Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Gondolatok egy közelgő centenárium kapcsán


Lakatos Artur

1918. december elsején népgyűlés zajlott Gyulafehérváron, az erdélyi és a Kárpátokon túli, magyarországi románok nemzetgyűlése. Az eseményt már jó ideje – hivatalosan csak november 20-án hirdették meg időpontját és helyét – szervezte a Román Nemzeti Tanács. A gyűlésen magán hivatalosan 1228 küldött vett részt, akiket a románság társadalmi struktúrájának és földrajzi megoszlásának figyelembe vételével arányosan választottak meg, jelöltettek ki a helyi önszerveződési szintek képviselőivel. Tudni kell, hogy a gyulafehérvári gyűlésen a képviseleti és tanácskozási joggal rendelkező 1228 képviselőn kívül jóval nagyobb tömeg vett részt, a Magyar Államvasutak a budapesti kormány utasítására külön szerelvényeket is indított a népgyűlés helyszínére utazni vágyók számára. A népviseletbe öltözött, trikolórt lengető tömeg jelenléte igazi népgyűlés, sőt ünnep hangulatát biztosította a tanácskozásnak.

Habár a küldöttek közti konszenzus nem volt eleve egyértelműen determinált, végül is egy kilenc pontos határozatot sikerült elfogadni, amelyet Iuliu Hossu görögkatolikus püspök olvasott fel, és amelynek első pontja tartalmazta az összes román és az általuk lakta területek egyesülését Romániával, anélkül, hogy ezért külön feltételeket támasztott volna a Román Királyság irányába. A többi pont főként idealista előírásokat tartalmazott nemzetiségi és társadalmi szempontból. Ilyenek a minden együtt élő nép számára az anyanyelven biztosított oktatás, közigazgatás és ítélkezés, a felekezetek számára biztosított teljes vallásszabadság és jogegyenlőség, vagy az, hogy az „ipari munkásoknak ugyanolyan jogokat és előnyöket biztosítanak, amilyeneket a Nyugat legfejlettebb ipari államok jogszabályai biztosítanak számukra”. Az, hogy mégis hogyan fog történni mindezek biztosítása, sem ezúttal, sem később nem került bemutatásra. Ezeket olvasva Jókai Mór halhatatlan sorai jutnak eszembe Fráter György című történelmi regényéből, mikor is a következőképpen summázza a Mohácsot megelőző hatvani „ős-országgyűlés” határozatait: „És ez mind általános felkiáltással lett elfogadva. Nem volt részletes tárgyalás, nem módosítványok, nem név szerinti szavazás, semmi közbekiáltások. Egy szellem, egy lelkesült eszme hatotta át az egész országgyűlést: »Hisz úgysem fizetjük meg!«”, valamint: „Hogy mindezeknek a nagyszabású határozatoknak mi lett az eredménye, az már kevésbé dicsekedésre méltó. Nem elég az üdvösségre az, hogy legyen egy okos ember, aki parancsol, ahhoz még egy bolond is kell, aki engedelmeskedik. Fizetés dolgában pedig régenten is kevés volt a bolond ember.”

Ugyanakkor azt is kell tudni, hogy a jogokat tárgyaló pontok nem teljesülése nem feltétlenül a gyűlés résztvevőinek a hibájából vagy mulasztásából történt, mivel a bukaresti törvényhozást a gyulafehérvári határozat jogi szempontból nem kötelezte.

Ezek a tények. Most pedig lássuk ezeknek az értelmezését. A nemzetgyűlés kétségkívül demokratikus volt, amely népakaratot volt hivatott képviselni. A jó szervezés reprezentativitást is konferált számára, legalábbis a román nemzetiség vonatkozásában. Nem rendelkezett sem össz-erdélyi reprezentációs jelleggel, sem pedig parlamentáris jelleggel, mivel nem kapott benne képviseletet az érintett összlakosság sok eleme, és hosszadalmas viták sem zajlottak. Ugyanakkor kényszerítő ereje sem volt önmagában a határozatnak, a döntést meghozók nem rendelkeztek ilyen erővel, a kényszerítő erő a Párizsban békekonferenciázó Antant-hatalmak akaratában rejlett. Ugyanakkor az elfogadott szándéknyilatkozat érvként és bizonyítékként szolgálhatott, és szolgált is a román delegáció számára a béketárgyalásokon akaratának érvényesítése érdekében. Lényegében tehát egy nagyon is reálpolitikai döntést, az Egyesülést ruháztak fel idealista körítéssel a gyulafehérvári események, e téren pedig hatékonyságuk vitathatatlan.

Mi lehet az üzenete a mi számunkra a gyulafehérvári határozat pontjainak, ma, száz év elmúltával? Azon túl persze, hogy ki hogyan éli meg Románia nemzeti ünnepét. Tanulságot mindenképpen hordozhat számunkra, erdélyi magyarok számára is. Ha mást nem, azt a fajta hatékonyságot, amit a gyulafehérvári nemzetgyűlés megszervezése jelentett, valamint a határozat kommunikálását övező egységet érdemes lenne tanulmányozni, vagy akár el is sajátítani. Mondjuk a mindenkori közösségi jogérvényesítésért folytatott küzdelem hatékonysága vonatkozásában is.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Adorjáni Anna

Kissé csalódottak voltunk, amikor nem a négy napig tartó pezsgésről, a tanulás lehetőségéről és a gazdag zenei kínálatról, hanem a jó levegőről áradoztak. Időbe telt, amíg megértettük, miért volt a gyermekeknek igazuk: Mérában lélegzik a hagyomány. Él és éltet.

Rácz Éva

Kívánom, hogy a most felnövekvő fiatal újságírók is találjanak hozzá témát, amelyről szívesen írnának. S kívánom, hogy a mostani szerkesztőknek is legyen erejük a szerzőkből kicsalni azokat a művelődés-cseppeket, amelyekből összeáll a következő lapszám.

Rostás Péter István

Jelentéstartalmában, de főképp küllemében a ballagás az utóbbi két évtizedben jócskán odébb ballagott valahai mintájától: felturbósított-ultradizájnolt változatával azon igyekszik, hogy újra révbe érjen a tanoda–végzős–család határolta Bermuda-alakzatban

Pozsony Ferenc

A pünkösd mozgó ünnep, mely minden évben ötven nap után követi húsvétot. A keresztény egyház ezen a napon a szentlélek eljövetelét ünnepli. A szentlélek megjelenését megelőző erős szélzúgást a középkor idején Európában kürtökkel és harsonákkal utánozták. A tüzes nyelveket pedig sok helyen égő kanócok dobálásával, tüzes kerekek gurításával jelenítették meg. A szentlélek jelképeként a csíki falvakban ilyenkor a mise alatt fehér galambokat röpítettek szabadon a templomban.

Hegedüs Csilla

Akkor van jövőnk Erdélyben, ha a fiatalok hisznek abban, hogy az övék itt a tér. Bíznunk kell bennük, segítenünk kell nekik, hogy megmutathassák: ismerik értékeinket és felelősséget vállalnak értük.

Van valami sajátosan – és jó értelemben vett! – magyaros az 1848-49. évi magyar, szabadságharccá váló forradalom kirobbanása évfordulójának megünneplésében. Kétségtelen, azzal együtt, hogy mi, magyarok nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak másoknál, európai, de akár világviszonylatban is egyedülálló nemzetnek számítunk, ha egyébért nem, hát például az anyanyelvünk tekintetében mindenképpen. Abban is, ahogyan egymással marakodunk, de ez most nem tartozik ide.

Dáné Tibor Kálmán

Miközben az Európai Unió politikai elitje egyre jobban törekszik kontinensünk közösségeinek a társadalmi-gazdasági szabványosítására, általánosságban a globalizációra, addig a vallási és nemzeti identitások egyre karakteresebben követelnek maguknak érvényesülést földrészünkön. 

Dáné Tibor Kálmán

(...) a 2018. esztendőt jubileumi évnek fogjuk tekinteni, azonban nem végeláthatatlan ünnepléssel, hanem igyekszünk majd a lap hasábjain egy-egy írásban felidézni a folyóirat mindenkori kulturális közösségteremtő erejét. 

Gergely Zoltán

 A zenetanítás akkor tölti be hivatását, ha szervesen illeszkedik az iskola nevelői célkitűzéseibe, és munkánknak csakis akkor lesz értelme, ha már nagyon zsenge kortól megalapozzuk a gyermekek zenei műveltségét.

Reményik Sándor

A wormsi birodalmi gyűlés  400 éves fordulójára 

Virág Erzsébet

Nem véletlenül kölcsönöztem Móra Ferenc szívszorítóan érzelmes, kedves írásának címét, így a régi iskolakezdésekre emlékezve az általa átéltekhez hasonló élmények is eszembe jutottak. De talán kezdjem az elején.

Hadnagy Jolán

„Van nekem egy falum. Némelykor, ha lelkemmel burkolom magam körül, úgy tetszik, mintha én építettem volna őt, mikor még Isten szándékában laktam. Máskor meg szülőmnek érzem, aki egy csillagos estén, szomorú-mókás mese után fogant engem.”

Dimény-Haszmann Árpád

Nyugodjon meg minden kishitű, igenis olvas a 21. század embere, nem vált barbárrá, sőt merészen állítom, bár az olvasási módszerei változtak, a lehetőségek bővültek, úgy gondolom, az internetezés, számítógépezés, televíziózás ellenére is többet olvasnak, mint mondjuk, a boldog békeidőkben. 

Adorjáni Mária

Hogyan válhat a diákok szocio-emocionális fejlesztése, az önállóságra nevelés, a vállalkozó szellem támogatása, a felfedezés öröme időben és térben elszigetelt jelenségből a közoktatás állandó elsőbbségévé a gyakorlatban is? 

Újvári Mária

Igen, olvasnak a 14–18 éves fiatalok. Kevesebbet ugyan, mint szüleik, nagyszüleik, de olvasnak.