A Zord idők című könyvemhez gyűjtöttem az anyagot, amikor meghívott otthonába a fotosi születésű, gidófalvi Porzsolt Benjámin, és ismertette édesapja, József történetét, aki mint repülős őrvezető harcolt a második világháborúban. A régen készített képeket nézegetve kezembe került egy vastag papírlapra nyomtatva két felnőtt és hét gyermek képe. Mindegyiküknél fel volt jegyezve a név és a születési dátum. Porzsolt Benjámin elmondta, hogy a képeket a testvére, Dénes kapta egy idős, fotosi nénitől, aki ugyancsak a család barátosi ágához tartozott. A testvére, Dénes, sokszorosította a képeket, és mindenik Porzsolt-családtaghoz eljuttatta, az eredeti képeket pedig megőrizte. Ezek után kerestem fel Dénes bácsit is Fotoson, aki nemcsak örömmel mutatta meg a felmenői immár megsárgult eredeti képeit, amelyek a Bayer és Weber fényképészek műtermében készültek, de megmutatta azt a helyet is, ahol egykor Porzsolt Benjámin lakott, s ahonnan egy nap, Háromszék e kicsi faluját elhagyva, maradandót alkotott nemzetének. Igaz, hogy ő soha nem tért vissza Fotosra, viszont azt tudjuk, hogy szép és tartalmas pályát befutott gyerekei mindig tisztelettel emlegették annak a falunak a nevét, amely számukra a gyökereket jelképezte, és azt is tudjuk, hogy egyikük meg is látogatta édesapja faluját.
Ezek tudatában megértettem, hogy akiket a régi nemesi család képsorain láthatunk, azok a két testvér – Béni és Dénes bácsi – felmenői. A család történetét alább ismertetem.
A fotosi Barátosi Porzsolt család
A fotosi Barátosi Porzsolt család régi székely háromszéki család, melynek egyik ága barátosi előnévvel nyert nemesi címet 1634-ben, Rákóczi György erdélyi fejedelemtől.
Ebből az ágból származik a fotosi születésű Barátosi Porzsolt Benjámin (1816–1865) gazdasági író. Tanulmányait a Nagyenyedi Református Kollégiumban végezte jogi és teológiai szakon, utána a keszthelyi gazdasági iskolában szerzett oklevelet. Mint jeles gazdatiszt tevékenykedett gróf Batthyány Kázmér kisbéri uradalmainál. Felesége, Vendrinszky Anna Mária, lengyel hercegi ágból származott, édesapja jószágkormányzó volt, ugyancsak gróf Batthyány Kázmérnál.
Batthyány Kázmér Magyarország egyik legtekintélyesebb és leggazdagabb családjának tagjaként 1807-ben született. Nagy műveltséggel rendelkező és tekintélyes vagyonnal rendelkező mágnás volt. A magyar reformkor kiemelkedő egyéniségei közé tartozott. A Szemere-kormány tagjaként Magyarország első külügyminisztere volt. Tevékenysége miatt halálra ítélték. Emigrációban – Párizsban – hunyt el, 1854-ben.
Porzsolt Benjámin és Vendrinszky Anna Mária házasságából hét gyermek született: Gyula, Lajos, Dénes, Béni, Ernő, Jenő és Kálmán.
Első gyermekük, Gyula, 1848-ban jött a világra. 18 éves korában elsőéves jogászként vállalt állást, később megszerezte az ügyvédi diplomát. A sport terén kitűnő eredményeket ért el. Köz- és váltóügyvéd volt. A magyar, német, francia irodalmat kedvelte. Diákkorában begyalogolta Erdélyt és a Felvidéket. Később beutazta Német-, Francia-, Olasz- és Törökországot, valamint Boszniát, Hercegovinát és Dalmáciát. Mint a szegedi kormánybizottság titkára, Tisza Lajos mellett működött. Kora egyik legjelentősebb sportírója volt. A Fővárosi Lapok közoktatási rovatát vezette, amelyet Kálmán testvére szerkesztett. A sport- és napilapokban Jules álnéven írt.
A Magyar Úszó Egylet elnöke volt, majd a Magyar Atlétikai Klub titkára. A szegedi árvíz idején számos emberéletet mentett meg, ezért királyi elismerésben részesült. 1901. január 14-én halt meg, 53 éves korában. A korabeli nekrológjából idézek:
„Barátosi Porzsolt Gyula ügyvéd s kiváló sportsman tegnap délután meghalt. Az elhunyt ötvenhárom évet élt; korábban miniszteri titkár volt, később királyi titkár. Részt vett Szeged rekonstrukciójában; mint ilyen, királyi kitüntetésben is részesült. Magyarország sportmozgalmaiban két évtizeden keresztül vezető szerepet játszott; az ország egyik legkitűnőbb atlétája volt, számos sportegyletnek megalapítója és elnöke volt; az ország egyik legelső vívója s úszója volt, részt vett a Magyar Atlétikai Klub, a Magyar Úszó-Egylet, a Stefánia Yacht-Klub, a Magyar Testgyakorlók Köre stb. megalapításában, s különböző versenyeken számos első díjat nyert. Elhunytát 76 éves édesanyján kívül, ki maga is súlyos betegen fekszik, hat fiútestvére és nagyszámú rokonság gyászolja. Temetése szerdán délután három órakor lesz, a Kerepesi úti temető halottasházából.” (Magyar Nemzet, 1901. január 16.)
A család második gyermeke, Lajos, 1850-ben született. Mint igazságügyi minisztériumi segédhivatali igazgató tevékenykedett. Sportíró volt, három könyve jelent meg: Magyar labdajátékok könyve, 1885, Tornázás kézikönyve, 1885 és a Tornakártyák. Elemi és középiskolák számára, 1887. Az akkori sportirodalom úttörője volt. Nemcsak írt a sportról, hanem művelte is. A legismertebb eredménye a Magyar Atlétikai Club által rendezett, Budapest–Balatonfüred közötti „gyalogversenyen” szerzett aranyérmes győzelme volt.
Az Újpesti Torna Egyletnél tizenöt évig tanította a tornát nagy odaadással. 1935-ben az Újpesti Torna Egylet fennállásának ötven évét ünnepelte, és ez alkalommal egy síremlék felállításával is tisztelegtek Porzsolt Lajos emléke előtt.
A harmadik fiúgyermek, Dénes, 1852-ben született. Édesanyja, a hainburgi (Ausztria) tisztineveldébe íratta be, 1866-ban. Magyar királyi államvasúti főellenőr, kitűnő sportlövő és vívó volt. A Magyar Atlétikai Club egyik alapítója, a Ferenc József-rend lovagkeresztjének birtokosa volt. 1927-ben halt meg Budapesten.
A negyedik, Béni (Benő) 1853-ban született Bakonytamásiban. Középiskolai tanulmányait a budapesti és a nagykőrösi református főgimnáziumokban végezte. Később elvégezte a jogot Budapesten. Minisztériumi számtanácsos, sportszakíró volt. 1918-ban hunyt el Budapesten.
Az ötödik, Ernő, 1854-ben született. Műépítész, a budapesti törvényszék, pesti árvaszék, a magyar jelzálogbank szakértője, kitűnő atléta volt. 1876-ban, a Magyar Atlétikai Klub egyik megalapítója volt, majd annak versenyzőjeként három aranyérmet szerzett. 1921-ben hunyt el Budapesten, 67 éves korában. Síremléke a Kerepesi temetőben található.
legkisebb fiával, Kálmánnal, 1860
Jenő 1856-ban született, Bicskén. Író, publicista, felső kereskedelmi iskolai tanár volt. 1881-ben bölcsészetből, magyar nyelvből és testnevelésből nyert tanári szakképesítést. Tanügyi és sportcikkeket írt. A Herkules sportlapot szerkesztett testvérével, Kálmánnal együtt. A Fővárosi Lapok belső munkatársaként dolgozott. Egyik fő munkája az 1885-ben megjelent Korcsolyázás kézikönyve, amely a sportirodalom egyik értékes alkotása, valamint a Képes Sport-Naptár az 1886 évre, melyet testvérével, Kálmánnal adtak ki. 1887-ben a Budapest-Fővárosi IX. kerületi Polgári és Közép Kereskedelmi Iskola végleges tanárának nevezték ki. 1938-ban hunyt el, 82 éves korában.
A Pesti Hírlap munkatársai így emlékeznek róla: „Harminchárom évig szerkesztette Nagy-Magyarország hatvan sportegyletének hivatalos lapját, a »Herkules« testgyakorlati lapot. Ő írta a korcsolyázásról szóló első magyar könyvet, részt vett a közoktatásügyi minisztérium megbízásából a testnevelés reformjának munkájában, az ifjúsági tornaversenyek rendezésében, az atlétikának az iskolákba bevitelében, sportegyletek szervezésében. Több mint félszázados tanári működésében népszerűségre tett szert az ifjúság körében is, melyet a nemzeti irodalom szeretetében nevelt föl.”
a felirat: „Barátosy Porzsolt Dénes oktober
17dik 1866 a Cs. Katonai növeldébe lépett
Hainburgba.” . Képek: Porzsolt Dénes és
Benjámin családi öröksége
A család hetedik, és egyben utolsó gyermeke, Kálmán, 1860-ban Ludason, Heves vármegyében látta meg a napvilágot. Író, lapszerkesztő, a Népszínház igazgatója, a Petőfi Társaság tagja volt. Középiskolai tanulmányait Budapesten és Kecskeméten, a bölcsészetet Budapesten végezte el. 1876-tól kezdődött el írói pályája: irodalomtörténeti, képzőművészeti, közoktatásügyi, kultúrpolitikai cikkeket írt. Munkáit az akkoriban megjelenő lapok kivétel nélkül publikálták. Verseket, elbeszéléseket, regényt, színműveket is írt. 1881-ben a Párbaj című egyfelvonásos színművét a budapesti Nemzeti Színházban adták elé. Néhány elbeszélő kötete: Szerencsétlen furulyások (1883), Viharos élet (1886), Fürdői emlékek, Sport és szerelem (1887). 1897–1904 között a Népszínház igazgatója volt.
Összeállította a testnevelés reformjának programját. Testvérével, Jenővel, megalapította a Herkules című sportlapot. 1886-ban a Testgyakorlati oktatás rendszere címmel könyvet adott ki. 1894-től a Fővárosi Lapok szerkesztője volt, majd 1896 végétől a lap tulajdonosa, valamint az országos múzeum és könyvtárbizottság első titkára lett. 1940. április 8-án hunyt el, Budapesten.
Édesanyjuk, Anna Mária, 76 évig élt, addig bátoríthatta, csodálhatta fiai nem mindennapi tevékenységeit, sikereit. Mert nemcsak a magyar atlétika, torna úttörői voltak a Porzsolt fivérek, az elméletben és a gyakorlatban egyaránt, hanem mindegyikük nagy tekintélyt vívott ki az akkori magyar társadalomban. Író, színházigazgató, tanár, mérnök, szerkesztő, minisztériumi tanácsos és előadó lett belőlük.
Nekünk, kései utódoknak, nem maradt más hátra, mint hogy megőrizzük ennek a székely, fotosi gyökerekkel rendelkező ősi családnak az emlékét, dicső életútjukat megismertessük a mai nemzedékkel.
