Mindig úgy gondoltam, ahhoz, hogy valaki sikeres ember, sikeres művész legyen, három dolog szükséges.
Az első és elengedhetetlen a tehetség, a talentum, amit az ember felülről kap, amivel megszületik. Ez az a tényező, amit vajmi kevésbé tudunk befolyásolni. Úgy gondolom, hogy Egyed Apollónia, aki művésztársam és jó barátom, bőven kapott ebből a fentről jövő ajándékból, és ezt minden színpadra lépésekor bebizonyítja. Meg tudja ragadni a hallgatóság figyelmét, és kommunikálni tud a közönséggel. Érzelmek hosszú skáláját tudja kifejezni, átadni, egyszóval magával ragadja a nagyérdeműt.
Vannak olyan művészek, akik mások energiájából élnek, „táplálkoznak” a színpadon. Apollónia (vagy ahogy mi szólítjuk, Apo) ennek az ellentéte, ő tele van azzal a bizonyos művészi energiával, és adni tud másoknak is. Éppen ezért könnyű és felüdítő vele dolgozni, a vele való munka inkább feltölt, mint elfáraszt, legalábbis engem, mint karmestert.
A második dolog, ami a sikerhez vezető úton nagyon fontos, az a befektetett munka. Hiába a tehetség, ha az ember nem gyakorol, nem dolgozik, nem igyekszik belehelyezni magát az adott szerepbe. Ahhoz, hogy egy énekes hitelesen elő tudjon adni egy szerepet, a legapróbb részletekig ismernie kell az adott művet, és szinte skizofrén módon eggyé kell válnia a játszott szereppel. Ez igen komoly szellemi és lelki munkát igényel. Apollónia nem elégszik meg a félkész munkával, minden szerepből a maximumot akarja kihozni, hangilag és a karakter megformálásában is. Ugyanakkor mindig teljes erőbedobással dolgozik. Szinte azt kell mondanom, hogy Apollónia egyszerűen nem érzi jól magát, ha nem tanulhat új szerepet, ha nem mélyülhet el egy-egy szerepben, vagy ha nem dolgozhat.
A harmadik dolog, ami a siker eléréséhez elengedhetetlen, az a szerencse. Megfelelő időben a megfelelő helyen lenni. Azt hiszem ez az a tényező, ami első látásra szintén úgy tűnik, hogy nem befolyásolható. Mégis a megfelelő hely, lehetőség kiválasztása tőlünk is függ. Az, hogy mi az a munka, az a szerep, amit elvállalunk, még akkor is, ha tudjuk, hogy az a képességeink határát súrolja, az tőlünk függ. Van, aki ilyenkor inkább meghátrál, van, aki nem mer benevezni egy versenyre félvén az esetleges kudarctól. Apollónia nagyon jól tudja, hogy mikor mit érdemes és kell bevállalnia. Így tudta megnyerni 2016-ban a Magyarországon megrendezett nemzetközi Simándy József Énekverseny második díját, a Magyar Állami Operaház különdíját a BartókPlusz Operafesztivál különdíját, a Hariclea Darclee Nemzetközi énekversenyen a zsűri különdíját 2015-ben, és így vehette át az Albert Annamária Emlékgyűrűt, a Kolozsvári Magyar Opera elismeréseként 2016-ban.
Apollónia megformált szerepeinek listája igen hosszú és nagyon sokszínű. Kiváló teljesítményt, maradandó élményt nyújtott Mozart Figaro házassága című operájában Rossina grófnét alakítva, Puccini Bohém életében Mimiként, Leoncavallo Bajazzok című operájában Neddaként, Verdi Otellojában Desdemonaként (a Kolozsvári Nemzeti Operában); Selmeczi György Bizánc című operájában Iréneként és nem utolsó sorban Kodály Zoltán Háry Jánosában Örzsét alakítva, hogy csak egy pár szerepet említsek. Apollónia ugyanakkor otthonosan mozog a filharmóniák színpadain is, egész hosszú sor vokál- szimfonikus mű van a tarsolyában, csak néhányat említek, például Britten Háborús requiem; Kodály Budavári Te Deum; Mozart Requiem; Beethoven IX. szimfónia; Poulenc Stabat Mater; Paul Constantinescu Karácsonyi oratórium; és Csiky Boldizsár Ha folyóvíz volnék című műve, amelynek Apollónia az ősbemutatóját énekelte.
Mint ember, Apollónia ugyanolyan közvetlen és őszinte, mint a szerepeiben. Kívánom, hogy mindig ilyen maradjon, bárhova vezeti is a sors és a világ bármelyik színpadán fog is énekelni. Szívből gratulálok a díjhoz, és további sok sikert kívánok neki.
(Elhangzott Kolozsváron, 2018. április 7-én a díj átadó ünnepségén.)
