Szeptember 19. és 23. között rendezték meg Szilágy megye közigazgatási központjában, Zilahon az immár hagyományossá vált Szilágysági Magyar Napokat a Szilágyság Kulturális Egyesület, a Szilágy Társaság és az RMDSZ közös szervezésében. A népszerű eseménysorozat keretében a változatos szabadidős tevékenységek, kézművestermék-vásárok, néptáncbemutatók és természetesen az elmaradhatatlan koncertek mellett az érdeklődök számos kulturális rendezvényen (kiállítás, könyvbemutató, kerekasztal-megbeszélés) vehettek részt. Egy ilyen rangos rendezvénynek adott otthont a Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti Központjának szépen felújított székháza is, ahol szeptember 20-án nyitották meg az idei, immár XXIII. Zsoboki Alkotótábor mintegy negyven műalkotását magába foglaló kiállítását. Az épület kiállítótermében bemutatott, változatos műfajú és stilisztikájú alkotások szakszerű és művészi elrendezése Szabó Atilla képzőművész, a Szilágy megyei Történelmi és Művészeti Múzeum osztályvezetőjének munkáját dicsérte. Az egybegyűlteket a házigazdák képviseletében Rózsa Róbert festőművész, míg a kiállítók részéről Essig Kacsó Klára, az alkotótábor szervezője, művészeti vezetője köszöntötte.
Tisztelt jelenlevők, kedves barátaim!
Egy kiállításmegnyitás hálás, de nem könnyű feladat: hálás, mert szépről, a szépet kedvelőknek beszélni örömteli dolog, de számomra, mint a zsoboki tábor résztvevője tárgyilagosan szólni a kiállított alkotásokról bizony nem a legegyszerűbb vállalkozás. Némileg megkönnyíti a dolgomat viszont, hogy mondhatni „testközelből” követhettem az alkotások nagy részének születését a kezdetektől fogva egészen az utolsó „simításokig”. Mielőtt az alkotó művészek és az itt megtekinthető alkotásaiknak a bemutatásába – és nem értékelésébe – vágnék, hadd szóljak néhány szót magáról a táborról és a neki helyet adó Zsobokról.
Zsobok, ez a közigazgatásilag Szilágysághoz tartozó kalotaszegi falu az 1980-as évek vége felé, nemcsak a neve értelmezése szerint, hanem a szó szoros értelmében is a gödörben volt – a kommunista diktatúra erre a színtiszta magyar kisfalura is kimondta a halálos ítéletet. A gondviselésnek azonban más tervei voltak, más sorsot szánt a falunak és közösségének, s megálljt parancsolt, nemcsak a falurombolás eszközéül kirendelt bevetésre készen álló buldózereknek, de az egész tejhatalmi rendszernek is. Az azóta eltelt három évtized alatt a falu – hasonlóan a poraiból újjászülető mondabeli madárhoz – új életre kelt, kivirágzott. Gyakran hallani az odalátogatóktól, hogy csoda történt, és hogy Zsobok maga a csoda. De az, ami Zsobokon végbe ment, csak azok számára csoda, akik nem, vagy csak felületesen ismerik az elmúlt évtizedek történéseit. Mert miért is számíthatna csodának egy lelkipásztor megválasztása és kinevezése egy gyülekezet élére, vagy egy kolozsvári rajztanárnő kihelyezése egy eldugott kicsi faluba? Ezek mindennapi megszokott történések voltak akkor, és azoknak számítanak, vagy kéne számítsanak ma is. És az sem csoda, vagy legalábbis nem kéne annak tekinteni, ha az emberek hittel és szeretettel teszik azt, amit a hivatásuknak megfelelően tenniük kell. A hit és a szeretet pedig akarást, erőt szül, s ahol van elég erő és kitartó akarat, ott eredmények is születnek. Ennek, a lelkipásztorát követő egész falu hittel és szeretettel végzett közös munka eredményének, és nem csodának számít a Bethesda Gyermekotthon létrehozása. Ahol pedig gyerekek vannak, ott dolog is akad bőven, s ahol van munka, ott élet is van. Az élet pedig feltételeket teremt a remény, a szép iránt vágyakozás, a művészet számára is. Következésképpen az alkotótábor megszületése és évenkénti megszervezése, az 1996-ban Zsobokra kihelyezett kolozsvári képzőművész-rajztanárnő Essig Kacsó Klára és az őt teljes odaadással támogató férje, Essig József fotó- és filmművész jóvoltából is természetesnek, és nem csodának fogható fel. Maga az a tény, hogy az alkotótábort azóta is folyamatosan, az egyre gyarapodó anyagi nehézségek ellenére is minden évben megszervezik, sokatmondó. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a „festőtábor” – ahogy a helybeliek nevezik – mára már a falu életének elmaradhatatlan részévé vált.
Az idei július eleji, immár 23. zsoboki alkotótábor alatt született képzőművészeti alkotások egy részét bemutató kiállítás „ősbemutatója” természetszerűleg Zsobokon volt, mégpedig egy nagy érdeklődést kiváltó, táborzáró művészi műsoros ünnepség keretében. A második kiállítást a kincses városban, a IX. Kolozsvári Magyar Napok keretében rendezték meg az Essig József által vezetett Reményik Sándor Művész Stúdió Farkas utcai STARS pincegalériájában. A jó helyen – a Farkas utca a Magyar Napok „főutcájának” számít –, jó időben megrendezett és egy hétig tartó kiállítás igen nagy közönségsikernek örvendett, amihez az is hozzájárult, hogy a galériába vezető tágas kapualjban, a X. zsoboki fotótábor anyagából összeállított kiállítás valósággal bevonzotta az utcán sétálókat. Az immár vándorkiállítássá vált tárlat harmadik helyszíne Zilah, jelképesen ezzel is kifejezve a szervezők köszönetét a Sauca Daniel vezette Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti Központ iránt azért a hathatós anyagi támogatásért, amit a zsoboki tábor megszervezésére nyújtottak.
Mint minden csoportos kiállításra, így az itt láthatóra is a változatosság, a stílusok, a műfajok és az alkalmazott technikák sokszínűsége jellemző. Tematikailag viszont két jól elkülöníthető részre tagolható: az alkotások egy része – Mátyás-év lévén – a Hunyadi-házból származó nagy királynak, Hunyadi
Mátyásnak állít emléket, míg a munkák másik, számszerűleg nagyobbik része Zsobok, illetve Kalotaszeg életéből, épített örökségéből, valamint a táj sokszínűségéből merítkezik. Az első témakörhöz tartozik a zilahi képzőművész, Adorján Ilona Mátyás király álruhában és az 1-2-3-4 című, vegyes technikával megalkotott munkái, melyek a mátyási mondakör vidáman tréfás hangulatát idézik. Ugyancsak a nagy királyunkhoz kapcsolódik Bánházi Gyöngyi margittai festőművész Mátyás-kor címet viselő olajfestménye, míg a másik alkotása, a Kiürítve című pasztellje, egy kerekes kút fél oldalra borult üres vedrének szimbolikus megjelenítésével próbálja képi formában ábrázolni egy gazdátlanná vált zsoboki ház keltette elhagyatottság érzését. Ugyanezt a témát dolgozza fel Benk András bánffyhunyadi képzőművész tanár Kati néni háza című munkája is. Érdemes megfigyelni, hogy az azonos témát mindkét alkotó hasonló stílusban dolgozza fel, ugyanazzal a technikával és színvilággal. Benk András másik kiállított pasztellje, az Úrvacsorai kellékek, a transzcendens világgal való kapcsolat tárgyi eszközeit ábrázolja. Ágoston Császár István a Zsobok szomszédságában levő Sztánáról „ruccant” át a táborba. Két festménye közül a nagy formátumú munkáján, A tölgy árnyékában, Kós Károly Varjúvára bújik meg, míg a Sikátor címet viselő kisebbiken a zsoboki templomra enged rálátást.
Essig Klára a tábor művészeti vezetője, az akvarell egyáltalán nem egyszerű technikájának biztos kezű, kitűnő alkalmazója, két kiállított alkotása (Színharmónia és Rajzóra) a kalotaszegi falu és táj csodálatos világát varázsolja elénk. Koncz Münich András keramikus, a kolozsvári Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának rajztanára ezúttal nem a tőle megszokott kisplasztikákkal, hanem két, zsoboki életképeket felvillantó akrilfestménnyel (Vasárnap, Kapuban) lepett meg minket. Felesége, Koncz Münich Judit hasonló tematikájú alkotása, a Termés, érdekes, a linómetszést az akrilfestészettel ötvöző technikával készült. A másik munkája, az Egyszer című linómetszete szimbolikus megjelenítésekkel bíztatja mátyáskori időutazásra a nézőt. Ebbe a korba repít viszsza Kudor István is, a fa alakításának bánffyhunyadi mesterének Üzenet című tölgyfaszobra, míg őseitől örökölt, a hagyományosnépi fafaragó mesterségbeli jártasságát a bánffyhunyadi templom plakettjével tanúsítja. Nagy Annamária aranyosgyéresi üvegművész két kitűnő akrilfestménnyel bizonyítja, hogy nemcsak az üveg formázásának kiváló művésze, hanem a festészetben is otthon érzi magát. Üzenet a múltból című munkája portréfestészeti tehetségét tanúsítja, másik festménye, a Fekete-piros Kányádi Sándor közismert versét juttatja eszünkbe. A zsoboki tábor székelyudvarhelyi résztvevője, Nagy Imecs Zsuzsanna két pasztellel van jelen a kiállításon (Református örökség és az Anyaság), melyek közül ez utóbbi az újélet ébredésének misztériumát elvont ábrázolási móddal és jól megválasztott színhatással próbálja képi formában elénk tárni. Nagy Béla, Kolozsvár képviseletében, három fametszettel (Mátyás király 575, A kincses város oltalmazója és A farnasi harangláb) igyekszik erősíteni a tárlat grafikai oldalát. Első ízben vett részt a táborban Nemes András Csaba kolozsvári szobrász, akinek biztos kézzel megformált égetett agyag kisplasztikái (Kalotaszegi Madonna, Elszálltak az évek) méltán váltották ki a kollégák, és válthatják ki remélhetőleg a közönség elismerését is. Rózsa Róbert, Szilágyság fiatal és tehetséges festőművésze, a különböző életképek nagy méretekben való megjelenítések kedvelője és művelője, ezúttal két kisebb méretű olajfestményén (Zsobok és Zsoboki sziklák) a zsoboki tájak vidám, színes világát tárja elénk. Jelen tárlat kurátora, Szabó Attila festőművész, a Szilágy Megyei Történelmi és Szépművészeti Múzeum osztályvezetője, akit a tábor működtetéséhez szükséges anyagi feltételek egy részének előteremtéséért és a szervezéshez nyújtott segítségéért köszönet illet, két olajfestménnyel szerepel. Alkotásai, a Hármas domb és a Csűr, fiatalos lendületű és egyben erőteljes ecsetkezelésről, a formákra fektetett hangsúlyról és a szín széles skálájú árnyalataiban való gondolkodásmódról tesznek tanúbizonyságot.
Első ízben táborozott Zsobokon, és egyben a legfiatalabb is, Tamás Borbála, aki fiatalságára jellemzően absztrakt hatású, két részből álló festményén Mátyás királyhoz kapcsolódó mesevilág egyik legendás mondását – „Eb, aki a kanalát meg nem eszi” – próbálja képpé formálni. Tornay Krisztina debreceni selyemfestő mindkét alkotásán (Erdélyi úrasztali kendő és Alkonyi szellő Kalotaszegen), bár tematikailag egymástól igencsak különböznek, a transzcendens világ iránti elhivatottsága egyértelműen megmutatkozik. Tudorán Klára kolozsvári textilművész, aki zenei képzettséggel is rendelkezik, a Miss.mandolin nevet viselő ötletes és vidám hangulatú kompozíciójában a képzőművészet és zene harmóniáját varázsolja elénk az újszerű, és egyre jobban elterjedő számítógépes grafika segítségével.
Nem maradhatnak ki a felsorolásból azok a képzőművész kollégák sem, akik bár a tábor rendszeres résztvevői, de az idén más elfoglaltságukból és kötelezettségükből adódóan nem vehettek részt a tábor tevékenységében. Ennek ellenére, akik csak tehették, egy-két órára vagy napra ellátogattak Zsobokra, és a táborzáró kiállításra elhozott egy-két alkotásukkal is tanúbizonyságát tették az alkotótáborhoz való tartozásuknak és ragaszkodásuknak. Róluk van szó: Czírjék Lajos (Kalotaszegi táj boglyával) Marosvásárhelyről, Felházi Lenke (Zsobok I és Zsobok II), Murádin Lovász Noémi (Életjelek I és Életjelek II) és Székely Géza (Életfa) mindhárman Kolozsvárról, valamint Szilágyság szülöttje, de jelenleg Pápán élő Katona György (Zsobok).
Végül hadd idézzem Banner Zoltán művészettörténész, az itt Zilahon kiadott Képzőművészet Zsobokon. A Kalotaszegi Alkotótábor kétnyelvű művészeti albumában közölt Kalotaszegi reneszánsz? című elemző írásában megfogalmazott véleményét, miszerint „a zsoboki alkotótábor egy nemzetstratégiai jelentőségű felfedezésnek, a népművészetet felfedező magyar szecessziónak a nyomdokában jár (…) hisz Kalotaszeg még ma is oly gazdag ihlető forrás, hogy mai művészetünk sajátos formanyelvének alakulására is hatással lehet”. Remélem, hogy a XXIII. Zsoboki Alkotótáborban született munkák Banner Zoltán véleményének helytállóságáról sikerül majd meggyőzniük önöket és mindazokat, akik a tárlatot megtekintik.
(Nagy Béla kiállításmegnyitó beszéde 2018. szeptember 19-én, Zilahon hangzott el.)
