Két évtizeddel ezelőtt nyílt levélben fordultam a skandináv országokban élő magyar alkotókhoz, azzal érvelve, hogy még a művészet a művészetért felfogást igenlőknek is el kell ismerniük azt, hogy a művészeteknek – mint a társadalmi tudat egyik formájának – meghatározó szerepe volt és lesz az emberi fejlődésben. Szerb Antal az 1934-ben megjelent Magyar irodalomtörténet előszavában a következőképp fogalmaz: „A közös kultúra, a közösen átélt emberi értékek tarthatják csak össze a sokfelé szétszórt magyart. Magyarnak lenni ma nem állami hovatartozást jelent, hanem az érzésnek és gondolatnak egy specifikus módját, ami ezer év értékeiből szűrődött le: kultúrát […] Amíg kultúránkhoz hűek maradunk, önmagunkhoz vagyunk hűek.”
Ezt a fajta hűséget ösztönszerűen vállaljuk, de az értelmiségi embertől elvárjuk, hogy tudatosan példát mutasson a magunkat megtartó művelődésben. Még nagyobb várakozással tekintünk a valamely művészeti ágazatban tevékenykedő alkotókra. Az írók, a művészek szolgálata mindig is magától érthető elvárás volt. Nyilvánvaló, hogy nemcsak az anyaországiakra, hanem az abból kiszakadt alkotókra is érvényes ez. Az alkotók sorában a nyelvünket idegenben is megtartó és művelő íróknak rendkívüli szerepe lehet irodalmunkban. Beöthy Zsolt a következőképp fogalmaz az irodalomtörténeti előadásait összegyűjtő Az irodalomtörténet elmélete. Egyéniség és művészet című, 1908-as kötet előszavában: „A magyar irodalom, irodalmi értékeiben is, természeténél fogva nemzeti életet élt; a nemzet szíve irodalmában dobogott legerősebben.” Mert a magyar szellem folytonos volt az irodalomban. Ahhoz, hogy nyelvünkben megmaradjunk, mindenütt sokféle közösségre van szükségünk. Irodalmat és művészeteket művelő közösségre mindenképpen. Pomogáts Béla irodalomtörténész figyelmeztet minket arra, hogy a nemzet több politikai együvé tartozásnál, és tágasabb a földrajzi és állami közösségnél, az ország fogalmának van ugyanis egy olyan szellemi-lelki dimenziója, amelyben a terület és az állam helyett a történelemnek, a hagyománynak, a kultúrának és a lelki közösségnek van elsődleges szerepe. A szellemi-lelki országunk építéséhez legalább „fél téglával” hozzájárultak a skandináviai magyar alkotók is, hiszen az Ághegy című skandináviai magyar irodalmi és művészeti folyóiratban és a Magyar Liget című skandináviai magyar családi lapban közösséget és műhelyt teremtve példát mutattak a tevékeny megmaradásra. Skandináviában hozzávetőlegesen huszonegymillió ember él, a magyarok számát félszázezerre becsülik, de a svédországi harmincháromezer sem valóságos, hiszen két évtizeddel ezelőtt is ez a szám szerepelt a nyilvántartásokban. Hogy pontosabb képet kapjak a svédországi magyarok számáról, megragadtam a telefonkönyvet, és a Svédországban hasznos enirót, majd összeírtam két város magyarjait. A magyar egyesületekben számbeli fölénybe kerültek az újonnan érkezettek, a svédországi magyarok száma pedig bőven meghaladhatja már a félszázezret.
A Microsoft Bing felbecsülése szerint Svédországban mintegy húszezer író él. Az Ághegy munkatársainak névsorát a tíz vaskos nyomtatott kötetben és a MEK-folyóiratok lapszámainak végén található felsorolásban bárki ellenőrizheti. Mintegy kétszázan vagyunk, a képzőművészekkel, előadókkal, zeneművészekkel együtt pedig hatszázan tartoznak a folyóirat munkatársi gárdájához. A folyóirat húsz esztendőn át, mindenféle támogatás nélkül volt jelen a világhálón, és néhány anyaországi, valamint a Bethlen Gábor Alapítványtól kapott egyszeri támogatásból egy alkalommal 800, máskor pedig 50 példányban megjelent nyomtatásban is. Az északi országokban alkotó magyar szerzők Ághegy Könyvek-sorozatban szerkesztett hatvan kötete is bizonyítéka az itt élő magyar értelmiségiek elkötelezettségének anyanyelvük éltetésében. Az Ághegy olyan közösség volt, amelyben otthonra találtak azok, akik a szépirodalom terén, valamint a legkülönbözőbb képzőművészeti és zeneművészeti ágazatokban tehetségüket próbára szerették volna tenni. Elismerésre érdemes az is, hogy számos első könyves költő és író indulását ösztönöztük, könyveik szerkesztését és nyomdai előkészítését bérmentve vállaltuk. Könyvsorozatunk műfaji szempontból is változatos: regények, versek, esszék, emlékiratok, fordítások sorakoznak benne.
Folyóiratunk tízesztendős fennállásának alkalmából irodalmi és művészeti pályázatot hirdettünk. Kétszáznál is több pályamű elbírálása után huszonnyolcan részesültek elismerésben. Skandináviai helyőrség címmel harminchárom szerző alkotását jelentettük meg CD-lemezes melléklettel külön kötetben, és népszerűsítettük a lundi bevándorlók rádiójának szombatonként sugárzott Ághegy Rádió adásaiban.
Műhelymunkánkra a svéd irodalomtörténészek is felfigyeltek, amikor Hommage Tomas Tranströmer címmel a Nobel-díjas svéd költőt méltatva, tizenhárom svédországi magyar fordító közreműködésével kétnyelvű kötettel jelentkeztünk.1 A 2004-ben megjelent Den stora gåtan (A nagy rejtély) című kötetének verseit többen is lefordítottuk, és a változatokat e kötetbe is belefoglaltuk. Kultúrhídként fémjelzett kétnyelvű köteteink közül a svédországi magyar szülőknek mutattunk példát utódaink többnyelvű nevelésére a Matsäck med dikter. Verstarisznya című könyvünkkel.2 Ebben a magyar irodalom néhány olyan közkedvelt versének fordításait jelentettük meg, amelyeket egy svéd–magyar család gyermekei illusztráltak rajzokkal. A kötet a Bethlen Gábor Alapítvány által támogatott Ághegy Könyvek-sorozatban jelent meg.
Skandináviában számos magyar alkotó él – az írással foglalkozók akár írószövetségi fiókot is alakíthatnának –, akik közösséget alkotva az eddiginél hathatósabban szolgálhatnák a magyar művelődést.
A magyar nemzeti művelődés szolgálatában végzett igyekezetünket bizonyítja az, hogy az Ághegy folyóirat húsz esztendőn át publikált számait megjelentettük egy tízkötetes, összesen 6704 oldalas antológiában3, amelyet szerkesztettem, képszerkesztettem, tördeltem, néhány jeles munkatársam pedig korrektúrázta azt.
A munkánkat számos fórumon, többek között a Tokaji Írótáborban is elismerték. A Magyar Liget az Ághegy II. sorozatának mellékletével kiegészített számokkal jelent meg 2016 és 2020 között, az antológiában és a mellékletekben közölt írásokban teret kapott számos Skandináviában élő magyar alkotó. Lapszámaink végén olykor közöltük és egyre bővítettük a skandináviai országokban élő magyar alkotók névsorát. A Zeneművészek (zeneszerzők, előadóművészek, rendezők, dramaturgok, színészek, énekművészek, mozgásművészek, könnyűzenészek), a Képzőművészek (festőművészek, grafikusok, szobrászok, formatervezők, textilművészek, építészek, restaurátorok, művészettörténészek, műkedvelő képzőművészek) a Film-, videó- és fotóművészek mellett kiemelt fejezetben közöltük az Írók (prózaírók, költők, műfordítók, tanulmányírók, kritikusok, közírók) névsorát.
Így festett a közel egy évtizeddel ezelőtti, 2015-ös, akkor sem teljes írói névsor – a dőlt betűvel írt nevek viselői erdélyi származásúak: Arvidson Sára, Asztalos Morell Ildikó, Bajak K. Zsuzsanna, Bálint Levente, Balogh Beáta (1973–), Balogh Sándor, Bánáti Gabriella, Bartal Klári (1940–), Bartha István (1925–2013), Békássy N. Albert (1942–), Bendes Rita, Benedek Szabolcs, Benedekné Szőke Amália (1929–), Tar Bengtsson Benjamin Zsolt, Tar Bengtsson Emma Margit, Berényi Lajos, Berg (Böti) Olga, Bíró István, Bitay Zsolt (1973–), Blénessy Zoltán, Bodoni-Lindh Anikó (1950–), Bodor Attila, Borka László (1932–), Boross Katalin, Boross Kálmán, F. Böszörményi Zoltán, Bruckner Zoltán, Burányi Gyula, Csák János, Csatlós János (1920–1993), Csikász Kollár Zsuzsanna, Csíkzsögödi Szabó Zoltán (1957–), Csillag János (1952–), Czibik Gábor (1975–), Deák Csaba (1932–), Dobos Éva, Dohi Alexandru, Domonkos Domi István (1940–), Dőri Tibor (1936–), Dusa Ödön (1943–2007), Eggens Magda (1924–), Faludi Iván (1895–1978), Farkas Jenő, Fáskerti Mária, Fazakas Marianne (1956–), Firou Ilka, Fodor Béla, Fodor Imre, Fonyó István (1942–), Földesi Katalin, Fülöp Éva, Fülöp Géza, Gaál Zoltán, Garam Katalin, Gellért Tamás, Gergely Edit Edo (1978–), Gergely Tamás, Gilice Zsuzsanna (1970–), Gleichmann Gabi (1954–), Gödriné Bedő Ilona, Göndör Ferenc (1928–), Grecz Andrea, Grünfeld Benny (1928), Gulbransen Wenche, Gulyás Miklós (1938–), Gyarmati Rozália, Gyóni István (Stefan Westlund, 1938–), Halász György (1935–), Hámori László (1911–1984), Hartangi Ditta, Harrer Gábor (1951), Havasi-Høyborg Ottilia Piroska, Krasznai Erzsébet (1954), Hegedűs Zsolt, Hendi Ilna, Hont Gábor (1953– ), Horváth Attila, Homoki Mária, Horváti Eszter, Hulej Enikő, Hunyadi Viktória, Inczédi Gombos András (1940–), Janáky Réka (1963–), Járai János, Jehrbo (Hegedűs) Emese, Jeszenszky Géza (1941–), Juhász Gyula, Kádár György, Kádár Péter, Kató János (1948–), Kemény Ferenc (1917–2008), Kemény Kari, Kertész Judit, Kesselbauer Gyöngyvér, Kindal Ilona, Klein Éva, Klein György (Georg Klein, 1925–), Kovács Katáng Ferenc (1949–), Kozák Katalin, Krisztián Attila, Kulich Károly, Kunszenti Ágnes, Kunszenti-Kovács Dávid, Ladó József (1911–), Lahováry Pál, Lakatos Júlia, Langer (Jo) Sophie (1912–1990), László Patrícia (1971–), Lázár Ervin Járkáló (1953–), Lázár Júlia, Lázár Oszkár, Ligeti Pál, Libik György (1919–1995), Lipcsey Andersson Emőke, Lőrinczi Borg Ágnes (1974–), Lukács Zoltán (1964–), Madarassy J. M. Enikő, Márky Ildikó (1940–), Martinovits Katalin, Mendel Zsuzsa, Mervel Ferenc (1936–2004), Mészáros Gabriella, Mihály Ferenc, Molnár Attila, Molnár-Broander Éva, Molnár István (1950–), Molnár Szílvia, M. Veress Mária, Molnár Veress Pál, Müller Mária, Müller Teréz (1925–), Nádasdy Farkas Irén, Nagy Lucia, Nalberg Zoltán (1941–), Neufeld Róbert (1937–), Ondrusek Julianna, Ortman Mária (1939–), Pál Zsolt, Palotai Mária, Pándy Kálmán (1908–1988), Perger Dénes, Pető Tünde, Poeschl Mari, Pogány Orsolya, Pongrácz Ágnes, Piron Ilka, Publik Tony (1970–), Røkenes K. Erzsébet, Rosenberg Ervin (1935), Roth Imre (1924–), Rozsnyay Béla, Salamon Ilona, Sall László (1961–), Sánta Judit, Sára Erzsébet, Sármány Ilona (Person), Sárfi István, Sara Elisabeth, 1952–), Schapira Székely Zoltán (1955–), Sebestyén Éva, Sebestyén Gábor, Solymossy Olivér (1914–1986), Solymossy Péter, Straszer Boglárka (1951–), Steiner János, Strassburger Ferenc (1941–), Sulyok Vince (1932–2009), Szabó (Bancsik) Ágnes, Szalay Sándor, Szarka István (1966–), Szeles Judit (1969–), Szende Stefan (1901–), Szente Imre (1922–), Szilágyi László, Szilvássy Erika, Szűcs András, Szűts Gábor (1928–), Tamás Gellért (1963–), Tanító Béla (1942–2008), Tanító Béláné, Tar Károly (1935–), Tar Zsuzsa (1967–), Tatár Mária Magdolna (1946–), Tatár Sarolta, Thinsz Géza (1934–1990), Thurman Zoltán, Tilajcsik Roland, Tompa Anna, Tóth Ildikó Irma, Tóth Ilona, Tóth Károly Antal, Tóth Károly, Újvári Tünde, Veress Biborka, Veress Zoltán (1936–2013), Vető János, Vető Jenő, Vincefi Sándor, Vincze Iván, Vörös Márton (1900–1993), V. Telegdi Magda, Zichy Aladár (1925–), Zsigmond Gyula, Zsurbej Magda (1935–).
A Művelődés olvasóinak érdeklődésére számítva a továbbiakban közlöm néhányuk munkásságának rövid ismertetőjét. A svédországi magyarok egykori tanácskozóhelyére utazva néhány alkalommal benéztem a Båros nevű kisváros szélén működő Bevándorlók Intézetébe (Immigrant Institute), amely a múlt század végétől Miguel Benito spanyol nyelvű bevándorló kitartó ügyködésének köszönhetően gyűjtőhelye a Svédországban megtelepedő írók műveinek. Az Intézet nyilvántartásából száznál is több országból érkező, Svédországban letelepedő mintegy 1500 szerzőről lehet itt tájékozódni. 1974 és 2011 között működött a Svédországi Bevándorló Írók Szövetsége. A Bevándorlók Intézete számos bibliográfiát jelentetett meg, 1977-ben lexikont is közreadott az akkoriban ismert bevándorló írókról. Összetartozásuk jeleként kis lexikonok születtek a latin-amerikai, a finn, az észt és a lengyel írókról: Eva Järvengren Eva: Latin-amerikai szerzők lexikona Svédországban, 1992; Arja Mäntykangas: Finn szerzők lexikona Svédországban, 1992; Anni Soutkari: Észt szerzők lexikona Svédországban, 1992; Tadeusz Nowakowski: Lengyel szerzők lexikona Svédországban, 1996; Hilde Rohlén-Wohlgemuth: Svéd–zsidó irodalom 1775–1994. Irodalomtörténeti áttekintés, 1995. Úgy tűnik, magyar származásúak akkor még kevesen voltak, illetve magyar– zsidók lévén a svéd–zsidó irodalomról szóló kiadványban kaptak helyet. Az intézet honlapján található névsorban – a román írók közé sorolt erdélyi magyarokat is számítva – a következőkről találunk rövid feljegyzéseket (a nyilvántartásban helytelen magyar írással közölt neveken nem változtattunk): János Balaskó, Michael Ben-Menachem, Susanne Berglind, János Csatlós, Peter Csihas, Nora Dekanic, Magda Eggens, Ivan Faludi, Istvan Fonyo, Hédi Fried, Tamás Gergely, Gabi Gleichmann, Ben - ny Grünfeld, Istvan Gyóni, Ferenc Göndör, László Hámori, Gabor Harrer, Gabor Hont, Péter Kádár, Zoltan von Katay, Georg Klein, József Ladó, Paul Lahovary, Sophie (Jo) Langer, Georg Libik, Stephan von Lukacs, Susanne Marko, Ferenc Mervel, Gabriela Mészáros, Ildikó Márky, István Molnár, Therese Müller, Zoltan Nalberg, Robert Neufeld, Maria Ortman, Calman de Pándy, Tony Publik, Ervin Rosenberg, Lenke Rothman, Elisabeth Sara, Oliver Solymossy, Ferenc Svéd, Stefan Szende, Imre Szente, Gábor Szüts, Károly Tar, Géza Thinsz, Márton Vörös, Pierre Zekeli, Aladár Zichy, Magda Zsurbej.
Az emlékeztetés kötelezettségét érezve az alábbiakban néhány, Erdélyből származó magyar, svéd és más nyelven író, Svédországban új hazára lelt és itt elhunyt, többnyire feledésre ítélt alkotóról gyűjtött adatokból összeállított ismertetőbe soroltam őket betűrendben.
Erdős Bartha István 1925. szeptember 2-án született Marosvécsen, a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban érettségizett, a Budapesti Műegyetemen (BME) 1951-ben szerzett gépészmérnöki diplomát, majd a BME Technológiai Tanszékén lett tanársegéd. 1955 májusában vallásos meggyőződése miatt letartóztatták, a román Securitate és a magyar ÁVÓ börtönéből szabadulva 1956-ban Svédországba disszidált.
Ezek után a malmöi Kockums hajógyárban dolgozott, majd korróziós kutatólaboratóriumot alapított. 1958-ban a Svéd Mérnöki Akadémia Korróziós Alosztályának tagja lett. Két szakkönyvet írt, a felületkezelésről szólót 1967-ben, a konstrukcióról és korrózióról szóló tanulmányát 1998-ban jelentette meg. 1994-ben doktori címet szerzett, a Magyar Mérnökakadémia tiszteletbeli tagjává fogadta. 1983-ban Bertram Broberg professzorral létrehozta a Nemzetközi Ökológiai Konstrukció Társaságot. Az ökokonstrukciókkal kapcsolatos disszertációjáért a Magyar Tudományos Akadémia PhD címmel ajándékozta meg. Természettudomány és Isten Igéje című előadásai elismeréséül a Debreceni Református Kollégium tiszteletbeli professzorává avatta. 1966 és 1978 között meghívott előadó volt a Chalmers és a Lundi Műegyetemen, 1978 és 1992 között nyugdíjaztatásáig lektorként tanított a malmői Pauli Mérnökképzőn. Az Ághegy munkatársa volt, 2010-ben a kortárs irodalom támogatásáért a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki. Lefordította Fredrik Böök: Resa till Ungern című 1931-es munkáját Utazásom Magyarországon (Püski Kiadó, Budapest, 2022) címen; valamint Bernhard Nordh Nybyggarna vid Bäversjön című 1942-es kötetét A hódtavi újtelepesek (Ághegy Könyvek, Közdok Kiadó, Budapest, 2008) címen. Első megjelent kötetének címe: Erdős Irma (Prisma Kiadó, Marosvásárhely, 2003). Második felesége, Erdős Irma emlékezetére szerkesztett könyvet a színésznő életéről, szerepléseiről és a Székely Színházról. 2004-ben létrehozta az Erdős Irma Ösztöndíj Alapítványt. Az ösztöndíjat és az emlékgyűrűt évente egyszer adják át a marosvásárhelyi színházban. A másik megjelent kötete a Három ország foglya (Neptun Kiadó, Csíkszereda, 2007).
Gödriné Bedő Ilona a Sepsiszentgyörgy melletti Uzon községben született 1939-ben. Tanítóképzőben kezdte tanulmányait, gimnáziumban folytatta, majd egy évtizeden át könyvtárosként dolgozott. Mindig is könyvszerető ember hírében állt, aki számos könyvismertetőt, irodalmi estet rendezett. Egészségügyi iskolát is végzett, főnővéri vizsgát tett, majd a Sepsiszentgyörgyi Poliklinikán dolgozott. 1990-ben a fiával érkezett Svédországba, ahol már várta férje, Gödri Károly. Itt további tanulmányokkal bővítette egészségügyi képzettségét. Munkái:
Gondolatok idegenben. Verses vallomások. Ághegy Könyvek. Sorozatszerkesztő: Tar Károly. Székelyház Közhasznú Alapítvány, Veresegyház, 2011.
Valamit mindig megköszönni. Ághegy Könyvek, Sorozatszerkesztő: Tar Károly, szerkesztette Gaál Zoltán. Székelyház Közhasznú Alapítvány, Veresegyház, 2012.
Dohi Alexandru 1955. június 4-én született Máramarosszigeten. 1974-ben érettségizett a kolozsvári Képzőművészeti Líceumban. Dolgozott halászként a Duna-deltában, volt kirakatrendező, szobafestő, sírásó, kőműves, kőfaragó, tejkihordó, erdei gyümölcsszedő, sorsjegyárus, postás, tisztviselő, csempekályhás, földtani kutató és tanár. 1989-ben menekült Svédországba, ahol sokféle foglalkozással kereste háromgyermekes családja kenyerét. Első közlése 1977-ben volt, utána rendre majd minden romániai irodalmi folyóirat közölte verseit, rajzait. Tagja volt a legendás hírű kolozsvári Zsebszínháznak, verseivel is szerepelt a romániai magyar ifjúsági lap nagy népszerűségnek örvendő matinéin, verseit Cseke Gábor fordította.
Svédországban a Mozaik és az Ághegy folyóiratok munkatársa volt, grafikáit és olajfestményeit számos közös és egyéni kiállításon mutatta be. Könyveit maga tervezi és illusztrálja. A Román Írószövetség tagja. Kötetei:
Caietul debutanților (az antológiában az ő versei is szerepelnek). Editura Albatros, București, 1983.
Cartea definițiilor. Yoyo, Cluj-Napoca, 1993.
Calul de febră. Editura Dacia, Cluj-Napoca, 1995.
Altermundia. Brumar, Timișoara, 2006.
Cartea aromelor. Editura Muzeului Literaturii Române, 2000. Tar Károly fordításában: Dohi Alex: Illatok könyve. Közdok Kft., Budapest, 2009.
Dusa Ödön 1943. január 7-én született Kolozsváron, 2007. november 29-én hunyt el Stockholmban. Egyedülálló művészeti stílusáról ismert előadóművész volt, aki a hagyományos színházi elemeket személyes előadásmóddal és történésekkel ötvözte. A ’70-es évek elején tartotta első egyéni előadását Kolozsváron Írott muzsika címmel. Az évek folyamán ezt számos más előadás követte, többek közt két monológ: Egy őrült naplója és Szókratész pöre. Jeleneteket írt és rendezett a Tar Károllyal együtt alapított kolozsvári Ifjúmunkás Zsebszínházban, amely a diktatúra idején a szigorú szövegellenőrzést kijátszva sajátosan mozgásközpontú színház volt. 1985-től Svédországban, Stockholmban élt. Vendégelőadóként többször fellépett a pesti Szkéné Színházban, a Merlin Színházban, a Kolibri Színházban, az RS9 Színházban. Pesten lakásszínházat működtetett. Gigantikus versműsorokkal lepte meg közönségét, Dosztojevszkij-, Gogol- és Csehov-szövegekből szőtt műsorával, Platón Szókratész pörének tolmácsolásával remekelt. Fontosabb előadásai: Kocsis István: Bolyai János estéje, Dan Tărchilă: Tökéletes tolvaj, Szeretni tehozzád szegődtem (szerelmes versek), Pilinszky János: Sötét mennyország, Ady Endre: A Halál rokona, Kányádi Sándor: Fától fáig, Nagy László és László György: Jövő-bűvölő, Juhász Ferenc: Játékos szívütés-üzenet, illetve a Hamvadó szerelem – válogatás a magyar irodalom legszebb szerelmes verseiből.
Néhány írástöredéke olvasható volt a http://www.szinhaz.hu/odon honlapon. Számos verselőadását hang- és videokazettára rendezte, happening videofilmeket is készített.
Megjelent munkáiból: Számvetés (Grafit Pencil Lapkiadó és Nyomda Kft., Kolozsvár, 1998); Színházi jegyzetek (Ághegy folyóirat, I. évfolyam, 2002).
Fried (Szmuk) Hédi 1924. június 15-én született Máramarosszigeten magyar zsidó családban, 2022. november 19-én hunyt el Stockholmban. 1945-ben érkezett Svédországba, miután túlélte a koncentrációs tábor szörnyűségeit. A máramarosszigeti gettóban találkozott Fried Mihállyal, akivel Stockholmban házasságot kötött. Három gyermekük született, szülei Auschwitzban hunytak el. Ötvennyolc évesen pszichológus végzettséget szerzett, hatvanhat évesen indult írói pályája. Munkásságáért Illis-éremmel, Svéd békedíjjal, Raoul Wallenberg-díjjal, Seraphim-éremmel tüntették ki. Tagja volt a Svéd Írószövetségnek és a PEN klubnak. Svéd, angol, német, finn, orosz és román nyelven is jelentek meg könyvei. Főbb művei:
Skärvor av ett liv. Natur & Kultur, Stockholm, 1992. Magyarul megjelent Egy élet szilánkjai. Utam Auschwitzba címen, fordította Botond Ágnes. Joshua Könyvek, Budapest, 2020.
Livet tillbaka. Natur & Kultur, Stockholm, 1995.
Ett tredje liv [Egy harmadik élet]. Natur & Kultur, Stockholm, 2002.
Frågor jag fått om Förintelsen. Natur & Kultur, Stockholm, 2017.
Historien om Bodri [Bodri története]. Stina Wirsén rajzaival. Natur & Kultur kiadó, Stockholm, 2019. A mű megjelent északi számi nyelven is Muitalus Bodri birra címen is, John Erling Utsi fordításában, Stina Wirsén rajzaival. Natur & Kultur, Stockholm, 2020.
Grünfeld Benjámin (Benny) 1928. május 6-án született Kolozsváron. Apja elismert órásmester és ötvös volt. 1944-ben négy fia közül a legidősebbet, Armandot besorozták a magyar hadseregbe, a családot Auschwitzba deportálták. A szülőket és a legkisebb fiút halálba küldték, Herman és Benjamin koncentrációs táborba került. 1945. április közepén Bergen-Belsenben az angol katonák kiszabadították őket, és Stockholmba kerültek. 1948-ban Benjamin önként jelentkezett az izraeli fegyveres erőkhöz, és a függetlenségi háború alatt a légierőben szolgált, majd visszatért Svédországba. Egy légitársaságnál dolgozott, svéd lányt vett feleségül, három gyermeke és tizenegy unokája született. Emlékiratai 1995-ben jelentek meg, először svédül, majd angol fordításban. 2021. március 26-án halt meg Stockholmban. Megjelent egy könyve Tonåring i Hitlers dödsläger [Tinédzserként Hitler haláltáboraiban] címmel, Magnus Henrekson és Olle Häger közreműködésével; Stockholm, Almqvist & Wiksell, 1995.
György Horváth László 1951. október 23-án született Marosvásárhelyen, 2012. november 25-én hunyt el Stockholmban. Kolozsváron és Budapesten tanult, református lelkész volt, hét országban hirdette az igét: Erdélyben (Romániában), Magyarországon, a Felvidéken (Szlovákiában), Kárpátalján (Ukrajnában), Kanadában, az Egyesült Államokban és Svédországban. 2007-ben érkezett Svédországba. Székely-magyar identitásúnak, írónak vallotta magát. Megjelent könyvei:
A vörös pokol. Francesco WW. Kovács és a Gulag. Stockholm, Siculus, 2009.
Székely mesék. Stockholm, Siculus, 2010.
Székely Marosvásárhely. Verses képesalbum. Stockholm, Siculus, 2010.
Székely legendák világa. Stockholm, Siculus, 2010.
Stockholmi szerelem. Stockholm, Siculus, 2011.
Kátay Zoltán (Z. von Kátay) 1918. július 18-án született Erdélyben. 1956-ban menekült Svédországba. Negyedévszázadon át a malmői Hungária étterem vezetője volt. A cserkészmozgalom kitartó támogatója volt évtizedeken át. Számos kézikönyve bizonyítja aktív részvételét a mozgalomban. Vezetésével a svédországi Klarälven Norge-tól Karlstadig tartó 110 kilométeres túrát többször is megtették a világ öt sarkából összegyűlt negyven magyar cserkésszel. Életének utolsó szakaszát az ausztriai Felsőőr (Oberwart) településen töltötte. 2003. október 23-án hunyt el, síremlékét 2005 májusában avatták föl, ahol többek között Lezsák Sándor méltatta egész életét jellemző közösségteremtő és -megtartó munkáját. Vagyonát a Lakitelek Népfőiskola Alapítványra hagyta, amit fiatal kutatók támogatására fordítanak. Műveit önmaga illusztrálta. Könyvei:
Keletről jöttem: versek. Herp Kiadó, München, 1980.
Svéd táj magyar szemmel. Panonia, Malmö, 1980.
Kő a vízbe vettetett. Herp, München, 1981.
Telik az idő. Panonia, Malmö, 1983.
Patak futása. Panonia, Malmö, 1984.
Sun győzelmek: 1977–78. Panonia, Malmö, 1985.
Cserkészés erdőelvén. Panonia, Malmö, 1988.
Kiscserkész vírágok. Panonia, Marieholm, 1988.
Svédországi nagytáboraim. Panonia, Marieholm, 1988.
A magyar faragás. Panonia, Marieholm, 1989.
Erdélyben. Panonia, Marieholm, 1989.
Európai cserkésztáborok 1971. Panonia, Marieholm, 1989.
Európai kerületi nagytáborok 1972– 1982. Panonia, Marieholm, 1989.
Magyar cserkész szakácskönyv. Panonia, Marieholm, 1989.
Tankar i Erdély – Gondolatok Erdélyben. Panonia, Marieholm, 1989.
Transsylvanien, sagans rike – Erdély, gazdag mesék. Panonia, Marieholm, 1989.
Cserkész játékos és tábortűzi játékos könyv. Panonia, Marieholm, 1990.
Cserkész lombfűrészmunkák. Panonia, Marieholm, 1991.
Finnországba készülök. Panonia, Marieholm, 1991.
Repülj ki a versemből. Panonia, Marieholm, 1991.
Magyar cserkész tábortűzi könyv. Panonia, Marieholm, 1991.
Magyar vízicserkész próbarendszer. Panonia, Marieholm, 1991.
Szocializmus Svédországban. Panonia, Marieholm, 1991.
Sors tenyerén. Panonia, Marieholm, 1991.
Tábori építmény. Panonia, Marieholm, 1991.
Erdély elhagyatott. Panonia, Marieholm, 1991.
A magyar lelkesítő dal. Panonia, Marieholm, 1992.
Ladó József 1911. március 12-én született Temesváron. Később, már az impériumváltás után Magyarországra költözött, majd 1956-ban Svédországba menekült, és egy szabadegyház papja lett. Ismert volt az emberi jogi kérdések iránti elkötelezettségéről, valamint a különböző kultúrák és vallási közösségek közötti megértés és együttműködés előmozdításáért végzett munkájáról. 2004. szeptember 19-én hunyt el a svédországi Örebróban. Munkáiból:
I våldets skugga men i Guds hand: fängelseminnen och andra minnen från Rumänien och Ungern [Az erőszak árnyékában, de Isten kezében: börtönemlékek és más emlékek Romániáról és Magyarországról]. Filadelfia, Stockholm, 1968.
Hur länge skall ondskan dominera? [Meddig fog még a gonosz uralkodni?]. Nordiska journalisthögsk, Mullsjö, 1985.
Solymossy Olivér író, költő, színész, pedagógus Noszolyon született 1914-ben, majd Stockholmban hunyt el 1986-ban. A kolozsvári unitárius gimnázium elvégzése után, 1938–39-ben ösztöndíjas színész lett a Kolozsvári Magyar Színháznál, 1939 és 1950 között a Földművelésügyi Minisztérium tisztviselője lett. Közben 1944-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen tanári, 1948-ban pedig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1953–55-ben a Déryné Állami Faluszínház tagja volt, közben pedig klubvezető, majd 1957–59-ben a budapesti Ady Endre Kultúrotthon igazgatója lett. 1959 és 1963 között Szentendrén, 1963 és 1973 között Budapesten volt általános iskolai tanár. 1973-tól egészen haláláig Stockholmban élt, levéltárban dolgozott. Novelláit, verseit Erdélyben a Pásztortűz, az Ellenzék és a Brassói Lapok közölte. Budapesten és Szentendrén főleg ifjúsági színdarabokat és mesejátékokat írt. Pedagógiai tanulmányaiban a színjátszás és a nevelés kérdéseivel foglalkozott. 1962-ben Az oktatásügy kiváló dolgozója címmel tüntették ki. Svédországban a Femina, az Året Runt című svéd lapokban, valamint az emigráció magyar újságjaiban jelentek meg írásai. Svédországban tevékenyen részt vett a Sveriges Radio kulturális, irodalmi műsoraiban. Stockholmban írt elbeszéléseiben és regényeiben haláláig – az idegen környezetbe való beilleszkedés problémái mellett – hűen és humorral ábrázolja az átalakuló modern svéd társadalmat. Művei:
Egyedül (novellák, Kolozsvár, 1938); Önmagamtól távol (novellák, Kolozsvár, 1940); A róka, a medve és Favágó (verses mesejáték, bemutatta 1956-ban a budapesti rádió; német fordítása: Der Fuchs, der Bar und der Holzfaller); Hamupipőke (verses mesejáték, az Ady Endre Kultúrotthon mutatta be, 1958); A csapda (ifjúsági színmű, Szentendre, 1960); Mese a névmásokról (verses mesejáték, Szentendre, 1961); Járatlan utakon – På okönda vågar (elbeszélések, magyar–svéd, Borås, 1980); Forgószél (regény, Budapest–Stockholm, 1999, a clevelandi Árpád Akadémia irodalmi pályázatán kitüntetésben részesült 1979-ben).
Svéd kiadványok munkatársaként a következő írásokat jelentette meg: Invandrare i arbete – Bevándorlók munkában. Antológia Mahmut Baksi és Hannu Ylitaloval. Brevskolan, Stockholm, 1978; Livstecken: röster från när och fjärran – Életjelek: hangok közelről és távolról (Bevándorlók vers- és prózaantológiája), szerkesztette Gun Ekroth és Agnete Hjorth, Stockholm, 1988.
Szőke Amália, Benedekné 1929. február 14-én született Balázsfalván. Tanult Nagyszebenben a Ferencrendi Zárdában, Székelyudvarhelyen a Református Kollégium tanítóképzőjében. Kolozsváron, a Bolyai Tudományegyetemen geológia–földrajz szakon szerzett diplomát. Bukarestben kutató geológusként dolgozott. Nyaranta terepkutatásokat végzett felszínen és bányákban, Borsabányán, Nagybánya környékén és Csíkvidéken. A kutatási eredményeit tartalmazó tanulmányok akadémiai szaklapokban jelentek meg. Írt tudománynépszerűsítő cikkeket, recenziókat, fordításokat, verseket, naplójegyzeteket. 1976-ban házasság révén Finnországba költözött. A Helsinki Egyetemen finn nyelvet, irodalmat, történelmet tanult. Művelődési közleményei, cikksorozatai, fényképes kisesszéi, kritikái magyarországi, erdélyi, finn és svéd lapokban jelentek meg. Az Ághegy folyóirat munkatársa volt. Munkásságáért 2000-ben a Magyarság szolgálatáért kitüntetésben részesült. Elhunyt Helsinkiben, 2008. szeptember 16-án. Könyvei:
Regiunea Toroiaga-Baia-Borșa. Studiu geologic, paleografic, mineralogic și geochimic, társszerző Liviu Steclaci (Editura Academiei Republicii Populare Române, București, 1962); Erdély és Fennoskandia 1576–1945 – Diplomáciai, katonai és művelődési kapcsolatok (Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 1995).
Telegdi Magda Kolozsváron született 1937. június 5-én, Stockholmban hunyt el 2014. március 29-én. Használta a Veress Magda és Veress Zoltánné névváltozatokat is. Elbeszélő, műfordító volt, Veress Zoltán felesége. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron végezte (1948–1955), de közben politikai elítéltként két évet töltött börtönben 1952 és 1954 között. Szabadulása után érettségizett, gépírónő volt a Korunknál (1962–1969), tisztviselő az Utunknál (1984–85). 1985-ben férjével és két unokájával Svédországba utazott, majd Stockholmban telepedtek le, ahol a városi könyvtárban dolgozott 1987 és 2002 között; közben itt szerzett könyvtárosi szakképesítést, és innen ment nyugdíjba. Egyik alapítója az Erdélyi Könyvegyletnek, amelynek alkalmazott szerkesztője és felelős kiadója volt. A Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. 2023. június 23-án férjével együtt a kolozsvári Házsongárdi temetőben temették újra. Könyvei:
Nyugtalan színek (novellák, Bukarest, 1966); Útvesztő (regény, Bukarest, 1969), Gombáskönyv (Veress Magda néven publikálta, Bukarest, 1982).
Tóth Ildikó Irma 1942. május 18-án született Kolozsváron, elhunyt 2024. március 12-én. 1987-től a svédországi Sölvesborgban élt. Az Ághegy munkatársa volt, majd a folyóirat pályázatának díjazottja is volt. 2010-ben a magyar kultúra külföldi népszerűsítéséért a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki. Könyvei:
Múltbanéző – Emlékkönyv (Ághegy Könyvek, Közlekedési Dokumentációs Kft., Budapest, 2007); Ajtó, ablak nyitva van… (Ághegy Könyvek, NIS Kiadó, Kolozsvár, 2011); Méráról csak álmodom (Ághegy Könyvek, Kolozsvár, NIS Kiadó, 2013).
Veress Zoltán Kolozsváron született, 1936. február 25-én, elhunyt Stockholmban 2013. február 4-én. Erdélyi magyar költő, író, műfordító. Írói álnevei: Csordás Elemér, Ónodi Sándor. Egyes művei Ónodi Sándor álnéven jelentek meg. Telegdi Magda férje volt. 1952-ben Bodor Ádámmal együtt elítélték kommunistaellenes röplapok terjesztése miatt, 1954- ben szabadult. Klasszikussá vált epikus gyermekversei (Tóbiás és Kelemen, Irgum-Burgum Benedek, az illusztrációk Surány Erzsébet grafikus munkáját dicsérik) a Napsugár című kolozsvári gyermeklapban jelentek meg folytatásokban. Az 1970-es években a Korunk folyóirat tudományos szerkesztőjeként dolgozott; 1986-tól Svédországban élt, a stockholmi Erdélyi Könyv Egylet alapítója és szerkesztője, majd a Peregrinus Klub szervezője volt. A Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Halála előtt nyilvános levelében bűnbánat nélkül beismerte, hogy évekig a Securitate besúgója volt. 2023. június 23-án feleségével együtt a kolozsvári Házsongárdi temetőben temették újra.
Ma élő tollforgatók
És végül a teljesség igénye nélkül néhány adat azokról a ma még élő és alkotó írástudókról, akiket a szülőföldtől való távolság és az otthoni irodalmi élettel való kapcsolathiány pora lassan befed, de bíznak abban, hogy anyanyelvükön való munkásságukkal a szórványvidékek magyarságát nem hiába szolgálják tehetségük szerint továbbra is.
Antal Imre 1931. június 6-án született Gyimesközéplokban, 1980-ban jött Svédországba. Ljungbyban él. Megjelent műve: Mindennapi történelmünk, naplójegyzetek 1987–2003 (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2006).
Bálint Endre Levente 1965. április 27-én született Kolozsváron Tóth Ildikó fiaként. 1989-ben került Svédországba, ahol a Malmői Tanárképző Főiskola Matematika és Természettudományi Karán végzett. Óvodában és az általános iskolában tanított, irodalmi érdeklődését egykori tanára, Egyed Emese keltette fel a középiskolában.
Északi kagylók (Ághegy Könyvek, NIS Kiadó, Kolozsvár, 2019) című munkája saját rajzaival jelent meg. A kötet sorozatszerkesztője Tar Károly, szerkesztette J. Kovács Mária Magdolna. A borítót a szerző rajzának felhasználásával Ligeti Pál készítette. Megjelent a sorozatszerkesztő anyagi támogatásával 50 példányban.
Blomqvist Tünde 1977-ben született Szatmárnémetiben. Jelenleg előadótanár az Uppsalai Egyetem finnugor szakán. Két szék között. Szépírók magyar nyelvi háttérrel Svédországban (1945–2015) című könyvében (Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2021) nemcsak a magyar nyelvű alkotásokat veszi számba, hanem a magyar származású írók könyveit, nyelvtől függetlenül. A függelék a szépírók betűrendes jegyzékét tartalmazza, életrajzi adatokkal, valamint a migrációjuk után publikált műveik felsorolásával kiegészítve. A kötet svéd nyelven is megjelent Mellan två stolar: Författarskap i Sverige med ungerskspråkig bakgrund 1945–2015 (Acta Universitatis Upsaliensis, Uppsala, 2017) címmel.
Csíkzsögödi Szabó Zoltán 1957. március 28-án született Marosvásárhelyen. Itt végezte a középiskolát és az orvosi egyetemet. 1990-ben elnyerte az Európai Szívsebészeti Aneszteziológiai Társaság évi kongresszusának első díját. 1991-ben gyermek-szívsebészeti altatást tanult New Yorkban. Doktori értekezése megírására Svédországba jött.
Gaál Zoltán 1934. február 2-án született Brassóban. 1940-ben Magyarországra, majd 1956-ban Svédországba menekült. Főbb művei: Szemünk kinyílik – talán. Versek. Cultifex, Ösarp, 2011; Fák egymás között. Kovács Katáng Ferenccel. Ághegy, 42–43. szám, 2014, 5682–5687. oldalak. Hegyek egymás között. Kovács Katáng Ferenccel. Napkút Kiadó, Budapest, 2016.
Gergely Tamás Brassóban született 1952. augusztus 19-én. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát 1975-ben. Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás szerkesztője volt. 1987-ben Svédországban telepedett le, majd könyvtárosként dolgozott. Felelős szerkesztője a Káfé Főnix internetes irodalmi és fotóművészeti lapnak. Megjelent munkái: Módosítás. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981; Latorcza kontinens: a döbbenet egypercesei. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1998; Torokcsavar. Illusztrálta: Maurits Ferenc. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2010; Szépvölgyi mesék. Damó István rajzaival. Üveghegy Kiadó, Százhalombatta, 2014; Vadmalac és a kitartott magas Cé. Üveghegy Kiadó, Százhalombatta, 2015; Ki eteti a sirályokat? Üveghegy Kiadó, Százhalombatta, 2016; Fifi. Egy illatcsepp története. Illusztrálta: Damó István. Üveghegy Kiadó, Százhalombatta, 2017; Az én Koreám. Üveghegy Kiadó, Százhalombatta, 2018.
Gyarmati Rozália Csíkmadarason született Tamás Rozáliaként 1948. augusztus 25-én. Svédországban élő magyar költő, műfordító és festőművész, aki magyarul és svédül ír verseket, valamint svéd verseket fordít magyarra. Elemi- és középiskoláit Csíkszeredában végezte. 1971-ben a kolozsvári műszaki egyetemen építőmérnöki oklevelet szerzett. 1984 óta Svédországban él. Iskolás kora óta versel és fest. Festészetet olyan ismert művészeknél tanult, mint Gaál András, Márton Árpád, Mottl Román, Bengt Saltö vagy Pia Byrin. Termékeny művész, aki számtalan festményt és verset alkotott. Az évek során több csoportos és egyéni kiállítása volt Svédországban, Dániában és Romániában – az 1964-es bukaresti kiállításon a zsűri különdíjában részesült. 2004-ben a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadónál megjelent az Álmok versekben és képekben című kötete.
Hegedűs Zsolt 1948-ban született Kolozsváron. Négy évtizede vegyészmérnöki végzettséggel menekült Svédországba. Írói álneve: Zita néni. Írásai, fordításai, riportjai többnyire a Romániai Magyar Szóban, a Nyugati Jelenben és az Utazóban jelentek meg. Az első magyar nyelvű internetes fórumon, a HIX-en 1992 és 1995 között, Zita néni néven közölt írásaiból válogatás készült, amely a Svédcsavar címet kapta.
László Patricia Amarill 1971-ben született Kolozsváron, ahol a Báthory István-gimnáziumban végzett, érettségi után édesanyjához ment, aki két esztendővel azelőtt Svédországba menekült. Fél év után visszatért, és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar–angol szakán végzett, majd Svédországban telepedett le. Három lánya van, könyvtárosként dolgozik Göteborgban. Írásai többek között az Ághegy folyóiratban jelentek meg.
Sall László Nagyváradon született 1961. március 8-án. Építőmunkásként dolgozott, az Ady Endre Irodalmi Kör tagja volt. Versei a Fáklya, az Ifjúmunkás, az Echinox hasábjain, az Ötödik évszak (Marosvásárhely, 1980), valamint az Alapművelet című (Bukarest, 1985) antológiákban jelentek meg. Főbb művei: Lélegzetvétel (Nagyvárad, 1988); …lem… (Nagyvárad, 1989); A gyermekkor vége (Stockholm, 2003), …vége. Folytatás (Stockholm, 2008).
Straszer Boglárka 1974. október 31-én született. Az Uppsalai Egyetemen dolgozó professzor, aki a svédet – mint második nyelvet – oktatja. 2014-ben kezdett dolgozni a Dalarna Egyetemen a svéd nyelv oktatójaként, majd 2019-ben docensnek nevezték ki. 2021 őszétől professzorként dolgozik, 2023-tól a tanszék osztályvezetője. Kutatási területe a többnyelvűség, az identitás és a kultúrák közötti találkozások. Az egyik fő kutatási területe az egyén nyelvi jogai, a nyelv- és oktatáspolitika, a nyelvi hierarchiák és a nyelvi attitűdök szerepe az egyén nyelvi fejlődésében. Az anyanyelvi oktatás (modersmålsundervisning), a nemzeti kisebbségi nyelvek, a többnyelvűség (transspråkande) elmélete, hozzáállása és gyakorlata, valamint a nyelvbiográfiai történetek különösen fontosak számára. Kutatásaihoz az Ághegy folyóirat is hozzájárult.
Tar-Bengtsson Benjamin Zsolt 1994. április 20-án született, filozófiát hallgat a Lundi Egyetemen. Az Appel – En appel för alla studenter [Felhívás minden diák számára] című svéd–angol nyelvű folyóirat főszerkesztője. Tagja a svédországi fiatal műfordítók csoportjának. A már korábban említett, Matsäck med dikter. Verstarisznya (Ághegy Könyvek, NIS Kiadó, Kolozsvár, 2018) című svéd–magyar verseskönyv vezető szerkesztője.
Molnár-Veress Mária-Magdaléna 1951. február 16-án született Brassóban. Természettudományokat tanult Kolozsváron, 1990 óta él Svédországban, a stockholmi Természettörténeti Múzeumban dolgozott. Írásait a Brassói Lapok és az Ághegy közölte. Főbb munkái közé tartoznak az Üzenet egy úszó jéghegyről (Csíkszereda, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2007), és az Életre, halálra (Székelyház Közhasznú Alapítvány, Veresegyház, 2011) című könyvek.
Tar Károly 1935. augusztus 30-án született Kolozsváron, írói álnevei: Transsylvanicus, Dombi Károly, Koppány Zsolt, Ligeti Pál. Erdélyi magyar író, költő, újságíró, közíró, szerkesztő. Az Igazság című lap munkatársa, majd az Ifjúmunkás nevelési rovatának vezetője, publicistája, riportere lett, majd volt a Napsugár gyermekirodalmi és a Haza Sólymai gyermeklap főszerkesztője, illetve a Kolozs megyei RMDSZ szervezőbizottságának a vezetője is. Ő volt a kolozsvári Szabadság napilap egyik alapítója, továbbá volt az Erdélyi Napló főmunkatársa is. Félszáznál több kötet, vers, regény, esszé, publicisztika, riport, emlékirat szerzője. 1995-ben a svédországi Lundba költözött unokái nevelésére. A Lundi Lap, a Magyar Liget, az Ághegy, az Ághegy Rádió alapítószerkesztője, az Ághegy-Liget Baráti Társaság alapítója. Tagja a román, a magyar és a svéd írószövetségnek, valamint az Erdélyi Magyar Írók Ligájának.
Tóth Károly Antal erdélyi magyar esszéíró Szatmárnémetiben született 1942. december 3-án. A középiskolai tanulmányait szülővárosában fejezte be 1960-ban, majd a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Biológia–Földrajz Karán szerzett tanári oklevelet 1965-ben. 1965-től Nagyváradon tanított különböző iskolákban. Az Ady Endre Irodalmi Kör vezetőségének tagja volt, 1976 és 1978 között pedig elnöke. 1982-ben többedmagával elindította, majd sokszorosította az Ellenpontok című szamizdatkiadványt. A kiadvány miatt feleségével több hónapon át volt letartóztatásban, 1984-ban áttelepültek Magyarországra. Itt előbb a Népművelési Intézet szakalkalmazottja, majd 1988-ig az Országos Levéltár tudományos munkatársa volt. 1988-ban Svédországba utazott, majd rá egy évre Kanadába, végül 1990-ben visszatért Svédországba. A Göteborgi Egyetemen szerzett környezetvédelmi diplomát 1994-ben, majd Göteborgban nyugdíjazásáig környezetvédelmi tanácsadóként dolgozott. Írásai az erdélyi és magyarországi lapokban, folyóiratokban, különféle antológiákban és az Ághegyben jelentek meg. Munkáiból:
Hova-tovább? Az Ellenpontok dokumentumai, esszék, tanulmányok. Magyar Ökumenikus Önképzőkör – Savaria University Press, Stockholm– Szombathely, 1994.
Ellenpontok. Sajtó alá rendezte Tóth Károly Antal. Múltunk Könyvek. Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2000.
Út a magányos tüntetésig. Egy erdélyi magyar esete a Scania birodalommal. Kapu Könyvek. Magyar a Magyarért Alapítvány, Budapest, 2007.
Hol vagy, szabadság? Esszék, tanulmányok, vitaírások. Kriterion, Kolozsvár, 2015.
Egy szamizdat az életünkben. Az Ellenpontokról. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2017.
Harc a nemzet érdekében. Interjú Borbély Imrével, temesvári mérnökkel és erdélyi politikussal. Kárpátia Stúdió, Köröstárkány–Kápolnásnyék–Budapest, 2017.
Mire jó egy ilyen gyors számvétel?
A válasz bizonyára magától érthető: a magyar nemzeti művelődés szolgálatában végzett igyekezetünket azért kell nyugtázni, hogy az utánunk következők erőt meríthessenek anyanyelvünk művelésére, hagyományaink ápolására. Erre most azért is nagy szükség van, mert a Magyar Liget és az Ághegy két évtizedes – irodalmat és művészetet saját erőből próbáló és művelő – munkáját folytató új közösség kialakulása még várat magára. Ehhez erőt ezután is a szülőföldhöz való szorosabb kapcsolódásból meríthetünk. Az anyaország által támogatott, egyre gazdagodó erdélyi magyar irodalmi és művészeti élet virágzásának példája serkentheti a magunk nemzetben való megmaradását a skandináv országokban is. Mert a nemzet szíve irodalmában dobog, és kultúrájában élhet igaz életet.
Jegyzetek
1 Hommage Tomas Tranströmer på svenska och ungerska svédül és magyarul Urval och sammanställning. Válogatta és összeállította: Tar Károly. Ághegy Könyvek – Székelyház Közhasznú Alapítvány. https://mek.oszk.hu/12000/12001/12001.pdf
2 Matsäck med dikter – Verstarisznya. Teckningar, sagor, ramsor – Rajzok, mesék, mondókák. Översättning från ungerska dikter – Översatt av / Fordították: Benjamin, Emma och Vilma – Tar Bengtsson. Ághegy Könyvek, NIS Kiadó, Kolozsvár, 2018.
3 Ághegy – skandináviai magyar irodalmi és művészeti folyóirat. Antológia tíz kötetben, 1–50. szám. Szerkesztette: Tar Károly. NIS Kiadó, Kolozsvár, 2015.
