„...néha az is okozhat örömöt, ha engedjük a másikat hintázni”

Amikor az Octavian Goga (Kolozs) Megyei Könyvtárban a magyar részleg (Magyar Sarok) megnyitására készültünk, egy általam nagyon tisztelt egyetemi tanár megkérdezett, mivel tudnám meggyőzni, hogy erre az úgynevezett sarokra szükségünk van. Bevallom, felkészületlenül ért a kérdés, nem tudtam válaszolni. Valóban – mit mondhatni egy magyar vezető értelmiséginek, miért is fontos, mivel több, miért kellett nekünk egy magyar sarok a megyei könyvtárban? Most sem tudom, hiszen én arra készültem érvekkel és érzelemmel, hogy más, a többség(i), a könyvtárigazgatóság, a sajtó veti fel majd ezt a problémát. Hogy esetleg a megye vezetőségét kell meggyőzni, hogy harmincvalahány év után egészen normális gesztus lesz egy külön részleg kialakítása a kolozsvári és a megyei magyar közösségnek, ahol nemcsak könnyebben férnek majd hozzá a magyar nyelvű állományhoz, hanem ahol különböző gyermek-, kamasz és felnőtt-tevékenységeket rendeznek – magyarul –, ahol szerzői estek, előadások, vitarendezvények lehetnek, ahová a gyermek délután betérhet házi feladatot írni, ahol babzsákra ülve bekuckózhatja magát egy jó könyv mellé, ahol társasjátékozhat (ahogyan mi is tettük valamikor), kézműveskedhet, hangos könyvet hallgathat, ahol a kisunoka a nagymamával, kistesó a nővérével kisszékre ül, hangosan olvas, aztán felugrik, hogy amit hallott, azt le is rajzolná. Soroltam volna így, egy szuszra. Persze, nem nagy kunszt – mondhatnánk –, nekünk ott volt a megyei tanács alelnöke, Vákár István, aki felvállalta és cipelte a nehezét.


Máté Erzsébet

A könyvtár vezetőségének – érthető módon – nem kellett elmagyarázni, hogy miért praktikus öt emeletről egybehordani a magyar nyelvű kiadványokat. Ez nemcsak az olvasónak, hanem a könyvtárosnak is előny, hiszen így átláthatóbbá vált az állomány, látszik, hogy mi van, mi nincs, mit kell beszerezni, miért érdemes ide betérni. A búvárkodást el lehet kezdeni Jánosi Andrea lenyűgöző sorozatával, fel lehet fedezni a Hold-világot, bele lehet lapozni Vodolazkin Lauroszába, Clancy, Márai vagy Frei Tamás könyveibe, rá lehet csodálkozni Janikovszky Éva világára, fel lehet kutatni a Murok Matyit, bele lehet borzongni Ransom Riggs soraiba… Szóval nem kellett senkit meggyőzni, hiszen itt mindenki tudja, hogy – Timo Parvelát idézve – „néha az is okozhat örömöt, ha engedjük a másikat hintázni”.

2017-ben az egyik erdélyi világhálós portálon megjelent egy eléggé dühös írás, amely úgy fogalmazott, hogy a nem értelmiségi, nem középosztálybeli olvasók magyar nyelven szinte semmihez nem jutnak hozzá, hogy hiányoznak az igényes könyvesboltok (?), a szerző pedig végül fanyarul állapította meg, hogy a félszázezer kolozsvári magyarra nem jut egy becsületes közkönyvtár. Nos, egy közkönyvtár életét egészen konkrét tényezők alakítják: az egyik a pénz, a másik a statisztika. Ezzel persze nem mondunk újat, hiszen a pénz és a pénz… de minket valóban a statisztika is kötelez. Egy közpénzből működő könyvtár csak akkor tud a költségvetéséből a kisebbség nyelvén könyvet, filmet vásárolni, ha ezt a lépését konkrét adatok támasztják alá, más szóval, ha a könyvtári belépővel rendelkező olvasók száma ezt indokolttá teszi. 2019-ben a megyei könyvtár olvasóinak 4,3 százaléka volt magyar, ami azt jelenti, hogy a magyar nyelvű állomány csak ennek arányában bővíthető. Félretéve a bükkfanyelvű kimutatást, ha mi kevesen iratkozunk be valamely tékába, ráadásul ennél is kevesebben valljuk magunkat magyar nemzetiségűnek, akkor nem panaszolhatjuk fel azt az Octavian Goga Megyei Könyvtárnak, hogy Kolozsváron a félszázezer magyarra bizony nem jut egy becsületes közkönyvtár…

Nos, mi is lenne ez a magyar sarok?! Egy olyan részlege a megyei könyvtárnak, ahol egy emeletnyi teremben folyamatosan történik valami. Kulturális tér – amely zordon hangzása ellenére nagyon is vidám, mert miért is kellene a kultúrának kimértnek, fennköltnek lennie –, egy olyan tér, ami egyszerűen a miénk. Ahol folyamatosan bővül a magyar állomány, amely mindenki számára nyitott, ahol időt szakítunk, mert időt kell szakítanunk a könyvre, ahol helye van a csendnek, a zajnak, a vitának, ahol muszáj egymásra figyelni, lelassulni és felszínre hozni azt a többletet, ami mindenkiben ott van valahol – az olvasás szeretetét.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Hetvenöt évvel ezelőtt értek véget a második világháború európai harcai. Akkor, azon a májusi napon tette le a fegyvert a náci Németország, amelyet mind a köztudat, mind a közbeszéd mai napig felelőssé tesz ama rettenetes világégés kirobbantásáért. Kétség nem fér hozzá, hogy a Nagy Háborúként is emlegetett és ismert első világégés gefreitere, azaz tizedese, a bécsi autodidakta festő diktálta német politikai és katonai vezetés az elsőszámú felelőse annak, ami 1939 kora őszén kirobbant. És utána történt. 

Dáné Tibor Kálmán

Kijárási tilalom – soha nem hittem volna, hogy egyszer én is megérem. Szüleimtől, nagyszüleimtől hallottam erről, igaz, olyankor mindig a háborúról meséltek. De hát most is háború van. Nem ember–ember elleni, nem egyik politikai hatalomnak egy másikkal szemben vívott csatájáról, hanem az egész emberiség viaskodik most egy láthatatlan, sok milliárd mikroszkopikus katonával rendelkező ellenséggel. 

Benkő Levente

Napokon át töprengtünk a szerkesztőségben, hogy márciusi lapszámunkban mivel köszöntsük a tavaszt. És az Olvasót, természetesen. Európa népeinek 1848. évi csodálatos tavasza felemelő pillanatainak és tanulságainak felelevenítésével, tolmácsolásával induljunk? Rendben, de ezt már megtettük, s bár ismételgetni nem árt, mégis kivártunk. 

Dáné Tibor Kálmán

Miénk lesz a napfényes jövő!” – ezzel a forradalmi maszlaggal (is) bíztattak minket, kisiskolás pionírokat, a hatvanas évek kommunista propagandistái. Húsz év múlva, már a nyolcvanas években, az egyre jobban kiürülő boltokat látva, a fűtés nélküli lakásokban az esti egyre hosszabb áramszüneteket tudomásul véve be kellett lássuk, hogy az egykori elvtársaknak mennyire igazuk volt: mert lassan csak a napfény maradt nekünk, csak az volt biztos, hogy a miénk. Ennek ellenére hittünk, bíztunk a jövőben.

Dáné Tibor Kálmán

Az elmúlt esztendőkben a Művelődés januári vezércikkei általában a folyóirat szerkesztőségének a jövőbe tekintése volt, terveinkről, elképzeléseinkről írtunk.

Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire.

Dáné Tibor Kálmán

Negyedik alkalommal szervezte meg a Művelődés folyóirat szerkesztősége, az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházával együtt a múlt hónapban, azaz október 11-én, a Régiók bemutatkozása című programját. 

Széman Emese Rózsa

A világ egyik legelterjedtebb babonája, talán nincs is olyan kultúra, amelyben nem honosodott meg. De hogyan, mikor alakult ki a félelem péntek 13-tól? Kik és miért tartották először szerencsétlennek? Van-e valamilyen történeti alapja, vagy „csak” babona az egész?

Rácz Norbert Zsolt

Közel egy hónap telt el az avatás óta, pedig úgy tűnik, mintha Dávid Ferenc szobra mindig ott állt volna. Kinyújtott jobb keze beszélgetésre, okos vitára, mély fohászra hív. Ha képzeletben folytatom a kar lendületét, a templom felé mutat. Ott bent valami más van, amire a zsúfolt utcán sietősen áthaladó embernek talán ma inkább szüksége van, mint bármikor.

Demeter Zsuzsanna

Önző kis egyéni világainkon talán végre jó lenne túllátni, mert a magasabb szinten lefolytatott kis viszályainknak és egoista harcainknak ők lehetnek az áldozataik. Azt, hogy mi, idősebb felnőttek, igenis felelősek vagyunk értük, a (valamivel) fiatalabb nemzedékekért.

Benkő Levente

Van a Székely- és a Királyföld, ezen belül Székfölde és a Barcaság határán, az Olt folyó bal partján egy valaha kulcsszerepet játszó szász község. Magyarul Barcaföldvár, románul Feldioara, németül Marienburg, szászul Märrembirg a neve. Még az Árpád-házi királyok telepítették le a 13. század legelején ide (is) a szászokat, a helység jó másfél évszázadig a Barcaság központja volt. 

Bodó Márta

A tény, hogy Ferenc pápa más úticéljai közé Csíksomlyó bekerült, nagy mértékben a jelenlegi romániai pápai nunciusnak köszönhető, aki fáradhatatlanul járja az országot, az egyházmegyéket, és igazi mélységében, rétegzettségében megismerte a romániai valóságot. Ezt aztán oly módon közvetítette, hogy a Ferenc pápa számára fontos Mária-tisztelet miatt ez a kegyhely nem maradhatott ki az úticélok közül. 

péter istván

Aki látta, el nem feledheti. Aki imádkozott benne, az szívében, lelkében hordozza. Aki eredeti rendeltetésének megfelelően megépíti, az nevezheti majd „Mi Asszonyunknak”.

Egyed Ákos

A történelem nem véletlenül nevezte az európai forradalmakat Népek tavaszának. Ezzel az elnevezéssel nemcsak a nagy népmozgalmakra utal, hanem arra is, hogy a hatalom birtokosai a népek számára kénytelenek voltak olyan jogokat adni, amelyekről korábban csak álmodozni mertek. Gondoljunk a számos országban végrehajtott jobbágyfelszabadításra.

Dáné Tibor Kálmán

Az RMDSZ január 22-én, a Magyar Kultúra Napján immár hetedik alkalommal adott át Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjakat. A hagyományossá vált kitüntetéseket eddig három kategóriában: az irodalom, a képzőművészet és az előadó művészet terén kiemelkedőt alkotóknak ítélték oda.