Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Búcsú Gábor Dénestől, a Művelődés egykori munkatársától

A halál mindig fájdalmas, mert azt az embert ragadja el tőlünk, akihez kötődünk, akit szeretünk, aki igazán fontos számunkra, aki része életünknek. Gábor Dénes része volt életünknek, része volt Kolozsvár, s talán nem mondok fennkölt szavakat, ha azt állítom, hogy egész Erdély magyar közéletének. De hogyan is halhatna meg az, aki egész életén át szerényen, de az örökkévalóságnak dolgozott, mint Gábor Dénes, akinek a munkássága nélkül ma szegényebb lenne hazai művelődéstörténetünk.


Gábor Dénes (1936–2019)

Ez a szerény, de annál tartalmasabb életút 1936. március 17-én indult Brassóból, hogy aztán a székelyudvarhelyi Magyar Vegyes Líceumon át vezessen a Kincses város Bolyai Egyetemére, ahol 1958-ban biológia-kémia szakos tanári oklevelet szerzett. Ő azonban nem a természettudományok oktatója lett, hanem bibliográfusa a Kolozsvári Egyetemi Könyvtárnak, amelynek 33 évig volt munkatársa. Nem sokkal az 1989 karácsonyán bekövetkezett rendszerváltozás után 1991 júliusától átigazolt a másfél évvel azelőtt halott poraiból feltámasztott Művelődés folyóirat munkaközösségéhez szerkesztőnek, hogy széleskörű általános műveltségét a hazai magyar közművelődési életünk minél minőségibb és szakszerűbb éltetésének szentelje. A Művelődés folyóirat Könyvesház című mellékleteinek volt a szerkesztője, és számtalan Művelődés galéria szervezője és megnyitója. 2003-ban nyugdíjba vonult, de nem nyugállományba, hiszen 2008-ig tovább szerkesztette a folyóirat művelődéstörténeti írásait, különösen a könyvvel, könyvtárral kapcsolatos rovatait.

Gábor Dénes bibliográfusként számos értékes írást és tanulmányt közölt a Korunkban, a Dolgozó Nőben, a Tanügyi Újságban, a Művelődésben, amelynek Könyvtár mellékletében Periszkóp felcímmel 1977 és 1981 között állandó rovata is volt, úgynevezett „bibliofil újrafelfedezések” számára. Igen jelentős és merész vállalkozás volt abban az időben a Kurrens nemzeti bibliográfiák Romániában című tanulmánya, főleg hogy a Magyar Könyvszemlében jelentette meg Budapesten, 1966- ban. Számos hazai magyar író életmű könyvészetét állította össze, például Kós Károly vagy Kacsó Sándor sokoldalú munkásságáról. De az 1979-ben megjelent Móricz Zsigmond közöttünk című jubileumi gyűjteményes kiadvány könyvészeti adalékának is ő az összeállítója, Móricz Zsigmond a romániai magyar irodalomban (1945–1979) címmel. Ebben a tanulmányában nemcsak a nagy magyar írónk háború után idehaza megjelent köteteit, a róla szóló tanulmányokat, államvizsga dolgozatokat sorolta fel és ismertette, hanem közölte a Móricz-színművek kolozsvári, marosvásárhelyi, nagyváradi, szatmárnémeti, bukaresti bemutatóinak jegyzékét is, és bemutatta a marosvásárhelyi és kolozsvári rádiók Móricz-tárgyú adásait is. Mindezt kiegészítette a mindenkori sajtórecenziókkal. 1982-ben jelentette meg a Kriterion Könyvkiadó Téka sorozatában Herman Ottó válogatott írásait, valamint ugyanebben a könyvsorozatban Ernst Haeckel: Biológia és természetfilozófia című kötetét, amelynek ő jegyezte az előszavát. A Balogh Edgár szerkesztésében 1981-ben elindult Romániai Magyar Irodalmi Lexikon tíztagú szerkesztőbizottságának bibliográfusként volt tagja, aktív szerepet vállalt az első három kötet kiadásában.

Bibliográfusi munkássága mellett szakértője és lelkes népszerűsítője volt az ex libris kisgrafika művészetének. És természetesen könyvjegyek gyűjtőjeként is jeleskedett, sőt nemzetközi szaktekintélynek számított. A világ számtalan országában élő ex libris gyűjtőkkel tartott fenn kapcsolatot, több ezer darabból álló gyűjteménye ma is egyedülálló térségünkben. 1968-ban tanulmányt közölt a Korunkban Az ex libris múltja, jelene és jövője címmel, ezzel az ugyancsak elhanyagolt erdélyi magyar ex libris művészetnek akkor új lendületet adott. De népszerűsítette Gy. Szabó Béla, Debreczeni László, Reschner Gyula könyvjegygrafikáit a Könyvtári Szemlében, s ex libris kiállításokat szervezett Kolozsváron, Bukarestben, Csíkszeredában, Târgoviștén, Nagyszebenben.

Nem sokkal azután, hogy 2013-ban átvettem a Művelődés folyóirat irányítását, néhány új kivitelezésű lapszámmal meglátogattam Gábor Dénest otthonában. Bár akkor már kezdett elhatalmaskodni felette a könyörtelen kór, az emlékezetzavar, de mégis nagy örömmel fogadott és forgatta az újsütetű lapszámokat, s nem tagadva meg önmagát, távozásomkor egy selyempapírba fogott ex librist adott nekem látogatásom emlékére.

Gábor Dénes munkásságát az 1991- ben újraalakult Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 1993-ban a rangos Monoki István-díjjal ismerte el.

Munkássága termékenyítő hatással volt a Művelődés 1989 utáni szellemiségének kialakításában, a folyóiratnak az új világrend eszmeiségéhez való igazításában. Emléke továbbra is közöttünk él.

A Művelődés szerkesztősége

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Két éve múlt júniusban (1995 – szerk. megj.), hogy a Békés Megyei Könyvtár rendezésében megtartották a Magyar Könyvtárosok II. Nemzetközi találkozóját, az utóbb kiadott karcsú kis kötet szóhasználatával – és a valóságban is – tanácskozását. Akkori felszólalásom témája általános vonatkozású volt: a romániai magyar könyvtárügy problémakörét próbálta körüljárni. A számomra legszorongatóbb kérdésről azonban – ami persze nemcsak személyes ügyem, hanem az egész hazai magyar könyvtárosközösséget egyaránt érintő közügy –, nevezetesen a magyar nyelvű könyvtáros szaklap sokévtizedes, és hovatovább egyre súlyosbodó gondjairól csak érintőlegesen ejtettem szót, meglehetősen bizakodó intonálásában, mert akkor éppen úgy tűnt, hogy sikeresen kilábal a hullámvölgyből.