Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

600 éves freskók a székelyderzsi templomban

Székelyderzs, az erdélyi erődtemplomos falvak, Prázsmár, Szászkézd, Nagybaromlak, Kelnek, Szászfehéregyháza mellett 1993-ban került fel az UNESCO Világörökség listájára. A falu e kivételes figyelmet a késő gótikus unitárius templomával érdemelte ki, amelynek a jellegzetes építési stílusa, és a 15. században készült falfestményei európai jelentőségűek.

A falképek felfedezése 1887 májusában kisebb szenzációt keltett a művészettörténész kutatók és a szélesebb közönség körében. Ekkor Udvarhely megye alispánja arról értesítette a budapesti Műemlékek Országos Bizottságát, hogy a derzsi unitárius templomban festés közben a lehullott régi meszelés helyén középkori falfestményekre és feliratokra bukkantak, és a további műemléki felügyeletre várva leállította a munkálatokat.


Az üldözés jelenete a Szent László-legenda falképeiből

A budapesti műemlékvédelmi főhivatal a sepsiszentgyörgyi Huszka József rajztanárt bízta meg, hogy sürgősen utazzon Derzsre, és tárja fel, majd másolja le a templomban található falképeket. Huszka József ezután több alkalommal is dolgozott Derzsen, és a helyiek segítségével végzett hatalmas munkája eredményeként feltárultak a reformáció során bemeszelt rendkívüli művészeti és művelődéstörténeti jelentőségű falfestmények.

Mindezek után a korszak legjelentősebb magyar művészettörténésze, Henszlmann Imre (1813–1892) röviden jellemezve a székelyföldi falképeket, a derzsiekről így írt: „Ettől egészen elütnek a derzsi falképek, melyek nemcsak felfogása, hanem előadása is hasonlíthatatlanul jobb az eddig ismert székelyföldieknél. (…) A székelyföldi képek közti kiválóságuk és művészeti értékök fölötte kívánatossá teszi, hogy a derzsi falképek jó állapotban fenntartassanak. Főtárgyuk a székelyföldön annyira kedvelt szent László-Kún legenda, ezenkívül Pál apostol megtérése és egyes más szentek ábrái ”

Henszlmann megjegyzése „a Székelyföldön annyira kedvelt” Szent László-legenda falképeivel kapcsolatban arra utalt, hogy Huszka József addigra már Sepsibesenyőn, Gelencén, Bibarcfalván, Homoródszentmártonban, Kilyénben is feltárt a templomokban olyan középkori falképeket, amelyek a híres kerlési ütközetet (1068) és a leánymentés történetét ábrázolták.

Mára már könyvespolcnyira duzzadt a középkori Magyar Királyság területén széles körben megfestett Szent László-legenda falképeinek irodalma. Ezért itt csak röviden térünk ki azokra a derzsi templomban ábrázolt jelenetekre, amelyek a Képes Krónika és más elbeszélő hagyományok alapján kerültek megfestésre.


A birkózás jelenete a Szent László-legenda
falképeiből

A templomhajó északi hosszfalán húzódó legendaciklus a nyugati karzattól indul. Az első jelenetben egy püspök, egy templom külső szószékén állva megáldja a hadba vonuló Szent László királyt, aki jobb kezében véres bárdot tart, bal kezével egy kunt ránt le a lováról. A következő jelenet a leányrabló kun üldözését ábrázolja, azt követi a király és a kun párviadala, vagyis birkózása, majd a kun lefejezése. A legenda képsorát a pihenés jelenete zárja, amelyben a király a megmentett leány ölébe hajtja a fejét. Még néhány glóriás szentet festettek meg ezen a falon: Kozma és Damján, valamint Remete Szent Antal álló alakját. A karzat alatt egy Tízezer vértanú kompozíció töredéke látszik, majd egy Szent Dorottya-ábrázolás sérült részlete.

A hajó déli falán, a diadalívtől számítva előbb négy püspök többé-kevésbé épen maradt alakját láthatjuk, majd a lélekmérő Szent Mihály következik. A déli bejárat közelében pedig Saul megtérésének nagyszerű kompozícióját festették meg.

Ez utóbbi jelenet forrása az Apostolok cselekedetei, amelyben a következőket olvashatjuk:

„Miképen a főpap is bizonyságom nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek.

Lőn pedig, hogy a mint menék és közelgeték Damaskushoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem. És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?

Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, a kit te kergetsz.

A kik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották.

Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nékem: Kelj fel és menj el Damaskusba; és ott megmondják néked mindazokat, a mik elrendelvék néked, hogy véghez vigyed.

Mikor pedig nem láték annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve menék Damaskusba.

Egy bizonyos Ananiás pedig, ki a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek, Hozzám jöve és mellém állva monda nékem: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát És én azon szempillantásban reá tekintettem.” (ApCsel. 22.5–13.)

Saul megtérésének történetét számtalan műalkotásban örökítették meg az európai művészetben. Legtöbbször sokalakos, akár több jelenetből álló képsorokban is. Nagy előszeretettel ábrázolták az isteni fénytől lováról földre boruló apostolt. A késő gótikus festészetben az apostolt népes kíséret veszi körül, amely maga is részese az égi figyelmeztetésnek. A 15. században egyre gyakrabban jelennek meg az olyan megtérés-ábrázolások, ahol az egyéni hitvallás kap nagyobb hangsúlyt. Ilyen a székelyderzsi falkép-kompozíció is. Ennek a képnek az egyedisége abban áll, hogy az egyik kísérő kezében megfestett zászló felirata pontosan megnevezi a festmény megrendelőjének nevét és a kép készítésének időpontját. Ugyanakkor figyelemre méltó, ahogyan a festő összevonta Pál látomásának pillanatát Ananiás megjelenésével Damaszkuszban, amikor az Úr tanítványának érintésétől Pál visszanyeri az időlegesen elveszített látását.


Szent Pál megtérése falkép kompozíció. Mudrák Attila felvételei a székelyderzsi templomból

A derzsi megtéréstörténet megrendelője Ungi Pál mester a Nagymihályi – Losonci családból származhatott. A család részt vett az 1403. évi Zsigmond király elleni lázadásban, ezért kegyvesztetté vált 1419-ben a király megkegyelmezett nekik. Talán ennek emlékére készült István fia Pál megrendeléséből Saul megtérése jelenet. A megrendelő nevét és az 1419-iki dátumot a kompozícióban látható zászló latin felirata tartalmazza: „Hoc opus fecit depingere seu praeparare Paulus filus Stephanus de Ung. A D 1419. Scripto(r) scribebat et pulchra(m) puella(m) in mente tenebat.

Ezt a művet festtette vagyis készíttette Ungi István fia, Pál mester az Úr 1419-ik évében Az író írta és az eszében a szép lányt tartotta.”

A 600 évvel ezelőtt keletkezett felirat egyedüli ilyen emlékünk a Székelyföldön, amely a templom nagy jelentőségű freskókkal való teljes kifestésének időpontját örökítette meg.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Kimaradhatatlan tartozéka a Petőfi-kultusz ünnepségi színhelyeinek a székelykeresztúri Gyárfás-kúria, és a mögötte levő, immár több évtizede elhíresült körtefa, ahol a magyar nemzet nagy költője, Petőfi Sándor töltötte utolsó éjszakáját 1849. július 31-én. Hiteles bizonyíték ugyan nincsen rá, de sokan hiszik, hogy a költő a kúria mögötti körtefa alatt elszavalta az Egy gondolat bánt engemet című versét is.

Már a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megalakulásától (1894) Magyarország fontos szerepet játszott az olimpiai eszme népszerűsítésében. A magyar sportolók részt vettek az első világháború előtti összes olimpián, Budapest neve pedig többször felvetődött, mint lehetséges helyszín. Bár az 1920-as olimpiai helyszín kiválasztásakor a magyar főváros előszavazást nyert, és megkezdődött a nemzeti stadion tervezése is, az elvesztett világháború után 

kisfaludy sándor

Sümeg falakkal kerített belvárosában, anyai nagyszülei kúriájában látta meg a napvilágot a kilencgyermekes Kisfaludy család elsőszülöttje, aki a 1801-ben Himfy szerelmei című kötetével valósággal berobbant a magyar irodalmi életbe. Hegedűs Géza szerint „a 20. század első két évtizedében nem volt ismertebb, népszerűbb és nagyobbra tartott magyar költő Kisfaludy Sándornál”.

A kétszázötven évvel ezelőtt, 1769. március 2-án elhunyt Bod Péter (született 1712 február 22., Felsőcsernáton) neve ismerősen cseng Marosvásárhelyen, hiszen róla nevezték el a református diakóniai központot az Erdő utca aljában. A Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ épülete másfél évtizeden át otthona volt az asszisztensképző iskolának, számos rendezvénynek nyújtott helyszínt, jelenleg a Gecse Dániel Református Orvosi és Egészségügyi Szakkollégiumnak a székhelye. De mit is tudunk Bod Péterről és mit illik megismernünk róla halálának negyedszázados évfordulóján?

Csucsa, Boncza Berta

Ki ne ismerné Ady Endre – majd Márffy Ödön – hitvesének és múzsájának, Boncza Bertának, azaz Csinszkának nevét, és ki ne hallott volna Hollós Ilonáról, az 1950-es évek leghíresebb magyar énekesnőjéről, Bágya András zeneszerző feleségéről?

spaller károly, csempekályha

Vajon hányan vannak ma Kolozsváron, akik ismerték vagy még ismerik a Spaller nevet, mely az elmúlt kétszáz évben összefonódott a cserépkályhás szakmával. Az bizonyos, hogy ez a név ismerősen csengett azok körében, akik kályhát vagy kandallót szerettek volna építtetni („rakatni”, ahogyan a kályhások mondták) otthonukban. 

gábor áron, ágyúöntő, Kézdivásárhely

Gábor Áron fogadalmát szinte megszámlálhatatlanul sokan idézték, de tudomásom szerint még senki sem elemezte a fogadalom megszületésének történetét. Ezért választottam ezt dolgozatom címéül. Tudjuk, hogy fogadalmat ‒ illetve, ahogy régen nevezték, fogadást ‒ sokszor tesznek az emberek, amelyet vagy betartanak, vagy elfelednek, megszegnek. A Gábor Ároné nem tartozik az utóbbiak közé, ő hűségesen kitartott fogadalma mellett. Elhangzására kivételes forradalmi helyzetben került sor, és történelmi jelentőségű eredményhez vezetett. Véleményem szerint ezért kell szélesebb összefüggésekben értelmeznünk; látnunk kell előzményeit és következményeit.

Az ókori Róma története különösen nagy szerepet játszott a román nyelvű historiográfiában, elsősorban Dacia provincia rövid, kevesebb mint két évszázados történetének köszönhetően, amelynek történetisége beépült a román nép nemzeti öntudatába és 18 század óta élő etnogenezis történeti irodalmába is. Bár Erdély római múltja elevenen élt a román nép kollektív mentalitásában, különösen a 18–19. század óta, az ókori Róma történetének román nyelvű összefoglalóira vagy fordításaira a 20. század elejéig kellett várni. Az alábbi írás rövid bevezetőt kíván nyújtani az ókori Róma történetének román nyelvű műveibe.

A románság idén ünnepli az 1918. évi gyulafehérvári nagygyűlés centenáriumát – a magyarság ugyanakkor 100 éve él román állami keretek között Erdélyben Az impériumváltás következtében merőben más politikai, kulturális, társadalmi közeg határozza meg az életét A Trianonban elszenvedett trauma azonban ennek ellenére sem okozta azt a rövidzárlatot, amelyet feltételezett és elvárt az új hatalom. Az első döbbenet után a társadalom kezdett lassan magára találni, és tenni a dolgát, ahogy lehetett.

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét.

bartók béla

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét. Ezúttal a Művelődés 1970. szeptemberi számából Bartók Bélának egyik, 1936-ban megjelent írására esett a választásunk. 1970. szeptemberi számát a Művelődés majdnem teljes egészében Bartók Béla emlékének szentelte a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője halálának 25. évfordulóján. 

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét.

Ki nem gondolt soha arra, hogy honnan is származnak ősei, hol éltek, miben jeleskedtek és milyen emlék maradt vagy maradhatott fenn tőlük? Úgy gondolom, hogy szinte mindenannyiunkban felvetődnek ilyen és hasonló gondolatok.

almási istván kotta, aranyosszéki népalok

1963–64-ben öt aranyosszéki helységben, Aranyosgerenden, Kövenden, Kercseden, Szentmihályfalván és Torockószentgyörgyön végeztem népzenegyűjtést. Több mint kétszáz népdalt és népballadát sikerült magnószalagra rögzítenem. Bár ez még csekély anyag, birtokában a valóságot jobban megközelítő kép rajzolódik elénk a tájegység népzenéjéről.

perdonto bajvivasok, killyeni andrás

Vermes Lajos 1896-tól a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem torna- és vívómestere volt. Korának neves all-round sportolója, a magyar sport legnagyobb agitátora volt, kinek nézetei sokszor jóval megelőzték korát. Ugyanakkor sokszor kétes viselkedésű sportvezető volt, aki mindent megtett az általa szervezett események népszerűsítésének érdekében.