkosrendőrség tüntette el.