A Kriza János Néprajzi Társaság életműdíjjal tüntette ki a 90 éves Kallós Zoltánt, az erdélyi és a moldvai magyar népi kultúra gyűjtésében, valamint továbbadásában játszott kivételes szerepéért és tevékenységéért.
Kallós Zoltán a 20. század egyik legeredményesebb magyar folklórgyűjtője, aki szervesen tovább folytatta Bartók és Kodály 20. század eleji munkásságát. Szerencsés kezű kutató volt, aki meg tudta szólaltatni az erdélyi és a moldvai falusi embereket, tudásukat előbb papírra, majd hangszalagra és filmre rögzítette. Az erdélyi Mezőségen, Kalotaszegen, Gyimesben és Moldvában évtizedeken át gyűjtötte a folklór számos műfaját, különösen az énekes és a hangszeres zenét, valamint a népszokásokat és a szokásköltészetet.
Balladák könyve című első kötete 1970-ben jelent meg Szabó T. Attila gondozásában. Nagysikerű kiadványa a moldvai, gyimesi, mezőségi és a kalotaszegi klasszikus ballada és lírai dalkészlet addig ismeretlen rétegeit tárta fel. Új guzsalyam mellett című gyűjteménye (1973) a klézsei Miklós Gyurkáné, Szályka Rózsa folklórtudását mutatta be, ugyanakkor tovább gyarapította az egyetemes folklorisztika európai rangú egyéniségkutató iskolájának eredményeit.
Életét és szemléletét alapvetően meghatározta a Martin Györgyhöz fűződő barátsága. Tegnap a Gyimesben jártam című gyimesi lírai dalokat tartalmazó, Budapesten 1989-ben megjelentetett harmadik kiadványát már közösen gyűjtötték és szerkesztették. Szintén a magyar egyéniségkutató iskolai hagyományait folytatta, amikor a lészpedi Jánó Anna népmeséit összegyűjtötte és kiadta Világszárnya címmel 2003-ban Kolozsvárt.
2014-ben jelent meg Balladás Könyv című kötete, életművének megkoronázása, a leggazdagabb magyar népballadagyűjtemény, mely egyúttal a magyar nemzeti kultúra jelképes sorsú folklórkiadványa is, jelentős mértékben túlmutat önmagán, egy igazi magyarságszimbólum, mely Európában is ritka teljesítménynek számít. Folklórgyűjtéseit elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Intézete, valamint a Hagyományok Háza őrzi. Az utóbbi tizenöt évben pedig archív felvételeiből számos lemez és hangkazetta jelent meg.
Kallós Zoltán gyermekkorától kezdve tudatosan gyűjtötte az erdélyi és a moldvai tárgyi kultúra elemeit is. Már akkor elhatározta, hogy válaszúti otthonában néprajzi múzeumot fog berendezni. Az 1989-es romániai rendszerváltozás után visszanyerte szüleinek válaszúti kúriáját, melyben csakhamar elhelyezte Mezőségen, Kalotaszegen, Gyimesben és Moldvában gyűjtött kollekcióit, elsősorban a lakáskultúra, a textílművészet, a viselet, a kerámiaművészet díszített tárgyi elemeit.
Kallós Zoltánnak meghatározó szerepe volt az erdélyi és a magyarországi folklorizmus és táncházmozgalom kibontakozásában. Különösen 1968 után, amikor szabad művészi pályára lépett, idejének jelentős részét az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom szervezésének szentelte, nemzedékek sorát nevelte a néptánc és a zenekultúra, valamint a magyar díszítőművészet szeretetére.
Művelődési és tudományos munkássága előbb a sztálinista, majd a ceausiszta totalitárius hatalom tudatos és tervszerű asszimilációra törekvő politikájával szemben bontakozott ki. Éppen ezért folyamatos zaklatás, megfélemlítés, házkutatás és börtön közepette kellett helytállnia. Kallós Zoltán 1942-től kezdődően közel hét évtizeden át gyűjtött Moldvában, Mezőségen, Kalotaszegen minden rendszeres, kiszámítható anyagi háttér nélkül. Azonban folyamatosan szakmai, emberi és morális támogatást, biztatást kapott Kodály Zoltántól, Jagamas Jánostól, Andrásfalvy Bertalantól, Martin Györgytől és Hofer Tamástól, számos magyar művésztől és értelmiségitől.
Kedves Kallós Zoltán, 90. születésnapján jó egészséget, hosszú-hosszú életet kívánunk.
(Elhangzott 2016. április 25-én Kolozsváron, a Kolozsvári Állami Magyar Operában szervezett ünnepi gálán)
