Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Haller Károly polgármesteri tevékenysége 1885-ben

Haller Károly mindössze két évig volt Kolozsvár polgármestere, de ez idő alatt olyan fontos korszerűsítési folyamatokat indított el, amelyek jelentősen felgyorsították a város modernizálódását. A következő írás Haller Károly 1885-dik évi polgármesteri tevékenységének fontosabb városfejlesztési intézkedéseit mutatja be.

1836. október 14-én született Nagyszebenben. Előtanulmányait Nagybányán végezte, 1853 és 1856 között jogi tanfolyamokat hallgatott Nagyszebenben, ezt követően pedig a pesti egyetemen szerzett jogi doktorátust. Pályafutását a nagyszebeni kincstári ügyészségnél kezdte, innen nevezték ki a kolozsvári Királyi Jogakadémia tanárává, majd pedig az újonnan felállított tudományegyetem oktatója lett. Mint felelősségteljes és tudatos polgár, rögtön Kolozsvárra érkezése után a város arculatának átalakításában vállalt vezető szerepet. 1865-ben megalapította a Sétatér Egyletet, majd 1869-ben a polgári lövöldét. Kezdeményezője és alapító tagja volt az 1883-ban megalakuló Szépítő Egyletnek, ahol a templom körüli épületek lebontása, az Erzsébet sétaút, Erzsébet-szobor és Erzsébet-híd létesítésével járult hozzá a város arculatának a megújításában.


Haller Károly (1836–1911) (forrás: Wikipédia)

Az 1884-es országos képviselő választás alkalmával történő nagy rend­­zavargások (a szabadelvű párt képviselőit felbérelt ismeretlenek kővel dobálták meg) miatt, a lemondani kényszerült Minorich Károly polgármester hivatali helyének betöltésére a fáradhatatlan modernizációs munkásságáról ismert Haller Károlyt javasolta a szabadelvű párt.

A polgármesteri választásokon sikerült legyőznie a függetlenségi párt jelöltjét Deáky Albertet. A szavazás szoros volt, a városi tanácsosok közül 53-an Haller Károlyra, és 48-an Deáky Albertre szavaztak.

Megválasztása után azonnal az ellenzéki sajtó kereszttűzébe került. Legtöbben azt kifogásolták, hogy állítólag nem mondott le az egyetemen betöltött tanári állásáról, és emiatt nem lesz képes városvezetői feladatait megfelelő elhivatottsággal végezni. Olyanok is voltak, Bartha Miklóssal az élen, akiknek az nem tetszett, hogy a tanári fizetése mellett a polgármesteri fizetésre is igényt tartott (sajtóhír).

A polgármesteri szék elnyerését követően, kiváló szervező képességeit teljes mértékben a város javára fordította. Két évi polgármesteri tevékenysége alatt nemcsak, hogy megcáfolta az ellenzékieket, de azt is sikerült elérnie, hogy a kezdetekben őt erősen támadó függetlenségi sajtó az egyik legnagyobb támogatójává váljon.

Az 1884. október 27-én megtartott városi közgyűlésen kijelentette, hogy: „Csak rendszeres munkálatok által lehet a várost vonzóvá tennünk. Ha e célt elérhetjük, az áldozat bizonyára meghozza gyümölcseit. (...) A város közegészségügyi, gazdasági és vagyonosodási érdekei követelik a javasolt munkálatokat. (...) Tegyük széppé és vonzóvá a külső várost és meglátjuk, csakhamar föllendül az építkezési kedv karöltve a jó ízléssel.”

A közvágóhíd kérdése hozta meg számára az ellenzék szimpátiáját, mivel az ügy érdekében felutazott Budapestre, és ott személyesen győződött meg arról, hogy a Bel-, a Közmunka-, és a Földművelésügyi Minisztérium is tárgyalás alá bocsájtotta a kérdést. A következő napokban az ellenzéki sajtó már a következőket írta a polgármesterről: „Ő mihelyt átvette a polgármesterséget, kötelességének tartotta, a város minden nagyobb ügyét, mely netalán szunnyadott, megint folyamatba tenni.”


A Kerékpáros Egylet (forrás: Emlékkönyv Dr. Haller Károly működéséről. Kolozsvár, 1906)

A város urbanizációs átalakítása és az infrastruktúra fejlesztése is Haller Károly kezdeményezésére indult el. Jelentős szerepet játszott a város első vízművének a megépítésében. 1885-ben Trefort Ágoston, Vallás és Közoktatási miniszter leiratban közölte Kolozsvár törvényhatóságával, hogy egy vízvezeték kiépítését tervezik az egyetemi intézetek számára. A tárgyalásokat Haller Károly felügyelete alatt kezdték el, aki teljes mértékben támogatta a vízmű megépítését. Továbbá azt is kilátásba helyezték, hogy olyan vízművet építsenek, melyet a későbbi években ki tudnak bővíteni, hogy a város többi részére is eljusson a vízszolgáltatás. A vízmű építkezési munkálatait 1887-ben, Albach Géza polgármester idején fejezték be.

Ugyancsak 1885-ben fogadták el a város új építkezési szabályrendeletét, melyre nagy szükség volt a biztonságos és tervszerű építkezési munkálatok szempontjából. Továbbá rendeletet dolgoztak ki az engedélyhez kötött iparok tárgyában is. Egy későbbi bizottsági gyűlés során határoztak a város pontos feltérképezéséről. Erre a feladatra, Haller Károly Debreczeni Balázs városi mérnököt kérte fel.

Döntés született a városi közvilágítás kiterjesztéséről is, mely szerint a helyi gázgyár a Külmonostor utcán keresztül egészen Kolozsmonostorig, valamint a vasúti pályaudvarig kiépíti a gázvilágítást. Fontos kiemelni, hogy mindezt a városi költségvetés megterhelése nélkül sikerült elérni.

1885 februárjában, Haller Károly elnöklete alatt tartottak rendkívüli közgyűlést a vashíd ügyében. A polgármester által felkért Herczog József vasúti osztálymérnök, három tervezetet mutatott be: 1). pillér nélküli híd, egy összekötő ívvel a híd felső részén (75 000 forint); 2). kétíves és kétpilléres híd (100 000 forint); 3). egy pilléres híd (85 000 forint). A következő hónapok alatt folytatott tárgyalások során a 85 000 forint költségvetésű tervezetet fogadták el.


Az egykori honvéd laktanya (forrás: Román Akadémiai Könyvtár, Kolozsvár)

Fontos előrelépéseket tett a város köztisztaságának megóvása szempontjából. A Trencsin (ma Avram Iancu) tér felső részénél, egy „közszükségrésznek” (városi toalettek) a felállításáról döntöttek (egy későbbi jelentésből kiderül, hogy rendkívül szükséges volt egy ilyen illemhelynek a kialakítása). Emellett a Külmonostor utca északi oldalát egészen Kolozsmonostorig gránit porondjárdával egészítették ki, továbbá a Zsák-utcától a városhatáráig haladó út sáncait is kikövezték, ami szintén jelentős közegészségügyi követelmény volt.

Sikeres tárgyalásokat folytatott a római katolikus egyházzal és a mészáros társulatokkal a főtéri Szent-Mihály templom köré épített tákolmányok átalakításáról. Megegyeztek, hogy pavilonszerű épületeket emelnek fel és ezeket vasráccsal kötik össze. A létesítményeknek közhasznú feladatokat is szántak, ugyanis a szerződésbe foglalt tervek szerint ezt nappal parkként is használhatják.

Polgármesteri mandátumának 1885-dik évében a város közigazgatási befolyását is növelte, mivel sikerült elérnie, hogy a postaigazgatóságot Nagyszebenből Kolozsvárra költöztessék. Szintén Haller Károly kezdeményezésére kezdték el felépíteni a Trencsén téren az erdőigazgatóság és a pénzhatóságok kétemeletes palotáját. 1885-ben fogtak neki az Igazságügyi-palota előmunkálatainak is.

A honvéd laktanya felépítése tovább erősítette a város vezető szerepét a régióban. „…nagy része természetesen Dr. Haller Károly polgármestert illette, aki példás erélyével oda vitte a dolgot, hogy ami 15 éven keresztül vajúdott: a honvéd laktanya fölépítése, az ő hivatalosodása olyan rövid idő alatt ténnyé vált” – írta az Ellenzék. A 47 519 forint 71 krajcár költségű laktanya 1885. október 1-től került használatba. Azonban a kolozsvári helyőrség létszámának növelése (további 243 katona érkezett) következtében a polgármesteri hivatal kénytelen volt 12 000 forintért és 12 évi törlesztési részlet mellett a Nagymalom utcai Rosenfeld telek megvásárlására is.

Előrehaladás történt a kolozsvári honvédkórház ügyében is, ugyanis a városi közgyűlés elvetette a 300 000 forintot meghaladó költségű új kórház tervezetét, ehelyett arról határoztak, hogy a Külmagyar utcai laktanyákat alakítsák át honvédkórházzá, és a nagy-laktanyákat aszerint építik át, hogy oda a fióklaktanyák összes legénysége is elhelyezhető legyen.

Rövid ideig tartó (1884–1886) polgármesteri tevékenysége alatt olyan fejlődési folyamatokat indított el, amelyek a későbbi években történő kivitelezésük révén jelentős mértékben járultak hozzá Kolozsvár dinamikus, nagyvárosias jellegéhez. Lemondása nagy vesztesége volt a városnak, és ekkor röppent fel újra az a hír mely szerint a szabadelvű párt nyomására volt kénytelen visszavonulni, mivel nem volt hajlandó pártpolitikát folytatni.


A közvágóhíd Kolozsváron (A Dunky fivérek felvétele)

A társadalmi-kulturális életben betöltött szerepe sem volt jelentéktelen, hiszen hosszú éveken keresztül az 1868-ban alakult Kolozsvári Kör elnöke volt. Továbbá Haller Károly nevéhez fűződik az Önkéntes Mentő Egyletnek és a Kereskedelmi Ifjak Egyletének a felállítása. A sport iránti szeretete az általa alapított Kerékpáros Egyletnek a létrehozása révén nyilvánult meg, melynek sokáig az elnöke is volt. Ő volt az egyik alapítója az 1886-ban megalakuló kolozsvári Unió szabadkőműves páholynak.

A századfordulót követően egyre kevesebb közéleti szerepet vállalt, majd teljesen visszavonult. 1906-ban egy súlyos műtéten esett keresztül, mely nem sokat javított az amúgy is rossz egészségügyi állapotán. 1910-ben végleg Budapestre költözött, ettől kezdve csak ritkán jelent meg társaságokban. Ebben az évben kapta meg a Kolozsvár díszpolgára címet is. 1911. február 7-én a betegségének a súlyosbodása következtében meghalt.

 

Források és irodalom

Általános számadási kivonat Kolozsvár sz. kir. város házi- és ezzel kapcsolatos pénztárainak 1885-dik évi bevételeiről és kiadásairól. Nyomatott Gámán János örököseinél, Kolozsvár, 1886.

Dr. Haller Károly polgármester évi jelentése Kolozsvár sz. kir. város önkormányzati igazgatásáról az 1885-dik évben. Nyomtatott Stein János nyomdásznál, Kolozsvár, 1886.

Emlékkönyv dr. Haller Károly működéséről. Negyven éves tanári jubileuma alkalmából kiadta az ünnep-rendező bizottság. Szerk. Kuszkó István. Ajtai K. Albert nyomdája, Kolozsvár. 1906.

Ellenzék, 1884, 1885; Budapesti Hírlap, 1884; Fővárosi Lapok, 1884; Pesti Napló, 1893;

Haller Károly. In: Magyar Életrajzi Lexikon.

(http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC05727/05876.htm Letöltés: 2017. 3 10.)

Haller Károly gyászjelentője. In: Országos Széchenyi Könyvtár, Gyászjelentők gyűjteménye.

(http://www.rakovszky.net/E1_LSG_ObitsIndex/GYJ-NevIndex.shtml Letöltés: 2017. 3. 10)

Haller Károly (hilibi). In: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IV. (Gyalai–Hyrtl) (http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/h/h07581.htm Letöltés 2017. 3. 12.)

Egyed Ákos: A korszerűsödő Kolozsvár három évtizede (1867–1900) = Kőfallal, sárpalánkkal. Szerk. Németh Zsófia–Sasfi Csaba. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1997.

Fazakas László: Haller Károly, a modern Kolozsvár megálmodója. In: Kincses Kolozsvár Kalendáriuma. Szerk. H. Szabó Gyula et al., Kriterion, Kolozsvár, 2014. 122–123.

Fazakas László: Botrányos vízügyek Kolozsváron a 19. század végén. Művelődés, LXIX. (2016) 7. 22–24.

Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban. A 2000. október 13-14. rendezett konferencia előadásai. In: Kolozsvár 1000 éve. Szerk. Dáné Tibor Kálmán et. al., Erdélyi Múzeum-Egyesület, Magyar Közművelődési Egyesület. Kolozsvár, 2001.

Gaal György: Haller Károly, a városszépítő és jogtudós. Művelődés, LXVIII. (2015) 11. sz. 14–18.

Gyarmati Zsolt: Nyilvánosság és magánélet a békeidők Kolozsvárán. Komp–Press, Korunk Baráti Társaság. Kolozsvár, 2005.

Killyéni András: Polgári életvitel a dualizmus kori Kolozsváron (18671914). Szín, XVII. (2012) 3. sz. 56–62.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

A kétszázötven évvel ezelőtt, 1769. március 2-án elhunyt Bod Péter (született 1712 február 22., Felsőcsernáton) neve ismerősen cseng Marosvásárhelyen, hiszen róla nevezték el a református diakóniai központot az Erdő utca aljában. A Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ épülete másfél évtizeden át otthona volt az asszisztensképző iskolának, számos rendezvénynek nyújtott helyszínt, jelenleg a Gecse Dániel Református Orvosi és Egészségügyi Szakkollégiumnak a székhelye. De mit is tudunk Bod Péterről és mit illik megismernünk róla halálának negyedszázados évfordulóján?

Csucsa, Boncza Berta

Ki ne ismerné Ady Endre – majd Márffy Ödön – hitvesének és múzsájának, Boncza Bertának, azaz Csinszkának nevét, és ki ne hallott volna Hollós Ilonáról, az 1950-es évek leghíresebb magyar énekesnőjéről, Bágya András zeneszerző feleségéről?

600 éves freskók a székelyderzsi templomban

Székelyderzs, az erdélyi erődtemplomos falvak, Prázsmár, Szászkézd, Nagybaromlak, Kelnek, Szászfehéregyháza mellett 1993-ban került fel az UNESCO Világörökség listájára. A falu e kivételes figyelmet a késő gótikus unitárius templomával érdemelte ki, amelynek a jellegzetes építési stílusa, és a 15. században készült falfestményei európai jelentőségűek.

spaller károly, csempekályha

Vajon hányan vannak ma Kolozsváron, akik ismerték vagy még ismerik a Spaller nevet, mely az elmúlt kétszáz évben összefonódott a cserépkályhás szakmával. Az bizonyos, hogy ez a név ismerősen csengett azok körében, akik kályhát vagy kandallót szerettek volna építtetni („rakatni”, ahogyan a kályhások mondták) otthonukban. 

gábor áron, ágyúöntő, Kézdivásárhely

Gábor Áron fogadalmát szinte megszámlálhatatlanul sokan idézték, de tudomásom szerint még senki sem elemezte a fogadalom megszületésének történetét. Ezért választottam ezt dolgozatom címéül. Tudjuk, hogy fogadalmat ‒ illetve, ahogy régen nevezték, fogadást ‒ sokszor tesznek az emberek, amelyet vagy betartanak, vagy elfelednek, megszegnek. A Gábor Ároné nem tartozik az utóbbiak közé, ő hűségesen kitartott fogadalma mellett. Elhangzására kivételes forradalmi helyzetben került sor, és történelmi jelentőségű eredményhez vezetett. Véleményem szerint ezért kell szélesebb összefüggésekben értelmeznünk; látnunk kell előzményeit és következményeit.

Az ókori Róma története különösen nagy szerepet játszott a román nyelvű historiográfiában, elsősorban Dacia provincia rövid, kevesebb mint két évszázados történetének köszönhetően, amelynek történetisége beépült a román nép nemzeti öntudatába és 18 század óta élő etnogenezis történeti irodalmába is. Bár Erdély római múltja elevenen élt a román nép kollektív mentalitásában, különösen a 18–19. század óta, az ókori Róma történetének román nyelvű összefoglalóira vagy fordításaira a 20. század elejéig kellett várni. Az alábbi írás rövid bevezetőt kíván nyújtani az ókori Róma történetének román nyelvű műveibe.

A románság idén ünnepli az 1918. évi gyulafehérvári nagygyűlés centenáriumát – a magyarság ugyanakkor 100 éve él román állami keretek között Erdélyben Az impériumváltás következtében merőben más politikai, kulturális, társadalmi közeg határozza meg az életét A Trianonban elszenvedett trauma azonban ennek ellenére sem okozta azt a rövidzárlatot, amelyet feltételezett és elvárt az új hatalom. Az első döbbenet után a társadalom kezdett lassan magára találni, és tenni a dolgát, ahogy lehetett.

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét.

bartók béla

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét. Ezúttal a Művelődés 1970. szeptemberi számából Bartók Bélának egyik, 1936-ban megjelent írására esett a választásunk. 1970. szeptemberi számát a Művelődés majdnem teljes egészében Bartók Béla emlékének szentelte a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője halálának 25. évfordulóján. 

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét.

Ki nem gondolt soha arra, hogy honnan is származnak ősei, hol éltek, miben jeleskedtek és milyen emlék maradt vagy maradhatott fenn tőlük? Úgy gondolom, hogy szinte mindenannyiunkban felvetődnek ilyen és hasonló gondolatok.

almási istván kotta, aranyosszéki népalok

1963–64-ben öt aranyosszéki helységben, Aranyosgerenden, Kövenden, Kercseden, Szentmihályfalván és Torockószentgyörgyön végeztem népzenegyűjtést. Több mint kétszáz népdalt és népballadát sikerült magnószalagra rögzítenem. Bár ez még csekély anyag, birtokában a valóságot jobban megközelítő kép rajzolódik elénk a tájegység népzenéjéről.

perdonto bajvivasok, killyeni andrás

Vermes Lajos 1896-tól a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem torna- és vívómestere volt. Korának neves all-round sportolója, a magyar sport legnagyobb agitátora volt, kinek nézetei sokszor jóval megelőzték korát. Ugyanakkor sokszor kétes viselkedésű sportvezető volt, aki mindent megtett az általa szervezett események népszerűsítésének érdekében.

Kolozsvár, Vasútállomás

Ismételten közbejött nehézségek, akadályok legyőzése után végre, 1870. szeptember 7-én, szerdán reggel 6 órakor Nagyváradról utasaival elindult a legelső személyvonat, melyet Nagy Ferenc mozdonyvezető vezetett, s áttörve a Királyhágó sziklakapuin, végig a Körös mentén meg Kalotaszegen, fél 12 órakor befutott Kolozsvárra.

Konsza samu. Kakaslövés Apácán

A kakaslövés vagy kakas-ütés szokását először Zajzoni Rab István közölte a Vasárnapi Újság 1861. évi 42. számában. A közlést tőle Orbán Balázs is átvette, mondván, mert elveszhet és sokak figyelmét el is kerülhette. Ő sajátos hétfalusi csángó szokásnak tartotta a kakaslövést, amely ott is keletkezett.