Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A Petőfi-ház az erdélyi magyarság „nagykövetsége”

Bukarest

Ha Bukarest központjában jár valaki, hamar rábukkanhat a Petőfi-házra. Kissé elrejtve egy mellékutcában, de mégis a főváros központjában a Cişmigiu-park mellett a Ion Zalomit utcában áll egy emeletes ház, amely könnyen felismerhető, hiszen az ablakairól a névadó hősies halált halt költőfejedelem arcmása tekint le a járókelőre. Az ingatlanon magyar felirat is olvasható, amelyből máris megtudhatjuk, 1857-ig visszatekintő múlttal rendelkezik a házat működtető Petőfi Művelődési Társaság.


Mikulásjárás a Petőfi-házban

A Petőfi-házat 1999-ben szolgáltatta vissza kormányrendelettel a román állam a bukaresti magyar közösségnek. Addig az önkormányzat kezelésében volt. A bukaresti magyarság ezt az ingatlant is majdnem elvesztette egykori tekintélyes vagyonából, de sikerült visszaállítani eredeti rendeltetésének, a magyar közösség szolgálatába. A Petőfi Társaság tevékenységéről Buday Richárdtól kell érdeklődni, aki az RMDSZ bukaresti szervezetének elnöke és a Petőfi Művelődési Társaság vezetője, így a legilletékesebbként számol be arról, hogy 2014-ben hogyan szolgálja a magyar házként működő épület a Románia fővárosában élő magyarokat.

Az utcáról az épület folyosójára, majd a belső udvarra lehet jutni. Jobbra is, balra is ajtók nyílnak, és máris jelzik, hogy igencsak tág és kényelmes az ingatlan. Méretei leginkább a belső udvarról tárulnak elé, ahol szintén Petőfi Sándor fogad, ezúttal félalakos szobor formájában. Az épületben működik előadó-, bál- és márványterem, 30 ezer kiadványt tartalmazó könyvtár, irodahelyiség, amelyek eszményi helyszínt biztosítanak a bukaresti magyarság közösségi életének.

Buday Richárd a megbeszélt időpontban, szinte percnyi pontossággal száll ki a taxiból. A házban otthonosan mozog. Szombat van, ilyenkor Bukarest még álmos, de a Petőfi-házban már munkások sürögnek-forognak. Éppen a báltermet díszítik, ahol a bérleti szerződéssel működő cég esküvőre, vagy keresztelőre készíti elő a 19. századi eleganciát sugárzó termet. „Bună şefu” – hangzik a jól ismert bukaresti köszönés, ami Buday Richárdnak szól. Később elmondta, rühelli ezt a megszólítást, de ha tiltakozik ellene, akkor csak annyit ér el, hogy „şefu mare”-ként, vagyis nagyfőnökként tisztelegnek neki. Az előadóteremben több tucatnyi sörös üveg áll az asztalokon. Áporodott, cigarettafüstös a levegő, amiért vendéglátóm elnézést kér. Szabadkozik, hogy az éjszaka diákok buliztak.


Kisgyermekek is táncolni tanulnak

Beszélgetőtársam öt évvel ezelőtt vette át a ház vezetését négy éves elnöki mandátummal, majd tavaly újabb négy évre visszaválasztották. Az épület kihasználtságáról elmondja, hogy a visszaszolgáltatás előtt 80 százalékát bérelték klubot, kaszinót működtető cégek, és a Petőfi-ház igencsak szűk helyen folytathatta tevékenységét. Most az épületnek a 20 százalékát bérlik különféle intézmények, ráadásul olyan kedvező feltételek mellett, hogy a Petőfi Társaság bármikor használhatja magyar nemzeti ünnepekkor vagy egyéb jelentősebb alkalmakkor a báltermet. Bukarest központjában az igencsak kedvező helyszín lehetővé teszi, hogy jövedelmező áron adják bérbe a Petőfi-ház helyiségeit. Buday Richárd szerint valamennyi civil szervezetnek az lenne a feladata, hogy akárcsak egy cég, pénzt teremtsen elő, amikor az állami támogatások vagy egyéb pályázati források elapadnak. A Petőfi-ház havi 20 ezer lej költséggel működik, amit a bérleményből fedeznek, a jövedelem ráadásul lehetővé teszi, hogy a Petőfi Társaság más bukaresti intézményeket, így az Ady Endre Líceumot, az egyetlen bukaresti magyar iskolát is támogassa.

Az utóbbi évtizedekben az épület nagyon tönkre volt menve, hiszen 1958-óta nem tatarozták. Az elmúlt évek kedvező fordulatai viszont lehetővé tették, hogy fokozatosan rendbe tegyék. A felújítás folyamatos és még most is tart, terveik szerint beépítenék a tetőteret. A felújítás presztízskérdés is, hiszen Buday szerint a Petőfi-ház az erdélyi magyarság nagykövetsége, és olyan kép alakul ki a magyarokról Bukarestben, ahogyan kinéznek intézményei. Beszélgetésünk során a politika is óhatatlanul szóba kerül. Azt mondja, az RMDSZ csúcsvezetőségéből egyedül Markó Béla volt szövetségi elnök értette meg, hogy fontos a bukaresti magyar intézmények felkarolása.

A bukaresti RMDSZ adatbázisa szerint hatezerre, Buday szerint körülbelül ötezerre tehető a fővárosi magyarok létszáma. Céljuk, hogy állandósítsák a közösséget, amely az 1989-es rendszerváltozás után is jelentős létszámbeli veszteséget szenvedett: sokan hazaköltöztek Erdélybe, mások kitelepedtek külföldre. Valamikor a román fővárosban jelentős magyar oktatási hálózat létezett, körülbelül annyi magyar iskola volt, mint most Csíkszeredában. A mintegy száz éve tartó leépülést alapvetően meghatározza a bukaresti magyarok beolvadása. A Petőfi Társaság elnöke szerint 1850 óta a mai Háromszék megye lakosságával egyenlő, azaz több mint 210 ezer főnyi magyar olvadt be Bukarestben. A magyar gyermekek 90 százaléka vegyes családokból származik. Nem könnyű tehát összefogni a közösséget, de ilyen körülmények között még inkább felértékelődik a Petőfi-ház szerepe, hiszen lehetőséget teremt a magyaroknak, hogy egymással találkozzanak. Bukarestben nagyon szét vannak szóródva a magyarok, egyetlen kerület vagy lakótelep sincs, ahol nagyobb tömbben élnének.

A Petőfi-házba érdekes módon többnyire a székelyföldi diákok járnak – mondja Buday Richárd, ami nem baj, mert így legalább nagyobb az esélye annak, hogy a fiatalok ne vegyes házasságot kössenek. Bukarestben mintegy 350 magyar diák tanul, többségük közgazdaságtant vagy különböző mérnöki szakot.


Kézműves foglalkozáson tanulják a hagyományokat a kicsik. A szerző felvételei

A Petőfi-ház 60 százalékban befogadó intézmény, 40 százalékban saját programokat szervez. A befogadott rendezvények támogatásához is hozzájárulnak. A legaktívabb külső partner a Bukaresti Magyar Diákszövetség (BMDSZ), amely a már említett bulik mellett társasjáték-esteket, közös filmnézést, borkóstolókat is szervez. A táncháznak is fontos szerepe van, a Bercsényi Kör ugyanis rendszeresen táncpróbákat tart, de van élőzenés táncház, amire 70-80 gyermek jön el. Ez a program a kisgyermekeknek is szól, ami azért jó, mert így azok a gyermekek is magyar környezetben töltik szabadidejüket, akik nem járnak magyar iskolába. A koncertek is kiemelt helyen szerepelnek a Petőfi-ház programkínálatában, tavaly decemberben például Homonyik Sándor lépett fel, a bulin több százan vettek részt.

Buday Richárd tervei között szerepel egy úgynevezett Paprika-market megnyitása, ahol magyar termékeket forgalmaznának. Amúgy ő jogász végzettségű, de kereskedelemmel foglalkozik. Egy magyar vendéglőt is akar nyitni, hiszen erre is lenne megfelelő hely a Petőfi-házban. Szerinte ezekkel a kereskedelmi tevékenységekkel is lehetne növelni a Petőfi-ház látogatottságát. Elképzelése szerint kedvezményekkel lehetne vonzani az embereket, például azok a bukaresti magyarok kapnak majd belső rendszer alapján kedvezményt, akiknek gyermekei magyar iskolába járnak vagy jártak, illetve gyermekeiket a történelmi magyar egyházakban keresztelték meg. Örömmel tölti el az is, hogy a bukaresti magyar fiatalok születésnapi vagy névnapi bulijukat is a Petőfi-házban tartják meg, és ragaszkodnak ehhez a helyszínhez.

Sajnálja, hogy nincs együttműködés a Balassi Intézet és a Petőfi-ház között, néha egymásra tevődnek programjaik, s ezzel egymást gyengítik. Azt is fájlalja, hogy az erdélyi Magyar Házak sem tanúsítanak nagyobb érdeklődést a bukaresti magyarság iránt. Annak örülne, ha Erdély különböző részeiből időnként lehoznának programokat Bukarestbe, mert ott igen nagy szükség van a minél erősebb közösségi élményekre.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás