Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Nyaralás – retró


Dáné Tibor Kálmán

Ha nyár, akkor nyaralás. Ma már nem számít luxusnak, ha nyáron a család nyaralni megy, s akkor sem kapjuk fel a fejünket, ha valaki arról számol be, hogy földgolyónknak valamelyik egzotikus helyén töltötte a meleg évszak néhány napját, vagy akár hetét. Miközben idehaza se szeri, se száma az érdekesebbnél érdekesebb tematikus táboroknak, melyeket elérhető áron, esetenként éppen ingyen szerveznek manapság gyerekeknek, fiataloknak, felnőtteknek vagy akár egész családoknak. Valamikor gyerekként, a múlt század második felében, nyakig benne a kommunista rendszerben, az én korosztályom is mehetett nyáron táborokba, ingyen, s biza a szülők jelentős része ki is használta ezeket a lehetőségeket: a tengerpartra, esetleg a hegyekbe küldte csemetéjét valamelyik pionír, vagy éppen KISZ-táborba nyaralni. Az iménti lehetőségek azonban az én életemből kimaradtak. Szüleim féltésbe „csomagolták” a nagyon határozott tiltásukat, azzal indokolva, hogy ilyen helyeken gyanús a higiénia és „egész életre szóló fertőzést is fel lehet szedni”. Közel fél évszázad magasságából visszatekintve, ma úgy gondolom, hogy anyám és apám inkább „mentálhigiéniai” megfontolásokból fogtak engem vissza ezektől a helyektől, s talán a rendszer szellemi fertőzéseitől féltettek inkább, amelyekből bőven jutott az akkori ifjúságnak, a szórakozás mellett, ezekben a táborokban (is). Ellenben kisgyermekkoromtól, egészen a már hátizsákosan, barátaival önállóan barangoló, serdülő-ifjú időszakomig minden nyáron a család két-három hetet együtt üdült. Ilyen alkalmakkor ismertem meg a Radnai-havasok vadregényes fenyveseit, a szovátai Medve-tavat, s körülötte a sós sziklákat, melyeknek neki lehetett hasalni és nyalni, rácsodálkozhattam a Gyilkostóból meredező fatörzsekre, hisz egy kis vadászházban laktunk a tó partján, amit csak csónakkal lehetett megközelíteni, néhány araszos emberkeként megmásztam a Szent Anna-tó nagyon meredek kráterfalát Bixád (ma Sepsibükszád) felől, aludtam Tusnádon szénapadláson, a tengerparton egy halászfalú vályogviskójában, Csíkzsögödön pedig a festőművész Nagy Imre bá házának szomszédságában székely falusi portán. Szívem csücskében őrzöm az erdővidéki Uzonkafürdőt, a református egyház üdülőházát, a Kálvin Otthont, s azt a bizonyos, első iskolai évem előtti nyarat 1961-ben. Emlékszem, amint indulás előtti napon apám ládába csomagolta a családunk kétheti nyaralásához szükséges legalapvetőbb élelmiszereket: lisztet, málélisztet, cukrot stb., mert a Kálvin Otthon konyhája csak így tudta biztosítani a vendégek étkeztetését, s feladta poggyászként a postavagonba, s így együtt érkeztünk a ládával, s a nyaralni induló baráti körrel, a bixádi állomásra. Ahol Venci, az uzonkai fürdőtelep mindenese, már várt minket kis lovával s szekerével. Aztán a hátizsákok, s az élelmiszeres ládák a fogaton, körülötte pedig az üdülni induló népes baráti kör apraja-nagyja gyalog vágott neki az erdővidéki dombokon át a közel hat kilométeres útnak Uzonkafürdőre. A friss házikenyér illatával és ízével is ekkor találkoztam életemben először, midőn a Kálvin Otthon sütőkemencéjéből kiemelték a gőzölgő cipókat. A szomszédos Kisbaconban pedig engem, az ősszel iskolába induló pöttöm legénykét kézen fogva vezetett Mária néni és Flóra néni, Benedek Elek két ezüstősz hajú idős lánya a nagy mesemondó sírjához. Uzonkafürdőre aztán a szüleimmel is számtalanszor még visszatértünk, hisz azon a csodálatos nyáron életre szóló barátság született a helybéli tanítóval és népes családjával. Nekem pedig később, a hátizsákos-vakációs csavargásaim útjai valahogy mindig Uzonkafürdőn kereszteződtek.

Az elmúlt esztendőkben pedig én is külföldön nyaralhattam. Bejártam a Feketetenger partját Bulgáriában, megcsodáltam az Adria türkizkék hullámzását Montenegróban, langyos-zordon szelekkel fúvattam magam a Balti-tenger mentén Németországban. Saját autómmal utaztam, vagy repülőgéppel. De mindig furcsa szorongás kapott el, amint átkeltem a Kárpátok karéján, vagy felszállt velem a repülő Kolozsvárról. S bár nagyon élveztem a nyaralás minden pillanatát, a feledhetetlen élményeket, a barátaim társaságát, de az a különös bizonytalan érzés kitartott mindaddig, amíg magam mögött nem tudtam újra Erdély felől a Kárpátok vonulatát, vagy meg nem hallottam a repülő kerekeinek surrogását, amint landolt a kolozsvári reptéren. S aztán irány a Máramarosi-havasok közé vagy Szovátára, esetleg a méltánytalanul elhanyagolt Herkulesfürdőre, akár a Csíki-hegyek fenyveseinek hűvösébe, kipihenni a külföldi nyaralás „fáradalmait”. Mert számomra még „vannak vidékek legbelül”.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Demeter Zsuzsanna

Önző kis egyéni világainkon talán végre jó lenne túllátni, mert a magasabb szinten lefolytatott kis viszályainknak és egoista harcainknak ők lehetnek az áldozataik. Azt, hogy mi, idősebb felnőttek, igenis felelősek vagyunk értük, a (valamivel) fiatalabb nemzedékekért.

Benkő Levente

Van a Székely- és a Királyföld, ezen belül Székfölde és a Barcaság határán, az Olt folyó bal partján egy valaha kulcsszerepet játszó szász község. Magyarul Barcaföldvár, románul Feldioara, németül Marienburg, szászul Märrembirg a neve. Még az Árpád-házi királyok telepítették le a 13. század legelején ide (is) a szászokat, a helység jó másfél évszázadig a Barcaság központja volt. 

Bodó Márta

A tény, hogy Ferenc pápa más úticéljai közé Csíksomlyó bekerült, nagy mértékben a jelenlegi romániai pápai nunciusnak köszönhető, aki fáradhatatlanul járja az országot, az egyházmegyéket, és igazi mélységében, rétegzettségében megismerte a romániai valóságot. Ezt aztán oly módon közvetítette, hogy a Ferenc pápa számára fontos Mária-tisztelet miatt ez a kegyhely nem maradhatott ki az úticélok közül. 

péter istván

Aki látta, el nem feledheti. Aki imádkozott benne, az szívében, lelkében hordozza. Aki eredeti rendeltetésének megfelelően megépíti, az nevezheti majd „Mi Asszonyunknak”.

Máté Erzsébet

Nos, mi is lenne ez a magyar sarok?! Egy olyan részlege a megyei könyvtárnak, ahol egy emeletnyi teremben folyamatosan történik valami. Kulturális tér – amely zordon hangzása ellenére nagyon is vidám, mert miért is kellene a kultúrának kimértnek, fennköltnek lennie –, egy olyan tér, ami egyszerűen a miénk. 

Egyed Ákos

A történelem nem véletlenül nevezte az európai forradalmakat Népek tavaszának. Ezzel az elnevezéssel nemcsak a nagy népmozgalmakra utal, hanem arra is, hogy a hatalom birtokosai a népek számára kénytelenek voltak olyan jogokat adni, amelyekről korábban csak álmodozni mertek. Gondoljunk a számos országban végrehajtott jobbágyfelszabadításra.

Dáné Tibor Kálmán

Az RMDSZ január 22-én, a Magyar Kultúra Napján immár hetedik alkalommal adott át Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjakat. A hagyományossá vált kitüntetéseket eddig három kategóriában: az irodalom, a képzőművészet és az előadó művészet terén kiemelkedőt alkotóknak ítélték oda. 

Dáné Tibor Kálmán

Jubileumi esztendőt tudhat maga mögött a Művelődés Az elmúlt év júliusában töltötte a 70. születésnapját a folyóirat. Emberi mértékkel mérve nem kevés idő. S ha arra gondolunk, hogy az 1989 karácsonyán kirobbant sajátos demokrácia hány romániai magyar sajtótermék agóniájának a kezdetét, aztán később a teljes kimúlását is jelentette, akkor elégedettek lehetünk, hogy lám-lám, folyóiratunknak sikerült átvészelnie a társadalmi „jobbra fordulás” nem könnyű időszakát. 

pozsony ferenc

Az elmúlással és a halál utáni léttel kapcsolatos képzetek, rítusok, tárgyak, objektumok, szimbólumok végül is egy‑egy kultúra mélyrétegéhez tartoznak. Az Erdélyben élő magyarok, románok, szászok, örmények, zsidók és cigányok sajátos magyarázatokat, válaszokat fogalmaztak meg az elmúlással és a túlvilági élettel kapcsolatban. 

Benkő Levente

Maga volt a varázslat. Az ember(i)ség huszadik századi történetének az a pillanata volt ez, amely joggal vált példává, mintává, egyfajta világítótoronnyá, irányjelzővé, ha úgy tetszik: mérföldkővé, amely után a kommunizmus dolgában Európa eme szegletében más időszámítás kezdődött. Egészen pontosan: visszaszámlálás.

Adorjáni Anna

Kissé csalódottak voltunk, amikor nem a négy napig tartó pezsgésről, a tanulás lehetőségéről és a gazdag zenei kínálatról, hanem a jó levegőről áradoztak. Időbe telt, amíg megértettük, miért volt a gyermekeknek igazuk: Mérában lélegzik a hagyomány. Él és éltet.

Rácz Éva

Kívánom, hogy a most felnövekvő fiatal újságírók is találjanak hozzá témát, amelyről szívesen írnának. S kívánom, hogy a mostani szerkesztőknek is legyen erejük a szerzőkből kicsalni azokat a művelődés-cseppeket, amelyekből összeáll a következő lapszám.

Rostás Péter István

Jelentéstartalmában, de főképp küllemében a ballagás az utóbbi két évtizedben jócskán odébb ballagott valahai mintájától: felturbósított-ultradizájnolt változatával azon igyekszik, hogy újra révbe érjen a tanoda–végzős–család határolta Bermuda-alakzatban

Pozsony Ferenc

A pünkösd mozgó ünnep, mely minden évben ötven nap után követi húsvétot. A keresztény egyház ezen a napon a szentlélek eljövetelét ünnepli. A szentlélek megjelenését megelőző erős szélzúgást a középkor idején Európában kürtökkel és harsonákkal utánozták. A tüzes nyelveket pedig sok helyen égő kanócok dobálásával, tüzes kerekek gurításával jelenítették meg. A szentlélek jelképeként a csíki falvakban ilyenkor a mise alatt fehér galambokat röpítettek szabadon a templomban.

Hegedüs Csilla

Akkor van jövőnk Erdélyben, ha a fiatalok hisznek abban, hogy az övék itt a tér. Bíznunk kell bennük, segítenünk kell nekik, hogy megmutathassák: ismerik értékeinket és felelősséget vállalnak értük.