XII. Károly svéd király 1862. június 17-én született. Édesapja XI. Károly svéd király, édesanyja Ulrika Eleonóra dán királyi hercegnő volt. 1697-ben nagykorúsították, és így 15 évesen került a trónra. Nagy birodalmat örökölt, amelyet állandóan igyekezett növelni a háborúk révén.
1700-ban angol és holland flotta támogatásával legyőzte a dánokat, majd a híres észtországi narvai csatában I. Péter cár többszörös létszámú seregét verte meg. Ezután II. Ágost lengyel királyt győzte le. 1707-ben ismét betört Oroszországba, de szembetalálta magát a teljesen újjászervezett orosz hadakkal. A cár hagyta, hogy a svédek minél mélyebben hatoljanak be az országba, így Károlynak komoly utánpótlási gondjai támadtak, és megállásra kényszerítették.
Érdemes megismerni a nagy ellenfelet, I. Péter orosz cárt is. I. Nagy Péter cár 1672. június 9-én született. Életcélja volt, hogy Oroszország uralma alatt igazi európai nagyhatalommá váljon. 1697-ben és 1698-ban európai körutazást tett, járt Hollandiában és Angliában is. Később létrehozta a Szászország, Lengyelország, Dánia, valamint Oroszország közti szövetséget. 1701-ben megkezdte a hadsereg korszerűsítését, és így 1702-től kezdve győzelmeket aratott a svédek ellen. 1703-ban megalapította Szentpétervárat.
Kövessük tovább az eseményeket. XII. Károly, látva az utánpótlási nehézségeket, Moszkvát megkerülve Ukrajna felé vette útját, hogy az utánpótláshoz szükséges termékeny területeket megszerezhesse, és rávegye az ukránokat és a kozákokat, hogy csatlakozzanak hozzá. Próbálkozása nem járt sikerrel, mert csak Iván Mazepa kozák hetman csatlakozott hozzá. Mintegy ezer kilométernyi erőltetett menetelés után megérkezett Poltava erődjéhez, majd elrendelte annak ostromát – Poltava Ukrajna déli részén fekszik, Kijevtől délkeletre, körülbelül 300 kilométerre.
Az 1709-es év tavaszán a svédek hozzáfogtak Poltava város ostromához. Ezúttal a svédeket felkészülten várta az orosz haderő, és döntő csapást mért a svédekre. Sok volt a halott, és a svédek többezernyi katonája fogságba esett. A vereség után Károly csapatai maradékával dél felé, az Oszmán Birodalom területére vonult vissza. Itt a törökök elfogták őket, és királyi fogolyként Moldovában – azaz Besszarábiában – szállásolták el. A török szultán vendégszeretetének árát viszont Károly saját hadipénztárából kellett finanszírozza. Ötévi fogság után maroknyi csapatával Károlynak sikerült megszöknie. Szökésekor Károly kisebb csatába bonyolódott Bender városánál a törökökkel. A város neve törökül Bender, mai nevén viszont Tighina, amely jelenleg a mai Moldovai Köztársasághoz – azon belül is Transznisztriához – tartozik, és Chișinăutól 61 kilométerre fekszik délkeletre. Bender/Tighina már a 12. században is ismert volt, az első hivatalos okmányok 1408-ból származnak, I. Sándor moldvai fejedelem (Alexandru cel Bun) idejéből. 1538-ban a törökök elfoglalták, és egy komoly erődítménnyé alakították.
XII. Károly 1714 októberében kihasználta a kedvező politikai körülményeket, és elhagyta Bendert, majd – viharos gyorsasággal végigszáguldva Európán – hazatért Svédországba. Természetesen útja Magyarországon keresztül vezetett. Az utazás egyik állomása Zilah városa volt, ahol 1714 őszén pár napot töltött. Az utazás ezen szakaszát Ballagi Aladár dolgozta fel tudományos igényességgel. A látogatás emlékét egy emléktábla őrzi, az egykori Király utca, mai nevén Corneliu Coposu utca 25-ös ház falán. Az emléktáblán ez olvasható: „E ház boltozatos szobájában szállott meg XII. Károly svéd király 1714. november 9-én.” Érdekesmód meg kell jegyezni, hogy pár évvel ezelőtt – a legendás svéd király egész Európát átszelő lovasbravúrjának emléke előtt adózva – egy hagyományőrző egyesület végigjárta az egykori útvonalat. A hivatalos ceremóniák sorozatában Zilahra is rákerült a figyelem. A feljegyzések szerint Zilahon az akkori református lelkész házában egy éjszakát töltött. Okvetlen meg kell jegyezni, hogy a köztudatban tévesen él az a tény, hogy Károly a 2400 kilométeres távot néhány kisérővel tizenhat nap alatt lovagolta volna végig. Valójában Bécsig postakocsin utazott, csak onnan folytatta útját lóháton.
A nevezetes zilahi eseményt elsőként 1853-ban ismertette egy újságcikk egy kolozsvári napilapban. Ennek a cikknek az adatait vette át Felházy Károly, aki 1867-ben egy pesti folyóiratban emlékezik meg a svéd uralkodó zilahi tartózkodásáról. Szilágyi Ferenc vitte tovább a téma kutatását, amelyet egy kötetben meg is jelentetett. Ez a munka döntő módon befolyásolta a hagyomány további alakulását. Hogy kinél is szállt meg az uralkodó, az információk teljesen ellentmondóak. Így ebben a vitában nem is szándékozom részt venni. Az eddigieket összefoglalva kijelenthetjük, hogy XII. Károly 1714-ben – valamikor november 9–10. táján – valóban átutazott Zilahon. Hogy mennyi ideig tartózkodott ott, és kinek a vendégszeretetét élvezte, azt nem tudjuk pontosan.
Károly következő állomáshelye Debrecenben volt, ahova 1714 novemberében érkezett. A Széchenyi utca 6. szám alatt lévő Postakocsi-állomáson és vendégfogadóban szállt meg. A ház 1690-ben épült, és Diószegi Sámuel egykori főbíró háza volt. Ebben az épületben működött hosszú ideig a város postahivatala. Mivel a svédek is protestánsok, igen szívélyes fogadtatásban részesült a királyi vendég. A hagyomány szerint a király ékes latinsággal társalgott és borozgatott a város szenátoraival, illetve professzoraival. Elégedetten jegyezte fel, hogy – abban a távoli városban – jól feleszerelt könyvtár áll rendelkezésre. A neves eseményt domborműves emléktábla örökíti meg az épület falán.
Az emberfeletti kitartást igénylő útja során Károly 1714. november 17-én megpihent Pesten is, a mai Váci utca 47. alatt. Az esemény emlékét a házon elhelyezett, magyar és svéd nyelvű emléktábla őrzi. A pesti tartózkodás máig kézzelfogható emlékét Olofsson Placid atya, eredeti nevén Dr. Olofsson Károly őrizte. Placid atya őse ugyanis XII. Károly kíséretéhez tartozott, de hirtelenjött betegsége miatt nem tudta követni a királyt. Így Pesten maradt, családot alapított, mely család tagja volt a 2017. január 15-én elhunyt, köztiszteletben álló Placid atya. Mint tudjuk, Placid atya megjárta a szovjet gulágot, de ennek dacára töretlen derűvel tekintett vissza mártíromságba hajló életére.
XII. Károly egy különös egyéniség volt. Az ütközetek közti időt legszívesebben sakkozással töltötte el, kedvenc ellenfele pedig a hadügyminiszter volt. Ez a tény nagyon sok sakkfeladványszerzőt ihletett meg. A legismertebb feladványt Samuel Loyd írta meg, amelynek címe a Mikor az ágyúgolyó eltalálja a sakktáblát. A legendás, otthon szinte sosem tartózkodó XII. Károly 1718-ban esett el egyik norvégiai hadjárata során. Emlékét a Stockholmi Operaház tőszomszédságában álló szobor őrzi. A szobor hadvezéri pózban ábrázolja Károlyt, és a legfényesebb győzelmének helyszíne, Narva felé mutat.
