Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

„...néha az is okozhat örömöt, ha engedjük a másikat hintázni”

Amikor az Octavian Goga (Kolozs) Megyei Könyvtárban a magyar részleg (Magyar Sarok) megnyitására készültünk, egy általam nagyon tisztelt egyetemi tanár megkérdezett, mivel tudnám meggyőzni, hogy erre az úgynevezett sarokra szükségünk van. Bevallom, felkészületlenül ért a kérdés, nem tudtam válaszolni. Valóban – mit mondhatni egy magyar vezető értelmiséginek, miért is fontos, mivel több, miért kellett nekünk egy magyar sarok a megyei könyvtárban? Most sem tudom, hiszen én arra készültem érvekkel és érzelemmel, hogy más, a többség(i), a könyvtárigazgatóság, a sajtó veti fel majd ezt a problémát. Hogy esetleg a megye vezetőségét kell meggyőzni, hogy harmincvalahány év után egészen normális gesztus lesz egy külön részleg kialakítása a kolozsvári és a megyei magyar közösségnek, ahol nemcsak könnyebben férnek majd hozzá a magyar nyelvű állományhoz, hanem ahol különböző gyermek-, kamasz és felnőtt-tevékenységeket rendeznek – magyarul –, ahol szerzői estek, előadások, vitarendezvények lehetnek, ahová a gyermek délután betérhet házi feladatot írni, ahol babzsákra ülve bekuckózhatja magát egy jó könyv mellé, ahol társasjátékozhat (ahogyan mi is tettük valamikor), kézműveskedhet, hangos könyvet hallgathat, ahol a kisunoka a nagymamával, kistesó a nővérével kisszékre ül, hangosan olvas, aztán felugrik, hogy amit hallott, azt le is rajzolná. Soroltam volna így, egy szuszra. Persze, nem nagy kunszt – mondhatnánk –, nekünk ott volt a megyei tanács alelnöke, Vákár István, aki felvállalta és cipelte a nehezét.


Máté Erzsébet

A könyvtár vezetőségének – érthető módon – nem kellett elmagyarázni, hogy miért praktikus öt emeletről egybehordani a magyar nyelvű kiadványokat. Ez nemcsak az olvasónak, hanem a könyvtárosnak is előny, hiszen így átláthatóbbá vált az állomány, látszik, hogy mi van, mi nincs, mit kell beszerezni, miért érdemes ide betérni. A búvárkodást el lehet kezdeni Jánosi Andrea lenyűgöző sorozatával, fel lehet fedezni a Hold-világot, bele lehet lapozni Vodolazkin Lauroszába, Clancy, Márai vagy Frei Tamás könyveibe, rá lehet csodálkozni Janikovszky Éva világára, fel lehet kutatni a Murok Matyit, bele lehet borzongni Ransom Riggs soraiba… Szóval nem kellett senkit meggyőzni, hiszen itt mindenki tudja, hogy – Timo Parvelát idézve – „néha az is okozhat örömöt, ha engedjük a másikat hintázni”.

2017-ben az egyik erdélyi világhálós portálon megjelent egy eléggé dühös írás, amely úgy fogalmazott, hogy a nem értelmiségi, nem középosztálybeli olvasók magyar nyelven szinte semmihez nem jutnak hozzá, hogy hiányoznak az igényes könyvesboltok (?), a szerző pedig végül fanyarul állapította meg, hogy a félszázezer kolozsvári magyarra nem jut egy becsületes közkönyvtár. Nos, egy közkönyvtár életét egészen konkrét tényezők alakítják: az egyik a pénz, a másik a statisztika. Ezzel persze nem mondunk újat, hiszen a pénz és a pénz… de minket valóban a statisztika is kötelez. Egy közpénzből működő könyvtár csak akkor tud a költségvetéséből a kisebbség nyelvén könyvet, filmet vásárolni, ha ezt a lépését konkrét adatok támasztják alá, más szóval, ha a könyvtári belépővel rendelkező olvasók száma ezt indokolttá teszi. 2019-ben a megyei könyvtár olvasóinak 4,3 százaléka volt magyar, ami azt jelenti, hogy a magyar nyelvű állomány csak ennek arányában bővíthető. Félretéve a bükkfanyelvű kimutatást, ha mi kevesen iratkozunk be valamely tékába, ráadásul ennél is kevesebben valljuk magunkat magyar nemzetiségűnek, akkor nem panaszolhatjuk fel azt az Octavian Goga Megyei Könyvtárnak, hogy Kolozsváron a félszázezer magyarra bizony nem jut egy becsületes közkönyvtár…

Nos, mi is lenne ez a magyar sarok?! Egy olyan részlege a megyei könyvtárnak, ahol egy emeletnyi teremben folyamatosan történik valami. Kulturális tér – amely zordon hangzása ellenére nagyon is vidám, mert miért is kellene a kultúrának kimértnek, fennköltnek lennie –, egy olyan tér, ami egyszerűen a miénk. Ahol folyamatosan bővül a magyar állomány, amely mindenki számára nyitott, ahol időt szakítunk, mert időt kell szakítanunk a könyvre, ahol helye van a csendnek, a zajnak, a vitának, ahol muszáj egymásra figyelni, lelassulni és felszínre hozni azt a többletet, ami mindenkiben ott van valahol – az olvasás szeretetét.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Demeter Zsuzsanna

Önző kis egyéni világainkon talán végre jó lenne túllátni, mert a magasabb szinten lefolytatott kis viszályainknak és egoista harcainknak ők lehetnek az áldozataik. Azt, hogy mi, idősebb felnőttek, igenis felelősek vagyunk értük, a (valamivel) fiatalabb nemzedékekért.

Benkő Levente

Van a Székely- és a Királyföld, ezen belül Székfölde és a Barcaság határán, az Olt folyó bal partján egy valaha kulcsszerepet játszó szász község. Magyarul Barcaföldvár, románul Feldioara, németül Marienburg, szászul Märrembirg a neve. Még az Árpád-házi királyok telepítették le a 13. század legelején ide (is) a szászokat, a helység jó másfél évszázadig a Barcaság központja volt. 

Bodó Márta

A tény, hogy Ferenc pápa más úticéljai közé Csíksomlyó bekerült, nagy mértékben a jelenlegi romániai pápai nunciusnak köszönhető, aki fáradhatatlanul járja az országot, az egyházmegyéket, és igazi mélységében, rétegzettségében megismerte a romániai valóságot. Ezt aztán oly módon közvetítette, hogy a Ferenc pápa számára fontos Mária-tisztelet miatt ez a kegyhely nem maradhatott ki az úticélok közül. 

péter istván

Aki látta, el nem feledheti. Aki imádkozott benne, az szívében, lelkében hordozza. Aki eredeti rendeltetésének megfelelően megépíti, az nevezheti majd „Mi Asszonyunknak”.

Egyed Ákos

A történelem nem véletlenül nevezte az európai forradalmakat Népek tavaszának. Ezzel az elnevezéssel nemcsak a nagy népmozgalmakra utal, hanem arra is, hogy a hatalom birtokosai a népek számára kénytelenek voltak olyan jogokat adni, amelyekről korábban csak álmodozni mertek. Gondoljunk a számos országban végrehajtott jobbágyfelszabadításra.

Dáné Tibor Kálmán

Az RMDSZ január 22-én, a Magyar Kultúra Napján immár hetedik alkalommal adott át Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjakat. A hagyományossá vált kitüntetéseket eddig három kategóriában: az irodalom, a képzőművészet és az előadó művészet terén kiemelkedőt alkotóknak ítélték oda. 

Dáné Tibor Kálmán

Jubileumi esztendőt tudhat maga mögött a Művelődés Az elmúlt év júliusában töltötte a 70. születésnapját a folyóirat. Emberi mértékkel mérve nem kevés idő. S ha arra gondolunk, hogy az 1989 karácsonyán kirobbant sajátos demokrácia hány romániai magyar sajtótermék agóniájának a kezdetét, aztán később a teljes kimúlását is jelentette, akkor elégedettek lehetünk, hogy lám-lám, folyóiratunknak sikerült átvészelnie a társadalmi „jobbra fordulás” nem könnyű időszakát. 

pozsony ferenc

Az elmúlással és a halál utáni léttel kapcsolatos képzetek, rítusok, tárgyak, objektumok, szimbólumok végül is egy‑egy kultúra mélyrétegéhez tartoznak. Az Erdélyben élő magyarok, románok, szászok, örmények, zsidók és cigányok sajátos magyarázatokat, válaszokat fogalmaztak meg az elmúlással és a túlvilági élettel kapcsolatban. 

Benkő Levente

Maga volt a varázslat. Az ember(i)ség huszadik századi történetének az a pillanata volt ez, amely joggal vált példává, mintává, egyfajta világítótoronnyá, irányjelzővé, ha úgy tetszik: mérföldkővé, amely után a kommunizmus dolgában Európa eme szegletében más időszámítás kezdődött. Egészen pontosan: visszaszámlálás.

Dáné Tibor Kálmán

„ ... mindig furcsa szorongás kapott el, amint átkeltem a Kárpátok karéján, vagy felszállt velem a repülő Kolozsvárról. S bár nagyon élveztem a nyaralás minden pillanatát, a feledhetetlen élményeket, a barátaim társaságát, de az a különös bizonytalan érzés kitartott mindaddig, amíg magam mögött nem tudtam újra Erdély felől a Kárpátok vonulatát, vagy meg nem hallottam a repülő kerekeinek surrogását, amint landolt a kolozsvári reptéren.”

Adorjáni Anna

Kissé csalódottak voltunk, amikor nem a négy napig tartó pezsgésről, a tanulás lehetőségéről és a gazdag zenei kínálatról, hanem a jó levegőről áradoztak. Időbe telt, amíg megértettük, miért volt a gyermekeknek igazuk: Mérában lélegzik a hagyomány. Él és éltet.

Rácz Éva

Kívánom, hogy a most felnövekvő fiatal újságírók is találjanak hozzá témát, amelyről szívesen írnának. S kívánom, hogy a mostani szerkesztőknek is legyen erejük a szerzőkből kicsalni azokat a művelődés-cseppeket, amelyekből összeáll a következő lapszám.

Rostás Péter István

Jelentéstartalmában, de főképp küllemében a ballagás az utóbbi két évtizedben jócskán odébb ballagott valahai mintájától: felturbósított-ultradizájnolt változatával azon igyekszik, hogy újra révbe érjen a tanoda–végzős–család határolta Bermuda-alakzatban

Pozsony Ferenc

A pünkösd mozgó ünnep, mely minden évben ötven nap után követi húsvétot. A keresztény egyház ezen a napon a szentlélek eljövetelét ünnepli. A szentlélek megjelenését megelőző erős szélzúgást a középkor idején Európában kürtökkel és harsonákkal utánozták. A tüzes nyelveket pedig sok helyen égő kanócok dobálásával, tüzes kerekek gurításával jelenítették meg. A szentlélek jelképeként a csíki falvakban ilyenkor a mise alatt fehér galambokat röpítettek szabadon a templomban.

Hegedüs Csilla

Akkor van jövőnk Erdélyben, ha a fiatalok hisznek abban, hogy az övék itt a tér. Bíznunk kell bennük, segítenünk kell nekik, hogy megmutathassák: ismerik értékeinket és felelősséget vállalnak értük.