A Katona-filológiát gazdagító fő reáliskolai tanár

Tápiógyörgyén 1841. szeptember 8-án született tarnói és draskóczi Miletz János főreáliskolai tanár, történész, régész, irodalomtörténész, akinek didaktikai, tudományos és közösségszervezői tevékenysége szoros és tartós szálakkal kötődött Temesvárhoz és a Délvidékhez is.

Édesapja, Miletz József 1838 és 1858 között kántortanítóként dolgozott a Nógrád vármegyei községben. Édesanyja, Belányi Magdolna közeli rokonságban állt a Kecskeméten élt Katona Józseffel, a Bánk bán szerzőjével. Tanulmányait Miletz János Kecskeméten, Jászberényben, Egerben és Győrben végezte. Kecskeméten a piarista gimnázium diákjaként a kivételes tehetségű drámaíró öccsénél, Katona Sándor takácsnál lakott. A ház padlásán felhalmozott lomok között kutakodva egy ládában a magyar drámairodalom klasszikusának kézirataira, valamint az életére és írói pályájára vonatkozó mások által papírra vetett dokumentumokra bukkant. Dicséretére válik, hogy 12 esztendős fejjel fölfogta a kezébe került relikviák értékét: összegyűjtötte az irományok egy részét, s a rokonok jóváhagyásával megőrzésre elvitte azokat. Győrött, ahol az Olvasó Egylet összejöveteleit is látogatta, és ahol első írása is nyomdafestéket látott, pannonhalmi bencés papnövendékként tanult. A Győri Történelmi és Régészeti Füzetek hasábjain 1863-ban jelent meg: Öregebb Bethlen István kiáltványa a hajdúkhoz című közleménye. Írással jelentkezett a Budapesten kiadott Archeológiai Értesítőben, valamint a Pannonhalmi Régiségtárban is. Nem tett szerzetesi fogadalmat, tanári pályára lépett. Oktatói karrierjét Miletz János 22 éves korában, 1863-ban a kiskunfélegyházi katolikus gimnáziumban kezdte, ahol hat évet töltött. Félegyházi pedagógusként az osztrák–magyar kiegyezés évében, 1867-ben történelemből és földrajzból tett „tanári vizsgálatot” és szerzett oklevelet. Megírta és a középiskola értesítőjében közölte a tanintézet történetét. Dolgozata 1869-ben a Jászberényben kiadott Jász-Kunság című vegyes tartalmú hetilapban is megjelent. Cikkekkel szerepelt a Kis-Kunság oldalain is. A Nagy Miklós szerkesztette Vasárnapi Újságban Katona Józsefről írt tanulmányt. Kiskunfélegyházi tanárként Miletz János újólag felkereste a kecskeméti Katona-házat, ugyanis emlékezete szerint maradtak még írások a padláson tárolt ládában. A költő öccse, Katona Sándor azt mondta „már semmi sincs belőlük, gyújtónak és egyéb házi célokra használták fel…” a papírokat.

Miletz János 1870. november 1-től 1871 elejéig a bánsági Versecen a városi reálgimnáziumban tanított. A település élén polgármesterként Franz Joseph Herzog gyógyszerész, a későbbi ünnepelt író, Herczeg Ferenc édesapja állott. 1871. április 9-től kezdődően Miletz Jánost a Temesvári Állami Főreáliskolába helyezték át, amelyet az 1870–71-es tanévben nyitottak meg négy osztállyal a városi kórház épületében. A Béga-parti város első állami tanintézetének kétemeletes új hajlékát 1879-ben avatták fel a Szerb (ma: Gh. Lazăr) utcában, a lebontott régi színház telkén. Miletz János nyolc éven át dolgozott pedagógusként a Bánság szívében, ahol tevékenyen bekapcsolódott és részt vett a város közművelődési, szellemi és tudományos életében. Elkötelezett, buzgó és tevékeny tagjává vált annak az értelmiségi csoportnak, amely Ormós Zsigmond (1813–1894) főispán köré tömörült. A tekintélyes politikus, szépíró, művészettörténész és műgyűjtő kezdeményezésére, kitartó szorgalmazására és hatékony anyagi hozzájárulásával látott nyomdafestéket 1872. május 1-én a tájegység első magyar nyelvű újságja, a Temesi Lapok, amelynek Miletz János indulásától kezdve munkatársává szegődött.

1872. szeptember 25-én tartotta alakuló közgyűlését a régió történészeit, kutatóit, szakíróit, régiséggyűjtőit tömörítő dél-magyarországi Történeti és Régészeti Társulat, amely a „magyar nemzeti közművelődés és a magyar állameszme megszilárdítását”, valamint a déli országrész történeti múltjának földerítését, relikviáinak összegyűjtését tűzte elsőrendű céljául. Az egyesület elnökéül választott Ormós Zsigmond indítványára 1873-ban és 1874-ben évkönyveket jelentettek meg Temesköz historikusai, majd 1875-től negyedévenként Történelmi és Régészeti Értesítő címen tartalmas szakközlönyt adtak ki a mindenkori főtitkár szerkesztésében. Ormós Zsigmond, Szentkláray Jenő, Despinits Péter és Janky Károly (1942–1902) oldalán Miletz János az egylet vezetésében is szerepet vállalt. A múzeumőri feladatokat is elvállalva 1874-től felleltározta az összegyűlt érméket és régészeti leleteket. 1876-tól a temesvári múzeumtársulat kiállításait szervezte. Elsőként foglalta jegyzékbe, leltározta fel dél-magyarországi Történeti és Régészeti Társulat működése első 7 esztendeje alatt gyűjtött és vásárolt anyagát. Miután kezdetben Jánky Károly piarista szerzetes-tanárral karöltve, 1876-tól 1880-ig pedig Dél-magyarországi Történeti és Régészeti Társulat titkáraként egymaga szerkesztette az egylet közlönyét, szakkiadványait.

A Temesváron töltött évek képezték Miletz János pályájának legtermékenyebb, leggyümölcsözőbb időszakát. Tanulmányokat írt és közölt a magyar történelem különböző korszakainak a Temesközt érintő eseményeiről, vetületeiről és kihatásairól, a régészeti feltárások eredményeiről, beszédes leleteiről. Temesváron hagyta el a nyomdát 1875-ben első önálló munkája, Gizella első koronás magyar királyné élete című történelmi tanulmánya, amelyet még ugyanazon évben Chronologiai adatok a magyar királyok tartózkodásáról Temesváron címen publikált dolgozata követett. Temes- és Arad-vármegyék történelmi és régészeti emlékei című értekezését 1876-ban jelentette meg a Bánság fővárosában. A Temesvári Történelmi és Régészeti Társulat Értesítőjében 1875-ben közölt Temesvár hadászati jelentősége a legrégibb kortól Mátyás király haláláig című munkája 1877-ben különnyomat formájában is megjelent. A szaklapban és különnyomatokként is kiadta Torontál vármegye történelmi és régészeti emlékei (1877) valamint Szörény vármegye történelmi és régészeti emlékei (1879) című összefoglaló tanulmányait. Az általa szerkesztett folyóiratban tanulmányokat írt és publikált a régi pogány temetőkről, a dragsinai földvárról, a dél-magyarországi spanyol telepekről, a törökszákosi régiségleletekről és várnyomokról, a temesvári céhekről, az ópalánkai Lo-Presti síremlékről stb. Háromszéken járva 1876-ban felkereste a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot valamint az imecsfalvi Cserey-gyűjteményt, amelyben 6398 műtárgyat, oklevelet, könyvet, nyomtatványt stb. őriztek. Benyomásairól, vizsgálódásai eredményeiről kimerítő beszámolókat közölt A székely nemzeti múzeum ismertetése és Imecsfalvi múzeum Háromszéken Erdélyben címen a Történelmi és Régészeti Társulat Értesítőjének hasábjain. A Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek első bővebb, részletesebb bemutatásában Miletz János a helytörténeti, de Erdély múltjára vonatkozóan is nagy értékű emlékek között említette „Basa Tamás könyves szekrényét 1642-ből és nyerges székét, Bocskai István fejedelem óráját 1604-ből, Barcsai Ákos fejedelem óráját 1650-ből, Apaffi Mihály nagy billikomát, Kiss Ernő 48-as tábornok Aradon kivégzett vértanú nyergét stb.” A Történelmi és Régészeti Társulat Értesítőjének lapjain egyébként számos ismeretlen dokumentumot, kéziratot, oklevelet és patinás könyvemléket is közzétett, bemutatott és ismertetett Miletz János, aki saját költségén adta ki 1882-ben Budapesten Bem dél-magyarországi hadjárata című művét, amelyben Petőfinek egy addig ismeretlen levelét is közölte.

Temesvárról Miletz János 1879-ben Magyarország fővárosába került. Egy tanévet a II. kerületi római katolikus egyetemi főgimnáziumban töltött, majd 1880-tól nyugállományba vonulásáig a budai állami főreáliskola pedagógusa volt. Budapesti tanárkodása közel negyedévszázada alatt iskolai értesítőkben, folyóiratokban és újságokban jelentkezett írásokkal. Dolgozataiból alkalmanként diákkora és tanári pályája korábbi állomáshelyei – Kiskunfélegyháza, Jászberény, Versec és Temesvár – kiadványainak, sajtótermékeinek redakcióiba is küldött. Értekezéseit a Közoktatás, a Fővárosi Lapok, Magyar Szalon, Jászberény és Vidéke, Félegyháza és Vidéke, Dél-magyarországi Közlöny és más lapok közölték. Budapestre távozása után nem szakította meg a kapcsolatot a Dél-magyarországi Történeti és Régészeti Társulattal, amelynek negyedévi folyóiratában több-kevesebb rendszerességgel ugyancsak írásokkal jelentkezett.

Hatványozott figyelmet, nagy érdeklődést és komoly visszhangot keltett 1886-ban kiadott Katona József családja, élete és ismeretlen munkái című könyve, amely legmaradandóbb alkotásának bizonyult, amelyre 130 esztendő múltán is sűrűn és előszeretettel hivatkoznak a Bánk bán írójának életét és munkásságát kutató és elemző filológusok, amelyben Miletz János lényegében a 12 éves kecskeméti piarista diákként megszerzett gyűjteménye anyagát publikálta. A műve előkészítése közben a szerző a költő Arany Jánossal is több levelet váltott. „Ebben a munkájában számos adatot pontosított, életrajzi tényt módosított és e munkájával, adatainak közlésével a Katona-bibliográfia és -filológia egyik alapvető művét hozta létre” – nyomatékosította a könyv jelentőségét, hozadékát Bihari József. A kötetről a Pesti Napló, a Vasárnapi Újság, az Egyetértés, a Fővárosi Lapok, az Ellenzék, a Nemzet, a Figyelő közölt ismertető méltatást és kritikát. Megkülönböztetett figyelmet szentelt a korabeli sajtó annak a konfliktusnak, irodalmi polémiának, amely Miletz János és Katona József és Bánk bánja című könyvét három évvel korábban, 1883-ban publikáló neves, hangadó ítész, Gyulai Pál között támadt és zajlott.

Értékes numizmatikai, műtárgy- és könyvgyűjteményét – amely 4000 db pénzből és éremből, 600 db tárgyból, 500 kötet könyvből, pecsétből, oklevélből és kéziratból állt – az 1902-ben Szalay Gyula (1865–1937) gimnáziumi tanár által életre hívott Kiskunfélegyházi Városi Múzeumnak (jelenleg Kiskun Múzeum) adományozta, amely régiségtárának alapjait áldozatos gyűjtő és ösztönző munkája révén maga vetette meg 1863-tól kezdődően. A múzeumalapító Szalay Gyula előbb két füzetben, majd 1908-ban egy 232 oldalas kötetben jelentette meg nyomtatásban a Miletz-féle gyűjtemény katalógusát. A gyűjtemény gondozására, feldolgozására és gyarapítására Miletz János özvegye is megkülönböztetett gondot fordított.

Az érdemdús tanár, történész és filo­lógus tarnói és draskóczi Miletz János 1903. február 15-én hunyt el Budapesten.