Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Gábor Áron első csatája?

A hídvégi ütközet 1848-november 30-án

Háromszék bizottmányi ülése 1848. november 28-án határozatban mondta ki az önvédelmi harc felvállalását. Ezt megelőzően császári-királyi reguláris csapatok, illetve román és szász népfelkelők törtek be a törvényhatóság területére Erdővidék és bodzai őrvonal felől, az utóbbinál az ellenség az őrséget lekaszabolta. Így a háromszéki alakulatok (határőrök, nemzetőrök, honvédek, Mátyás-huszárok) a fenti két veszélyeztetett pontra siettek.1




A Gábor Áron műhelyében készült ágyúk egyetlen fennmaradt példányáról készült replika a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban (forrás: wikipédia)

Ebben az időszakban a székely véderő már rendelkezett lövegekkel, mivel a gróf Kálnoky család egy egyfontos vaságyút ajánlott fel, míg a Magyarhermány községhez tartozó bodvaji bányaüzemben három hatfontos vaságyút öntöttek, amelyek közül egynek a felszerelését már Erdővidéken megkezdték, ellenben a munkálatok befejezésére – a korabeli nyugták szerint – csak december elején került sor Sepsiszentgyörgyön.2 A későbbi visszaemlékezők nem győzik hangsúlyozni, hogy az ágyúk megjelenése és Gábor Áron fellépése milyen nagy erkölcsi tartást adott a székely tábornak. Arról azonban, hogy a bodvaji lövegeket mikor és hol vetették be először, már megoszlanak a vélemények. Orbán Balázs, Semsey Tamás, Macskási Antal szerint a hatfontos ágyúk először a december 5-én vívott szászhermányi ütközetben szerepeltek, míg K. Horváth Ignác és Nagy Sándor szerint a november 30-án vívott hídvégi harcokban már részt vett két bodvaji löveg is és a tüzéreket maga Gábor Áron vezényelte.3 Az utóbbi vélemény a történetírásban is gyökeret vert.4

Az utóbbi időben azonban újabb, egykorú források kerültek elő, amelyek más megvilágításba helyezik és tisztázzák a Hídvégen történteket, valamint a lövegek bevetését. Mielőtt azonban ezekre rátérnénk, adjuk át a szót a kortárs uzoni Béldi Gergelynek, aki az eseményeknek maga is szemtanúja volt. E szerint: „26 novembris Földvárról jövő katonaság a hídvégi hídnál lévő őrtanyát meglepik, s a 80 emberekből álló honvéd garnison ellent nem állhatván, sőt a falusiak is kinyilatkoztatván, hogy inkább megadják magokat, mintsem felgyújtassák falujokat, a néhány honvéd visszavonul a faluból, a császáriak kezeseket visznek által Földvárra, hol akkor báró Stutterheim5 volt – a falutól elszedik a fegyvert s fekete-sárga lobogót tűznek a tornyára.




Gábor Áron. Pollák Zsigmond metszete
a  Vasárnapi Újságban, 1881 (forrás: wikipédia)

A csak félórányira fekvő Árapatakán detachírozott6 25 honvéd ezen hírre a századjához csatolván magát Szentgyörgyre vonula vissza s Árapatakon csakis 100 lándzsás helybeli földész tevé az őrvonali szolgálatot, lőfegyverünk mindössze is alig lévén vagy 8 darab. 27ik csendesen folyt le, ámbár minden órán várok a császáriak jövetelét, délután azonban látván, hogy az Olt mentén a szász nemzetőröket rendes katonaság váltotta fel, mint árapataki nemzetőri kapitány rendelkeztem a komp partra kihúzása iránt, de ez több időt kívánván s már kezdvén alkonyodni az idő, más hajnalra tevén a szükséges intézkedéseket s jó őrizetet hagyván a kompnál, a faluba vonulék. – Azonban beesteledvén egészen s nagy köd ereszkedvén, a császáriak kocsikon átjöttek s a kompot magokkal vivék. – A strázsák pedig mind beszaladtak a faluba hírt hozni. Ily móddal minden pillanatban ki lévén téve az ellenség megtámadásának, az Olt partján fegyveresen várák a falusiak a reggelt. – Ezen eseményekről rendesen jelentést tévén Sz[ent]gyögyre a kormány hivatalnak, attól lelkesítő szavakat igen, de segítséget nem nyerék, hasonlólag a dobolyi táborral is összekötetésbe tevők magunkat. – 28ikán Hídvég még szabad volt a császári katonaságtól, ezek Földvárra vonultak vissza, a kompot igyekeztek a szászok szárazra kihúzni, de siker nélkül, Dobolyból egy cirkáló csapat jövén Árapatakára, kezde szürkülni. De Árapatakán a komp helyén lévő őrtanyánknak a túlsó partról értésére adják, hogy másnap reggel 9 órakor át fognak jönni a fegyvert elszedni s a császári lobogót kitűzni. Erről jelentést tévén Sz[ent]györgyre, onnan 125 honvéd a későbbi 12ik zászlóaljból küldetik, ahol 4 órakor hajnalba megérkezvén, a szükséges előkészületek azonnal megtétettek, 29kén reggel 9 órakor megtelt a hajó császári néppel, de a 25 honvéd, mely a hajó helyén, bokrok megé volt búva, rájok lővén, elszaladtak, odahagyván a kompot, melyet azonnal vissza is vittek az árapatakiak s kihúzván a vízből, fenekét meglyugatták. Alig történt ez meg, midőn Hídvég felől dobszó hallék s az Olt mellett őrizetet hagyva a Hídvég felőli falu végére sietett a honvéd osztály, a falusi 100 lándzsás emberrel. – A földig érő nagy köd gátlá a szemet a messzelátásban, csak a közelgő sokasság kurjongatása árulá el hollétöket. – Végre az előőrek s csatárok egy másra bukkanván, egynéhány lövöldözés után a főtesthez visszavonulnak s megkezdődött az osztályonkénti tűz, mely is 2 ½ órát tarta anélkül, hogy egy vagy más rész hátrált volna. – A kicsiny számú honvédek semmi reservára7 nem támaszkodhatván s a dechargerekből8 ítélvén csak az ellenség mennyiségére, de a köd mián annak kiterjedését s minőségét nem látván; minekutána a 2 ½ órai lövöldözés alatt lőszere is elfogyott, kéntelennek látta magát Doboly felé visszavonulni – minekutána a Haydte9 vezérlete alatt lévő 250–300 rendes greniczer és Bianchi10 gyalogság vagy 80 dragonyos11 és 2500 fegyveres oláh csorda a faluba vonulván, azt nagyobbára kiprédálta, különösen az udvarokat, melyeket le is égetett, de kéntelen vala alkonyatkor visszavonulni Hídvégre, megpillantván a Sz[ent]györgy felőli tetőkön közeledő székely segítséget. – Ez vala az első fegyveres összeütközés, mely magába alig érdemel említést, de amint nem soká ki fog világosulni, megóvta Háromszéket az oláh csordák árjától s pusztításától.

30. novembris az említett székelység Zsombori vezérlete alatt mintegy 1200 fegyveres néppel és nemzetőrökkel egy egyfontos kis ágyúval bémegy Hídvégre, azt üresen találván, a Földvár felöli hídnak indul, de azt erőssen megrakva találja, kemény tüzelés után, a mieinknek ágyújok lévén, megszalasztják a császáriakat, a részünkről történt ágyúzás nagy meglepetést és rémülést szült a császáriaknál, Földvárt béveszik, mely alkalomnál egynehány ház elég. A császáriakat nagy félelem szállotta meg, úgy hagy egész Sz[ent]Péterig12 visszavonultak. A miénkek pedig az őrvonali lineát13 helyreállítván, a hanyatló nappal visszavonultak az osztályok táboraikba.”14

Béldi leírása nemcsak azért tekinthető pontosnak, mert szemtanú volt, hanem azért is, mert precízen határozta meg a Kálnoky-féle ágyú típusát.15 Emellett más, egykorú források is alátámasztják az árapataki birtokos leírását.

Egyrészt az eseményeket megörökítő Carl Thiess brassói szász krónikás szerint a székelyek a lövegükből ágyúgolyók helyett vas óraütőkkel lőttek.16 Az utóbbiak begyűjtését a november 28-i székgyűlésen határozták el.17 Azonban a bodvaji üzem bányaművezetőjének, Bodor Ferencnek az 1849. március 24-én kelt elszámolása szerint a három hatfontos löveg mellé ágyúgolyókat is öntöttek.18 Ugyanakkor november 29-én 42 db. ágyúgolyót szállítottak át Kézdivásárhelyről Sepsiszentgyörgyre.19 Azaz ágyúgolyó volt bőven, így az órapondusok lövedékként való használatának csak egyetlen logikus magyarázata lehet: Hídvégnél a Kálnoky-féle egyfontos vaságyút vetették be, amelyhez a három- és hatfontos ágyúgolyókat a nagyobb űrméret miatt nem tudták felhasználni.




A bodvaji kohó. Gábor Áron itt öntötte a háromszéki önvédelmi harc első ágyúit.

Van azonban más egykorú forrásunk is a fentebb előadottak igazolására. A Kovászna Megyei Állami Levéltárból – Demeter Lajos helytörténész kutatásai révén – az alábbi kútfő került elő:

„Nagyon tisztelt Kormányi Bizot[t]-­mány!

A tegnap késő östve [érkezett] tisztelt rendelet[ük] nyomán az ágyú elejében fogandó lovat küldöm, azon megjegyzéssel, hogy hámot nem adhatok, mivel a jelen mozgalmak előtt, melyeket Brassóba részint alkudtam, részint igazítás végett béküldöttem, még ottan vagynak. – Egész tisztelettel lévén – a

Tisztelt Kormányi Bizot[t]mánynak

Aláz[atos] szolgája

Tompa János mpr.

K[is] Borosnyó 30a 9bris

1848.

*

Nagyon tisztelt kormánybiztos Horváth Albert és Berde Mó[z]sa urak[na]k – tiszt[elettel]

S[epsi] Sz[en]t György”20

Az teljesen valószínűtlen, hogy a hatfontos löveg elébe csak egy lovat fogtak volna, így megállapítható, hogy ebben az időszakban csak a Kálnoky-féle kiskaliberű löveget mozgatták. Ugyanis a hatfontos ágyú mozgatásához legalább négy hámoslóra volt szükség, míg az egyfontoséhoz egy is elég lehetett. Azaz az egyfontos ágyút a sikeres hídvégi harcok után a másik veszélyeztetett pontra, a Bodzai őrvonalra vitték.21

Másrészt viszont a forrásaink szerint az első teljesen felszerelt bodvaji ágyú csak 1848. december 4-én érkezett meg Gábor Áron felügyelete alatt a Nagy Imre alezredes parancsnoksága alatt álló uzoni táborba.22

Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy az egykorú forrásaink szerint az 1848. november 30-i hídvégi ütközetben a Kálnoky-féle egyfontos löveg vett részt, a bodvaji ágyúk bevetésére csak december elején került sor. Gábor Áron hídvégi fellépését kizárni nem lehet, de erre vonatkozólag korabeli kútfővel nem rendelkezünk.

 

Jegyzetek

1 Egyed Ákos: Háromszék 1848-1849. Forradalom és szabadságharc. Harmadik, bővített kiadás. Sepsiszentgyörgy, 2008. (A továbbiakban: Egyed, 2008.) 146-147. o.

2 Süli Attila: Erdély hadiipara 1848-49-ben. In: Ágyúba öntött harangok. Tanulmányok Gábor Áron születésének 200. évfordulójára. Szerk.: Hermann Róbert és Benkő Levente. Barót-Sepsiszentgyörgy. 2014. 122-188. o. A hivatkozott rész: 123-134. o.

3 Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. III. Háromszék. Pest, 1869. 178. o.; [Semsey Tamás]: Az első székely ágyú. In: Nemere, 1883. 25. sz. 97-98. o.; Kuszkó István: Adalék Háromszék 1848-49. önvédelmi harcza történetéhez. Kolozsvár, 1896. 11. o.; Nagy Sándor: Háromszék önvédelmi harca 1848-49. Kolozsvár, 1896. 45. o.; K. Horváth Ignác: Töredékek az 1848 és 1849ki székely hadjáratokból. In: Határvidék 1762-1918. I. Sepsiszentgyörgy, 2003, 7-52. o. A hivatkozott rész: 32. o.

4 Egyed, 2008. 167-168. o.; Csikány Tamás: Kisháború Háromszéken. 1848. december. Barót, 2015. 36. o.

5 Johann Stutterheim báró, ezredes, császári-királyi hadsereg Brassó vidékére irányított dandárjának parancsnoka.

6 Kikülönített.

7 Tartalék.

8 Puskatűz.

9 August Heydte báró, százados, az Erdővidékre betört ellenséges különítmény parancsnoka.

10 63. (Bianchi) sorgyalogezred.

11 5. (Savoyai Eugen) dragonyosezred.

12 Szászszentpéter.

13 Vonalat.

14 Süli Attila: Uzoni Béldi Gergely „jegyzőkönyve” a magyar forradalom erdélyi eseményeiről 1849 január elejéig. In: Hadtörténelmi Közlemények, 2016/2. 532-545. o. A hivatkozott rész: 541-542. o.

15 A Kálnoky-féle löveg típusára lásd: Romániai Országos Levéltár Kovászna Megyei Irodája, Sepsiszentgyörgy / Arhivele Naţionale ale României Biroul Judeţean Covasna, Sfântu Gheorghe. (A továbbiakban: SÁL) Fond 20. Nr. 1490. Kimutatás a háromszéki ágyúkról. Sepsiszentgyörgy, 1849. január 6.

16 Barcaság 1848/49-ben. Szecseleváros, 1998. 13. o.

17 Egyed, 2008. 146. o.

18 Erdélyi Múzeum Egyesület Levéltára, Kolozsvár. Bözödi György hagyatéka. Jegyzetek, adatgyűjtés Gábor Áronról. 4 csomó.

19 Székely Nemzeti Múzeum, Kézirattár. Szn. Kimutatás a kézdivásárhelyi raktárból kiadott lőszerekről. Kézdivásárhely, 1848. december 16. (Vida Dániel főhadnagy)

20 SÁL Fond 8. nr. 5994. fol. 11. Kisborosnyó község levele a háromszéki kormányzó bizottmányhoz.

21 Kisborosnyó ugyanis a bodzai úton fekszik.

22 Székely Nép. Szerk.: Szathmáry Lajos. Sepsiszentgyörgy. 1943. 273. sz. 5. o. Nagy Imre alezredes levele a háromszéki kormányzó hivatalhoz. Uzon, 1848. december 4. (Cs. Bogáts Dénes gyűjtése)

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

korona

A magyar Szent Korona nemcsak a magyar államiság fő jelképe, hanem öreg kontinensünk egyik legrégebbi, mai napig épségben megmaradt beavató koronája. A Szent Korona kalandos történelmet élt meg – megannyi városba, országba elvitték, hol ellopták, hol nyoma veszett –, míg végül 1978. január 6-án, azaz 40 esztendeje egy négytagú mérnökcsoport hazaszállította Magyarországra az Amerikai Egyesült Államokból. A kerek évforduló okán közöljük Szabó József A Szent Korona az Érmelléken című írását. 

csombord

A 16. században élt végrendelkező nevét kevesen ismerik. Egyáltalán ki is volt ez az erdélyi, csombordi birtokközponttal bíró nemes származású férfi, akiről oly keveset tudunk? Katona? Vagy csak a Báthory család bizalmas, belső embere? Amint végrendeletében írja: „legelőször ő felségének, Lengyelországi István királynak, kinek gyermekségemtül fogva hiven és jámborul igyekeztem szolgálni, annak utána az ő felsége báttyának, az tekintetes és nagyságos Báthory Kristóf uramnak, Erdélyi vajdának.”

Ünnepi istentisztelet az Írisz-telepi református templomban

Ritkán adatik meg egy ember életében, hogy szoboravatáson vegyen részt. Nem mindennapos esemény. A kolozsvári, Írisz-telepi református gyülekezet sem tudta, mi fán terem az ilyen rendezvény. És lám, ma, a reformáció félezredes megemlékezésének mintegy előestéjén, kettős szoboravatási ünnepséget ülünk! Ünnepeljünk hát, jókedvre fel!

Születésének százhuszadik évfordulóján Tamási Áronra emlékezünk. Alább Szabédi Lászlónak a Termés című folyóirat 1942. őszi számában Tamási novelláiról írt értékeléséből adunk közre részletet.

zrinyi kirohanása

Erdélyt és a Tiszántúlt a szerbek 1389-es rigómezei megsemmisítő veresége után kezdték fenyegetni a török betörések. Már 1390-ben Szerém, Krassó és Temes vármegyék népe megismerte, milyenek a pusztító rabló hadjáratok. A következő években Krassó vármegye és az erdélyi Barcaság egyes részei estek a török betörések áldozataivá. Zsigmond király hadjárata 1396-ban és 1428-ban vereséggel végződött. A szerb, a bosnyák, a havasalföldi és a moldvai uralkodók (számot vetve az erőviszonyokkal) török vazallusként próbálták megőrizni népüket, országukat. A magyar királyok viszont több mint egy évszázadon keresztül arra törekedtek, hogy az említettek ütközőállamként fogadják el a magyar fennhatóságot, és tartóztassák fel a török előnyomulást. Ez természetszerűleg azt jelentette, hogy területük állandó háborús tereppé vált.

zepelin

Százhúsz évvel ezelőtt halt meg a kalandos életű, magyar származású Schwarz Dávid (1850–1897), a merev testű léghajó feltalálója. Nem sokkal halála után özvegye eladta férje találmányát Ferdinand von Zeppelin grófnak (1838–1917), aki éppen száz éve távozott az élők sorából, és aki Schwarz találmányát tovább fejlesztette, s ma Zeppelin néven tartja számon ezt a léghajótípust a repüléstörténet. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1937-ben minden idők legnagyobb Zeppelinje, a második világháború előtt a náci német birodalom erejét szimbolizáló, annak felségjeleivel felfestett, Hindenburg nevet viselő LZ 129 sorszámú léghajó vált az Egyesült Államokbeli Lakehurstben a lángok martalékává. Ez egyben a technikatörténet „Zeppelin kalandjának” végét is jelentette. 

mórizc sándor

Sepsiszentgyörgyi és nagyváradi Móricz Sándor 1820. január 8-án született Köpecen, Móricz József határőr őrnagy és Boda Teréz gyermekeként. A családja székely kisnemesi származású és református vallású volt. Móricz Sándor 1836–1839 között a tullni utásziskolát végezte el, majd kadétként a haditengerészetnél kapott beosztást, azonban édesanya kérésére végül a 15. határőrezredhez került. 1843–1846-ig a kézdivásárhelyi katonai nevelőintézetben matematikát és fegyvertant oktatott, ezt követően az ezred fegyverraktárát felügyelő tiszt volt Kézdivásárhelyen. 

kodály zoltán

Számos fénykép őrzi Kodály mosolygó jelenlétét a játszó-éneklő gyermekek társaságában télen-nyáron, tavasszal-ősszel mindig elégedetten. Számos írása szól a gyermekek ének és zene tanításáról, az éneklés-zenélés páratlan szépségű, határtalan boldogságáról. Óvó aforizmái is javarészt a gyermeki öröm megszerzése vagy megfosztása körül hallatják hangjukat. Nem véletlenül. Hajlamosak vagyunk axiómáját is – „a zene mindenkié” – rangsorolón áthallani: a zene elsősorban minden gyermeké.

Mezőkeszü

A faluban a románokkal magyarul beszéltünk. A viszony általában jó volt, ha kellett, mindig egymás segítségére siettünk. Alkalmanként, különösen a nagy ünnepeken több román is eljött a református templomba. Mivel kevesen voltak, nem tartottak külön bált a románok. A magyarokkal ilyenkor is mindig jó hangulatban töltötték az időt. Ha közmunka volt valahol, a románok is elmentek a magyar házhoz és fordítva.

Kolozsvár, korcsolyaverseny

Ön tudta, mikor korcsolyáztak először szervezett körülmények között Kolozsváron? Mikortól vált a sétatéri tó a korcsolyaélet központjává? Ki volt az első férfi és nő győztes korcsolyaversenyeken? Mikortól szerepel a műkorcsolya a versenyprogramban? Ki volt az első világbajnok, aki Kolozsváron is fellépett? Íme, néhány érdekesség a sportág hőskoráról városunkban.

Orbán Olga

Évfordulóra készül a kolozsvári, s egyben az erdélyi sportélet. Hatvan éve született meg a romániai tőrvívás egyik legfényesebb érme: Orbán Olga az 1956-os olimpián a tőr egyéni versenyében ezüstérmet szerzett.

túr csatorna

1886-ban vetődött fel elsőként egy Túron építendő árvízi szükségtározó építésének a gondolata. A Túr mederszabályozása is elő volt irányozva, a tervezetek Túr-völgyre eső része egyelőre továbbra is papíron maradt – ehelyett a Szamos- és egyes Tisza-szakaszok kerültek előtérbe. 

… mindketten megmutatják a háború igazi arcát és hovatartozástól, illetve a hadakozás majdani végkimenetelétől függetlenül mindenkire egyformán pusztító hatását.

Gróf Gyulaffy László erdélyi kancellár életútja jórészt ismert és feldolgozott. Bécsben bekövetkezett halálának anyakönyvi forrásait azonban eddig senki nem kereste.

uzoni béldi pál

Jelen írás célja az, hogy röviden összefoglalja Béldi Pál életének főbb eseményeit, valamint hogy elénk tárja kapcsolatát a családjával és rokonságával.