A romániai magyar nemzetstratégiában a szórványkérdés prioritást kell hogy élvezzen. Az elmúlt közel negyed évszázadban a szórványkollégiumok kiépítése mellett a Magyar Házak intézményeinek a megjelenése és fenntartása a hazai magyar közösségünk legnagyobb megvalósításai közé tartozik. A szórványosodást nem csak nálunk, de a Kárpát-medence egész területén csak úgy lehet csökkenteni, ha összmagyar kérdésként kezeljük.
Az elmúlt hónapokban a Művelődés foglalkozott egy-egy Magyar Ház bemutatásával. Ezek az intézmények ma már amolyan független magyar kulturális autonómiaszigetekként élik életüket, hisz egyrészt a településbeli és a régióbeli magyar közösségek működtetik és tartják fenn, másrészt semmilyen szempontból nincsenek helyi vagy országos, azaz önkormányzati vagy állami szerv(ek)nek alárendelve. A Magyar Házak jelenleg meghatározó szerepet töltenek be egy-egy helyi vagy kistérségi romániai szórványmagyar közösség életében mind kulturális, mind közösségszervező és -fejlesztő, de akár vidékfejlesztő szempontból is. Az identitástudat erősítésében, a nemzeti hagyományok ápolásában vállalnak felbecsülhetetlen szerepet a Magyar Házak mint intézmények, a több mint ötven százalékban szórványban vagy kisebbségben élő magyar közösségeink körében. Beszélhetünk tehát egy kiépült Magyar Ház-láncolatról Romániában, de sajnos nem beszélhetünk ezeknek az intézményeknek a hálózatáról. Jelenleg egymástól függetlenül, elszigetelten tevékenykednek (nagyon kevés között jött létre valamilyen intézményi kapcsolat), s ennek okát egyértelműen nem a Magyar Házak közötti földrajzi távolságban kell keresni.
Az identitás megőrzésében, ápolásában és továbbadásában a Magyar Házak szerepvállalása jelenleg főleg helyi, vagy kistérségi szinten működik. Ahhoz, hogy ezek a nemzetstratégiai szempontból nagyon jelentős, de egyelőre egyedi feladatokat felvállaló intézményeink a hazai magyar közösség összkulturális értékeit is képviselhessék, szükséges hálózatba szervezésük. Ezzel olyan kapcsolati rendszert lehetne kiépíteni ezen intézmények között, mely lehetővé tenné az egyedi, a partikuláris tapasztalatok egymás közötti gyors átadását, a rugalmasan működő kulturális értékcserét. Azaz a hálózat lehetővé tenné ezeknek közös fellépését a saját kultúrpolitikájuk megvalósítása érdekében, vagy adott esetben éppen a politikával szembeni érdekérvényesítést tudnák így jobban képviselni. De ugyanakkor a közös cselekvések megtervezésére, egy jó koordinációs és logisztikai rendszer felállítására és működtetésére is szükség lenne, azaz egy közös érdekvédelem és érdekképviselet megteremtése. Vagyis az intézmények közötti hálózat leghatásosabb működtetését egy önálló jogi személyiséggel rendelkező Magyar Ház Szövetség (MAHÁSZ) tudná megvalósítani, melynek kulturális stratégiája kidolgozásában és működtetésében az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) közel harmadfél évtizedes közösségi szolgálata is segíthet. A hálózattal a hazai szórványon belül élő kulturális szövetet lehetne létrehozni és működtetni, melynek minden egyede öntevékeny és önálló intézmény, együtt viszont a tömbmagyarság kulturális erejével bíró magyar entitássá válhat.
Romániában a Magyar Házak láncolatát hungarikumnak lehet tekinteni. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a hazánkban létező Magyar Házak száma majdnem azonos a világ magyar diaszpórájában működő ilyen intézményekével.
Az elmúlt időszakban az érdekvédelmi szövetségünk által létrehozott Kulturális Autonómia Tanács, a KAT nekilátott kidolgozni hazai magyar közösségünk távolabbi jövőbe mutató kulturális stratégiáját. Ennek egyik láncszeme a Magyar Házak nemzetmegtartó stratégiája, melyről részletes vitaindítót a http://welemeny.transindex.ro/?cikk=22668 oldalon lehet olvasni.
