A dévai Magyar Ház

Egy közösség életében fontos a kötődés. Nemcsak rokoni szálakra gondolok itt, hanem azokra a jelképes szerepű létesítményekre és épületekre, amelyek összetartják és identitásukban megerősítik a dél-erdélyieket – ilyen szerepe volt Déván és környékén a magyarok templomainak és iskoláinak is.

A dévai magyar ház

A dévai magyar ház

Hasonló szerepet töltött be a dél-erdélyiek életében a Csángó-telepi dévai Magyar Ház, amelyet a madéfalvi vérengzés (1764) után elszármazó bukovinai székely telepesek hoztak létre – maguk között tudva e sorok írójának a nagyapját is. Mivel a történet társadalmi-történelmi hátterének boncolgatása terjedelmesebb időt és helyet igényel, így néhány mondatban foglalnám össze a főbb eseményeket. A vérengzést követően a madéfalviak közül sokan Bukovinába menekültek, majd egy részüket 1880 körül Erdélybe és Szerbiába telepítették át – ezzel a hullámmal érkezett Hunyad megye négy településére (Déva, Vajdahunyad, Csernakeresztúr és Sztrigyszentgyörgy) jelentős számú székely–csángó közösség. A telepes családok népesek voltak: majdnem mindegyikben 6–7 gyermek volt, de az sem volt ritka, hogy 12–13 lurkó nyüzsgött egyszerre a házban. Mivel Déván csakis a lakott városrészeken és a templomokban folyt oktatás, a helyi hatóság úgy döntött, hogy épít egy-egy 3–4 tantermes iskolát a Régi- és az Új-telepen. A Régi-telepi iskolát a ’90-es évek elején lebontották, míg az Új-telepi tovább állt, és egészen más feladatokat töltött be. A már nyolcvanas éveikben járó telepesek közül egyesek ebben az iskolában végezték az elemi osztályokat, és érdekes módon „rományul” tanultak. Viszont a lelkiismeretes tanítóknak köszönhetően a telepesek nebulói nemcsak román, hanem magyar nyelven is megtanultak imádkozni. Sőt, az egyik idős néni visszaemlékezése szerint nemzeti imánkat is a román nyelvű iskolában tanulták meg.

A mai Magyar Ház az ötvenes években már kultúrotthonná alakult, amelyben nyári napközi óvoda is működött. A melegszívű óvó néninknek és a tágas tantermeknek köszönhetően jómagam is kellemes emlékeket őriztem kiscsoportos koromból, nem beszélve arról a hatalmas udvarról, ahol homokozhattunk és ugrókötelezhettünk, valamint különféle szabadtéri játékokban lelhettük örömünket. Itt rendezték be az 1950-ben megalakult megyei – akkor még városi – könyvtár magyar nyelvű fiókkönyvtárát, ahonnan kisiskolás korunktól kezdve előszeretettel kölcsönöztük ki a szórakoztató irodalom mellett a klasszikus műveket is. A könyvtárosaink is a „mieink” voltak, akiknek szintén fontos szerepük volt abban, hogy a fiatalabb nemzedékek a megfelelő irányba haladjanak.

Miután az óvodát átköltöztették a Petőfi Sándor Általános Iskolába, művelődési otthonként működött tovább, ahol a telepi fiatalok próbálták hasznosan eltölteni szabadidejüket, szintén a könyvtárosok irányításával. Mindez addig tartott, amíg a kommunista párt- és államhatalom az 1980-as években úgy döntött, hogy „túl engedékeny” a helyi magyar telepesekkel, és az épületet egyszerűen átadta a dévai katonaságnak. Így lett az ingatlan a hadsereg háza 2002-ig, amikor RMDSZ-es tanácsosok közbenjárására a városvezetés visszaszolgáltatta azt a dévai magyar közösségnek. A dévai Magyar Ház közösségi épületet azóta is a Segesvári Miklós Pál Egyesület gondozza. Ehhez nagyban hozzájárult Burján Gergely akkori tanácsos, illetve az egyesület és az RMDSZ helyi elnöke, Pogocsány Ferdinánd, akinek a vezetése alatt az épület kívül-belül egyaránt megújult. Pályázatokon elnyert támogatásokból sikerült tatarozni az épületet, bevezetni a vizet, illetve létrehozni egy korszerű mellékhelységet.

A Téglás Gábor Elméleti Líceummal karöltve minden évben olyan nagyszabású közös rendezvényeket szerveznek, mint a gyermeknap vagy a gyermekjátszóház megszervezése, illetve az anyák napi ünnepély.

A Hunyad Megyei Magyar Napokon is fontos szerep jut a Magyar Háznak. Képzőművészeti kiállítástól majálisig számos olyan eseménynek az otthona, amely a helyi magyarság életét kiegészíti, egyben nemzeti identitástudatát erősíti. Ezek között szerepel a Szent Antal plébánia által évente megszervezett Hűség Napja is, amelyen a szentmise után szórakoztató és szabadidős programok várják a közösséget.

A dévai Magyar Ház egyik legaktívabb csoportja a Szivárvány Nyugdíjas Klub, amelynek énekkara a közösségi rendezvényeken hagyományos bukovinai népdalokkal varázsolja el a közönséget. Pogocsán Ferdinánd kezdeményezésére, valamint személyes támogatásának köszönhetően Szent Miklós-napi disznótort tartanak évente a Magyar Ház nagytermében. Az ünnepség előkészítésében a szakembereken kívül a nyugdíjas klub, tavaly óta pedig a helyi nőszövetség tagjai is aktívan besegítenek.

Mivel a bukovinai kivonulás több ízben történt, 2010-ben, az első letelepedés 100. évfordulóján a közösség kopjafát állított a Magyar Ház udvarán Pogocsán Ferdinánd jóvoltából.

Noha az épület eredetileg egy kisebb közösség számára jött létre, a 21. századba érve már az egész dévai magyar közösséget szolgálja, elnevezése pedig szimbólummá vált. Köszönet jár mindazoknak, akik szívügyüknek tekintik a hagyományőrző helyi magyar közösség erkölcsi, kulturális és anyagi támogatását, elősegítve ezzel azt, hogy a dél-érdélyi szórványmagyarság saját szülőföldjén tudjon boldogulni és megmaradni.

Era (nem ellenőrzött) küldte be 2018. 10. 07., v – 23:59 időpontban

Permalink

Szeretném kérdezni, hogy Déván ki szervezi a Fesztiválokat, rendezvényeket? email elérhetőséget, nevet tudnának adni? Köszönettel: Erika

Új hozzászólás