Kós Károly erdélyi alkotásainak egyik legismertebb példája Kolozsváron a Monostori úti református templom, mely már építésekor is „erdélyi magyarnak” számított, mivel a középkori eredetű, négy fiatornyos, festett bútorzatú, kazettás mennyezetű kalotaszegi templomok mintáját követte.
A szakrális építmény legfontosabb díszítőeleme a népi ornamentika egyik kedvelt motívuma, a kakas lett, amelyből a templom népszerű megnevezése is ered.
A kakas motívuma
A köznyelvben kakas alatt általában a házityúk (Gallus gallus domesticus) hímjét értik a beszélők, azonban számos madár hímjének is ez a megnevezése. Az előbbi értelemben vett kakas nem csak a magyar nyelvterületen, hanem Európa- és világszerte is szimbolikus állatnak számít, és ősidők óta számos jelentés, szimbólum, hiedelem kapcsolódott hozzá.
Legtöbb kultúrában szoláris madárként tartják számon. Hajnali, napfelkeltét jelző kukorékolása miatt különböző napistenek attribútuma, a fény és a hajnal, ezáltal a születőben levő szellemi világosság madara. Emellett maszkulin alapelv, a hírnév, az idő, az éberség és a figyelem jelképe. A vörös kakas a tűz elleni védelemre, illetve a tűzvészre is utalhat, mivel a vörös kakas terjeszti házról házra a lángokat. Éppen ezért Kínában a tűz elleni védekezésül képét a házak falára festették. Ugyanott a jang (a férfi princípium) állata, de a szerencséhez és a jókívánságokhoz is kapcsolódik, a buddhizmusban azonban a végzet szimbóluma. Egyes helyeken a jóság szimbóluma, mivel úgy tartják, hogy eledelét megosztja a tyúkokkal. (Kuszmann 2001: 241-242.; Szemadám 1995: 105.; Fontana 1995: 83.) Japánban a sintó vallás főistenének, a Napistennőnek a szent madara, a polgári erények, a bizalom, az előre látható dolgok bekövetkezésének és az éjszakai rossztól való védelem jelképe is. Az ókori görög-római kultúrkörben Apollón és Zeusz madara, amely a fény jelentést hordozza magában. Mivel azt tartották, hogy betegeket gyógyító ereje van, Aszklépiosznak, az orvostudomány istenének is felszentelték. Lélekkísérő motívum is társult a kakashoz, mivel az evilági lét után egy új világ hajnalába vezeti a halott lelkeket. Az időt előrejelző tulajdonsága miatt Hermésznek, az istenek hírnökének attribútumává is vált. A rómaiak harciasság és az éberség kapcsán Mars, Mercurius és Minerva szent állataként tekintettek rá, tavasszal pedig a természet megújulásával, a tavaszi termékenységgel, és így Proserpinával és Attisszal hozták kapcsolatba. A keltáknál az alvilág isteneinek attribútuma volt, a halottas ágy lábához kötözött kakas a halált szimbolizálta, a germánok pedig a túlvilág határőreként tekintettek rá. A zsidó hagyományban a kakas és a tyúk közös ábrázolása termékenységet jelent, a Talmud szerint az udvariasság jelképe, mivel ő vezeti be a Napot. (Kuszmann 2001: 241-242.; Szemadám 1995: 105.) A kakas a franciák nemzeti állatának is számít, ami a latin gallus főnév kettős értelmének eredménye, mivel egyaránt jelenti az állatot és a franciák őseinek tartott gall népcsoportot is. A „gall kakas” szimbóluma azonban csak a középkorban alakult ki és terjedt el. (Szemadám 1995: 105.; Millisits 2012.) A néphagyományra támaszkodva, Goethe a Faustban a kakastollat az ördög attribútumai közé sorolja. Egyes altáji népeknél a sámán a halottas ágyhoz kötött kakas elűzésével szelleműzést hajt végre. A „túlvilágra” utazó magyar táltosok is viseltek kakastollat fejükön, mivel a kakas lélekvezető madárnak számított. Az iszlám kultúrában kiemelt tisztelet övezi, mert a fehér kakast Mohamed próféta madarának tartják. (Szemadám 1995: 105.) Címerállatként a bátorságot és a büszkeséget testesíti meg, (Kuszmann 2001: 241-242.) számos magyarországi (pl. Kakasd, Kistarcsa stb.) és külföldi (Frankfurt am Oder, Gallipoli, Murano) település, illetve országrész (Vallónia) és ország (Kenya) címerét, zászlaját ékesíti. Az 1975-ben elfogadott vallon zászlón sárga alapon vörös kakas látható, ami a vallonok francia kötődésére is utal; a Kenya címerében található kakas egyik lábával egy fejszét tart, ami nem csak az új napot, hanem a hatalmat, a tekintélyt, a tenni akarást és a sikerességet jelképezi.
A kereszténység is hamar szimbolikus jelentéssel ruházta fel, mert miután Péter apostol háromszor megtagadta Krisztust, megszólalt a kakas, ahogyan azt korábban Jézus megjósolta volt. (Károli Gáspár bibliafordítása: Máté 26, 74-75.) Ebben az esetben az emberi gyengeséget és a bűntudatot jelképezi, és közvetve pedig Krisztus későbbi szenvedésére is utal. (Szemadám 1995: 105.) Ugyanakkor a fény, az újjászületés és az utolsó ítélet elérkezésének hírnöke. Emellett a hívők számára magát az igehirdetőt, az új hit felvirradásáról prédikálót, de a hajnalt váró igazak lelkét is jelentheti. Ehhez kapcsolódik az éberség fogalma is, amelyet a minden irányban körbeforgó szélkakas testesít meg, amely a gonosz erőit lesi, hogy hangjával elűzze azokat. A templomok tornyára erősített fémkakasokról már a 9. századtól van adat. (Kuszmann 2001: 241-242.; Fügedi 1993: 22-23.) Az ókeresztény művészet egyik kiemelkedő alkotásában, az aquileai templom padlómozaikján a Krisztusért küzdő keresztényekkel azonosítható, amely a Sátánt jelképező teknőssel harcol. Szent Ambrus püspök Himnusz kakasszóra című művében a kakas keresztény jelentése a remény: „Kakas szaván remény fakad, / S a szenvedőnek enyhület.” (Sík Sándor fordítása) A keresztény szimbolika szexuális mohóságot és zsarnoki természetet is tulajdonított a kakasnak, amit például a lakodalmi szokásokban, illetve a tavaszi ítélkező játékokban (mint a kakasütés, kakaslövés) is felemlegetnek, az állatot pedig paráznasággal, többnejűséggel vádolják meg, és halálra ítélik. (Szemadám 1995: 105; Pozsony 1998a: 188.) Magyar nyelvterülten a kakasábrázolás a reformáció után terjedt el igazán, amikor a kálvinista egyház és templomok jelképévé, ismertetőjegyévé vált, melyet nem csak toronydíszként, hanem festett kazettás mennyezeteken, ajtók vaselemein, lámpamintákon és fafaragásokon is alkalmaznak. (Kuszmann 2001: 241-242; Millisits 2012.) Ennek a díszítőelemnek a köznyelvre is nagy hatása volt, hiszen a kolozsvári mellett a szegedi Kálvin téri református templomot is Kakasos templomként emlegetik a helyiek, illetve a miskolci Belvárosi református templom népszerű neve Kakas-templom, mivel tornyaikon egy-egy kakas hirdeti a kálvinisták jelenlétét. (Millisits 2012.) A művészettörténeti érdekesség a németországi Wallenhorstban álló régi St. Alexander-Kirche (Szent Sándor-templom), melynek tornyán kakas helyett tyúk látható. A magyarázat szerint azért helyettesíti tyúk a kakast, mert a preromanikus korban épült templom anyaegyházként számos szomszédos egyházközséget „költött ki“ az évszázadok során. (Sz. n. 2012: 4.) Azonban a 16. század után nem csak a kálvinista templomtornyokra helyeztek el szélkakasokat: például a budavári, római katolikus Mátyás-templom egyik tornyocskáján is kakas csillog. (Millisits 2012.) A reformátorok előszeretettel magyarázták a kakas jelentéseit, így Szenci Molnár Albert (Millisits 2012.) és Bod Péter (Bod 1760: 6.) is a Péter apostol történetét elevenítik fel. Látható, hogy az egyházi és a népi építészet kakasábrázolásainak elsősorban bibliai háttere van. Az egyéb tárgyakon való megjelenítésnek azonban más jelentéstartalma is lehet.
A kakas a magyar folklórban nagyon sokszor egymástól igen távol eső jelentéseket képvisel. Elhatárolja a sötét és a világos napszakot, jelzi a napfelkeltét, Krisztus jelképe, a feltámadást és a megtérést szimbolizálja. Óvó szerepe van a gonosz erők és a villámcsapás ellen. A szerelmi varázslásokban is alkalmazzák, a szexuális potencia szimbóluma és a termékenység jelképe. Fontos eleme az időjóslásoknak és esővarázslásoknak, illetve a népi gyógyászatban is felbukkan. Az ártalmas erőket is megszemélyesítheti, kincsőrző állat, melyet gyakran a kincset őrző szellemnek kell feláldozni. Építőáldozati állatnak számít, és az ember halála után a túlvilági beilleszkedést segítheti elő. (Pozsony 1998b: 303-306.; Gub 1999: 27-28.) A mezőségi hiedelmekben például a tisztátalan lények helyét és tevékenységét jelezhette a kakas kukorékolása. (Keszeg 1999: 301-303.; 315; 318.) Az emberi élet legfontosabb fordulópontjain is felbukkan, azokhoz számos szállal kapcsolódik. Születés után a kakas segítségével a gyermek védelmét igyekeztek biztosítani, a fiatalkorban pedig a jövendőbeli élettársat próbálták segítségével megtudni. A lakodalom idején a termékenységgel és a nemiséggel kapcsolatos jelentései kerültek előtérbe. A halottkultuszban a halál előjele, illetve a halott lelkének túlvilágra való távozását is elősegíti. A kakasütés, kakaslövés és az egyéb, egész Európában elterjedt kivégzési, temetési játékok, szokások a tél kiűzését, a tavasz behozatalát jelképezték. A mágikus világszemlélettel voltak összefüggésben, céljuk az idő folyásának manipulálása és a kívánt egyensúly megteremtése volt, melyek elérésére a kakast is felhasználó rituális szokásokra volt szükség. (Pozsony 1997: 140.) Mindebből látszik, hogy a kakasszimbólum igen változatos, ami a kakasnak eltérő szempontú klasszifikációjából következik. Legtöbbször a gonoszt távol tartó lény, de megjelenik a gonoszság megtestesítőjeként is. Jelentése áttevődhet különböző testrészeire is: tolla, szíve, vére, heréje, zúzája különböző mágikus célzatú eljáráshoz köthető. A magyar népi kultúrában tehát a kakas szervesen beépült a keresztény ünnepkörbe, a naptári év legjelentősebb napjain valaminek a hiányában alkalmazzák: segítségével egészséget, termékenységet, szerencsét, vagyis pozitív értékeket, harmóniát, egyensúlyi állapotot kívánnak előidézni. A néphitben és a népi kultúrában egy objektum (pl. a kakas) különböző varázserőt hordozhat, és egy jól meghatározott funkciót mindig valamilyen tulajdonsága révén tölt be. A paraszti közösségekben ezen lehetőségek közül mindig csak a legmegfelelőbbet választják ki és használják. (Pozsony 1998b: 304-306.)
A kapcsolódó képzeteknek köszönhetően a kakasábrázolások nagyon népszerűek voltak a népi díszítőmotívumok között, és a többi madárábrázolástól helyük is elkülönítette őket. A tornyok csúcsai mellett útszéli kereszteken, kápolnákon is gyakori volt a pléhből készült kakasforma. (Fügedi 1993: 22.) A lámpásokon, mécseseken és egyéb tűzeszközökön megjelenő kakasábrázolások a mesterséges világítás és a napfelkeltét hirdető kakas közötti kapcsolatra épülnek, és egész Európában előforduló motívumnak számítanak. (Fügedi 1993: 22-23.) A kerámiák esetében a kakas főmotívum szerepet tölt be díszes tollazatának és dekoratív megjelenésének köszönhetően. (Fügedi 1993: 23.) Az Alföldön például az 1830-as években jött divatba a tálasedényeken ábrázolt dús faroktollú kakasmotívum. (Füvessy 1998: 89-116.) Kalotaszegen a türei fazekasság termékein megtalálható az életfán álló kakas ábrázolása. (Végh 1977: 41-42.) A textíliákon előforduló kakasmotívum az egész Kárpát-medencében kedvelt volt. Kendőkön, dísztörlőkön, általában szőttesként fordult elő, sormintába szerkesztve. (Csiszár 1998: 144.) A kalotaszegi református közösségekben a virág- és növénymotívumok mellett a kakast ábrázoló fafaragások is kedveltek voltak. (Csete 1990: 12-15.) Egyes házak tetőgerincei is bádogkakassal végződtek (Malonyai 1907.), de nem csak parasztházak csúcsdíszeként, szélzászlóként, hanem galambdúcok ornamentumaként is előfordult. (Fügedi 1993: 22-23.)
Az építő
A fentebb felsoroltakból kitűnik, hogy Kós Károly milyen kulturális háttéranyagból dolgozott kakasos mintáinak, illetve egyéb díszítményeinek megalkotásakor. Jól ismerte a kalotaszegi madárábrázolások mellett a népi hiedelmet és a kakas egyetemes szimbolikáját is, melyet utazásai és tanulmányai során sajátított el. Az építész 1883. december 16-án, Temesváron született. Apja tisztviselő volt, ezért a családdal 1887-ben Nagyszebenbe költöztek. Korai gyermekkorának színhelye, annak középkori építészete és hangulata jövőbeli munkáira is hatással volt. Kolozsváron töltött fiatalkorát az irodalom felé tett első lépések, illetve a „kincses város” és Kalotaszeg építészeti kultúrájának felfedezése jellemzi. Utóbbi 1900-ban kezdődött, amikor egy osztálytársa meghívásának eleget téve gyalog bejárta a vidéket és felfedezte az akkor még érintetlen, zárt falusi környezetet: a népi építészet remekeit, a temetőket és a középkori templomokat. Bár építészi pályára készült, szülői nyomásra mérnöknek tanult a budapesti Műegyetemen, de tanulmányai felénél átiratkozott az építész szakra, ahol többek között Schulek Frigyes is tanára volt, akitől a középkori építészeti tudást sajátíthatta el. Egyetemi évei során felfedezte, hogy létezik egy sajátos magyar művészet, amelyhez az új építészeknek viszonyulniuk kell, azonban a Lechner Ödön-féle magyaros stílussal szakítva Kós és társai (Györgyi Dénes, Jánszky Béla, Kozma Lajos, Mende Valér, Zrumeczky Dezső) megalakították a művészet- és építészettörténet által Fiatalok néven számon tartott építésztársaságot, majd közösen pályáztak és vállaltak megbízásokat. Kós a diploma megszerzése után előbb rajzolóként dolgozott, majd egyre több épület megtervezését bízták rá. 1908-1909 között készült el például a Kakasos templom előhírnöke, a zebegényi katolikus templom, amelyen még megtalálhatók a közép-európai szecesszió jegyei, de középkori elemek (erdélyi templomok, várkastélyok, polgárházak) formakincsét is hasznosította. A Jánszky Bélával és Györgyi Dénessel közösen tervezett épületen már megjelenik a jellegzetes Kós Károly-féle sarokbástya is. (Nagy E. 1995: 23-28.)
1907-ben, egy féléves erdélyi tanulmányút ösztöndíjának köszönhetően nem csak Kalotaszeg, hanem a Székelyföld, Segesvár és Torockó népi építészetét is megismerhette. Tapasztalatait Erdélyország népének építészete című kéziratos könyvében írta meg. (Tasnádi 2013: 8-11.)
A templom
A 17. században a kolozsvári polgároknak csak egy része élt a kőfalakon belül, sokan a várostól keletre, északkeletre és nyugatra elterülő Kül-Magyar utcai, hídelvi és monostori hóstátokban laktak. Az utóbbi eklézsiáját II. Rákóczi György alapította 1654-ben, aki templomnak rendeztetett be egy kőházat, ami valószínűleg a mai sörgyár környékén állhatott. Első prédikátoruk Magyarosi Elek volt. A gyülekezet alapítólevele nem maradt fent, de kilenc évvel később Apafi Mihály megerősítő diplomája is említést tesz róla. (Sipos 2001: 110-120.; Herepei 1987: 284.) Az 1658-as tatárjárás Kolozsmonostort sem kerülte el, melynek következtében a kálvinisták épülete is elpusztult. 1664 után új templom épült Apafi Mihály adományából. (Veress 2010.; Szigeti 2013: 4.) A 18. század eleji háborúkban a templom ismét elpusztult, amit a közösség hanyatlása követett. A környék a jezsuiták fennhatósága alá került, a hívek nagy része pedig elköltözött, így nem lehetett új templomot építeni, és az eklézsia kénytelen volt 1755-ben eladni javait a jezsuitáknak. (Szigeti 2013: 4.) Az egyházközség újjászervezési kísérletei 1896-ban kezdődtek meg, amikor özv. Turgyán Györgyné házának szobájában gyűltek össze a hívek, majd számuk növekedésével, beadványokkal kérték a kolozsvári egyházközséget, hogy imaházat és iskolát építhessenek. A presbitérium 1903-ban megvásárolt egy közeli telket, majd 1904. október 31-én felszentelték az ott levő udvarházból kialakított imaházat, melynek bővítése helyett később az egyháztanács inkább egy új templom építése mellett döntött. 1908-ban Spáda János építőmester bemutatta terveit, azonban a módosított és csökkentett költségvetésű terv 1910-ben elfogadott változata nem kapta meg a hatóság jóváhagyását. Ezért bírálat céljából az Kós Károlyhoz került, aki új tervvázlattal állt elő, amelyre a tanács 1912-ben áldását is adta. Az építkezés 1913. június elején kezdődött, majd ugyanazon év végén be is fejeződött. A templomot 1914. március 22-én szentelték fel. Ebben az évben elkészült a templom szomszédságába szánt parókia és igazgató-kántori lakás terve is, azonban ezeket a háború kitörése miatt már nem sikerült megépíteni. (Fabó–Gall 2013: 174-175.) Ezt követően kezdetét vette az élénk gyülekezeti élet, és a gyülekezet létszáma csakhamar meghaladta a 3000 főt. (Szigeti 2013: 4.; Gaál 2001: 406-408.) Az 1970-es évekbeli felújítást Kós személyesen felügyelte. (Fabó–Gall 2013: 174-175.; Szigeti 2013: 4.) A centenáriumi évfordulóra a templomot újra nagyszabású javításnak vetették alá: megerősítették a tetőszerkezetet, zöld mázas Zsolnay-cserepekre cserélték a tető eternitlapjait, kicserélték az ablakokat, felújították a padlózatot és a villanyhálózatot. Emellett az épület külső és belső falait is újrafestették, illetve az udvart is rendbe tették. Az évfordulós ünnepség keretében a templom mögötti egykori iskola falára és a templom előcsarnokába is egy-egy emléktáblát helyeztek el. (Szigeti 2013: 4.)
Az utca frontjától beljebb található, észak-dél irányú hosszanti elrendezésű templom a tervező egyik korábbi alkotásának, a zebegényi templomnak egy nagyobb, városi léptékű megfogalmazásaként is felfogható, mivel a Pest megyei település katolikus templomához hasonlóan a Kakasos templom meredek nyeregtetős oromfala és a nagyobbik torony utca felőli oldala is egy síkba olvad. Akárcsak a zebegényi templomnál, úgy a Kolozsvár-felsővárosinál is román stílusú a kapuzat, és mindkét templom bejárata felett öt keskeny ablak biztosítja a homlokzat rendezettségét és könnyen áttekinthetőségét. (Fabó–Gall 2013: 174-175.) A román kori elrendezést idéző templom alaprajzát tekintve egy magasabb főhajót és két alacsonyabb mellékhajót figyelhetünk meg, melyek észak felől egy egyenes záródású apszisban végződnek, mely a főhajótól elválasztva tanácsteremként szolgál. A templombelső tagolását, a fedélszerkezetet tartó hevederívek biztosítják. Az árkádokat vaskos oszlopok tartják, amelyek négy oszlopközre osztják a belső teret. A főhajót festett kazettás síkmennyezet, a mellékhajókat pedig hevederekre támasztott keresztboltozat alkotja. (Veress 2010.) A főhajó déli részén pedig a karzatra és toronyba vezető lépcsőket, illetve az előcsarnokot magába foglaló részt találjuk. A templom nyugati mellékhomlokzatához egy négyzet alakú portikusz készült. A főhomlokzatot alkotó két torony egyike egy magasabb, négyzet alaprajzú torony, mely négy fiatornyával, toronyórájával a homlokzat és a templom egészének meghatározó eleme. A másik egy kisebb, az ellentétes oldalon álló kör alaprajzú torony. (Veress 2010.) Az ajtók és az ablakok elrendezése adja meg a főhomlokzat ritmusát, jellegzetességét. A mélyen fekvő, félköríves, illetve egyenes záródású, meredeken lejtő párkányú ablakok kettes, hármas, ötös csoportokban lettek elhelyezve, de két egymagában álló ablak is díszíti a tornyokat. Az ablakok mérete és száma az épületrészek fontosságának megfelelően váltakozik.
A főhomlokzaton két ajtó és egy kapu található. Utóbbi a főhajóval egy vonalban középen helyezkedik el, és az épület alsó részén körbefutó terméskő lábazat oromzattá csúcsosodik körülötte. Az oromzat alatt található a kétszárnyú, félköríves záródású tölgyfakapu, melynek kőből készült bélletét egy-egy pár kocka-lábazatos és -fejezetes oszlop alkotja. Ezeken növényi, farkasfogas és fogsordíszes ornamentika látható. Az ajtószárnyakat négyosztatú ablakocskák, az alattuk levő faszegecsek és virágdíszes kovácsoltvas kilincs díszítik. A kapuzat és a padlás fényellátását biztosító, közvetlenül a tető alatt elhelyezkedő három egyenes záródású ablak között, az emeleti részen, a karzat megvilágítását szolgáló, öt nagyobb méretű, kőoszlopokkal elválasztott félköríves ablak lett elhelyezve. A főhomlokzat két oldalán található ajtók a mellékhajókba nyílónak és a főkapuhoz hasonlóan tölgyfából készültek. Az erőteljesen tagolt mellékhomlokzatokat mindkét oldalon négy-négy, vízvetőkkel ellátott pillér alkotja, melyek a templom támaszául szolgálnak. A nyugati mellékhomlokzathoz csatlakozik a félköríves nyílásokkal ellátott portikusz. A belső szerkezet alakulását követi a tetőszerkezet is: a főhajót egy nyeregtető fedi, erre merőlegesen helyezkednek el az alacsonyabban levő fióknyeregtetők, melyek a mellékhajók boltíveit fedik. A négyzet alaprajzú toronyban lakik a harang is, csúcsán pedig a templom névadója, egy rézkakas csillog. (Veress 2010.)
A tervező kovácsoltvas terveit tanulmányozva megállapítható, hogy a hagyományos technológiai megoldásokat alkalmazta, azonban többnyire kerülte a bonyolult térhatású növényi elemeket és a csigavonalakat. Az egyszerűség, a funkcionalitás és a népi díszítőelemek mintavilága, az egyenes vonalvezetés, a szegecselt kötések, illetve az áttört motívumok jellemzik munkáit. Ismétlődésük dinamikus rendszert alkot, és a felhasznált ipari fémet a síkfelületek pikkelyezésével, erezésével és poncolásával szépíti meg. (Márton 2012: 39-40.) A szebeni és kolozsvári gótika, a budapesti tanulmányok, valamint a székelyföldi és kalotaszegi tanulmányutak tudatos, a népi építészetet vizsgáló tapasztalatai mind fellelhetők az építész kovácsoltvas műveiben is. (Márton 2012: 43.) A Kakasos templom kovácsoltvas díszítései a kalotaszegi népi hímzések világát idézik, de nem tekinthetők másolatoknak. Ezek az anyag, a felület és a kivitelezési technológiához alkalmazkodó fémbe vésett díszítések. (Márton 2012: 46.) A templom kerítése az építész kültéri rács-
szerkezeteinek egyik legjellegzetesebb példája, mely puritán egyszerűségével, mintázatával és zöld színével harmonikus egységet alkot a terméskőkerítéssel, illetve az építmény egészével. A négyzet keresztmetszetű függőleges pálcákat vízszintes pántok kötik össze, ezek közül a felső kettő között nincs ornamens. A következő sáv azonban már áttört vaslemez technikával készült, a népi díszítőművészetből kölcsönzött kakas- és csillagmotívummal lett ellátva. (Márton 2012: 59.) Kós Károly nem csak lámpákat, hanem a templombelső megvilágítására kandelábereket is tervezett. A természetes fényt biztosító ablakok mellett, a kandeláber, illetve az árkádokat tartó oszlopokra és a bejárat fölé helyezett, kovácsoltvas ernyőkkel ellátott lámpák biztosítják. Utóbbi félkör alakú lámpaernyőkön kakasábrázolás látható, alsó részüket pedig láncszemeken csüngő kovácsoltvas tulipán díszíti. Hasonló található a Farkas utcai templomban is. (Veress 2010.; Márton 2012: 67-71.) Ezen két templom mellett még a budapesti Városmajor utcai iskolában is előfordulnak a Kós-féle kakasos díszek (Márton 2012: 60-61.), melyek nem csak épületeinek, hanem könyveinek illusztrációiban is gyakran felbukkannak, jelezve a motívum és az alkotó sokoldalúságát. (Kós 1973: 30.) A templom festett, táblás mennyezetén virágos minták láthatóak, melyek a bútorzat festett ornamenseivel együtt Muhits Sándor iparművészeti iskolai tanár tervei alapján készültek, kivitelezőjük pedig Szántó Gergely, Muhits egyik tanítványa volt. (Köpeczi Sebestyén 1987: 289-290.) A szószék előlapján is madárábrázolás látható: az áldozatkészség jelképe, a fiait vérével tápláló, pelikán. A szószék másik oldalát és feljáróját virágok díszítik. A szószékkorona két oldalát kopjafaszerű faragvány díszíti, melyek között „Az ÚR az én ERŐSSÉGEM” felirat olvasható. A hármas papi szék és a sötétbarnára mázolt fenyőfa padok sem maradtak dísz nélkül, oldalukon kopját idéző faragás, illetve kerek virágdísz látható. A karzat mellvédjén az egyház címerszerű jelvénye áll, melyet Köpeczi Sebestyén József tervezett és festett meg. Rajta egy, a lángok közül kikelő, szárnyait kifeszítő arany főnixmadár található, mely az egyházközség háromszáz éves múltjára, az újjáéledő közösségre utal. (Köpeczi Sebestyén 1987: 290-294.; Veress 2010.) A karzaton megfigyelhető két részletesen kidolgozott kopjafa is, melyek zsoboki faragványokból ihletődtek. A karzatra vezető lépcső kovácsoltvas korlátját is festett növényi motívumok díszítik. Ugyancsak népi motívumokat idéző díszítéssel ellátott alkotás az úrasztala is. A templom belsejében levő oszlopfejeken román stílusú csigavonalak közé kakas van befaragva, alapja szürkéskék színű volt, a kakas a kő síkjában és színében festetlenül maradt. Az eredeti kék változat ma már csak néhány oszlopon maradt fenn. (Köpeczi Sebestyén 1987: 294.; Veress 2010.)
Összességében elmondható, hogy a Kolozsvár-felsővárosi református templom magán viseli Kós Károly kiforrott, magyaros stílusának jegyeit, melynek gyökerei voltaképpen a középkori erdélyi és kalotaszegi templom- és népi építészetben, illetve a népművészet forma- és motívumvilágában keresendők. Az építész által mesterien ötvözött anyagok, formák, motívumok egy arányosságában és emberi léptékében is monumentális alkotássá forrottak össze. Ezért a templom Kolozsvár magyar építészeti örökség és a Kós Károly-i életmű egy igen fontos, közelebbi megismerésre érdemes részét képezi, amit a „kincses városba” látogatóknak csak ajánlani lehet.
Felhasznált és ajánlott irodalom:
BOD Péter 1760. Szent Hilarius. Nagyszeben (Forrás: http://mek.oszk.hu/01800/01853/)
CSETE Balázs 1990. Kalotaszegi fafaragások. Series Historica Ethnographiae 3., Néprajzi Múzeum, Budapest, 12-15.
CSISZÁR Sarolta 1998. Állatábrázolás a beregi textíliákon. In: FÜVESSY Anikó (szerk.): Állatábrázolás a magyar néphagyományban. Ethnica Kiadás, Debrecen, 139-152.
FABÓ Beáta – GALL, Anthony 2013. Napkeletről jöttem, nagy palotás rakott városba kerültem. Kós Károly világa 1907-1914. Budapest Főváros Levéltára, Budapest
FONTANA, David 1995. A szimbólumok titkos világa. Jelképek, jelképrendszerek és jelentéseik. Tericum Kiadó, Budapest
FÜGEDI Márta 1993. A madár. Adatok a madárábrázolás kultúrtörténetéhez. In: Uő.: Állatábrázolások a magyar népművészetben. Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 15-48.
FÜVESSY Anikó 1998. Az alföldi kerámia állatábrázolásai. In: Uő. (szerk.): Állatábrázolás a magyar néphagyományban. Ethnica Kiadás, Debrecen, 89-116.
GAAL György 2001. Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban. In: DÁNÉ Tibor Kálmán – EGYED Ákos – SIPOS Gábor – WOLF Rudolf (szerk.): Kolozsvár 1000 éve. A 2000. október 13-14-én rendezett konferencia előadásai. Erdélyi Múzeum-Egyesület – Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Kolozsvár, 376-435.
GUB Jenő 1999. Házityúk. In. Uő.: Háziállataink dicsérete. Sóvidéki etnozoológia. Hazanéző Könyvek Sorozat, Firtos Művelődési Egylet, Korond, 25-32.
HEREPEI Gergely 1987. A kolozsmonostori régi református eklézsiáról. In: BÁLINT István János (szerk.): Kincses Kolozsvár II., Magvető Könyvkiadó, Budapest, 284-288.
KESZEG Vilmos 1999. Mezőségi hiedelmek. Mentor Kiadó, Marosvásárhely
KÓS Károly 1973. Székely balladák. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest (hasonmás kiadás)
KÖPECZI SEBESTYÉN József 1987. A monostori templom festett díszítései. In: In: BÁLINT István János (szerk.): Kincses Kolozsvár II., Magvető Könyvkiadó, Budapest, 289-295.
KUSZMANN Zsófia 2001. Kakas. In. PÁL József – ÚJVÁRI Edit (szerk.): Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából. Balassi Kiadó, Budapest, 241-242.
MALONYAY Dezső 1907. A kalotaszegi magyar nép művészete. In: Uő.: A magyar nép művészete I. Franklin Társulat – Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, Budapest. (Forrás: http://mek.oszk.hu/01600/01671/html/index.html?00000.htm&00000.htm)
MÁRTON László 2012. Kós Károly, a művészi kovácsoltvas formatervezője. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár
MILLISITS Máté 2012. A kakas szimbólumának évezredei. Reformatus.hu – a Magyarországi Református Egyház hivatalos honlapja (Forrás: http://reformatus.hu/mutat/a-kakas-szimbolumanak-evezredei/)
NAGY Elemér 1995. Az építő Kós Károly. Balassi Kiadó – Kós Károly Alapítvány – Polis Kiadó. Budapest – Kolozsvár
POZSONY Ferenc 1997. Kivégzés és temetés a farsangi játékokban. In: Uő.: Az erdélyi szászok jeles napi szokásai. Krónika Könyvek. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 134-140.
1998a Szól a kakas már. Szász hatás az erdélyi magyar jeles napi szokásokban. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda
1998b Kakas az erdélyi folklórban. In: FÜVESSY Anikó (szerk.): Állatábrázolás a magyar néphagyományban. Ethnica Kiadás, Debrecen, 281-310.
SIPOS Gábor 2001. A kolozsvári református egyházközség a XVII. Században. In: DÁNÉ Tibor Kálmán – EGYED Ákos – SIPOS Gábor – WOLF Rudolf (szerk.): Kolozsvár 1000 éve. A 2000. október 13-14-én rendezett konferencia előadásai. Erdélyi Múzeum-Egyesület – Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Kolozsvár, 110-120.
SZEMADÁM György 1995. Kakas. In. HOPPÁL Mihály – JANKOVICS Marcell – NAGY András – SZEMADÁM György (szerk.): Jelképtár. Helikon Kiadó, Budapest, 105.
Szerző nélkül 2012. Wallenhorst: 40 Jahre Gemeinde zum Wohlfühlen. Die Niedersächsische Gemeinde. LXIV. évfolyam, 2. sz., 4. (Forrás: http://www.nsgb.info/pics/medien/1_1349084706/DNG_0512.pdf)
SZIGETI László 2013. Születésnapján ajándékozott a Kakasos templom. Szabadság, 2013. október 30., 4.
TASNÁDI Zsuzsanna 2013. Ácsolt fatornyok – védelmező templomok. Válogatás a Néprajzi Múzeum grafikáiból, fényképeiből. Néprajzi Múzeum, Budapest
VÉGH Olivér 1977. A kalotaszegi fazekasság. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest
VERESS Boglárka 2010. Kakasos templom, Kolozsvár. Romániai Magyar Lexikon (Forrás: http://lexikon.adatbank.ro/muemlek.php?id=241)
(A felhasznált fotók a szerző felvételei)
