Műemlékvédelmi Világnap – marosvásárhelyi viszonylatban

Igen, Műemlékvédelmi Világnap: van ilyen, bizonyára sokunk számára ismeretes. 1984. április 18-át a Műemlékek és Műemléki Együttesek Nemzetközi Tanácsa (ICOMOS) műemlékvédelmi világnappá nyilvánította. Fontosságát nem kell különösebben hangsúlyozni, több évszázados épített örökségünket örökös veszély fenyegeti, az idő vasfoga, az ideológiai „hóbortok”, politikai ellenszelek nem minden időben kedveztek neki. A Maros Megyei Múzeum és a Marosvásárhely Műemléki Topográfiája projekt közös rendezvénysorozat keretében próbálta felhívni a lakosság figyelmét a műemlékvédelem fontosságára. Mindkét napon tartottak városnéző sétákat, épületlátogatásokat, és a helyszínekre ellátogatók, valamint a marosvásárhelyiek is sok esetben rácsodálkoztak, mivel a szakképzett művészettörténészek helyszíni bemutatói során olyan ismeretek birtokába jutottak, amiket addig nem ismertek a helyi értékeinkről. Néhány helyszín, két gazdag nap kínálatából: az egykori Hajós (ma Horea) utca építészeti értékei, a Toldalagi-palota, a Székely Iparmúzeum, a Kultúrpalota, a Teleki Téka, a Főtér, a Vár és környéke.

Fiatal művészettörténészek voltak a „vendéglátók” az egyes helyszíneken: Barabás Kisanna, Orbán János, Földi Imelga, Szathmári Edina. A második nap délutáni programindító bemutatóját Soós Zoltán régésznek, a Maros Megyei Múzeum igazgatójának Mit rejthet a föld mélye?című előadása tette rendkívül érdekfeszítővé. A cím beszédes, a legújabb régészeti feltárások tükrében ismerkedtünk a várral, amelyet várnéző séta tett teljessé, „helyszínelni” is tudtunk. Megtudhattuk, hogy ami egy adott pillanatban tulajdonképpen egy katasztrófa – például tűzvész, az a régészeti kutatások szempontjából mára már pozitívummá válik, mert így lényegesen több lelet maradt meg a föld gyomrában, mint egy olyan épületben, melyet folyamatosan laktak/laknak, és folyamatos takarítást, lomtalanítást, átépítést, újraépítést végeznek rajta. A várbeli területen fellelt gabonamagvak, cserépleletek, fémkönyvveretek, állatcsontok, téglaégető kemencék, egy rézmegmunkáló műhely maradványai és még számtalan anyagi, tárgyi kultúra elemeinek mozaikdarabkáit összerakva a kutatói munkafolyamat eredményeképpen a nagyközönség számára is értékelhető és elérhető eredményekben gyönyörködhetünk. Ezáltal pedig megismerhetjük a település múltját, régmúltját, melyből saját magunk számára kialakíthatunk egy egyéni víziót a korabeli életformáról, vallásosságról, anyagi kultúráról.

A rendezvény második része műemlékvédelmi előadások sorozatával folytatódott, a Múzeum főépületében. Itt is, az előző programokhoz hasonlóan, a marosvásárhelyi közönség érdeklődőnek bizonyult, az emeleti előadóterem ülőhelyei nem maradtak üresen. Entz Géza budapesti művészettörténész A magyarországi műemlékvédelem – A műemlékvédelem helyzete Magyarországon címmel tartott előadása eligazítást kínált a törvénykezési, valamint az adminisztrációs problémák útvesztőihez. Előadásában elmondta, hogy a magyar emlékanyag jelentős részének gondozása azonos metodikát kíván, mind Magyarországon, mind Erdélyben. Az 1850-es évektől kezdődően beszélhetünk műemlékvédelemről Magyarországon és Erdély területén, mely értelemszerűen 1919-ig közös program szerint haladt. A kialakult adatbázis, tervrajzok, felmérések, a műemléki beavatkozások leírásai, később a fotódokumentációk: forrásanyagként kezelendők, ezeknek tanulmányozása nagy jelentőséggel bír. Sajnos előadása során arról is beszámolt, hogy jelen pillanatban, mivel a műemlékvédelmi törvény újabb változtatására került sor, és a 2016-os év végén az intézményes műemlékvédelem Magyarországon megszűnt, az adatbázist „bedobozolták”, és jelen pillanatban elérhetetlen, így a kutatásokban sem használható fel, sőt a jelenlegi kutatási eredmények dokumentációs anyagát nem tudják hozzácsatolni. Három tételben összegzi a magyarországi műemlékvédelem problémáját: „soha ennyi pénz nem költetett el, soha ennyi jogszabály, és soha ilyen szétesett nem volt az állami műemlékvédelem.” A felelős műemlékvédelem lépései pedig mindenkinek világosnak kell lennie: kutatás, restaurálás, majd az ezt követő monográfia megírása. Pozitív és kevésbé pozitív példákkal is szolgál Entz Géza a magyarországi műemlékrestaurálási gyakorlatból. A pozitív példák közt sorolja fel a következőket: kastélyok, püspöki paloták, várak helyreállítása: a zirci apátság épületkomplexuma, az egri érseki palota, Pannonhalma, a püspökszentlászlói püspöki kúria, stb. Ellenpéldákat is találunk bőven: az újjáépítések során, amikor valami elpusztul, már csak romjai, hamvai vannak, és igyekszünk többé-kevésbbé hitelesen visszaállítani, élményszerűvé tenni a közönség számára. Pl. a visegrádi vár, a diósgyőri vár, melynek helyreállítási munkálatai mai napig megosztóak, szakmai szempontból a „levegőrégészetet”, valamint a „műemléképítés” elveit alkalmazzák, amely voltaképpen nem lehetséges, műemléket nem lehet építeni. Entz Géza hangsúlyozta, hogy a műemlék-restaurálást megelőző társadalmi terű megtárgyalásra, vitára lenne szükség, amely annak előfeltétele kell hogy legyen. Sok esetben az esztétikai, szakmai értékítéletet felülírja a turisztikai bevételre áhítozó önkormányzat.

Guttmann Szabolcs kolozsvári építész röviden felvázolta a romániai helyzetet, ahol a gyakori kormányváltást követően sajnos egy-egy elkezdett, járható út minduntalan torzóban maradt. Jelenleg az európai uniós pályázatok, valamint a Magyarország kormánya részérül juttatott pénzbeli segítség pozitív irányban mozdította el a hazai műemlékvédelmet és restaurálási folyamatokat. „Most a dombtetőn állunk” – fogalmazott Guttmann, viszont mindez a teljes szakgárda bevetését és „felélését” teszi szükségessé, és sajnos a szakemberhiány egy reális és aggasztó probléma ezen a területen (műemlékvédelmi szakember, műépítés, tervező, szakkivitelező). Zsákutca a szakmaiság szempontjából a túlzott bürokrácia, a mindent megnehezítő adminisztrációs procedúrák tömkelege.

Záróelőadásként A kutatástól az ismeretterjesztésig – Műemléki topográfia Marosvásárhelyen címmel, Orbán János művészettörténész, a Maros Megyei Múzeum munkatársa előadását hallgathattuk meg. Az előadó hangsúlyozta, hogy a kétnapos rendezvény – a városnéző séták, épületlátogatások – fő célkitűzése a lakosság körében a népszerűsítés. Felhívta a figyelmet a www.topographia.ro nevű frissen indult honlapra, amely Marosvárárhely műemléki topográfiájának tárháza. Barátságos előlappal, jól felépített keresőrendszerrel, és nem utolsósorban a folyamatosan bővülő, de jelen pillanatban is igen jelentős adatbázissal, információs rendszerrel rendelkező honlap, mely mögött rengeteg munka áll. Érdemes felkeresni, és segítségével bebarangolni Marosvásárhely utcáit, felfedezni vagy újrafelfedezni jelentős műemléképületeit, épített örökségünk gazdagságát.

Sikeres rendezvénysorozatként könyvelhetjük el a Műemléki Világnap marosvásárhelyi első „kiadását”. Az ígéretes indulásnak reméljük, hogy lesz folytatása.