Az első és a legfontosabb: boldog új esztendőt kívánunk mindazoknak, akik lapunk, a Művelődés létezését anyagiakkal és tartalmakkal biztosítják, és bármilyen módon, például egy-egy jó szóval támogatják! A második, és ez sem kevésbé fontos, hogy előrejelzések szerint az új esztendő országos szinten takarékosnak ígérkezik. Nemcsak mifelénk, hanem máshol is. A részletek nem ide tartoznak, mert lapunknak sem tiszte, sem küldetése azt tenni-venni, hogy a makrogazdasági mutatók milyen irányban mit jeleznek előre, s ezek mit vonnak maguk után.
Hiszen lapunk küldetése továbbra sem más, mint kultúrát, közművelődést továbbítani az Olvasók felé. Hadd újságoljam el – ha újság ez egyáltalán –, hogy e tekintetben az egész elmúlt kétezer-huszonnégyes esztendő folyamán, de különösen az év őszén megtapasztaltuk az Olvasók érdeklődését, sőt ragaszkodását. Az Iskola Alapítvány és az Erdélyi Magyar Írók Ligája segítségének köszönhetően Nagykárolytól Cegőtelkén, Marosdécsén, Csombordon át Szilágycsehig, Szilágysomlyóig és Déváig volt szerencsénk találkozni olvasókkal, pontosabban olyan emberekkel, akik nem minden nap találkoznak hús-vér Művelődés-szerkesztőkkel, de akiknek a közművelődés iránti érdeklődéséhez kétség nem fér. Öröm volt ott lenni, öröm volt velük elbeszélgetni, öröm volt őket meghallgatni. Ezekből a találkozásokból alighanem kockázatmentesen állapíthatjuk meg: nem igaz, hogy nincs igény a kultúra, ezen belül a magyar közművelődés iránt, mint ahogyan az sem igaz, hogy a nyomtatott betű, egészen pontosan: a papírra, könyvek és lapok, esetünkben a Művelődés lapjaira nyomtatott betű iránt ma már csak az idősebb, mondjuk, ötvenes-hatvanas, s még annál is korosabb nemzedék körében mutatkozik érdeklődés. Ezt éppen azok a szilágycsehi fiatalok, iskolások támasztották alá, akik – a felnőttek mellett – annyian jöttek el az októberi találkozásra, hogy pótpadokat kellett behozni a csehi Magyar Ház előadótermébe. Meg is kérdeztük tőlük, hogy netán a tanár bácsi szabta meg a kötelező jelenlétet, mire azt mondták, hogy dehogyis. S azt mondták, hogy érdekli őket, mi volt, hogy volt az erdélyi fiatalokkal és diákokkal ötvenhat őszén. Merthogy egy vetített képes előadás erejéig erre is szót kerítettünk, ha már október volt, s ha már oda mentünk. Csombordon vendéglátóinkkal azonmódúlag meg is beszéltük, hogy ez a nemcsak borában, hanem történelmében is gazdag erdélyi-hegyaljai, Árpád-kori település – és környéke, amennyiben máshonnan is bekapcsolódna valaki – megér egy Művelődés-mellékletet. Akárcsak Déva és Cegőtelke, ha lesz, mert bizonyosan lesz rá vállalkozó. Hát akkor, nosza!
Ilyen előzmények után úgy advent táján régi barátunk – név és cím a szerkesztőségben – keresett fel azzal az ötletével, hogy mit szólnánk, ha mindazokat az olvasókat, partnereket, intézményeket, akik/amelyek úgymond hivatalból, ajándékba kapják a Művelődést, megkérdeznénk: lenne-e kedvük egy vagy akár több magánszemélynek vagy/és intézménynek a javára kedvezményesen előfizetni a Művelődésre. Hadd jusson el minél többekhez. Decemberi lapszámunk ajándékpéldányaiban rögtön el is helyeztünk egy-egy erről szóló levélkét, hadd lássuk, mi lesz belőle. Márk evangélista írását a fülről egy másik érzékszervre átültetve merjük feltételezni, hogy akinek van szeme a látásra, az látja szándékunkat, amelynek lényege, hogy egyre többen olvassanak – földimet, Benedek Eleket is idézve s kicsit átírva: fő, hogy olvassanak! A kezdeményezés első csírái a januári fagyban is megmutatkoztak már: az első előfizetők már be is kopogtak szerkesztőségünk ajtaján. Amely mindenki előtt nyitva áll, akinek a szándéka jó.
Nos, mi így vágunk neki az új esztendőnek. Bizodalommal.
