A Kriza János Néprajzi Társaság 2017. január 14-én életműdíjjal tüntette ki Albert Ernő néprajzkutatót, a társaság tagját a székely népköltészet és népélet, valamint a cigány kultúra kutatásában és dokumentálásában elvégzett kiemelkedő munkásságáért.
Albert Ernő 1932. január 14-én született Csíkdánfalván. Iskoláit szülőfalujában és Csíkszeredában végezte. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen 1954-ben szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet. Egészen nyugdíjazásáig Sepsiszentgyörgyön, a hajdani Székely Mikó Kollégiumban tanított, melynek igazgatója volt hosszú éveken át.
Pedagógusi munkája mellett tovább folytatta Konsza Samu tevékenységét: tanítványaival együtt több ezer, változatokban gazdag háromszéki népballadát gyűjtöttek össze. Munkájuk (Háromszéki magyar népballadák. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1973) a kor szokása szerint Faragó József akadémiai kutató előszavával és szerkesztésében látott nyomdafestéket. A gyűjtemény kivételes tudományos értéket az is emeli, hogy ritka klasszikus magyar balladák háromszéki változatait közli, melyeket legtöbbször háromszéki magyar ajkú cigány közösségekben gyűjtöttek össze.
Albert Ernő a legnehezebb években is folyamatosan végezte gyűjtő tevékenységét, terepmunkáját. Még a rendszerváltozás előtt, 1989-ben, a bukaresti Kriterionnál jelent meg Édesanyám sok szép szava című gyűjteménye, melyben egy ditrói asszony, Ádám Joákimné Kurkó Julianna énekeit, ritka régi balladáit és dalait közölte, tovább folytatva a magyar folklorisztika egyéniségkutató hagyományait. Kiemeljük, hogy a gyűjtemény kiegészített, naprakész jegyzetekkel és filológiai apparátussal ellátott változata nemrég jelent meg a szerző kiadásában Sepsiszentgyörgyön.
Szakmai eredményeit elsősorban a rendszerváltozás után tudta rendre kiadni. 1995-ben jelent meg Rigó és madár. A főd népe: egy gyimesi csángó család élete, elmondta Albert Mátyás és felesége, Tamás Katalin, mely elsősorban az elmesélt élettörténet-kutatás módszerét követte.
A magyar ajkú cigány közösségekben gyűjtött balladáit és dalait, valamint a betelepüléstörténetükkel, életmódjukkal kapcsolatos eredményeit két forrásértékű kiadványban jelentette meg: Sok szép cigánylány (1998), Szabad madár. Háromszéki cigány népköltészet (2000), Sír az út előttem. Háromszéki cigányoktól gyűjtött népköltészet és levéltári okmányok (2001). Szintén levéltári kutatásaiból született meg 2004-ben A halál völgye. A határőrség szervezése 1762–1764-ben című dokumentumkötete is.
Albert Ernő fiatal korától kezdődően nagy figyelmet fordított a szülőföldjén, Csíkszéken élő székely népköltészet szakszerű összegyűjtésére és feldolgozására is. 2004-ben jelentette meg A halálra táncoltatott leány. Csíki népballadák című gyűjteményét Sepsiszentgyörgyön. Ez a kiadvány szakmai szempontból szintén nagyon jelentős, hézagpótló gyűjtemény, mivel a folkloristák legtöbbször messze elkerülték ezt a vidéket. Kiemeljük, hogy ez a forráskiadvány Albert Ernő szakmai munkásságának megkoronázása.
A magyar néprajzkutatók és hajdani tanítványai nagyon sokra becsülik Albert Ernő szakmai és pedagógusi tevékenységét. 85. születésnapja alkalmával jó egészséget és hosszú életet kívánunk neki.
(Elhangzott 2017. március 3-án Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban tartott Székely kapuk című tudományos ülésszakon)
