Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Starmüller Katalin

A festőművész, grafikus, díszlet- és jelmeztervező bemutatása

Starmüller Katalin festőművész, grafikus, díszlet- és jelmeztervező 1959. november 22-én született Kolozsváron. Tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet festészet–restaurálás–pedagógia szakán végezte. Meghatározó tanárai voltak: Miklóssy Gábor, T. Szűcs Ilona, Tóth László, Cseh Gusztáv, Rusz Lívia és Veress Pál. Erdélyben számos egyéni kiállítása nyílt az évek folyamán, és Magyarországon is rendszeresen részt vesz csoportos tárlatokon. Tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének, a Barabás Miklós Céhnek, az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének, a magyarországi Colosseum Művészeti Csoportnak, valamint a Klikk Art Centrum Egyesület tiszteletbeli tagja.




Starmüller Katalin és alkotása az Ars Sacra tárlaton, 2020-ban.
Képek: Starmüller Katalin gyűjteménye

Főiskolai tanulmányainak elvégzése után különböző tárlatokon mutatta be festészeti, grafikai, valamint kerámia- és textilalkotásait. Tizenhárom egyéni kiállításon tekinthette meg alkotásait a művészetkedvelő közönség. Évente számos csoportos grafikai, festészeti kiállításon vett részt.

1996-ban a budapesti Nemzeti Galériában megtartott Corpus című nemzetközi tárlaton egy grafikáját állították ki. 1998-ban, ugyancsak a Nemzeti Galériában a Miklóssy Gábor és tanítványai című kiállításon is részt vett. Egyik alkalommal Lőwith Egon megjegyezte, hogy Katalinnak köszönheti a Madarak sorozatát, ugyanis az ő kisplasztikai munkáiból inspirálódott. Starmüller Katalin rendszeres résztvevője az Ars Sacra egyházművészeti tárlatoknak.

A művész már három évtizede az opera-, operett-, balettelőadások díszleteinek és jelmezeinek alkotója a Kolozsvári Magyar Operánál. A teljesség igénye nélkül soroljuk fel azokat az előadásokat, amelyek alkotómunkájáról tanúskodnak. Pályafutása a Fodor Sándor Csipikéje nyomán készült gyermekopera díszlet- és jelmeztervezésével indult, ezt követték a Vajda János Leonce és Léna (jelmeztervező), valamint Erkel Ferenc Névtelen hősök (díszlet- és jelmeztervező, 1998) című operáihoz készített díszletei és jelmezei. A görgőkön forgó díszletelemek lehetővé tették a gyors színváltozásokat. További munkái: Erkel Ferenc: Brankovics György (jelmeztervező), F. Schubert – H. Berté: Három a kislány (díszlet- és jelmeztervező, 2000), valamint Lehár Ferenc: A víg özvegy (díszlet- és jelmeztervező). Balett-előadások számára is készített díszletet, jelmezt, ezek közül említésre méltó: Bartók Béla zenéjére – Pókok (díszlet- és jelmeztervező), P. I. Csajkovszkij – Capriccio (díszlet- és jelmeztervező), Samuel Barber zenéjére – In memoriam J. F. Kennedy (díszlet- és jelmeztervező), S. Prokofjev: Klasszikus szimfónia (díszlet- és jelmeztervező), Hamupipőke című balettelőadás (díszlet- és jelmeztervező), Hary Béla – Hófehérke című előadás (díszlet- és jelmeztervező), Kodály Zoltán: Galántai táncok (jelmeztervező), F. Chopin: Romantikus keringők (jelmeztervező), Gipsy Kings zenéjére – El Amor (jelmeztervező), A. Adam: Giselle (díszlet- és jelmeztervező), valamint L. Delibes: Coppelia (díszlet- és jelmeztervező). A Giselle díszletét átvitték a kolozsvári román operába is.

Demény Attila két kamaraoperája számára – Bevégezetlen ragozás – Haláltáncjáték és a Parafarm – készített díszletet és jelmezt. Az utolsó meggymag című előadás díszlettervezője volt. Több operaelőadás esetében a díszlet- vagy a jelmeztervező munkatársaként dolgozott: G. Verdi: Álarcosbál és Rigoletto, továbbá a kortárs magyar operák és daljátékok közül: Vermesy Péter Ördögváltozás Csíkban, Vajda János: Mario és a varázsló. A Kolozsvári Magyar Operában a 2018–2019-es évadban bemutatták G. Verdi Otello című operáját, amelyhez a szobrokat, köztük a színpadképet uraló arkangyalszobrot, Starmüller Katalin készítette.




Giuseppe Verdi Otello című négyfelvonásos operája a Kolozsvári Magyar Opera színpadán Starmüller Katalin Arkangyal szobrával

A hajdani Rudnay-tanítvány, Miklóssy Gábor festőművésznek Starmüller Katalin úgy vált méltó tanítványává, hogy soha, egyetlen gesztussal sem volt epigonja mesterének. Németh Júlia műkritikus így méltatja a kolozsvári díszlettervező, festőművész alkotásait:

„Mintha sajátos etűdökbe, különböző hangszerelésű művészi tanulmányokba konkretizálta volna az egyéni ihletforrásaival, meglátásaival dúsított, gazdag útravalót. Innen a figuratív festészet, a realitás iránti vonzódása, vagy ez utóbbi álmokkal kevert, szürrealisztikus változatának gyakori megnyilvánulása festészetében. A tematika is fölöttébb változatos. Starmüller Katalin szorgalmasan keresi, és lépésről lépésre fedezi fel önmagát, saját értékeit. Sajátos, konstruktivista-kubista formakonstrukciói egy olyan irányba jelentenek nyitást, amely csupán a művészi hozzáállás igényességében és a gyakran jelentkező vallásos tematikában utal mesterére, Miklóssy Gáborra.”

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Az erősen fénylő égitesteket, egymásba hajló fákat, fagyos fehéreket, izzó vöröseket, nyúlánk alakokat, bivalyokat, szamarakat ismétlő györkösi életmű első ránézésre egyszerű nyelvezetű, dekoratív képsornak tűnhet, vagy éppen ellenkezőleg, egy zárt világnak, ahol a sötét kékségekben, az időtlenségben és a némaságban nem sok minden segít eligazodni.

Györkös Mányi Albert születésének századik évfordulója alkalmából rendezett kiállításunk egy olyan olvasat, amely – reményeink szerint – bevezet ebbe a sajátos alkotói univerzumba, és segít fogódzókat találni, tájékozódni abban.

Fodor Nagy Éva festőművészről így vallott férje, Fodor Sándor író, műfordító: „Kedves professzorom, László Gyula mondta: Az emberek iránt soha ne legyünk türelmetlenek. Olyanok, mint a virág. Van, amelyik tavasszal nyílik, van, amelyik nyáron. Némelyik ősszel, és olyan is akad, amelyik megvárja a hóharmatot. Egyik színpompásan tündököl, a másik meghúzódik a bokor alján – csak illatával árulja el magát. Azt hiszem, ez a virághasonlat igencsak talál a különböző művészegyéniségekre. Feleségem művészi kibontakozását immár több mint ötven éve figyelem. Hosszú évtizedeken át úgy véltem, keresi a maga útját, egyéni ecsetvonását. Őszülő fejjel találta meg. Ehhez azonban sokat kellett látnia-tanulnia, örvendeznie – és szenvednie.” 

Erdélyi viszonylatban Ady József egyik kiemelkedő képviselője az 1980-as évek elején fellendülő kelet-európai neoavantgárd irányzatnak. A hagyományos grafikai és festészeti technikával megalkotott munkái egyéni látásmódról tanúskodnak. Ábrázolása az absztrakt és a figuratív kifejezésmód határán mozog, ugyanakkor a szimbolikus-expresszív kategóriába is beilleszthető. 

A szobrászművész szellemi és lelki funkcióiban anyaggal dolgozik, ilyenformán valahol a mesterember, a jó értelemben vett iparos és a filozófus keveréke. Ezt az állítást igazolja Désy Károly élete és munkássága is. Saját vallomása szerint a szobrásznak ismernie kell számos mesterség titkait – a kovács, asztalos, vasöntő, esztergályos mesterségek eljárásait – ahhoz, hogy maradandót alkothasson. Egy műtárgyat többféleképpen lehet létrehozni. A kérdés az, hogy díszítő vagy funkcionális célzattal készülnek-e, vagy pedig az alkotó a plasztikai nyelv lehetőségeivel akar élni: emberi érzelmeket, gondolatokat vagy magatartásformákat kíván megjeleníteni.

Sok művész állította, hogy a művészet és az erkölcs szoros kapcsolatban áll egymással, mások a művész felelősségét hangsúlyozták ki jobban. Ezzel a témával Henri Matisse, Mattis Teutsch János, Jakobovits Miklós művészeti írásaiban is találkoztam. Első pillantásra nem könnyű ennek a kapcsolatnak a kimutatása, mivel nem erkölcsi célzatú alkotásokról van szó. A válasz a filozófusok, művészettörténészek munkáiból olvasható ki.

Nagy Elek Miklós

1944. november 29-én születtem Marosvásárhelyen. Apai ágon székely­abodi lófő székelyek voltak az őseim, anyai ágon polgári, sőt nemesi családból származom, Bolyai János feleségének, Orbán Rózának családjából. Apámat taníttatták a szülei, aminek következtében nagy műveltségre tett szert, öt nyelven beszélt, a Kolozsvári Építészeti Egyetemen tanult, és a szó legjobb értelmében, igazi úriember volt. Amikor, tartalékos tisztként behívták a frontra, nem volt nehéz azonnal feleséget találnia, és a szokásnak megfelelően, regényes módon, három nap alatt megnősülnie, minek eredményeként, háborús termékként, én is rövidesen megszülettem.

A származás, az egyéniséget formáló gyermekkori élmények, a családi hagyományok meghatározó örökséget jelentenek a képzőművészetben is. Nincs ez másképpen Balázs László esetében sem, aki képzőművész szülők gyermekeként kerülő utakon, az iparművészeten keresztül jutott el a képzőművészetig. 

Gedeon Zoltán festő és grafikusművész

Gedeon Zoltán 1922. június 29-én született a Hargita megyei Szentegyházán. Középiskolai tanulmányait a székelykeresztúri tanítóképzőben végezte 1943-ban, ezt követően 1945-ig katonai szolgálatot teljesített. 1945 januárjában orosz fogságba került, 1948. december 6-án szabadult. Hazatérését követően Lévai Ildikó pedagógussal kötött házasságot 1949-ben. 1950-ben a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett: tanulmányait 1955-ben fejezte be a grafika–festészet–pedagógia szakon.

Horváth Levente festménye

A sepsiszentgyörgyi Lábasház történelmi épülete immár közel húsz éve a helyi és az erdélyi kultúra szolgálatában áll, elsősorban a képzőművészeti megnyilvánulások terén. 2020-tól, a Székely Nemzeti Múzeum székhelyének átfogó felújítása miatt immáron ez a rangos kulturális intézmény rendez tárlatokat az épület kiállítótermeiben, és most első alkalommal ennek pincegalériájában. A kortás erdélyi képzőművészek újabb munkásságát hívatott e kis galéria bemutatni, az alkotószakma elkötelezett képviselőinek kíván egy kiállítófelülete, manifesztációs közege lenni.

Vetró Artúrt személyesen a hetvenes évek végén, középiskolás koromban ismertem meg. Kolozsvárra akartam felvételizni szobrászati szakra, és mentorom, Vetró András a kincses városba, édesapjához irányított, hogy korrektúrázza a szakkörön készített munkáimat, ezzel mintegy közelebb kívántunk kerülni az egyetemi követelményekhez.

A vírushelyzet miatt második éve tart zárva a Csíki Székely Múzeumhoz tartozó zsögödi Nagy Imre Galéria és Emlékház. A múzeum gondozásába tartozó hagyaték népszerűsítése azonban továbbra is egyik fontos feladata az intézménynek. A tavalyi szünetet követően idén egy új Nagy Imre-kiállítás várja közönségét a Mikó-vár épületében június 18. és július 30. között – a kiállítás szervezője a Csíki Székely Múzeum, kurátorok Ladó Ágota és Túros Eszter művészettörténészek.

haáz rezső kicsapás a kollégiumból

Rendkívül jelentős az képanyag, amelyet a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum 2021 évi kiállításaira összegyűjtött, és Székelyudvarhelyen, illetve Csíkszeredában kiállított. Jelentőségét az teszi megalapozottá, hogy Haáz Ferenc Rezső2 képzőművészeti munkáit mindeddig ilyen mennyiségben összegyűjtve nem láthatta a közönség.

Napjaink embere egyfajta hiányérzet és egyensúlyvesztés fenyegető kataklizmáját éli. Rohanó világunkban megbomlik és elemeire tagolódik egy tartósnak vélt biológiai egyensúly. Az ember elemi életérzései, mint a szeretet, magány, elszigeteltség, szorongás mélyebb, összetettebb tartalmat nyernek. A modern ember ezeknek az érzéseknek próbál hangot adni, ki-ki a maga módján: szavakban, hangokban, képekben. 

A posztmodern kifejezéssel gyakran találkoztam olvasmányaim során, ezért elhatároztam, hogy tanulmányozni fogom azt az elméletet, amely korunk képzőművészetére is vonatkozik. Hátterében olyan gondolatokat találtam, hogy a tudomány és technika nem oldotta meg az emberiség nagy gondjait. Példa erre a II. világháború, a holokauszt vagy napjaink egyik legsúlyosabb problémája, a világméretű környezetszennyezés.

A naiv művész megnevezés körül nem mindig volt, sőt, ma sincs teljes egyetértés. Van, aki inkább az autodidakta művész megnevezést tartja helyénvalónak. Sokan egyetemi végzettség nélkül jutottak a magas művészi alkotás szintjére. Nálunk is sok ilyen művész van, aki az elhivatottság érzéséből kiindulva, teljes erejével azon dolgozott, hogy kibontakoztassa tehetségét.