A nagy múltú magyar, ezen belül az erdélyi magyar újságírás jövője a fiatalokon múlik. Tovább éltetni vagy éppen visszaszerezni a 21. században az írásos kommunikáció tekintélyét, becsületét jelentős mértékben attól – attól is! – függ, hogy vannak, lesznek olyanok, akik képesek ellenállni a könnyebb érvényesülés csábításának, a gyorsabb és hangzatosabb siker lehetőségének, hogy születnek, felnőneka publicisztika új tehetségei – nem utolsó sorban olyan újságírók, akiknek a számára a magyar kultúra megtartandó érték és jelenkori szolgálat.
Az 1986-ban Csíkszeredában született, a Márton Áron Gimnáziumban érettségizett, majd a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikáció-tudományi Karának Politológia- és Újságíró Szakán diplomát szerzett Ferencz Zsolt néhány évre kiterjedő újságírói munkája azt a reményt ébreszti bennünk, hogy egyike lehet azoknak, akik tudatosan vállalva a hivatást, egy napilap hasábjain szolgálni képesek a minőséget, igényt támasztanak önmagukkal és olvasóikkal szemben, nem elégednek meg az egymásra következő szerkesztőségi feladatok kipipálásával. Ahhoz persze, hogy valaki a legendás hírű Spectatorhoz, a két világháború közti erdélyi magyar sajtó Krenner Miklósához fel tudjon nőni, sok munkára, tanulásra, elmélyülésre van szükség – mindenekelőtt pedig meg nem alkuvásra. Tudni kell a méltatlan körülményekkel dacolni, akár anyagiakról, akár politikai kockázatokról legyen szó. Ferencz Zsolt, mint a kolozsvári Szabadság belső munkatársa, interjúival, riportjaival felvállalja napjaink romániai magyar művelődési teljesítményeit: írókkal, színészekkel, különböző tudományos, szakmai területeken teljesítő kortársakkal beszélgetve tanul meg kérdezni és eredményeiket népszerűsíteni. Nem próbál meg fölénybe helyezkedni az interjúalanyoknak, mint ahogy azt manapság sokan teszik, főként az elektronikus médiában. Tudja, hogy még sokat kell tanulnia az elődöktől, tanáraitól, az idősebb pályatársaktól.
A 2014-es Spectator-díj a részben már kiérdemelt, részben megelőlegezett bizalom kifejezése. Bízzunk benne, hogy Ferencz Zsolt úgy éli meg ezt a kitüntetést, ahogy az ajánlók és maga az EMKE remélheti: még következetesebb újságírói munkával, múlt és jelen érdemleges szembesítésével, a minőségi újnak bátor felmutatásával. Ehhez kívánunk neki számos, gyümölcsöző évtizedet – mindannyiunknak pedig jobb lapokat és nem utolsó sorban jobb lehetőségeket.
(Elhangzott 2014. április 12-én Kolozsváron, az EMKE díjkiosztó ünnepségén)
