Csiszár Zsuzsa az általunk ismert egyik legnagyobb hatású pedagógus volt Szilágy megyében. 1976-ban, az egyetem elvégzése után a zilahi Armatura szaklíceumába helyezte ki az akkori rendszer, eleinte német katedrára, de rövid idő alatt átvette a magyar katedrát. Természetszerűen többnyire ipari szaklíceumi osztályokat kapott. Pedagógusi tehetségének köszönhetően volt diákjai közül többen is az értelmiség jelentős képviselőivé váltak.
Magára vállalta osztályának rendszeres nyári kirándulásait, a Duna-deltától a Nyugati-havasokig. Többen ekkor szerették meg a hegyvidéket, a hegyek, a természet szerelmesei lettek, a mai napig is visszajárnak sátorozni.
További munkássága a zilahi tanítóképzőhöz kapcsolódik. Óvónők, tanítónők nemzedékei köszönhetik sikereiket felkészültségének. Folyamatosan képezte magát, minden új feladatnak meg tudott felelni. Diákjai rendszeresen nyertek díjakat a hazai, illetve nemzetközi tantárgy- és versmondó versenyeken, hiszen nagyon sok tanterven kívüli tevékenység mozgatórugója volt. Igaz, erre azt mondhatná, hogy ez nem az ő, hanem a diákok tehetségének és szorgalmának köszönhető. Ez így van, de ő volt az, aki ezt kicsalogatta belőlük.
Nemcsak a tantárgyát tanította, hanem igazi közösséget épített ki osztályaiban. Gyakran szervezett színházlátogatást Kolozsvárra. Tevékenységének és hozzáértésének köszönhetően a magyar nyelv és irodalomtanárok módszertani irányítójává nevezték ki, ebben a minőségében nagyban hozzájárult a magyartanárok oktatási módszereinek csiszolásához.
Minden feladatot elvállalt, ahol szükség volt rá – többször akár két katedrája is volt, ha időlegesen hiányzott valamelyik zilahi iskolából a magyartanár. Tanított Zilah minden líceumának magyar osztályaiban, ha erre szükség volt. Sok jelenlegi magyartanár és református lelkész volt tanítványa. Néhány évvel ezelőtt a Szatmárnémetiben megrendezett Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyversenyen a javító tanárokat kirándulni vitték Ákosra, az Árpád-kori református templom látogatására. A helyi lelkész ismertette a templom történetét, és a padokban ülő tanároknak elmondta: „az, hogy én most itt állok, két dolognak köszönhetem: az egyedüli Istennek, és Csiszár Zsuzsa tanárnőnek”. Ezt több magyartanár és református lelkész elmondhatná.
A magyar nyelv- és irodalomtanárok módszertani irányítójaként minden esetben a fejlődést, a hibák kiküszöbölését tartotta szem előtt. Minden szándéka, javaslata, útmutatása a javítást szolgálta, soha nem érzékeltette, hogy valaki esetleg nem erre a pályára való. Mentori tevékenysége nyomán a kezdő tanárok kitűnő oktatókká váltak. Nyugdíjasként is, betegen, minden oktatási feladatot elvállalt. A megyében nemcsak Zilahon, hanem bárhol vállalt helyettesítést Szilágycsehtől Szilágysomlyóig, Sarmaságig, ahol erre szükség volt.
Külön meg kell említeni roppant szerénységét, a nagy nyilvánosságtól való tartózkodását. A Wesselényi-díj odaítéléséről csak utólag, betegágyán vett tudomást, ekkor már nem utasíthatta vissza. Halála után Petri Mór-díjban részesült.
Nagyon szerettük és tiszteltük mindannyian, mert szép és nemes lelke, határtalan jósága, tekintetéből áradó szelídsége, empátiája kivételes pedagógusi mivoltáról tanúskodott. Kiváló pedagógus volt, akinek műveltsége és embersége mély benyomást tett ránk minden alkalommal. Diákok nemzedékei hálásak ezért. Példaértékű pedagógus volt, akitől mindannyian tanultunk, elsősorban nagybetűs Emberséget. Tökéletes szellemi és erkölcsi tartású tanár és Ember volt.
Emléke legyen áldott!
(Elhangzott 2018. szeptember 28-án Szilágysomlyón, a Szilágysági Magyarok díjátadó ünnepségén.)
