Bárány Terézia és Koppány Attila esetében is talán a »látszó igazság« keresése lehet az a kiindulási pont, amelyre felépül festészetük, hiszen mindketten merítenek a múlt gazdag, mondhatni, szinte végtelen lehetőségeket, variációkat felmutató tárából, ha műveik tematikáját, jel- és jelképrendszerét, üzenetátadó igyekezetét, de akár anyaghasználati, technikai megoldásait, formavilágát egyedi, de mégis nagy vonalakban általánosnak mondható megjelenítését tekintjük.
Értékes hagyaték bűvöletében
„A műalkotásban egyszerre van jelen a vitalitás és a rend. Egy halálsikolyban is élet van, ott feszül és lüktet benne, mintha egyetlen pontban sűrűsödött volna.”
(Kepes György)
Napjainkban egyre több szó esik egy nemes, természetes alapanyagról: a bőrről. A képzőművészetben szokatlan ugyan, az idők során azonban itt is teret hódított magának. A bőrdomborítás, bőrmetszés kevésbé ismert és elterjedt műfaj, de ma már helyet követel és kap magának kiállítótermekben is. A bőrt ősidők óta használja az ember, régebb óta, mint a vasat, rezet vagy a kerámiát. Megmunkálásában a tímárok szolgáltatják az alapanyagot a különböző mesterek számára. A cserzéssel kikészített állatbőr már az idők kezdete óta fontos alapanyag a világ minden táján. A marhabőr sajátos anyaga kiváló a képzőművészek számára is, kikészítésére pedig rendkívül sok lehetőség nyílik.
Írásunkat Szekernyés Péter Márton munkáival
illusztráltuk.
A nyers bőrt nyúzás után mindenekelőtt tartósítani kell. A bőr tartósításának lényege víztartalmának minimalizálása. Erre két módszer van: a szárítás és a sózás. Ezt a műveletet követi a mészben való áztatás, ami alatt a felhám nyálkahártyája szétroncsolódik. Ehhez a művelethez mészhidrátot (oltott meszet) használnak. Kidolgozásában a következő művelet a szőrtelenítés, húsolás, színezés, végül pedig a mésztelenítés, pácolás és cserzés. A különböző fogásokat nem lehet könyvből megtanulni, ehhez igen nagy gyakorlatra van szükség. Ezért a bőrrel való munkálatok állandó jellegű kísérletezést igényelnek. A kikészített bőrt lábbelihez, ruházati cikkekhez, könyvkötéshez, belső berendezésben, különböző használati tárgyak előállításában használják.
A marhabőr mindig keresett lesz, mert természetes és minőségi. A bőr kikészítése, valamint feldolgozása alapján az idők során a mesterségek lassan elhatárolódtak egymástól, úgymint a tímár, a csizmadia, a nyerges, a szíjgyártó, a könyvkötő vagy a kordoványos.
Hazai viszonylatban a bőr művészi megmunkálásában kimagasló eredményeket ért el a 2004-ben elhunyt Szekernyés Márton, akinek unokája, Szekernyés Péter Márton folytatja a kísérletezést a nagyapja által alapított Pelino Leahter cégen belül. Meg kell még említenünk a Pelle Art műhelyvezetőjét, Balázs Lászlót, aki a bőr megmunkálásában szintén szép eredményeket ért el. Balázs László a bőrmetszésre összpontosít, míg Szekernyés Péter Márton a bőrdomborítás terén ápolja az értékes hagyatékot.
Szekernyés Márton egész életét a bőrrel való kutatómunkának szentelte. Egyrészt a Dermata cipőgyári munkájában, másfelől pedig a Petőfi (ma Avram Iancu) utcai műhelyében kutatta a bőr tulajdonságait vegyészmérnöki minőségében. Édesapja, idősb Szekernyés Márton is a bőr bűvöletében élt. A Dermata, valamint a temesvári Guban cipőgyárban dolgozott a bőr kidolgozásában. Tőle maradt egy önarckép, amit dédunokája ereklyeként őriz. Fia, Márton valójában egy közismert, legendás személyiség volt, számos mondása, cselekedete maradt az utódokra, mintegy anekdotaként. Mint érdekesség mondanám el, hogy egy alkalommal csak Szekernyés Péter Márton volt a műhelyben, amikor is kereste valaki a nagyapját, Szekernyés Mártont. Csak az unoka volt a műhelyben, amikor is kereste édesapját valaki. Később az unoka már nem tudta felidézni az érdeklődő nevét, nevét, így nagyapja elővett a zsebéből egy papírt és ceruzát, majd néhány vonallal felrajzolta annak az arcvonalait, akire gondolt – és lám, sikerült azonosítani a rejtélyes illetőt. Egy másik alkalommal Szekernyés Márton a tenyerébe rajzolta annak a portréját, aki őt kereshette.
Több alkalommal, amikor a színezéshez keverte a színeket, sietségében a cipőjén próbálta ki őket. Szekernyés Márton a város egyik legendás alakja volt, nem volt mobiltelefonja, internetje, mégis rengeteg ismerőse, barátja volt. Ahogyan Gy. Szabó Bélát a fametszet királyaként emlegetik, őt nyugodtan emlegethetjük a bőr királyának. Az unoka így két nemzedék tapasztalatait és tudását örökölte. Ezt az értékes hagyatékot gyümölcsözteti most munkáiban. Ám nem könnyű felnőni „az öreg fa árnyékában”, neki mégis sikerült. Már 2012-ben, a Szabók bástyájában rendezett egyéni kiállításán bizonyított.
Szekernyés Péter Márton 1980-ban született Kolozsváron. Már kora gyermekkorában megismerkedett a bőrrel, sokat volt nagyapjával. Elkísérte őt akkor, amikor munkatársaival találkozott a műhelyben, viszonyuk nagyon bensőséges volt. Mivel nagyapja sportember volt, az unokáját megtanította úszni, teniszezni, sízni, elvitte Kolozsra, Félixre, a tengerre. Ekkor még a szakma nemigen érdekelte, de figyelemmel követett mindent, ami nagyapja körül történt. Hallgatta elbeszéléseit, magyarázatait, hogy mit, miért csinál. Bárhova mentek, a műhelybe, vagy munkatársakkal való megbeszélésre, mindig magyarázott, valamire rámutatott. Ha nem mentek a műhelybe, akkor nála, otthon egyfolytában a bőrről mesélt. Vele soha unatkozott az ember.
Fiát nem érdekelte a mesterség, ő a sportnak élt, így minden figyelmét unokájára fordította. Így telt el néhány év, miközben a Bogdan Vodă Egyetem menedzsment szakján oklevelet szerzett. 2004-ben meghalt a nagyapja. Időközben sokan telefonáltak, kérdezték, hogy nincs-e egy Mátyás-szobrot, vagy napraforgót ábrázoló kép nagyapja munkáiból. Nem volt. Ekkor bement a műhelybe, és a meglévő matrica után domborított egy Mátyás-szobor-képet, vagy amit akkor kértek. Tudatosult benne, hogy ezekre a munkákra szükség, igény van, és a meglévő matricák után domborított, sajtolt egy-egy képet. Nagyapja egykori munkatársa, Bota Csaba, akivel mintegy 15 éven át dolgozott együtt, besegített, hazavitte a képeket, táskákat, hátizsákokat, és elvégezte azokat a műveleteket, amiket otthon is meg lehet csinálni. Egy adott pillanatban kijelentette, hogy ezen túl csak a műhelyben akar dolgozni. Eleinte gondot okozott, hiszen most már biztosítani kellett neki a munkát és a javadalmazást.
Rendbe tették a műhelyt, Szekernyés Péter Márton új gépeket szerzett be, felújította a régieket. Új varrógépet vásárolt, lazert, amivel sok műveletet el tud végezni, lyukasztó-, serpológépet. Felvette a kapcsolatot nagyapja egykori munkatársaival, és beszerezte a szükséges kellékeket: gyűrűt, mágnest, cipzárt stb. Így lassan megteremtették a zökkenőmentes munkához szükséges környezetet. Elkezdett dolgozni. Beiratkozott a Népművészek Egyesületébe (Asociația Meșterilor Populari), és részt vett rendszeresen a központban rendezett kis vásárokon. Eleinte telefonált, érdeklődött, hogy mikor és hol van egy vásár – ma már meghívásokat kap számos belföldi és külföldi vásárra egyaránt. Emellett munkáival járja a városokat, úgymint Bukarestet, Temesvárt, Jászvásárt, Nagyváradot, Marosvásárhelyt. Külföldi vásárokra, Németországba, Magyarországra, Olaszországba és Új-Zélandba is eljutnak munkái. Valójában a nagyapjától örökölt matricákkal készült munkái teszik ki alkotásainak kilencven százalékát. A matricákból elvesz, vagy épp motívumokat tesz hozzájuk. A színezéssel is izgalmassá, mássá teszi a képet. Ezt a világot igyekszik tovább vinni a mai ember elvárásaihoz igazodva. Mintegy húsz éve foglalkozik bőrrel, ami egy izgalmas világot tár fel előtte.
A Szabók bástyájában rendezett egyéni kiállításán 2012-ben a nagyapja matricáival készített képeivel szerepelt, melyeket a színezéssel tett változatossá. Finom művű, árnyalt színezetű dobozaival, hátizsákjaival, laptoptáskáival, női táskáival ízelítőt ad a műfaj nyújtotta lehetőségekből. Most már nagyapjához hasonlóan sejtjeiben érzi a bőrt minden titkait. Munkái változatosak, ami a színezést illeti, nincs két egyforma darab közöttük. Az örökölt matricákból motívumokat ollóz ki, amik kompozícióvá tömörülnek, és hangulatok, gondolatok hordozóivá válnak.
Gondok vannak a bőrrel. Van még egy bőrgyár Brassóban, de ott nem nagy a választék. A jó minőségű bőr, amihez hozzá lehet jutni, Olaszországból való. Hozzáférhető, nem drágább, mint a hazai termék. Nagy előnye, hogy már nem kell finomítani rajta, eddig mindig szükség volt valamilyen beavatkozásra. Minden tiszta kézimunka, a domborítás, színezés egyaránt. A meglévő matricára helyezi az előzetesen meleg vízbe felpuhított bőrt, majd egy kanállal végzi a domborítást. Sok megrendelése van kolozsvári képekre, amiket ajándékba visznek Amerikába, Kanadába. Amikor elvisznek valamit, rögtön pótolja. Így a polcok mindig tele vanna női táskákkal, mappákkal, hátizsákokkal, képekkel. Felméri, hogy fontos ismerni gyökereinket, és fontos ezeket a hagyományokat átültetni a hétköznapokba. A több ezer éves motívumkincs(ek)et és formavilágot többféleképpen is meg lehet jeleníteni, ő pedig él ezzel a lehetőséggel. Egyelőre a megszokott modelleket készíti, nem újít ebben, majd, ha nem lesz ezekre igény, akkor készít újakat.
Munkái meghitt, kedvelt használati tárgyaink közé tartoznak. E munkákban ötvöződik a szép szeretete, és a bőr mint természetes alapanyag. Jó érzékkel nyúl az anyaghoz, hasznos, változatos munkák kerülnek ki műhelyéből.
További írások
A tudatosság fontos része az alkotásnak. Ez alatt azt értem, hogy van egy célom, amit el akarok érni. Ezért dokumentálódom, olvasok a témáról, vázlatokat készítek. A cél lehet egy megrendelés vagy egyéni ötlet, belső késztetés. A munka érlelődésében szerepet játszik az alkotó élete során felhalmozódott tudás. Ez a tudás egyfajta építkezésbe kezd a cél érdekében.
„Aki Csíkban rajzeszközt, ecsetet vesz a kezébe, nehéz igába hajtja a nyakát. Olyan elődök nyomában vagy éppen ellenében kell a maga útját járnia, mint Nagy István, Nagy Imre, Szász Endre. De szerencséje is lehet az idevalóság, mert olyan kortárs mesterek fogják kézen mindjárt legelején a talentumosnak mutatkozót, mint Gaál András, Márton Árpád, Sövér Elek; olyan avantgárd egyéniség ösztökélheti távoli utakra, idegen tájakra, mint a Somlyóról indult Márkos András. Nemcsak borvizek fakadnak itt, nemcsak pityókát, rozsot, hanem festőket termő is ez az itteni, csíki, gyergyói föld. Nemcsak zord, de színekben, fényekben tobzódó is tud lenni ez a táj..."
A Tordai Történelmi Múzeum egy új időszakos kiállítással jelentkezett az idei Múzeumok Éjszakáján, amely elsősorban a tordai és járai kerámiát mutatja be. Ezek a központok régóta nevezetesek, a tordaiak a díszedényeikről, a járaiak pedig a főzőedényeik és káposztásfazekaik miatt.
Ha megfelelően szeretnénk megérteni, átérezni és találóan kódolni Radovics János képeit, alaposan meg kell figyelnünk azokat, munkára kell fognunk elménket, és nem szabad az első pillantás benyomására hagyatkoznunk. Ebben segítséget nyújt Radovics János önvallomása is: „a lelkieket tartom lényegesnek a fotók szempontjából.” A „lelki élet témává nőtte ki magát a képanyagban – állítja –, akkor vagyok magam, ha a magányt fotózom”.
Az ősi mágiák és rituálék maradványait saját korunkban is megtalálhatjuk. Gondoljunk a farsangtemetés, a tüzes kerék, a borica jelenlétére, mint élő népi hagyományokra. Az őskorban a mágia és a rituálé segédeszköz volt a túlélésben. Ide kapcsolódtak a barlangrajzok és a mágikus szobrocskák, amelyek képzőművészeti kezdemények voltak. Az elszigetelt törzsi népeknél is megtaláljuk azokat a tárgyi bizonyítékokat, amelyek a mágiára utalnak, gondoljunk itt az afrikai maszkokra vagy a kifestett táncosokra.
„Életemet meghatározó, rendkívüli szerencsének tartom, hogy a Nagy Véletlen összehozott a kerámiával… és a kerámia sorsommá vált. A kerámiában, mint bármely más szakterületen, nagyon sok mindent meg lehet tanulni, ki lehet kísérletezni, meg lehet magyarázni, de ami rendkívül izgalmas, és állandóan további munkára sarkal, ahogy a kifejezhető, szavakban is értelmezhető eredmények ütköznek a Nagy Titokkal, ahogy az anyag vizuálisan leolvasható megnyilvánulásai találkoznak az ezek mögötti időrétegek üzeneteivel, megsejtéseivel. A megfejthetetlen Titok vonzása ez. A létezés titka, amely titok marad.”
„Figyeltem az asztalterítő piros mintáját, és ahogy felpillantottam, egyszer csak beborította a tetőt, az ablakot, a falakat, majd az egész szobát, a testemet és a világmindenséget. Határozottan úgy éreztem, mintha elkezdtem volna önmagam megsemmisítését, hogy a végtelen időben és a tér abszolútumában keringjek, majd semmivé váljak.”
Orlowski Balogh Edit a Fehér megyei Topánfalván született 1933-ban, de már kisgyermek korában a Kolozs megyei Aranyospolyánba költözött családjával. Középiskolai tanulmányait Tordán végezte. A líceum elvégzése után ipari technikumba iratkozott porcelán szakra, ahol nagyon megszerette a mintázást.
Crăciun Judit kerámiaszobrász művészi hitvallásában így nyilatkozik munkásságáról és alkotásairól: „A kerámia egy játék számomra, kiaknázok minden ismert és ismeretlen lehetőségét, háromdimenziós formákat építek, amelyek összhangban állnak a gondolkodásmódommal és a véleménynyilvánítási szabadságommal." Gheorghe Crăciun kerámiaszobrász így vall művészetéről és alkotói tevékenységéről: „A kerámia az őselemek – föld, víz, tűz – együttműködéséből születik. Egy engedelmes anyagból indulunk ki, amelyet lehet modellálni, formálni, még akkor is, ha saját memóriája van, és a tűzpróba teszi teljessé. Az agyag engedi, hogy játsszak vele, formáljam és elrejtsem benne az ötleteimet."
Kegye Lenke azon kiváltságos fényképészek kategóriájába tartozik, akik dinamikusan, a fény segítségével folyamatosan tökéletesítik művészetüket. Az eddig kiállított alkotások jelzik a művész azon meggyőződését, hogy a fényképészetet életeseményként, papír és valóság csodálatra méltó találkozásaként lássuk. Egy ilyen találkozást követően (a fotóművész segítségével) a két entitás örökre együtt marad – akár fekete-fehérben, akár színesben.
„Semmi és minden, avagy minimális eszközökkel nyújtani a maximumot. Azt az életérzés- és gondolatsűrítményt, ami egy 21. századi fiatal képzőművészt, jelesül Mira Marincașt alkotásra, sajátos önkifejezésre serkentett. Ezt kínálja nekünk ez a mindenkori avantgárd jegyében született kiállítás és alkotója, a fotó- és grafikusművész."
Akkor „él” egy múzeum, ha folyamatosan otthont biztosít különféle rendezvényeknek. Mi elsősorban ismeretterjesztő előadásokat tartunk a Tortoma Önképzőkör keretein belül. Ebbe belerondított a világjárvány, de reméljük, hogy ma már újra gördülékenyen tudunk előadásokat, könyvbemutatókat, egyéb rendezvényeket tartani. Egyidőben mi adtunk otthont az Erdővidéki Középkori és Reneszánsz Napoknak, továbbá partnerintézményei vagyunk az Erdővidéki Közművelődési Napok rendezvénysorozatnak is.
Maszelka konokul, hűséggel és optimistán járta végig saját művészi útját, derű jellemezte egész életét, és ez a derű az, amely úgy az alkotói pályáját, mint a közönség szolgálatát végigkísérte. Kitartással és elkötelezettséggel vált az erdélyi művészetben számontartott, ám életében a tehetségéhez és életművéhez mérten eléggé el nem ismert festővé. Évtizedek célratörő, szívós munkájával, rengeteg energiával és megkapó emberi melegséggel Székelyudvarhelyt az erdélyi magyar képzőművészet egyik leginkább megbecsült vidéki központjává változtatta.
Sipos Sándor látásmódjának kialakulására mély hatást gyakorolt Marshall McLuhan kanadai médiakutató és filozófus. A képzőművész alkotásai a – folyton táguló – virtuális valóságot megtapasztaló ember életérzéseit vetítik elénk, és arról tanúskodnak, hogy a média fejlődése átszabja, átformálja az emberi kultúrát.
![]() |
![]() A tudatosság fontos része az alkotásnak. Ez alatt azt értem, hogy van egy célom, amit el akarok érni. Ezért dokumentálódom, olvasok a témáról, vázlatokat készítek. A cél lehet egy megrendelés vagy egyéni ötlet, belső késztetés. A munka érlelődésében szerepet játszik az alkotó élete során felhalmozódott tudás. Ez a tudás egyfajta építkezésbe kezd a cél érdekében. |
![]() „Aki Csíkban rajzeszközt, ecsetet vesz a kezébe, nehéz igába hajtja a nyakát. Olyan elődök nyomában vagy éppen ellenében kell a maga útját járnia, mint Nagy István, Nagy Imre, Szász Endre. De szerencséje is lehet az idevalóság, mert olyan kortárs mesterek fogják kézen mindjárt legelején a talentumosnak mutatkozót, mint Gaál András, Márton Árpád, Sövér Elek; olyan avantgárd egyéniség ösztökélheti távoli utakra, idegen tájakra, mint a Somlyóról indult Márkos András. Nemcsak borvizek fakadnak itt, nemcsak pityókát, rozsot, hanem festőket termő is ez az itteni, csíki, gyergyói föld. Nemcsak zord, de színekben, fényekben tobzódó is tud lenni ez a táj..." |
![]() A Tordai Történelmi Múzeum egy új időszakos kiállítással jelentkezett az idei Múzeumok Éjszakáján, amely elsősorban a tordai és járai kerámiát mutatja be. Ezek a központok régóta nevezetesek, a tordaiak a díszedényeikről, a járaiak pedig a főzőedényeik és káposztásfazekaik miatt. |
![]() Ha megfelelően szeretnénk megérteni, átérezni és találóan kódolni Radovics János képeit, alaposan meg kell figyelnünk azokat, munkára kell fognunk elménket, és nem szabad az első pillantás benyomására hagyatkoznunk. Ebben segítséget nyújt Radovics János önvallomása is: „a lelkieket tartom lényegesnek a fotók szempontjából.” A „lelki élet témává nőtte ki magát a képanyagban – állítja –, akkor vagyok magam, ha a magányt fotózom”. |
![]() Az ősi mágiák és rituálék maradványait saját korunkban is megtalálhatjuk. Gondoljunk a farsangtemetés, a tüzes kerék, a borica jelenlétére, mint élő népi hagyományokra. Az őskorban a mágia és a rituálé segédeszköz volt a túlélésben. Ide kapcsolódtak a barlangrajzok és a mágikus szobrocskák, amelyek képzőművészeti kezdemények voltak. Az elszigetelt törzsi népeknél is megtaláljuk azokat a tárgyi bizonyítékokat, amelyek a mágiára utalnak, gondoljunk itt az afrikai maszkokra vagy a kifestett táncosokra. |
![]() „Életemet meghatározó, rendkívüli szerencsének tartom, hogy a Nagy Véletlen összehozott a kerámiával… és a kerámia sorsommá vált. A kerámiában, mint bármely más szakterületen, nagyon sok mindent meg lehet tanulni, ki lehet kísérletezni, meg lehet magyarázni, de ami rendkívül izgalmas, és állandóan további munkára sarkal, ahogy a kifejezhető, szavakban is értelmezhető eredmények ütköznek a Nagy Titokkal, ahogy az anyag vizuálisan leolvasható megnyilvánulásai találkoznak az ezek mögötti időrétegek üzeneteivel, megsejtéseivel. A megfejthetetlen Titok vonzása ez. A létezés titka, amely titok marad.” |
![]() „Figyeltem az asztalterítő piros mintáját, és ahogy felpillantottam, egyszer csak beborította a tetőt, az ablakot, a falakat, majd az egész szobát, a testemet és a világmindenséget. Határozottan úgy éreztem, mintha elkezdtem volna önmagam megsemmisítését, hogy a végtelen időben és a tér abszolútumában keringjek, majd semmivé váljak.” |
![]() Orlowski Balogh Edit a Fehér megyei Topánfalván született 1933-ban, de már kisgyermek korában a Kolozs megyei Aranyospolyánba költözött családjával. Középiskolai tanulmányait Tordán végezte. A líceum elvégzése után ipari technikumba iratkozott porcelán szakra, ahol nagyon megszerette a mintázást. |
![]() Crăciun Judit kerámiaszobrász művészi hitvallásában így nyilatkozik munkásságáról és alkotásairól: „A kerámia egy játék számomra, kiaknázok minden ismert és ismeretlen lehetőségét, háromdimenziós formákat építek, amelyek összhangban állnak a gondolkodásmódommal és a véleménynyilvánítási szabadságommal." Gheorghe Crăciun kerámiaszobrász így vall művészetéről és alkotói tevékenységéről: „A kerámia az őselemek – föld, víz, tűz – együttműködéséből születik. Egy engedelmes anyagból indulunk ki, amelyet lehet modellálni, formálni, még akkor is, ha saját memóriája van, és a tűzpróba teszi teljessé. Az agyag engedi, hogy játsszak vele, formáljam és elrejtsem benne az ötleteimet." |
![]() Kegye Lenke azon kiváltságos fényképészek kategóriájába tartozik, akik dinamikusan, a fény segítségével folyamatosan tökéletesítik művészetüket. Az eddig kiállított alkotások jelzik a művész azon meggyőződését, hogy a fényképészetet életeseményként, papír és valóság csodálatra méltó találkozásaként lássuk. Egy ilyen találkozást követően (a fotóművész segítségével) a két entitás örökre együtt marad – akár fekete-fehérben, akár színesben. |
![]() „Semmi és minden, avagy minimális eszközökkel nyújtani a maximumot. Azt az életérzés- és gondolatsűrítményt, ami egy 21. századi fiatal képzőművészt, jelesül Mira Marincașt alkotásra, sajátos önkifejezésre serkentett. Ezt kínálja nekünk ez a mindenkori avantgárd jegyében született kiállítás és alkotója, a fotó- és grafikusművész." |
![]() Akkor „él” egy múzeum, ha folyamatosan otthont biztosít különféle rendezvényeknek. Mi elsősorban ismeretterjesztő előadásokat tartunk a Tortoma Önképzőkör keretein belül. Ebbe belerondított a világjárvány, de reméljük, hogy ma már újra gördülékenyen tudunk előadásokat, könyvbemutatókat, egyéb rendezvényeket tartani. Egyidőben mi adtunk otthont az Erdővidéki Középkori és Reneszánsz Napoknak, továbbá partnerintézményei vagyunk az Erdővidéki Közművelődési Napok rendezvénysorozatnak is. |
![]() Maszelka konokul, hűséggel és optimistán járta végig saját művészi útját, derű jellemezte egész életét, és ez a derű az, amely úgy az alkotói pályáját, mint a közönség szolgálatát végigkísérte. Kitartással és elkötelezettséggel vált az erdélyi művészetben számontartott, ám életében a tehetségéhez és életművéhez mérten eléggé el nem ismert festővé. Évtizedek célratörő, szívós munkájával, rengeteg energiával és megkapó emberi melegséggel Székelyudvarhelyt az erdélyi magyar képzőművészet egyik leginkább megbecsült vidéki központjává változtatta. |
![]() Sipos Sándor látásmódjának kialakulására mély hatást gyakorolt Marshall McLuhan kanadai médiakutató és filozófus. A képzőművész alkotásai a – folyton táguló – virtuális valóságot megtapasztaló ember életérzéseit vetítik elénk, és arról tanúskodnak, hogy a média fejlődése átszabja, átformálja az emberi kultúrát. |
Új hozzászólás