Májusban van/volt a második világháború európai befejezésének 79. évfordulója, és ugyancsak idén augusztusban lesz 80. esztendeje annak, hogy (Észak-)Erdély a második világháború hadszínterévé vált, amikor 1944. augusztus 26-án a szovjet csapatok megtámadták a Keleti-Kárpátokban a magyar határőrállásokat. Ezzel egy időben, a Románia 1944. augusztus 23-án átállását követő napokban Dél-Erdélyben, majd októbertől Észak-Erdélyben is megkezdődött a magyar és német nemzetségűek internálása, illetve 1944–45 telén német ajkú férfiak és nők tízezreinek szovjetunióbeli kényszermunkatáborokba deportálása. Alább saját gyűjtésemből néhány korabeli, nemzedékről nemzedékre megőrzött levél által igyekszem érzékeltetni, hogy min mentek keresztül az emberek a háború poklában. Kirajzolódik ezekből a részletekből egyebek mellett a harctérre vezényelt férfi övéiért és a család megélhetését biztosító otthoni gazdaság, nem kevésbé a kilátástalannak tűnő jövő iránti aggodalma, a fogolytáborból messze távolban levő szüleivel kapcsolatot teremteni akaró ember kiútkeresése, a fogolytáborbeli embertelen körülmények megannyi részlete.
A levelek szerzői közül Simon Ferenc középajtai (Kovászna megye) honvéd Románia átállása másnapján, 1944. augusztus 24-én feleségéhez intézett soraiból a család iránti aggodalomról olvashatunk. A levél nagy valószínűséggel az Úz-völgyében kelt, legalábbis erre lehet következtetni az ottani fűrészgyár említéséből. Nagy Ferenc baróti honvéd 1944. november 16-án esett fogságba a Budapest melletti Dány községben. Amikor a fogolyszerelvény az Olt folyó erdővidéki szakaszán, Alsórákoson, Ágostonfalván, Ürmösön és Apácán haladt keresztül a focșani-i szovjet fogolytábor felé, kicsi papírcédulákat dobott ki a vonatból, hogy szüleit hogyléte és holléte felől értesítse. A cédulák eljutottak a szülőkhöz. Balázs András (Futásfalva, Kovászna megye) a barcaföldvári fogolytáborba került, innen csempészett ki leveleket a szüleihez. A Barcaföldvárral szomszédos Hídvégen élt egy idős tanítónő, aki fiatalkorában Futásfalván is tanított, tehát ismerte Balázs András édesanyját, és ő segített abban, hogy a fogoly levelei eljussanak haza, s hogy az édesanya csomagot hozhasson fogva tartott fiának. Szabadulása után Balázs András a román katonai szolgálat elől átszökött a román–magyar határon, és a magyarországi Héregen (Komárom-Esztergom megye) telepedett le.
Amíg azonban a székelyföldi, ritkábban partiumi foglyok hozzájuthattak egy-egy kicsi, hazulról hozott vagy küldött élelemhez, addig a magyarországiaknak ez a lehetőség nem, vagy csak ritkán adatott meg. Erről is tanúskodik Pribóczky János (Gáva, Szabolcs megye) zászlósnak a barcaföldvári fogolytáborból kicsempészett két levele, amelyekből azt is megtudjuk, hogy a háromszéki Albisból kapott csomagot. Tudniillik az albisiak ún. szeretetcsomagokat küldtek a földvári foglyoknak, az egyik ilyen adomány Pribóczky zászlósnak jutott, amit a fiatalember levélben meg is köszönt. Végül, de nem utolsósorban Incze Pál (Szárazajta) tanító szovjetunióbeli leveleiből, és az otthonról ezekre kapott válaszokból láthatjuk, hogyan és milyen leveleket/üzeneteket válthatott a fogoly a szüleivel 1947–48-ban.
A könnyebb olvashatóság kedvéért Simon Ferenc levele esetén a mai helyesírási szabályokat alkalmaztam.
1. Simon Ferenc levele feleségéhez, Középajtára – Úz-völgye [?], 1944. augusztus 24., ceruzával írt levél.
„Kelt 1944. 8. hó 24-dikén
Felejthetetlen Drága Feleségem és Gyermekeim
Tudatlak, hogy egészségem jó van, melyet nektek is szívemből kívánom a jó Istentől.
Édes fiam, Jolán. Szívem fájdalmai közt indítom soraim innen, a Kárpátok zord völgyéből. Azzal a bizodalommal voltam, hogy még egyszer fogunk találkozni, de a remény megcsal, mint ez a büdös (,,,)1 nincs szabadság. Eddig még teltek a napok, de most már rosszul, mindig abban töröm a fejem, mi lesz veletek, hova lesztek, ha baj lesz.
Édes fiam, Jolán, ügyelj magadra és a gyermekekre, egyébbel ne törődj, csak életben maradnánk, mert most éljük együttlétünknek a legnehezebb napját, tehát bízzunk a jó Istenben. Annyit imádkozom, hogy még egyszer vezéreljen haza a mi boldog családi körömbe. Továbbá tudatom, én még mindig nem vagyok a határon. Bent vagyunk a Fűrészgyár mellett. Szőccsel gyéren találkozunk, mert ő kint… Még rossz helyt nem volnánk, de lehetünk. (…)
Édes fiam, Jolán a gazdaság szempontjából irányítani már nem tudlak, ahogy jobbnak látod, úgy végezd a dolgod. A hadnagy úr azzal vigasztal: hátha a helyzet könnyebbül, és akkor még ti is hazamentek. (…)
Azért is búsulok, hogy miből pénzeztek, ha így tudva, a tinót le kellett volna adni, hogy lett volna pénzetek. Nekünk éppen máma adtak zsoldot, 52 pengőt (…) amíg hallod, hogy életben vagyok, mindenről tudassál, mert engemet csak azzal tudtok vigasztalni, írd meg, segélyt kapsz-e. (…)
Csókollak számtalanszor
Ferenc
Etust és Zoltánt”
2. Nagy Ferenc cédulái a fogolyszerelvényből szüleihez, 1944 decembere, ceruzával írt üzenetek.
Az első cédula szövege:
„Nagy Sándor Barót 460 Háromszék v[ár]m[egye] egésséges és ép vagyok talán Focşaniba megyünk. csókolok mindenk[i]t feri”.2
A második cédulán:
„Nagy Sándor Barót 460 Háromszék v[ár]m[egye]. XII/11 Pest mellett Dány faluban fogtak el XI/16 án csókolom feri”.3
A harmadik cédula román nyelvű:
„Nagy Alexandru Baraolt 460 Jud. Treiscaune sunt prizionier merg la Focşani, sunt sănătos vă sărut feri XII/11”.4
A negyedik cédula:
„Nagy Sándor Barót 460 Háromszék v[ár]m[egye] ép és egésséges vagyok, talán Focşaniba megyünk csókolom feri”.5
Az ötödik cédula:
„Nagy Sándor Barót. 460 Háromszék v[ár]m[egye] XII/11 ép és egésséges vagyok mindenkit csókolok feri”. A hátlapon: „kérem ha lehetséges továbbitsa”.6
A hatodik cédula:
„Nagy Sándor Barót 460 Baraolt [Barót] Harangozó Józsefné Kálóz kösség Rózsa u-508 Fejér v[ár]m[egye] XII/11. időközönként írjanak egy-egy lapot feri”.7
3. Balázs András levele szüleihez, Futásfalvára – Barcaföldvár, 1944. december 24., ceruzával írt levél.
[Kelt 1944. december 24-én]
„Édes jó Szüleim és Testvéreim!
Tudatom soraimal hogy tegnap 23.án meg érkeztünk Földvára itt szó se lehet a szabadulásról az egészségből kikeztünk fogyni, le vagyunk gyurva egy szobába se eni hogy kelene se víz se tisztálkodás ha a civilek valamit hoznak azt uzsorán el adják az őrök lehuzák rolunk fehérnemüt ruhát ami csak egyszer valamire való.
Kolozsváron beszéltem egy kis aszonyal hogy ha tudja valahogy értesitse ha tudja hogy még élek a világon Máma az Oltszemiek8 hosztak kenyeret kalácsot vagy három szekerel a mit gyüjtöttek de csak az őrök nyerészkedtek rajta és azt mondtúk vigyék visza ne nyerészkedjenek Most töbet nem irok szeretettel gondolok mindig haza csokolom András”
A levél másik oldalán:
,,Halottam egy katolnatol9 hogy közelebröl elmegyünk Foksánba és át adnak az Orosz parancsnokságnak és lehet hogy azok leszerelnek Torjárol10 van két ismerős Kovács Mihály a báro monárjának a fia és András Gyula alsó Torjai aztán vanak csernátoniak11 és sokan vagyunk Háromszékiek, 24 esek, akikel voltam.”
4. Balázs András levele szüleihez, Futásfalvára – Barcaföldvár, 1945. január 6., ceruzával írt levél.
[Kelt 1945. január 6-án]
„Édes Szüleim és Testvéreim!
Tudatom soraimal hogy Istenek hála meg vagyok még egészségben, amit maguknak is kivánok a jo Istentől. Itt vagyunk még Földváron de kilátás nincs az elmenésröl se az elengedésröl edig mindig azal hitegetek hogy el engednek haza miket Erdélyieket.
Ha megkapják ezt a cédolát érdeklögyenek, ha kerül alkalmi útas aki ere jár kűldjenek egy kis csomagot minél izléstelenebül csomagolva kűldhetnek puliszkalisztet is, most meg engedik beadni a csomagot az irodába és ott át vizsgálják, az értékeseb dolgot meg is vámolják. A látogatokal talákozni beszélni nem lehet. Ruhát ne kűldjenek met én az enyémet megmetetem amit lehetett.
Töbet nem irok maradok szeretettel csokolom mindeniküket András”
A lap másik oldalán:
„Itt vagyunk Háromszekiek töben Torjárol András Gyula, Kovács Misi a monár fia Szentlélekröl12 is vanak vagy 5 ön Csernátonból is kető K.vásárhelyröl13 Turoci Jozsef ki a katona bandába is volt cipész mester.
Itt egy fél kilos kenyér 500 lei de mi csak felet kapunk, meg negyedet it van a futásfalvi papis gondoljanak ráis szegény sovany”
5. Balázs András levele szüleihez, Futásfalvára – Barcaföldvár, 1945. január 9., ceruzával írt levél.
„Kelt 1945 Január 9
Édes jó Szuleim és Testvéreim!
Tudatom ezen pár soraimal hogy Istenek hála beteg nem vagyok, egészségem még van itt pedig nagyon szűk.
Továbbá tudatom arol hogy én irtam töb lapot nem tudom kaptake belöle vajegyet, ha meg kapják valahogyan jutasanak ide egy kis hazait, de értékes dolgot ne kűldjenek, kűldjenek puliszka lisztet is.
It nagyon kevéset adnak enük csak káposztás levet meg fuszujka levest de még zsirt nem láttam rajta kenyeret 25 dkg ot máskor 12.öt. Vanak Háromszékről töben Ikafalvarol14 és Kovács (?) András Torjárol és vanak 4 en Szentlélekról és 5 ön Csernátonbol és vanak Szentkatolnárol is 2 Vásárhelyröl Turoczi József a cipész beszéljek meg a dolgot délután 4 orakor belehet adni ruhát ne kűldjenek nekem még van Tobet nem irok csokolom minden
András”
6. Balázs András levele szüleihez, Futásfalvára – Barcaföldvár, 1945. január 12., ceruzával írt levél.
„Kelt 1945. Jan. 12.én
Édes Szüleim és Testvéreim!
Tudatom soraimal hogy Istennek hála megvagyok még egészségben amit maguknak is kivánok a jó Istentöl
Küldtem már nagyon sok cédolát de nem tudni kaptake belőle. Most it van vásarhelyről Turoczi Jozsefné ő már töbször járt itt de nem tudtam kűldeni töle lapot. Ha meg kapják kűldjenek egy kis csomagot mert mi it nagyon sokat éhezünk a jövő héten jönek a Szentlelekiek (....?) tudják meg és kűldjenek tölük, most meg van engedve a bevevés személyesen egy párat beszélni is lehet Töbet nem írok maradok hálás szeretettel
csokolom mindeniküket
András”
7. Balázs András levele szüleihez, Futásfalvára – Barcaföldvár, 1945. február 13., ceruzával írt levél:
„Kelt 1945 Február 13án
Édes Szüleim és testvéreim!
örömel értesítem arol hogy Istennek hála jó egészségben vagyok amit maguknak is kivánok Most keztem egy kicsit erősődni idáig még mindég veszet a szemem világa meg nem halottam tisztán. Ha megkapják ezt a cédolát hozanak tüt cernát, celuzát és egy noteszt és a bakancsaimat egy pár kapcával ezeket a hegyieket haza küldöm mert komisz, itt szakaszvezetők is járnak bocskorba, aztán fáj a foguk rá. Most töb irnivalom nincs, szerettetel csokolom mindeniküket hálás fiuk.
András”
8. Balázs András levele szüleihez, Futásfalvára – Barcaföldvár, 1945. március 16., ceruzával írt levél.
„Kelt 1945 márc. 16án.
Édes szüleim!
Tudatom soraimal hogy Istennek hála jó egészségben vagyok amit maguknak is kivánok az Istentől.
Továbbá tudatom hogy az alezredes ur kijelentette hogya a civilügyesek haza menek s a hadifogjok maradnak, a cseheket és a szerbeket küldik más lágerba ahol csak csehek és szerbek vannak és ott intézik az ők ügyeiket. mi pedig maradunk. Ezek valoszinü azt akarják hogy vagy románok legyünk vagy it pusztujon az az egész. Csernátonba ment haza kető és a Szentlélekiek körülbelől román keresztlevelet váltottak a román paptól aztán nem tudom valóságba átt kelet e álni. Máma megy haza Bajka és töle küldöm ezt a lapot.
Töbet nem irok maradok szeretettel
András”
9. Pribóczky János (Gáva, Szabolcs megye) levele Jakab néninek, Dálnokba – Barcaföldvár, 1945. február 9. – ceruzával írt levél.
„Kedves Jakab Néni!
Tegnap két levelet kaptam. Egypár sor elolvasása után tudtam, hogy nem nekem szól. Felöltöztem, tudniillik ágyban fekvő beteg vagyok, lágerbetegséget 2 hete, hogy megkaptam, felöltöztem, és átvittem Gyurkához. Megmondtam neki, hogy ma reggel 9 óráig adja le nekem a választ, hogy kijuttathassam. Még nem jött, de lehet, hogy még berobog vele. Ő hála Istennek már egészen jól van, én is már 3 napja már jobban érzem magam.
Nem tudom, kinek köszönjem a csomagom, amit nagy nehezen sikerült bejuttatni, de oly hálás vagyok érte. Nagyon, de nagyon szépen köszönöm, igazán orvosság minden falat, az almák pedig mennyei eledel. Hiába erőltetem, de azt a kosztot, amit itt kapunk, lázas állapotban nem bírom megenni, pedig milyen nagyon ízlett, mikor egészséges voltam.
Úgy érzem, hogy a csomagot Kupán Piroska szüleitől kaptam, százszor csókolom érte Piroska anyukájának a kezét. Nagyon hálás vagyok maguknak is, hogy el tetszettek hozni. Nem tudom, Gyurka megkapta-e a csomagot, de megpróbálok mindent, hogy bejusson hozzá. Igazán ügyesen tetszettek tenni, hogy ösmerősömnek tetszettek kiadni magukat, mert különben nemigen kaptam volna semmit meg a csomagból.
Még egyszer nagyon hálás vagyok, Istenke százszorosan fizesse vissza. A szüleim címe: Pribóczky János, Gáva, Szabolcs megye.
Kezüket csókolja: Pribóczky J. zászlós
N
Jakabné
urasszonynak
Dálnok”
10. Pribóczky János (Gáva, Szabolcs megye) levele Piroskának, Kézdialbisba – Barcaföldvár, 1945. január 19. – ceruzával írt levél.
„Kedves Piroska!
Bocsásson meg, hogy ilyen hitvány papírra írva ismeretlenül ilyen bizalmasan szólítom meg. Sajnos, sem rendes papírom, sem ösmerősöm nincsen.
Piroska, képzeljen el a földvári fogolytáborban egy tiszti szobát 25 oficirrel. Közülünk az erdélyiek olykor csomagot kapnak. Sajnos, mi, anyaországiak csak a fogunkat szívjuk. Szüleim Gáva községben, Szabolcs megyében kisbirtokosok. Én Büdszentmihály-i postahivatal vezetője voltam. Piroska, ha esetleg a postaforgalom megnyílnák, legyen olyan kedves, tudassa a szüleimmel Gávára, hogy itt vagyok a földvári fogolytáborban. Apám szintén János. Ha valami újságot tud, szépen kérem, Dálnokra, Jakab Gyurka honvéd szüleinek átadni, ők majd elhozzák Földvárra, tudniillik gyakran meglátogatják Gyurka fiukat, ki szintén ebben a táborban van. Ne haragudjon, kedves Piroska, hogy zavartam, de minden alkalmat igyekszem megragadni, hogy értesíthessem szüleimet hollétemről, bár sajnos, csomagot nem tudnak küldeni, mert messze vannak, bár nagyon elkelne. Nem írom meg Magának, hogy melyik zászlós úrtól kaptam a címét, nehogy a kékszemű Piroska meghúzza majd neki a fülét.
Még egyszer kérem, kedves Piroska, ne haragudjon ezért a levélért, ha haragudnák (talán: úgy megkérhetem (,,,) ni a válaszában szidjon jól össze, jó? Úgy várom.
Forrón csókolja képét
János von Pribóczky
Ngs
Kubán (helyesen: Kupán – BL) Piroska
úrleánynak
Albis
Pribóczky János zls.
civilben postatisztviselő”
11. Incze Pál levele 1946. december 31-én szüleihez, a Szovjetunió 399/2-es számú hadifogolytáborából, ceruzával írt levél.
„1946. XII. 31.
Édes jó Szüleim!
Hála Istennek jó egészségben vagyok. Írjanak mindenről és mindenkiről. Boldog újévet kívánok. Sok szeretettel csókolom mindnyájukat.
Pali.”
12. Incze Pál levele 1947. március 16-án szüleihez a Szovjetunió 399/13-as számú hadifogolytáborából, ceruzával írt levél.
„1947. III. 16.
Édes jó szüleim!
Nem tudom elgondolni, hogy mi lehet Magukkal, hiszen már ez a negyedik lapom, amit haza írok, és még semmi választ nem kaptam. Hála a mindenható jó Istennek, egészségem elég rendes, nincs semmi bajom. Remélem, hogy nemsokára eljön az a boldog pillanat, mikor ismét Magukkal együtt lehetek. Addig is az Isten őrizze Magukat, és védelmezze. Sok-sok szeretettel csókolom mindnyájukat. Szerető fiuk.
Pali.
Boldog húsvéti ünnepeket.”
13. Incze Pál levele 1947. július 12-én szüleihez a Szovjetunió 7399/B számú hadifogolytáborából, ceruzával írt levél.
„1947. VII. 12.
Édes jó Szüleim
Fájó szívvel vettem tudomásul, hogy Laci és Józs[i]ka még mindig nincsenek otthon, és hogy még nem is írtak. Én egyiküket se láttam. Józsit utoljára Szlovákiában láttam, azóta se. No de majd Isten is haza segilyt mindannyiunkat. Jól érzem magam, és egészséges vagyok. A közeli viszont látásig szeretettel csókolom mindnyájukat.
Pali.”
14. Incze Pál levele 1947. július 20-án szüleihez a Szovjetunió 7399/B számú hadifogolytáborából, ceruzával írt levél.
„[1947 ?] VII. 20.
Édes jó Szüleim!
Két lapot kaptam már eddig. Miért nem írnak többet. Én jól érzem magam, és egészséges vagyok. Remélem, nemsokára együtt lehetünk.
Szeretettel csókolom.
Pál.”
15. Incze Pál levele 1947. október 12-én szüleihez a Szovjetunió 7399/B számú hadifogolytáborából, ceruzával írt levél.
„1947. X. 12.
Édes jó Szüleim!
Nem tudom elgondolni, mi van Magukkal, hogy ismét nem írnak? Én hála Istennek jól vagyok, egészségem rendes. Írjanak.
Szeretettel csókolom mindnyájukat.
Pali.”
16. Incze Pál levele 1948. január 4-én szüleihez a Szovjetunió 7399/A számú hadifogolytáborából, ceruzával írt levél.
„1948. I. 4.
Édes jó Szüleim!
Nem tudom elgondolni mi az oka annak, hogy már olyan régen nem kaptam levelet Maguktól. Én már nem is tudom hányat írtam haza. Eddig csak két lapot (márciusi levelet) kaptam Maguktól. Hála a jó Istennek, elég jól vagyok, és az egészségem is megjár. Semmi komolyabb betegségem nem volt és nincs. Hogy vannak? Lacival és Józsival mi van, mentek-e haza? Errefelé egyikük sincs. Remélem, nemsokára mindhárman otthon leszünk, csak a jó Isten addig is erőt és egészséget adjon. Írjanak mindenről és mindenkiről.
Sok szeretettel csókolom mindnyájukat.
Az ismerősöket üdvözlöm.
Pali.”
17. Incze Pál levele 1948. március 7-én szüleihez a Szovjetunió 7399/A számú hadifogolytáborából, ceruzával írt levél.
„1948. III. 7.
Édes Szüleim!
Nem tudom elgondolni, mi lehet az oka, hogy már egy év óta semmi választ nem kapok Maguktól. Írtam Gyusziéknak, Jóska bácsiéknak és Maguknak egy napon, és csak Maguktól nem kaptam választ. Mi az oka? Legyenek szívesek, és nézzenek utánna a postán, hiszen csak ottan lehet a baj. Máskülönben jól vagyok. Remélem a Jóisten ezután is velem lesz, és az egészségemet megőrzi.
Lassan már az az idő is eljön, hogy ismét együtt lehetünk.
Sok-sok szeretettel csókolom mindnyájukat.
Pali.”
18. Incze Pál levele 1948-ban szüleihez a Szovjetunió 7399/A. számú (Mikolajevka) hadifogolytáborából, ceruzával írt levél.
„1948 [?]15
Édes jó Szüleim!
Levelüket megkaptam, és igazán nagyon örvendtem, hogy végre én is kapok egy lapot. A múltkoriban kaptam Gyusziéktól és Anci nénitől. A Józsi címét tudva, néki is írtam. Mi lehet Lacival, nem tudom elgondolni, mi van ővele, hiszen három év óta csak írt volna? Talán csak előbb-utóbb hírt ad magáról. Én jól vagyok, lassan éldegélek, nincs semmi baj velem. Bizony már nagyon szeretnék és is otthon lenni, de lassan mindennek eljön az ideje. Szeretettel csókolom mind-nyájukat. Minden rókont és ismerőst üdvözlök.
Pali.”
19. Incze Imre szárazajtai jegyző 1947. március 4-én keltezett levelei fiához, Incze Pálhoz, ceruzával írt levél.
„1947. III. 4.
Édes Palikánk!
1946. decz. 15-én kelt lapodat megkaptuk, melynek, mint elsőnek nagyon – de nagyon – örültünk, s mit vártunk is már régen. Hála Istennek, hogy egészséges és jól vagy. Mi is jól volnánk félig, mert hiányzik László bátyád. Nem találkoztál-e vele jártodban keltedben. Várunk nap nap után, s reméljük, hogy nemsokára találkozunk, és viszontlátjuk egymást. Ahogy a körülmények és a helyzeted megengedi, írjál, hogy mi is írhassunk.
Sok szeretettel ölel és csókol
Édesapád és anyukád.”
„Drága Palkónk! Sok sok lapot írtunk már és te nem írsz! Okt.[óberi] lapo[da]t kaptuk utóbb meg. Hogy vagy? Mi másképp megvagyunk, csak lelkileg sokat szenvedünk. Bízzál, imádkozzál: az Isten elhozza talán azt is, hogy még viszont lássuk egymást. Vigyázz az egészségedre nagyon, édes kicsi fiam. Józsikáról jött némi hír, hogy él, de még nem írt. Drága Lacikámról semmi életjel. Írj Palikám, amennyit megengednek, mert csak kevés jut el hozzánk. Békességes boldog új évet kívánunk, és sok szeretettel ölelünk és várunk: Anyu, Apu és Tera.
[1]948.I/7.”
„Drága Palikánk! Jan. 4-én kelt lapodat ma megkaptuk. Minden lapodra több választ is írtunk. Csodálkozunk, hogy egy se ért oda. Hála Istennek, hogy jól vagy. Mi is jól vagyunk, csak sokat aggódunk Értetek. Jó volna, ha már hazatérhetnétek. Józsi is írt, és hírt is kaptak róla, jól van ő is. Szegény Laci visszatérése bizonytalan. A rokonok is jól vannak. Lapodat ők is megkapták és írtak is. A jó Isten legyen Veletek és óvjon, őrizzen és vezéreljen haza épségben, egészségben.
Sok szeretettel ölelünk és mindig várunk.
Csókol: Édesapád. Apu és Anyu.
[1]948. I./28.”
Jegyzetek
1 Olvashatatlan szavak.
2 Nagy Ferenc édesanyjának feljegyzése: „1944. december 29 én Alsórákosról”. Az édesanya minden cédulára feljegyezte, hogy mikor és honnan kapták azt meg.
3 Nagy Ferenc édesanyjának feljegyzése: „1944. december 12 én Ágostonfalváról”, valamint: „Oroszországból haza jött 1948 Ápril 26 án”.
4 „Fogoly vagyok, Focșani-ba megyek, egészséges vagyok. Csókolom magukat, Feri” – románul. Nagy Ferenc édesanyjának feljegyzése: „1945. január 10 én Ürmösről”.
5 Nagy Ferenc édesanyjának feljegyzése: „1944. december 29 én Alsórákosról”.
6 Nagy Ferenc édesanyjának feljegyzése: „1944. december 11 én Ágostonfalváról déli 1 óra”.
7 Nagy Ferenc édesanyjának feljegyzése: „1944. december 11 én Ágostonfalváról”.
8 Oltszem – település Kovászna megyében.
9 Helyesen: katonától, őrtől.
10 Torja – község Kovászna megyében.
11 Alsó- és Felsőcsernáton – község Kovászna megyében.
12 Kézdiszentlélek – település Kovászna megyében.
13 Kézdivásárhely – megyei jogú város Kovászna megyében.
14 Ikafalva – település Kovászna megyében.
15 A levelezőlap a postabélyegző szerint 1948. május 14-én érkezett Sepsiszentgyörgyre.
