Bolyai Farkas nemcsak tanár és kutató matematikus volt, hanem fia, Bolyai János szerint „Kemence-mesternek is országszerte híres, pomológus, kertész, erdész, borgazda, bororvos, betegeket elektrizáló, s általában doktornak is olyan nagy, hogy a rendes doktorokat elhagyva számosan is sikerrel hozzá folyamodtak. Egyszóval belőle csaknem minden kitelt volna.” És a felsorolásból kimaradt a drámaíró! Ezen kívül népszerű, kedvelt társasági ember volt. Toldalagi Róza grófnő írja emlékirataiban, hogy sokszor meglátogatta őket koronkai kastélyukban. „Engem nagyon szeretett, órákon át sétálgattunk együtt a koronkai parkban. Megmutatott nekem minden csillagképet, nevén nevezett minden csillagot. Én annak idején az Aldebarant választottam kedvenc csillagommá, és ha látom, még mindig leírhatatlan jó érzés tölt el. Eszembe juttatja az időket, amikor szellemileg még magasabb szinten álltam. Az életért való harc elbutít. Azóta legnagyobb vágyam volt, hogy láthassam a Déli Keresztet. Én nem, de négy fiam látta. Werner igen szépen írta le a nagy hatást, amit rá tett. 15-16 éves voltam, amikor az öreg Bolyai urat utoljára láttam. Egy alattomos láz után betegen feküdtem az ágyban. Ő ült az ágyamnál, magnetizmusról, ódikus izzásról beszélt, megmagyarázta a szentek dicsfényét stb. Több költészetet tudott beszőni tudományos magyarázataiba, mint némelyik poéta a szerelmes verseibe.”
Kép: Fortepan/Vincent Till Baumgartner
Bolyai Farkas és János sokat vitatkoztak, veszekedtek életükben, de ismerték egymás értékét, és kölcsönösen tisztelték egymást. Apja halálakor János ezt jegyzi fel: „Bolyai Farkas teljesen egyenlő rangú Gauss-szal. Mindent összevéve, egyetlen halandó sem lehet tökéletes. Farkas munkássága sem kevésbé fontos, és előnyösebbnek tartom, hogy inkább az utóbbinak vezetése alatt álltam, mint a Gaussé alatt, mert Gauss sohasem csepegtette volna belém a matematika, és még kevésbé a filozófia iránti tiszta lelkesedést, és egyáltalán, nem lett volna képes önképzésemnek legkevesebb és legjobb részének úgy járulni hozzá, mint Bolyai Farkas.
Egy Euklid, Archimedes, Newton, Euler, Lagrange, Gauss és Bolyai Farkas mily nagy tanítói a világnak! S hol lenne ma a tudomány, ha akármelyik kimaradott volna?”
Bolyai Farkas 1856. november 20-án halt meg. Halálhírét a pesti Vasárnapi Újság 1856. december 14-i száma közli:
„Halál-hír. Maros-Vásárhely látköréről egy üstökös lehanyatlott. Ritka csillag volt az, a melly most elhalványult, hogy századok múlva teljes fényében világítson. Még azután jövend el az utas – mint Rosseau sírjához a vándor – kérdezvén: mellyik nap az, mellyen eltemették Bolyai Farkas marosvásárhelyi helvét h. v. tanárt? Egy század múlva fogja kérdezni egy ezred csillagbúvár: hol van a sír a pojnyik-almafa árnyában, mellynek hantjai alatt hányja hosszas álmát, a csillagok ismerőse Bolyai Farkas.
Ha valaki fogalmat akart szerezni a lángész elragadó határáról, az kísérte volna figyelemmel a ritka, a remekjellemű Bolyai Farkas tanárt, a kit november 23-án válogatott lélekrokonság kísért a sírba, e földön utolsó hajlékba. – Nyugodjanak békében porai, s annyi ezer közül – kiknek a számtan elemeit mutogatta – az életben levők küldjenek egy sóhajt fölé, azt illy magasztos jellem és lángész, bizonyosan megérdemli. – Szomorú jelentését ő maga írta meg ábrándos lelkének képzetével. Mezőségi.”
Sírját éveken keresztül, saját kérésére, csak a pónyikalmafa jelezte, de 1879. november 29-én a kolozsvári Magyar Polgár arról tudósít, hogy „Negyedszázad sem kellett ahhoz, hogy Bolyai Farkast elfeledjék – idehaza. Nemrég méltatlankodott valaki – Londonból. Valószínűleg angolországi szemrehányás eredményezte azt, hogy Lázár Ádám1 nyilvános felszólítást tett közzé, hogy Bolyai Farkas sírja illő emlékkővel jelöltessék.”
A síremlék közadakozásból 1884-re készült el a budapesti szobrász, Jablonszky Vince műtermében, és szeptember 26-án volt a leleplezési ünnepség. Az ünnepség után emléktáblát helyeztek el Bolyai Farkas egykori lakásán. Az ünnepségen a kolozsvári tudományegyetem részéről Szabó Károly történész és Martin Lajos, valamint Réthy Mór matematikus vett részt. Bolyai János sírja 34 évig volt jelöletlen, csak 1894-ben emeltek rá egy síremléket. 1911-ben kihantolták Jánost, és apja mellé temették a református temető bejáratához közel, ahol ma is két sírkő és egy pónyikalmafa emlékeztet a matematika két nagy alakjára. 2010-ben, János halálának 150. évfordulóján Bandi Árpád nyugalmazott matematikatanár kopjafával jelöltette meg János eredeti sírjának a feltételezett helyét a temető felső részében.
Amikor 1855-ben Gauss meghalt, Farkas és János is nagy fájdalommal írt a pótolhatatlan zseniről. Farkas német nyelvű versben emlékezett meg róla:
„Mindennek velejébe hatolt, mint senki se jobban:
Földerítette a legmélyebbet s legmagasabbat.
Ritka nagy ész, nem csillámló, de világot özönlő:
Bár elhunyt, a halál nem bírja eloltani fényét,
S Isten színe előtt, mint Newton, úgy ő is a tiszta
Lelkek közt örvend, ott jár a boldog egekben.”
(Ponori Thewrewk Emil fordítása)
Farkas ekkor visszaküldte a Gausstól kapott leveleket, hogy Gauss hagyatékában minden levél meglegyen. A hagyaték feldolgozása során megtalálták János latinul írt Appendixét2, amelyet Farkas küldött el Gaussnak véleményezésre, aki meg is dicsérte, de semmit sem tett azért, hogy e zseniális mű a világ matematikusai elé kerüljön. Sajnos, a hagyaték lassú feldolgozását János már nem érte meg. A Bolyai-kultusz az Appendix olasz és francia fordításával indult el 1868-ban. George Bruce Halsted3 amerikai matematikus nagyon sokat tett azért, hogy nemcsak Bolyai János, de Farkas munkásságát is megismerje a világ. A ma is létező The American Mathematical Monthly szaklapban cikket írt Bolyai Farkas és külön Bolyai János életéről és munkásságáról, lefordította angolra, és közölte az Appendixet, amikor még magyar fordítás nem létezett. 1896-ban ellátogatott Marosvásárhelyre és Kolozsvárra, ahol nagy szeretettel fogadták.4 Marosvásárhelyen arra biztatta Bedőházi János református kollégiumi matematikatanárt, hogy írjon könyvet a két Bolyai, Farkas és János életéről és munkásságáról. Ez a könyv 1897-ben meg is jelent.5
Bolyai Farkas életéről és munkásságáról az akadémia (melynek Bolyai Farkas tagja volt) felkérésére Brassai Sámuel megírta az Emlékbeszéd Bolyai Farkas felett című visszaemlékezését, amelyet az Erdélyi Múzeum közölt,6 és amelyről részletesen beszámolt a kolozsvári Magyar Polgár 1886. február 25-i számában.
Betegh Pál székelyudvarhelyi könyvkiadó a Magyar Tudományos Akadémiát a szerzői jog bitorlásával vádolta meg, mert újra kiadta a Tentament. Betegh Pál magát Bolyai Farkas jogutódjának tartotta, és kártérítést követelt. A pert elvesztette, mert elévült a szerzői jog. Hasonlóan elvesztette a Franklin Társulat ellen indított pert is a II. Mohamed című dráma kiadásáért.
Bolyai János születésének századik évfordulójára a kolozsvári egyetem nagyszabású ünnepséget tervezett, de a mostoha időjárás miatt 1903. január 15-ére halasztották.7 A szülőházon emléktáblát helyeztek el, amelyen apját is említik: „Az 1802. év 12. havának 15-ik napján, itt született Bolyai Bolyai János, a magyar Euklides Bolyai Bolyai Farkasnak, a Tentamen mély gondolkozású szerzőjének fia, minek az emlékezetére száz év múltán a Ferencz József Tudomány-Egyetem mathematikai és természettudományi kara állitá e követ.”
Az idők folyamán többször is felmerült, hogy szobrot kellene állítani a két Bolyainak, mégpedig Marosvásárhelyen a református kollégium előtti téren. Az exhumálás kapcsán írja a Székely Lapok 1910. jan. 11-én: „Maros-Vásárhely város részéről is megérdemel bizonyos áldozatot a tudományos világnak ez a két dísze. És ez az áldozat – úgyszólván – pénzbe se kerül, ugyanis csak helyről van szó, helyről, a hová odakerülhet ez a kettős szobor; ilyen hely pedig önként adódik a két Bolyai működési terén, a református kollégium elé tervezett parkban. Ide kell kerülni a Bolyaiaknak!” A szoborterv a következő évtizedekben többször is felmerül, igaz, néha csak Bolyai János szobrát emlegetik.8 Még 1943 májusában is írnak arról, hogy a két Bolyai szobra hamarosan elkészül.9 1944 márciusában Papp Sándor polgármester-helyettes újabb Bolyai-szobor tervéről beszél.10 Az elképzelés csak 1957. szeptember 8-án valósult meg, amikor leleplezik Izsák Márton (1913–2004) és Csorvássy István (1912–1986) a két Bolyait ábrázoló alkotását a marosvásárhelyi Bolyai téren.
Bolyai Farkas már kisiskolás korában képes volt megadott témára verset rögtönözni, és nemcsak magyarul, hanem latinul és görögül is. Szépirodalmi érdeklődése, a drámaírás igénye megmaradt mindvégig. 1817-ben Nagyszebenben öt szomorújátékot adott ki névtelenül.11 A következő évben kiadta A párisi per című drámáját öt felvonásban.12 Ez utóbbi darabot nagy sikerrel játszották a kolozsvári diákszínjátszók 1965-ben Márton János rendezésében, Abafáy Gusztáv feldolgozásában. 1990 után Bolyai Farkas drámáit újra kiadták.13
Bolyai Farkas drámái, az újabb kiadások ellenére sem eléggé ismertek, sokan még említésre méltónak sem tartják. Pedig A párisi per 1965-ös sikere bizonyíthatja, hogy értő emberek kezében ezek a darabok ma is élvezhetőek. Érdemes elolvasni Egyed Emese véleményét Bolyai Farkas drámáiról14, a tanulmány a Historia Scientiarumban jelent meg.
Bolyai Farkas és János élete és munkássága több írót és költőt megihletett. Ezek közül érdemes megemlíteni Németh László A két Bolyai című drámáját, amelyet Erdélyben is játszottak. Tabéry Géza 1925-ben megjelent Szarvasbika című regénye nagy visszhangot keltett és vitát váltott ki. A regény története egy elképzelt Teleki Anna15–Bolyai Farkas–Bolyai János szerelmi háromszög, amely nélkülözi a történeti tényeket. Kritikát írt a regényről többek között Berde Mária,16 Turnowsky Sándor,17 Borbély István.18 Mindhárman dicsérik a regényt, de megfogalmazzák azt, amit Berde Mária így ír le: „szabad-e az írónak nem létező tényeket költenie és ahhoz szolgáló motívum gyanánt nem létező lelki mozzanatokat vennie fel, ahelyett, hogy leleményével csupán az ismert tényeket kommentálná?”19 Borbély István szerint csak a személyneveket kellett volna fiktív nevekre cserélni. Pintér Jenő (1881–1940) budapesti irodalomtörténész sokkal elutasítóbb kritikát írt. Érdemes idézni a Nagyváradi Napló egy 1926-os cikkét, amely két tényről számol be:
„Az egyik tény: Pintér Jenő budapesti akadémikus és műkritikus a Budapesti Hírlap egyik legutóbbi számában éles kritikát írt az erdélyi magyar irodalom legnagyobb képességű művelőjének, Tabéry Gézának Szarvasbika című regényéről. A pesti akadémikus kipróbált kurzus-stílusban nem is kritizált, hanem támadott. Támadott mindent, ami erdélyi, magyar és irodalom, mert az ő megállapítása szerint ez a magyar irodalom lerombolja mindazt, amit a magyar iskolák építenek. Pintér Jenő nem volt válogatós a jelzőkben. Perverznek, futurista dadogónak, erotikus ponyvaírónak nevezte Tabéry Gézát, és végső konklúzióként ezt, a kurzusra jellemző megállapítást tette: inkább ne legyen Erdélyben irodalom, mint hogy olyan irodalom legyen, amilyet Tabéryék csinálnak.
Kolozsvár belvárosában
A másik tény: Marosvásárhelyen, a református kollégiumban irodalmi estély volt, amelyen részt vett Tabéry Géza is. Tabéry regénye, illetve a Bólyaiak élete, a legszorosabb szálakkal láncolódik Marosvásárhelyhez és a környékbeli mágnás családokhoz. A regény minden mondata tehát a marosvásárhelyi főúri famíliákat, a Telekyeket, Keményeket érinti a legközelebbről. Az irodalmi estélyen, ott a református kollégium dísztermében, az erdélyi mágnások tüntető elismeréssel tapsoltak Tabéry Gázának, aki rövid, de klasszikus bevezető beszédében utasította vissza Pintér Jenő illetéktelen beavatkozását az erdélyi magyar irodalomba.”20
Kelemen Lajos (1877–1963) történész keményen fogalmaz Tabéry regényéről (még az író nevét sem hajlandó megemlíteni): „Gróf Teleki Anna. Véletlenségből lett regényhősnő egy erdélyi regényíró művében, aki nem ismerte ennek a valódi nagyasszonynak mintaszerű nemes életét. Így tette meg a két Bolyai vágytársának. Maga a hősnő valóban egész életében távol tartotta magát minden ilyen kalandtól. Mintaszerű feleség és családanya volt, aki maga készített gyermekei számára évekre beosztott nevelési munkatervet és a gondviselés azzal jutalmazta, hogy valóban kitűnő, értékes utódokat nevelt. A regénybe csak úgy került, mint Pilátus a Credóba.”21
1945 májusában megalakult Kolozsváron a magyar tannyelvű állami egyetem, amely még abban az évben felvette a Bolyai Tudományegyetem nevet. A közvélekedéssel ellentétben az egyetem nevét nemcsak Bolyai Jánosról kapta, hanem Bolyai Farkasról is, ezért lett egyszerűen csak Bolyai Tudományegyetem. 1956-ban ünnepi gyűlésen emlékeztek meg Bolyai Farkas halálának 100. évfordulójáról. Az emlékgyűlés napján Gergely Jenő matematikus, egyetemi előadótanár, Pálffy Antal marosvásárhelyi középiskolai tanár és Abafáy Gusztáv, az Akadémia kolozsvári fiókjának munkatársa ismertette Bolyai Farkas matematikai, pedagógiai és irodalmi munkásságát.
Bolyai Farkas nevét ma a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumon kívül még sok iskola, utca, tér, kisbolygó, épület, intézmény viseli, sokszor csak Bolyai formában – például Teleki–Bolyai Téka –, hisz Bolyai Farkas élete és tevékenysége elválaszthatatlan a Bolyai Jánosétól. Számos könyv foglalkozik életével, munkásságával, emlékével. „Különleges csillag volt ő a magyar tudomány egén”22, amelynek fénye ma is világítja útjainkat.
Felhasznált irodalom
Digitéka Erdélyi Digitális Tudománytár, https://digiteka.ro/
Kása Zoltán: A Bolyai-kultusz az erdélyi magyar sajtóban 1945 előtt. Historia Scientiarum, 21, 2023. 26–53. o. https://ojs.emt.ro/hs/article/view/1491/1540
Kása Zoltán: A Bolyai-kultusz Erdélyben 1945 után. Matlap, 2024/9. 318–320. o.
Oláh-Gál Róbert: Bolyai-sommázat. ProPrint Kiadó, Csíkszereda, 2022.
Jegyzetek
1 Lázár Ádám (1821–1891) marosvásárhelyi ügyvéd, országgyűlési képviselő.
2 Bolyai János dolgozatának címe: „Scientiam spatii absolute veram exhibens: A veritate aut falsitate axiomatis XI. Euclidei (a priori haud unquam decidenda) independentem adjecta ad casum falsitatis, quadratura circulis geometrica”, de mivel apja Tentamenjének függeléként jelent meg, röviden Appendix néven ismeretes.
3 George Bruce Halsted (1853–1922) amerikai matematikus, egyetemi tanár, akinek nagy szerepe volt a nemeuklideszi geometria amerikai elterjesztésében, valamint a Bolyaiak és Lobacsevszkij munkásságának népszerűsítésében.
4 Kása Zoltán: George Bruce Halsted és a Bolyaiak. XV. Tudomány- és Technikatörténeti Konferencia, 2022, https://ojs.emt.ro/TTK/article/view/971/911
5 Bedőházi János: A két Bolyai. Élet és jellemrajz. Marosvásárhelyi ev. ref. kollégium előljárósága, 1897.
6 Brassai Sámuel: Emlékbeszéd Bolyai Farkas felett. Erdélyi Múzeum, 1886. 3. füzet, https://api.eda.eme.ro/server/api/core/bitstreams/33ec9375-be57-4633-ab…
7 Bolyai János emlékünnepe. Magyar Polgár, 1903. január 9. Az ünnepségről beszámolnak még a következő lapok: Ellenzék, Nemzeti Hírlap, Aranyosvidék, Szászváros, Erdővidék, Székely Lapok stb.
8 Tabéry Géza (Ellenzék, 1928. július 2.), valamint Sebestyén László (Keleti Újság, 1935. május 22.) cikkeznek erről.
9 „A vallás- és közoktatásügyi minisztérium értesítette Marosvásárhely város vezetőséget, hogy a felállítandó Bolyai szobor költségeihez fele részben hozzájárul. A szobor a két Bolyait, az apát és fiút fogja ábrázolni és azt előreláthatólag a református kollégium előtti téren fogják felállítani. A város a legközelebbi időben kiírja a szobor elkészítésére a pályázatot.” Ellenzék, 1943. május 27.
10 Marosvásárhelyen állítják fel Báthori István szobrát. Székely Nép, 1944. március 18. A Báthori-szobrot ajándékba kapja a város, a Bolyai-szoborra pályázatot terveznek kiírni.
11 Öt szomorú játék, Szeben, 1817. https://real-r.mtak.hu/233/1/Ot_szomoru_jatek.pdf
12 A párisi per, 1818. https://mek.oszk.hu/05600/05687/05687.pdf
13 Bolyai Farkas: Drámák. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1988; Bolyai Farkas drámái. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1999.
14 Egyed Emese: Iskoladráma? Filozófia? Bolyai Farkas drámáiról. Historia Scientiarum, 3/2006. pp. 16–25. https://emt.ro/sites/default/files/archivum/2024-07/msz34_0.pdf
15 Gróf Teleki Anna (1783–1851) ifj. báró Kemény Simon (1774–1926) felesége.
16 Berde Mária (1889–1949) erdélyi magyar író, költő, műfordító, tanár.
17 Turnowsky Sándor (1889–1958) erdélyi magyar újságíró, jogi és szociográfiai szakíró, a tanácsköztársaság aktív résztvevője, egyetemi oktató.
18 Borbély István (1886–1932) erdélyi magyar irodalomtörténész.
19 R. Berde Mária: Tabéry Géza: A Szarvasbika, Ellenzék, 1925. május 18.
20 Paál Gusztáv (református kollégiumi tanár): Egy koporsószeg és egy szemfedélfoszlány védik az erdélyi magyar irodalmat az eltemetés ellen. Nagyváradi Napló, 1926. június 19.
21 Barangolás a házsongárdi temetőben országrészünk egykori vezetőinek sírjainál. A temető kitűnő ismerőjének, Kelemen Lajos professzor előadásában nagy idők nagy emlékei elevenednek meg a halottak birodalmában. Ellenzék, 1940. április 7.
22 Gazda István (összeáll.). Egy halhatatlan erdélyi tudós, Bolyai Farkas. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2002.
