A magyar történelemben, s különösen Erdély múltjában kevés olyan előkelő, magas rangú családot találunk, mint a Rhédeyeké. Királytól származtatják magukat, fejedelmet adtak Erdélynek, s még az angol királyi családdal is rokonságba kerültek.
Az Aba-nemzetségből eredeztetik magukat, így – Kézai Simon krónikája szerint – Csaba királyfi leszármazottai. A nemzetség első ismert tagja Szent István veje, Aba Sámuel király (1041–1044). Az oklevelek a 13–14. századtól emlegetik a nemzetséget. Huszonhét ágra oszlott, közülük az egyik a Rhédeyeké. Ősi birtokaik Heves vármegyében voltak, Gyöngyös központtal. A Gyöngyöstől délnyugatra fekvő Réde helységtől kölcsönözték nevüket. Ez idővel három részre tagolódott, Kis-, Nagy- és Szentmárton-Réde. Kisréde utóbb a családi előnevet adta. Az Aba-nemzetség 13–14. századi virágkora idején udvari főembereket, országbírákat, tárnokmestereket, nádorokat és vitéz katonákat adott a hazának.
A 15–16. századtól a leszármazó családok egyik-másika jelentkezik a nagypolitikában. Közülük is a 19. századig csak a Rhédeyek maradnak fenn, s játszanak származásukhoz méltó szerepet. A család először Nagyrédei János, Szentmártonrédei Bertalan és Miklós személyében 1466. február 6-án nyert Mátyás királytól címeres nemeslevelet.
A Rhédeyek két ágon is rövid tündöklés után kihaltak. A máramarosi ág alapítója az a Rhédey Ferenc (†1621), aki a 16. század végén füleki várkapitányként tűnik fel, majd Bocskai híveként lesz vezető politikus. Bihari és máramarosi főispán. Báthori Gábor Várad főkapitányává nevezi ki, ami akkoriban kulcspozíció volt. Feleségül veszi Bánffy Dénes özvegyét, Károlyi Katát, s így Bethlen Gábor sógora lesz. Ennek fejedelemsége idején a legvitézebb hadvezér, Erdély védője. A fejedelem bőkezűen birtokokkal jutalmazza. Fiát, ifj. Rhédey Ferencet (1610–1667) Károlyi Kata következő férje, a fejedelem öccse, Bethlen István neveli, s útját maga a fejedelem egyengeti. Bethlen István előző házasságából való lányát, Druzsinát veszi nőül. Többnyire Huszt várában laknak. I. Rákóczi György 1648. július 1-jén örökös máramarosi főispánná nevezi ki, majd II. Rákóczi György fejedelem tanácsosai közé sorolja. Rákóczi sikertelen lengyelországi hadjárata után 1657 novemberétől 1658 januárjáig Erdélyország választott fejedelme. A bécsi udvartól 1659. június 13-án fiával együtt grófi rangot kap. Fia, László (1636–1663) szintén máramarosi főispán, naplóíró, bár kétszer is nősül, nem maradnak fiú utódai.
Az úgynevezett magyarországi ág Rhédey István (†1643) szepesi alispánnal indul, István (†1685), László (†1730), Ferenc (†1758) vonalán folytatódik. Az utóbbi Ferenc szintén Ferenc (1734–1800) nevű fia már királyi tanácsos, aranysarkantyús vitéz, 1778-tól a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka, a debreceni kollégium támogatója. Az ő Lajos (1760–1831) fia aztán minden méltóságot megszerez: a Bécsi Magyar Testőrség tagjaként indul, 1792-ben II. Ferenc a koronázáskor aranysarkantyús vitézzé üti, 1795-ben a bihari felkelő sereg parancsnoka ezredesi rangban. Utóbb országgyűlési követ, Bihar megye főispáni helytartója. 1808-ban a Lipót-rend vitéze lesz és grófi rangot kap. 1819-ben a városnak adományozza a nagyváradi Rhédey-kertet, ahova 1804-ben feleségét, Kácsándy Terézt temettette díszes sírboltba, majd maga is ide tér nyugovóra. A feleség temetésére íratta Csokonai Vitéz Mihállyal híres, A lélek halhatatlansága című búcsúztató versét. Neki sem maradnak fiú utódai.
Az 1643-ban elhunyt István bátyától, Jánostól (†1658), Bethlen Gábor fejedelem tanácsosától származik a legtovább élő, erdélyi ág. Ő felesége, homoródszentpáli Kornis Margit örökségeként jut az erdőszentgyörgyi uradalomhoz, amelyben Bethlen Gábor 1629-ben külön oklevéllel is megerősíti. Három fiuk (Ferenc, János, István) révén a család a 17–18. században kiterebélyesedik. Istvánnak Ajtoni Katától született két fia is becsületet szerez a családnak: Pál (1664–1720) és Ádám (1680–1726) részt vesznek a Rákóczi Ferenc vezette küzdelmekben, ők a Kolozsvári Református Kollégium főgondnokai. Ádám egyetlen, Pál (1716–1764) nevű fiával, aki 1744-ben grófi rangot kap, kihal e vonal. Viszont idősebb Pálnak a József nevű fia (1702–1745) az 1744-ben grófi rangra emeltek közé tartozik, az ő egyetlen fiúgyermeke, Farkas (1735–1775) a Bécsi Magyar Testőrség tagja, jeles irodalombarát. Gróf Teleki Katával kötött házasságából született Ádám (1768–1849) fia a család leghíresebb 19. századi tagja lett. Ő már külföldön, Bázelben és Göttingában végzett jogi tanulmányokat az 1780-as évek végén, 1806-tól 1835-ig Doboka vármegye főispánja volt, 1835-től a Királyi Tábla, majd a Kincstartóság elnöke. Általában csak „kincstartóként” emlegetik. 1800-ban császári és királyi kamarási címet kap, valóságos belső titkos tanácsos, a Szent István-rend középkeresztese. 1817-től haláláig a Kolozsvári Református Kollégium főgondnoka és állandó mecénása. A könyvtáralapító gróf Teleki Sámuel kancellárnak a lányát, gróf Teleki Máriát (†1826. jún. 18.) veszi nőül 1795. szeptember 14-én Bécsben. Gróf Teleki Domokos és Sipos Pál esküvőjükre írt verse nyomtatásban is megjelent. E házasságnak is köszönhetően Rhédey rövidesen Erdély leggazdagabb főura lett. A házasságból született négy gyermekből a két első, Kata (1799–1811) és Ádám (1806–1809) kiskorában meghalt. Így a hatalmas vagyont a két férjhez adott lány örökölte. Klárát (1809–1868) báró Radák István (1782–1865), Máriát (1811–1849) pedig 1840-ben gróf Mikó Imre (1805–1876) vette nőül. Így ez a Rhédey-ág is kihalt. Érdemes megjegyeznünk, hogy mind a két leány Kolozsvár központjában házat kapott szüleitől. Radák Istvánné háza a Főtér keleti során, a mai Státus-házak helyén állt, s utóbb Radák-házként emlegették. A Máriának adott ház a későbbi Deák Ferenc és Bolyai utcák keleti sarokháza utóbb Mikó-házként vált ismertté, a nagy tudós-politikust ebből a házból temették.
Erdőszentgyörgyön
Visszatérve az 1600-as évek végére, az említett három testvér (Ferenc, János, István) sorából János (†1686) ága bizonyul a legtovább tartónak. Két fia (László, Ferenc) közül Ferencnek csak egyetlen fiúgyermeke, Zsigmond (1722–1758) éli meg a felnőtt kort. Ő örökli Erdőszentgyörgyöt. 1744-ben a grófi rangra emeltek közé tartozik. Báró Wesselényi Katától (1735–1788) született egyetlen fiuk iskolás korában meghal. Hanem Ferenc testvérének, Lászlónak (†1721) Thoroczkai Máriától (1687–1738) három fia született: László, János és Mihály. János (1713–1768) lett ezen ág legkiemelkedőbb személyisége, gazdagságának, rangjának megalapozója. Életrajzát a kortárs Rettegi György emlékíró is összefoglalja. A Kolozsvári Református Kollégiumban töltött diákévek után, otthon nem lévén örökségre kilátása, beállt katonának: a gróf Haller-regimentben már az alezredességig vitte. „Híres emberré lett vala, mert mikor Schweidniczot megvették Sziléziában, ő volt, aki legelsőbben felhágott a törésre. Onnat promoveálta őfelsége a maga leibgárdájába [testőrségébe]… generálisi titulussal.”1 1760-tól ő szervezte meg a Bécsi Magyar Testőrséget, ő válogatta ki annak erdélyi tagjait. 1767-től a mezei hadak parancsnoka lett. Megbetegesedve – 35 évi katonai szolgálat után – altábornagyként vonult nyugalomba, s jött Kolozsvárra. Itt valamivel korábban megvette a Nagypiac, a mai Főtér szegletén lévő sarokházat. Rhédey Jánost az uralkodó számos kitüntetésben részesítette: a Mária Terézia-rend lovagja, 1750-ben császári és királyi udvari kamarás lett. 1744. november 16-i keltezéssel pedig kétségtelenül ő szerezte meg családja ezen ágának (két testvérének, továbbá Zsigmond, József és Pál unokatestvéreinek) a grófi címet. Az ekkor kapott címer: négyelt pajzs szívpajzzsal, ebben kék mezőben zöld hármas halmon álló jobbra fordult hattyú hajlott nyakkal; a nagy pajzson:
1. kék mezőben égő fészkéből kiemelkedő fehér főnixmadár kiterjesztett szárnyakkal, 2–3. vörös mezőben az udvar belső széléből kinövő, kifelé fordult, könyökben hajlott, arany markolatú egyenes kivont kardot tartó páncélos kar, 4. kék mezőben ágaskodó kétfarkú, koronás arany oroszlán jobb előlábával szügyét átszúró kard arany markolatát tartja. Három sisak a következő díszekkel: 1. (középső) egyenes kardot tartó, könyökben hajlott páncélos kar; takaró: ezüstkék. 2. főnixmadár; takaró: aranykék. 3. hattyú; takaró: ezüstvörös.2 1751-ben nősült, gróf Bethlen Klárát (1731–1757) véve feleségül. Gyermekük nem maradt. Rhédey János temetését öccse, Mihály rendezte. Ő írja alá a gyászjelentőket, kinyomatja a temetésen elhangzott két prédikációt, s a selyemre festett latin feliratos címert a Farkas utcai templomban helyezteti el.
Rhédey János vagyonát két testvére hamarabb születő fiúgyermekére hagyta. Ekkor még sem Mihálynak, sem pedig Lászlónak nem volt gyermeke, mert máskülönben a végrendelet megnevezhette volna a kiválasztott örököst. A szerencse végül Mihályt érte: négy fiúval büszkélkedhetett. Hálából Hofmayer József és Simon kolozsvári kőfaragókkal – egy megcsonkítottan ma is meglévő – címeres, latin feliratú emléktáblát faragtatott a főtéri sarokházra, melyen felsorolta a gróf címeit, s jelezte, hogy ez ingatlannak is megszerzője volt.
A harmadik Rhédey fiú, János öccse, Mihály (1720–1791) a továbbiakban az idősebb jelzőre is számot tarthat. Élete nem tűnt ki különböző tisztségek viselése által. Bátyjának köszönhetően ő is grófi rangot kapott 1744-ben. Kétszer is nősült. Másodízben báró Bánffy Teréziát (1740–1807) vette nőül. Ez a húsz évvel fiatalabb asszony aztán négy fiút szült, s kezébe vette a család irányítását. Ő igényelhette a piactéri saroktelekre egy, a család rangjához méltó erkélyes barokk palota felépíttetését. De nem elégedett meg a szerény méretű palotával, elhatározta, hogy palotája folytatásaként a mai Jókai utcába egy tágas, karzatos báltermet építtet, melyben bécsi módra mulathassanak a Kolozsvárt egyre népesebb főúri családok. A rosszul tervezett terem 1778 januárjában összeomlott, de újjáépítették. Az 1780-as években gyakran léptek fel benne német színtársulatok, s azzal vált igazán híressé, hogy 1792 decemberében itt tartotta előadásait az első erdélyi magyar színtársulat. Erre egy száz évvel később ide helyezett emléktábla napjainkban is figyelmeztet.
Idősebb Mihály négy fia közül a legnagyobb, János (1769–1797) gróf Bánffy György gubernátor lányát, Anna-Máriát vette nőül, mindketten korán meghaltak, a kolozsvári Szt. Mihály templomban nyugszanak, csak lányaik maradtak. A harmadik fiú, László (1775–1835) örökölte mind az erdőszentgyörgyi kastélyt és uradalmat, mind pedig – unokaöccse születéséig – a kolozsvári sarokházat. Nevét azzal írta be a családtörténetbe, hogy báró Inczédy Ágnestől született Klaudia (1812–1841) lánya híres szépség lett, és királyi családba ment férjhez. László egyetlen fia kiskorában meghalt, úgyhogy a másik két testvér (Mihály, Ferenc) vitte tovább a családi nevet.
A fiatalabb, Ferenc (1777–1848) ága a kevésbé ismert, házasságai révén eltávolodott az arisztokrácia köreitől. Ferenc első feleségétől, hilibi Gaál Ágnestől született Lajos (1798–1880) fiának szintén Lajos nevű gyermeke 1889-ben hunyt el fiú utód nélkül. A második feleségtől, gróf Tholdalagi Krisztinától ugyan három fiú is született (Rudolf, István, Gábor), de egyikük sem vitte tovább a családi nevet. A legkisebbik fiú, Gábor (1825–1897) elhunytával, 1897. április 21-én férfi ágon kihalt a Rhédeyek nemzetsége. Az előbb említett, 1880-ban elhunyt Lajosnak két lánya közül érkeserűi Fráter Béláné Rhédey Júlia (1837–1924) a család utolsó előtti női tagjaként halt meg. Fiuk, Fráter Loránd (1872–1930) mint nótaszerző, a „nótás kapitány” vált ismertté.
Végül ifjabb Mihály (1772–1820) császári és királyi udvari kamarás ágáról kell szólnunk. Katonatiszt volt, majd gazdálkodott. Gróf Bethlen Borbarától (1770–1852) egy lánya és egy fia született. A leány, Julianna (1795–1875) falkenbergi gróf Grundemann János (1780–1843) felesége lett. A fiú, János-Mihály (1799–1872) ezen ág utolsó férfi tagja. Huszonegy éves, mikor édesapja meghal, 14 év múlva László nagybátyja is – fiúörökös nélkül – távozik az élők sorából, így ő lesz a főtéri sarokház birtokosa. Lánya végrendelete arra enged következtetni, hogy a Debreceni Református Kollégium diákja volt egy ideig. 1835-ben Kolozsvárt feleségül veszi báró Wesselényi Katalint (1805–1885). A hölgy – akkoriban szokatlan módon – elvált asszony: 1824 és 1835 között gróf Bánffy Miklósnak (1801–1894), Bonchida urának volt első felesége. Rhédey Mihályék az 1830–1840-es években a téli időszakot Kolozsvárt töltik. A gróf részt vesz az erdélyi országgyűléseken, az ellenzék soraiban küzd. Az 1860-as évektől inkább Zsákán (Berettyóújfalu mellett, máig áll az ottani Rhédey-kastély) és Pesten lakik, el-eljár a főrendiház üléseire. Megkapja a császári és királyi kamarási címet is. Nevéhez fűződik a főtéri sarokház átépíttetése: az 1850-es évek elején lebontatta a kis, de ízléses barokk épületet, s helyére egy kétemeletes, bérházszerű tömböt húzatott fel. A térre nézően az első emeleten azonban kialakíttatott egy főúri lakosztályt. A ház Főtér felőli oldalának déli felére feltétette a kőből faragott Rhédey-címert, az északi szélre pedig a kilencágú koronás R. J. monogramját.
Két lánya közül az idősebb, Stefánia (1836–1925) báró Wesselényi Istvánhoz ment feleségül, az ő révén halt ki 1925. január 25-én női ágon a család. Ő édesapjától az egykori London (utóbb Arany János, ma Petru Maior) utcában a mai Egyetemi Könyvtár melletti házat örökölte, melynek lépcsőházában máig emléktábla hirdeti, hogy tulajdonosnője 1892-ben átépíttette.
Johanna (1838–1912) báró Horváth-Inczédy Ödön felesége lesz. Nevét azzal teszi emlékezetessé, hogy a kolozsvári Rhédey-palotának a Jókai utca mentén húzódó oldalszárnyát emeletes bérházzá építteti (megszüntetve ezzel a báltermet is). Az egész palotát és a vele szemben épült, a tulajdonát képező New York szállodát a Debreceni Református Kollégiumra hagyja, két lánya leszármazottainak harmadíziglen haszonélvezeti jogot biztosítva. A kollégium kezelje az ingatlant Gróf Rhédey János alapítvány elnevezéssel. Csodával határos módon a palota mindmáig megmaradt a debreceniek tulajdonában. Az egykori főúri lakást ma az Erdélyi Múzeum-Egyesület béreli, s előterében a Rhédey családról kis kiállítás látható. A szállodát viszont államosították, majd magánosították.
portikuszán
A Rhédey család sok vitézt, államférfit, mecénást adott Erdélynek és Magyarországnak, de napjainkban nem őket emlegetik, hanem a csodás szépségű leányt, Klaudiát, aki a most elhunyt II. Erzsébet angol királynőnek az ükanyja, s a trónra lépő III. Károlynak pedig szépanyja volt. És akinek a nevét a Windsor-ház tagjai is számon tartják.
A grófkisasszony Rhédey László gróf (1775 – 1835. november 22.) császári és királyi kamarás, valamint felesége, nagyváradi báró Inczédy Ágnes (1788–1856) gyermekeként született az erdőszentgyörgyi kastélyban. Mint utaltunk rá, a kastélyt és uradalmat László gróf ükapja, Rhédey János (†1658) szerezte meg a családnak felesége, Kornis Margit révén. A várszerű erődítményt a család a 18. század közepe táján barokk kastéllyá építtette át. Mai alakját már László gróf idejében kapta 1807 táján: emeletes későbarokk épület, díszlépcsőt körülvevő központi hallját tizenhárom kisebb-nagyobb lakószoba övezi. 1885-ig volt a család tulajdonában, akkor a birtokkal együtt Schuller Rudolf szászrégeni kereskedő vette meg. Örökösei 1935-ben eladták a román államnak, mely ott közigazgatási székházat rendezett be. Volt rajoni székhely, majd iskola. 2009-ben felújították, és turisztikai céllal látogathatóvá tették. 2019-ben nyitották meg a ma is megtekinthető, főleg a Rhédey családnak és leányának emléket állító kiállítását.
Rhédey László gróf a kollégiumi tanulmányok után eljutott Göttingába is, ahol 1796 októberében iratkozott be a híres egyetemre, s valószínűleg egy évet töltött ott. 1805-ben nősült meg, s három gyermekéről maradt fenn adat. Wilhelmina mindössze nyolc napot, „egyetlen egy fia”, József (1818–1822) pedig négy évet élt – a sírfelirat szerint. Egyedül Klaudia érte meg a felnőttkort. László grófnak a gyermektelenül meghalt nagybátyjától, Rhédey János altábornagytól, a grófi cím megszerzőjétől részöröksége volt annak kolozsvári, a Nagypiac sarkán lévő palotájából is. Végül bátyja, Mihály örökölte a palotát fiának köszönhetően. László gróf és családja azonban a téli időszakban gyakran költözött be Kolozsvárra.
Minden bizonnyal Rhédey Lászlóék is a 19. század első harmadában az akkori főnemesség életmódját folytatták: tavasztól őszig a vidéki kastélyukban laktak Erdőszentgyörgyön, a családfő személyesen is ellenőrizte az uradalomban folyó mezőgazdasági munkát. November táján aztán beköltöztek Kolozsvárra, ahol színházba jártak, részt vettek a bálokon, élvezték az itt telelő főúri családok közösségét. Különös hangsúlyt kapott ez leányuk felserdülése táján: itt kellett őt bemutatni a főúri társadalomnak.
Lányuk 1812. szeptember 17-én született Erdőszentgyörgyön. Ugyancsak ott keresztelték meg szeptember 21-én, erről a református keresztelési anyakönyv is tanúskodik: a Claudia Susanna nevet kapta, keresztapja gróf Kemény Farkas, keresztanyja gróf Teleki Domokosné gróf Kendeffi Susanna lett. Szintén Szentgyörgyön konfirmált 1826. május 14-én, amikor a kolozsvári Herepei Károly prédikátort hívták meg ünnepi szónokul. Ő beszédét aztán Kolozsvárt ki is nyomatta. A konfirmálás emlékére a család ezüstkelyhet ajándékozott az egyházközségnek e felirattal: „A hálaadásnak poharát veszem és az én fogadásaimat megadom az úrnak, az ő népe előtt. Solt. CXVI. 13, 14. Gróf Rhédey László és B. Intzédi Ágnes készíttette ezen poharat az erdőszentgyörgyi református Ecclesia számára, midőn Claudia, kedves leányok legelébb élt volna Úri szent vacsorával 1826. május 14-én”.3 Bizonyára a lány nevelését az akkori szokás szerint édesanyja, majd nevelőnő irányította. Az utóbbi alighanem német vagy francia volt, mert e nyelvek elsajátítása kötelezőnek számított.
a szószéken. Gaal György felvételei
A lány életével kapcsolatban utóbb számos legenda született, nem egy figyelmen kívül hagyja az akkori körülményeket és szokásokat. Ilyen az, hogy 17 éves korában Klaudia megbetegszik Kolozsváron, méghozzá súlyos vérszegénységben. Barra doktor menti meg életét, de aztán 1829 májusában Bécsbe utaznak, hogy ott jobb orvosi kezelésben részesüljön a kontessz. Hát akkoriban még legfeljebb a sápadtság tűnhetett fel, mert a vörösvértesteket nem tudták számlálni. Különben is mindig az orvost hívták a beteghez, a beteg szállítása – az akkori útviszonyok közt – elképzelhetetlen volt. Az azonban tény, hogy Kolozsvárt akkoriban a Bécsben diplomát szerzett Barra Imre volt a leghíresebb orvos. A 17 éves lányt csakis egészségesen utaztathatták vagy két hétig a birodalmi fővárosba, egyetlen céllal: bemutatni az udvarnál. A császári és királyi kamarás édesapának erre joga volt, s reménykedhetett abban, hogy rendkívülien szép lányára felfigyelnek a főúri körök, s jó partit köt. Az eredmény várakozáson felüli volt!
A család 1829 áprilisában-májusában Bécsbe utazott. A lány egyes feltételezések szerint sétalovagláson, de valószínűbben az udvari bálon megismerkedett Sándor-Pál-Lajos (1804–1885) württembergi herceggel, a királyi család tagjával. A Stuttgart központú Württemberg választófejedelemség aránylag új keletű királyság volt, csak Napóleonnak köszönhetően 1806-ban kapta meg ezt a rangot. Az uralkodócsalád mégis ragaszkodott ahhoz, hogy tagjai csak a királyi körökből nősüljenek. Így Sándor herceg csak ún. morganatikus, rangon aluli házasságot köthetett Klaudiával. Ez azt jelentette, hogy a feleség nem vehette fel a királyi család nevét, gyermekeik sem viselhették azt, s elestek az esetleges trónöröklési jogtól. A hagyomány szerint a herceg és a grófkisasszony az első találkozáskor egymásba szerettek. Úgyhogy a herceg – bizonyára sok győzködéssel – elfogadtatta családjában a lány elvételét, s rövidesen megjelent Erdőszentgyörgyön kérőként. Mikor László gróf meghallgatta a fiatal herceget, aki csak németül tudott, s szembesült a morganatikus házasság lehetőségével, nemet mondott.
Évek teltek el, s nem kizárt, hogy néhány kérő is megfordult a kastélyban, de Klaudia kitartott a herceg mellett. A herceg közben katonai pályát futott be az osztrák császári hadseregben, s talán megtanult valamennyire magyarul is. 1835 elején újra megkérte a lány kezét. Ekkor az édesapa már nem akadályozta meg az egybekelést. Egyrészt 23 éves lánya kezdett „öreglány”-sorba jutni. Másrészt a herceg kitartása, nyelvtudása, katonai karrierje is hatással lehetett rá. Úgyhogy 1835. május 2-án Bécsben megtartották az esküvőt. Mivel Klaudia nem viselhette a férje nevét és hercegi rangját, a maga és jövendő gyermekei számára a bécsi udvar 1835. június 16-án kelt császári rendeletével megkapta a Hohenstein grófi nevet és rangot.
A hatvanadik évében járó édesapa leánya hívására 1835 novemberében nagy útra szánta el magát, feleségével elindult lányát meglátogatni „Stájer országba”, de csak Kolozsvárig ért. Mint gyászjelentése írja: „s ímé! a’ hellyett, hogy földi legdrágább kincsét megláthatná, 8 napokig tartott ínbeli elgyengülésben, erősen ragaszkodva ugyan, az előtte, szerettjeiért oly drága élethez, de Istenben vetett legnagyobb Keresztyéni bizodalommal, folyó hónap’ 22-én estvéli 6 órakor” meghalt.4 A Rhédey-palotában 25-én délután búcsúztatják, majd a Farkas utcai református templomban is megáldják koporsóját, s onnan végrendelete szerint Erdőszentgyörgyre szállítják, s a templom alatti sírboltban helyezik végső nyugalomra. Mint kitűnik, végrendeletében meghagyta, hogy korábban elhunyt „két kedves gyermeke” koporsóját is helyezzék melléje.
A hercegi pár életéről nem sok adat maradt fenn. Többnyire Bécsben éltek, de a nyarakat Erdőszentgyörgyön töltötték. Így gyermekeik is valamennyire megtanultak magyarul. Három gyermekük született: Claudine (1836), Ferenc (1837), Amalie (1838). A herceg magas rangú tisztként Eszéken (ma Osijek – Horvátország) és Grazban is állomásozott. Klaudia grófnő tragédiája 1841-ben következett be. Férjét szeptemberben hadgyakorlatra vezényelték Pettauba (ma Ptuj – Szlovénia). Az alvinci Rhédey-kastélyból Klaudia férje után indult három gyermekével, talán meg akarta lepni. Annál is inkább, mert előrehaladott terhes volt. Ami ezután történt, az megint legendákba burkolózik. Egyik változat szerint az őt vivő lovaskocsi Graz előtt felborult, s a hercegné megütötte magát. Mégis lóháton vállalta az utat a gyakorlótérig. Ahol aztán olyan súlyos állapotba került, hogy nem lehetett megmenteni. Más változat szerint a gyakorlótéren lova megbokrosodott, a hadgyakorlat vágtató lovai közé sodródott, s ő leesett a lóról, agyontaposták. Még olyan hír is akad, hogy a württembergi udvar merényletet szervezett ellene, hogy megszabaduljon a rangon aluli „betolakodótól”. A legnagyobb a valószínűsége annak, hogy a terhes nő az utazás fáradalmai miatt elvesztette magzatát, s elvérzett. Ez 1841 októberének elején történt. A haldokló kívánsága volt, hogy szülőhelyén temessék el. A herceg ezt teljesítette is, de előbb kedvese szívét kivétette, s ezüstszelencébe helyezve ezután magánál őrizte. A koporsó útja heteket vett igénybe, október 21-én helyezték el az erdőszentgyörgyi templom alatti kriptába. Férje többé nem nősült meg, nyolcvanéves korában, 1885-ben érte a halál.
Az 1837. augusztus 28-án Eszéken született, teljes keresztnevén Ferenc-Pál-Károly-Lajos-Sándor, Hohenlohe grófja, csak négyéves volt anyja elhunytakor. Hadmérnöki végzettséget szerzett Bécsben, majd katonatisztként több csatában is kitűnt. A daliás férfi talán még Erzsébet királyné érdeklődését is felkeltette. Hogy származása ne akadályozza előhaladását, 1863-ban Württemberg királya őt a Teck hercege címmel tüntette ki. A tecki hercegség ekkor már csak címként élt, s többnyire az uralkodó viselte. Ferenc e címét Bécsben is elismerték. 1865-ben a herceg a bécsi udvarban összeismerkedett Albert Edward walesi herceggel, a brit trónörökössel. Ennek támadt az az ötlete, hogy hozza össze Ferencet a cambridge-i hercegnővel, Mária-Adelaidával, Viktória királynő első unokatestvérével. A cambridge-i hercegnőnek ugyanis túlzott terebélyessége miatt az udvarban nem találtak illő élettársat. Ferenc kötélnek állt, s 1866-ban megtörtént a házasságkötés. Viktória királynő ugyan nem adta meg Teck hercegének is a királyi fenség címet, de a Kensington Palotában lakosztályt biztosított nekik, s állandó jövedelmet. 1867 és 1874 között négy gyermekük született, egy leány és három fiú.
A leány nyolc keresztnevet is kapott, de főleg Viktória-Mária-Auguszta néven emlegették, s beceneve a May volt, minthogy májusban, 1867. május 26-án született. Szerencséjére édesapja csinos megjelenését örökölte. Már 24. évében járt, amikor eljegyezte másod-unokatestvére, Albert-Viktor herceg, a walesi herceg idősebbik fia. A herceg azonban hirtelen elhunyt, s a csinos hercegkisasszonyt annak öccse, György-Frigyes vette feleségül, aki 1911-ben V. Györgyként Nagy-Britannia királya lett. 1894 és 1905 között hat gyermekük született. A legidősebb, Edward (1894–1972) örökölte 1936-ban a trónt, de 326 nap uralkodás után elvált asszonyhoz fűződő szerelmi viszonya miatt lemondott. Így öccsére, Albertre (1895–1952) szállt a trón, aki 1837-től VI. Györgyként uralkodott. Neki az idősebbik lánya volt Erzsébet, aki II. Erzsébetként követte őt a trónon, s az idén halt meg.
A királyi család tagjai a 19. századtól a windsori várkastély Szent György-kápolnájának kriptájába temetkeznek, sőt 1917 óta a brit uralkodó család is a Windsor-dinasztia nevet viseli. Az itteni nyughely már Ferencnek, Teck hercegének és feleségének, Mária-Adelaidnak is kijárt, s a királyi leszármazottaik is ide tértek nyugalomra II. Erzsébettel bezárólag.
Ilyen sokat számít a szépség, a csinos megjelenés! Ennek köszönhette Klaudia grófkisasszony, hogy hercegné vált belőle, s fia is így került az angol trón közelébe. Ma Klaudiát mint a brit uralkodócsalád ősanyját tisztelik. Sírhelyét az erdőszentgyörgyi templomban két fekete márványtáblával is megjelöltette unokája, Viktória-Mária. Az egyiket még walesi hercegnőként 1904-ben küldte, s a hagyomány szerint megbízásából Vámbéry Ármin, a jeles Kelet-kutató hozta magával, ellenőrizte elhelyezését. A második tábla, az előző alatt, arról szól, hogy a már Mária királyné 1935-ben hozzájárult ősei nyughelyének a renoválásához. A brit trónörökös, Károly herceg, a mostani III. Károly király 2008. május 8-án személyesen is felkereste szépanyja sírját az erdőszentgyörgyi templomban, s a kastélyt is meglátogatta.
Irodalom
Komáromy András: A kis-rédei gróf Rhédey családról. Turul, I. évf. 1883. 119–138.
Magyar nemzetiségi zsebkönyv. I. köt. Főrangú családok. Bp. 1888. 204–206.
Kelemen Lajos: A gróf Rhédey-család kihalása. Pásztortűz, XI. évf.1925. 3. sz. febr. 8. 49–50.
Lévai Lajos: Erdőszentgyörgy. Uő.: Székelyföldi képek. II-ik kiadás. Minerva Rt. Cluj-Kolozsvár, 1940. 66–74.
Gudenus János József: A magyar főnemesség XX. századi genealógiája. III. köt. Bp. 1998. 178–179.
Csősz Irma: A disznajói Rhédeyek és Fráterek nyomában. Tinivár, Kolozsvár, 2000.
Gaal György: Ház a Főtér sarkán. A kolozsvári Rhédey-palota. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2004.
Jegyzetek
1 Rettegi György: Emlékezetre méltó dolgok 1718–1784. Bevezető tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel közzéteszi: Jakó Zsigmond. Bukarest, 1970. 216–217.
2 Kempelen Béla: Magyar nemes családok. IX. köt. Bp., 1915. 114–118. alapján. A család más ágainak, máskor grófi rangra emelteknek kissé eltérő címereit is leírja Kempelen.
3 Idézi Lévai Lajos: i. m. 67.
4 A Rhédey család gyászjelentéseinek gyűjteménye a Román Nemzeti Levéltár kolozsvári fiókjában található. Többnek a teljes szövege, hasonmása megtalálható Gaal György idézett művében.
