Újabb kötettel* jelentkezett Székely Ferenc a jeles erdélyi személyiségek életútját megörökítő sorozatában. A Születésnapi beszélgetések alcímű könyvet tavaly jelentette meg a százhalombattai Üveghegy Kiadó.
Az évfordulók kapcsán emlékezünk, tanulságokat vonunk le, illetve összegzünk, netán az új terveket ismertetjük. Új vagy nagyon megváltozott körülmények között a tanulságok megfogalmazása előremutató tett is egyben. Általában történelmi évfordulókkal kapcsolatosan kerül sor erre. Az emberi élet években mért kerek számai nem csupán az érintett személy számára lehetnek fontosak vagy hasznosak ilyen szempontból.
Az idősebb olvasók bizonyára jól emlékeznek arra, hogy a nyolcvanas években a meggyérített számú erdélyi magyar folyóiratokban a művészportrék talán a legüdítőbben ható olvasnivalók voltak. Mert életük mindennapjaiba engedtek bepillantani az interjúalanyok, beszéltek sikereikről és kudarcaikról, és ez a műfaj eléggé elkülönült a termelési riportoktól. Régóta a képernyők előtt ülők kedvencévé vált a sok beszélgetős műsor, ezek is hasonló okok miatt népszerűek. Székely Ferenc évek óta figyel arra, ki hányadik évet tölt, közismert vagy csupán szűkebb környezetében népszerű személyiségeket keres fel, hogy mikrofonvégre kaphassa őket.
A közel kétszáz oldalas kiadvány a kerek életévek kapcsán a 95 éves Bandi Árpád pedagógus, Bolyai-kutató, a 90 éves Jakab Sámuel földrajzi szakíró, a 80 éves Kákonyi Csilla festőművész, Tóth Béla rádiós szerkesztő, a 75 éves Márkus Béla irodalomtörténész, Székedi Ferenc újságíró, szerkesztő, Tomcsányi Mária újságíró, a 70 éves Nászta Katalin színművész, költő, a 65 éves Erdei János, újságíró, illetve Haáz Sándor zenetanár, karnagy munkásságát emeli ki.
Bandi Árpád pedagógus a neves Bolyai család női felmenőit kutatta fel több településen, és emlékjeleket állíttatott több családtagnak. Erdei János harmincadik éve tudósítója a Marosvásárhelyi Rádiónak, a szocialista rendszer szorításai miatt telepedett Amerikába, amely szerinte mindent megadott neki. Haáz Sándor a Szentegyházi Gyermekfilharmónia (becenevén: Fili) létrehozója és vezetője, aki úgy tartja, szeretet, szigorúság és humor nélkül nem lehet eredményes a zenepedagógia. A mára jól ismert Fili köré több minden szerveződik, sőt, egy fogorvosi rendelő felszerelése is általuk került Szentegyházára.
Jakab Sámuel szülőfaluja, Szásznádas történelme mellett az erdélyi talajkutatásról is beszámol. Megszívlelendő, amit a termőföldről mond a következő nemzedékeknek: ne feledkezzenek meg arról, hogy azon nem csupán állnak, hanem azon is élnek. A Kákonyi Csilla festőművésszel készített beszélgetésből arra is választ kapunk, miért Távolban egy fehér torony a kötet címe. Az alkotómunka belső, intim dolog – fogalmazza meg, a művészetnek léleklátó szerepe van most, amikor a társadalom súlyos válságba került. Márkus Béla Erdély és az itt élő tollforgatók jó ismerője, irodalomtörténészként és szerkesztőként is szolgálta alkotóink ismertebbé tételét. Nászta Katalin a színház szerelmeseként nőtt fel, és a „csodálatos érában” telepedett az anyaországba, Zalaegerszegre, hite miatt bontott vele szerződést a színház, szabadúszóvá lett, több kötetes szerző.
Székedi Ferenc fordítóként került a Hargita megyei laphoz Csíkszeredában, újságíró lett, később a Csíki TV főszerkesztője, közben szoros kapcsolatba került a képzőművészeti élettel. Az általa megélt társadalmi változásokkal kapcsolatos megfogalmazása szerint „meg kell legyünk győződve róla, hogy ami a miénk, azt senki nem tudja elvenni tőlünk, és ez nem néhány feliraton múlik; a továbbélés és túlélés képessége jóval mélyebben bennünk van, és ez tartott meg mindenféle zűrzavaros történelmi időben”. Tomcsányi Mária vidékről került a fővárosba, a rádióhoz, majd az állami televízió magyar nyelvű adásához, munkája során kapcsolatba került az irodalmi, művészeti és a tudományos élet jeles magyar képviselőivel. Tóth Béla a Marosvásárhelyi Rádió indulásától jó ideig ott dolgozott, tőle tudjuk, hogy 1958. március 2-án a „Megszólal a Székelyföld!” mondattal indult az első műsor. És hogy a szerkesztő még 80 évesen is mindig hord magánál mikrofont…
Sorsok, életutak, tervek és remények, illetve munka és eredmény, talán így lehetne jellemezni a beszélgetésekből kibontakozó életpályákat. Tudatosság és erős akarat jellemzi általában ezeknek a korosztályoknak a legjobbjait, nincs másként a Székely Ferenc által kiválasztott személyek esetében sem. Pedig tíz személy nem lehet az idősödő nemzedékek képviselője. Vagy mégis? Ezért is tanulságos olvasmány az új könyv, azt sugallja: nekünk is tennünk kell a dolgunkat, elismerésektől és díjaktól függetlenül, apró vagy hegynyi akadályok ellenére is.
* Székely Ferenc: Távolban egy fehér torony. Születésnapi beszélgetések. Üveghegy Kiadó, Százhalombatta, 2020.
Új hozzászólás