Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A mediátor emberről, díjáról és a kulturális átjárásokról

Az RMDSZ január 22-én, a Magyar Kultúra Napján immár hetedik alkalommal adott át Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjakat. A hagyományossá vált kitüntetéseket eddig három kategóriában: az irodalom, a képzőművészet és az előadó művészet terén kiemelkedőt alkotóknak ítélték oda. A kolozsvári sétatéri Kaszinó épületében megrendezett gálán e három kategóriában három jeles erdélyi személyiség vehette át a rangos díjat: a kolozsvári Zágoni Balázs író (laudálta Rostás Péter István rádiószerkesztő), a temesvári Köteles Pál festőművész (munkásságát méltatta Szekernyés János műkritikus, a Romániai Képzőművész Szövetség temesvári fiókjának elnöke), valamint a kolozsvári Hatházi András színművész (érdemeit Bessenyei Gedő Ferenc, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának művészeti igazgatója részletezte).


Dáné Tibor Kálmán

Idén azonban egy negyedik kategóriában is díjat ítélt oda a Szövetség. Nevezetesen: műfordítói munkásságért. Ennek a díjnak a fontosságát nem győzöm hangoztatni. Szakmai szempontból azért, mert a fordító személye és személyisége általában háttérbe szorul a mű írójához képest. Pedig kevesen tudják, hogy mennyire mélyrehatóan kell mindkét nyelvet ismerni egy irodalmi mű átültetésekor egy másik kultúra jelrendszerébe úgy, hogy visszaadja az alkotás eredeti hangulatát, beleérezve a másik kultúra sajátosságaiba. Vagy egy versfordításnál visszatükrözni egy költemény eredeti nyelven írt rím- és ritmusvilágát. A jó műfordítás a legtermészetesebb, gyakran visszhang nélküli, annál hangosabb a kritika egy sikertelen fordító munka esetén. A másik fontos szempont, amiért dicséretesnek tartom ennek a díjnak az alapítását az, hogy az erdélyi soknemzetiségű közegben egymás kultúrájának a megismerése és megismertetése szerintem az irodalommal kezdődik, s ezért a színvonalas műfordítói tevékenységet talán kötelességünk is gyakorta elismerni és honorálni. Előbbi mondatomat kiegészítve sietek hozzátenni: az eltérő kultúrák megismerése és megismertetése viszont nem végződik, mert nem végződhet, és nem merülhet ki az irodalommal, hiszen bármely nép és nemzet teljes kulturális hagyatékának, örökségének, kincsestárához az olyan ágazatok is hozzátartozói, mint például a néprajz és a történelem. A Szövetségnek tudnia kell, hogy e két téren is bőven van fordítanivaló. Oda-vissza.

A Szövetség által első alkalommal odaítélt Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért műfordítói  díjban irodalmi életünk arra talán legméltóbb személyisége, Marius Tabacu műfordító,  televíziós filmrendező, zongorista, a kolozsvári Transilvania Filharmónia igazgatója  részesült. (A díjátadáskor műfordítói munkásságát Kósa András László, a bukaresti Balassi  Intézet, valamint román nyelven Lucian Nastasă-Kovács művészettörténész, a kolozsvári  Szépművészeti Múzeum igazgatója méltatták.) Marius Tabacu az elmúlt ötödfél évtizedben  erdélyi magyar irodalmunk olyan személyiségeinek műveit ültette át román nyelvre,  mint Székely János, Lászlóffy Aladár, Bodor Ádám, Bartis Attila, Papp Sándor Zsigmond.  Műfordítói munkásságának koronája azonban, amelyért ezt a rangos kitüntetést is joggal  kiérdemelte, Bánffy Miklós Erdélyi történet című regénytrilógiájának (Megszámlátattál, És híjával találtattál, Darabokra szaggattatol) román nyelvre történt átültetése. A közel  1500 oldalas, hatalmas mű a kommunista rendszerben nemcsak Erdélyben, hanem  az egész Kárpát-medencei magyar kultúrkörben is ugyancsak elhallgatott irodalmi  alkotás volt. Mert ebben a művében Bánffy Miklós bámulatos éleslátással mutatja be  egy erdélyi arisztokrata szemszögéből a kiegyezés és az első világháború kitörése közti Magyarország politikai-társadalmi viszonyait, annak ellenmondásait, a magyar és a román transzilvanista szellemiség néha közös vagy éppen egymásnak feszülő gyötrődéseit a Monarchia nagy nemzetolvasztó tégelyében. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk 
meg, hogy Marius Tabacu eddigi munkássága nemcsak egymás kultúrájának a megismertetéséről szólt, hanem arról is, hogy az elmúlt közel három évtizedben időnként mediátor szerepkörben sikerrel enyhített egy-egy román–magyar élesebb párbeszédet, egymásnak feszülést. Úgy gondolom, ebbe a díjba életművének ezen áldásos tevékenysége is beletartozik.

Anchor Ezt a kitüntetést pedig egy kicsit lapfenntartónk, a Kolozs Megyei Tanács is magáénak érezheti. Hiszen mind a Marius Tabacu, mind a Lucian Nastasă-Kovács vezetése alatt álló intézmények a Kolozs Megyei Tanács égisze alatt működnek.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Bodó Márta

A tény, hogy Ferenc pápa más úticéljai közé Csíksomlyó bekerült, nagy mértékben a jelenlegi romániai pápai nunciusnak köszönhető, aki fáradhatatlanul járja az országot, az egyházmegyéket, és igazi mélységében, rétegzettségében megismerte a romániai valóságot. Ezt aztán oly módon közvetítette, hogy a Ferenc pápa számára fontos Mária-tisztelet miatt ez a kegyhely nem maradhatott ki az úticélok közül. 

péter istván

Aki látta, el nem feledheti. Aki imádkozott benne, az szívében, lelkében hordozza. Aki eredeti rendeltetésének megfelelően megépíti, az nevezheti majd „Mi Asszonyunknak”.

Máté Erzsébet

Nos, mi is lenne ez a magyar sarok?! Egy olyan részlege a megyei könyvtárnak, ahol egy emeletnyi teremben folyamatosan történik valami. Kulturális tér – amely zordon hangzása ellenére nagyon is vidám, mert miért is kellene a kultúrának kimértnek, fennköltnek lennie –, egy olyan tér, ami egyszerűen a miénk. 

Egyed Ákos

A történelem nem véletlenül nevezte az európai forradalmakat Népek tavaszának. Ezzel az elnevezéssel nemcsak a nagy népmozgalmakra utal, hanem arra is, hogy a hatalom birtokosai a népek számára kénytelenek voltak olyan jogokat adni, amelyekről korábban csak álmodozni mertek. Gondoljunk a számos országban végrehajtott jobbágyfelszabadításra.

Dáné Tibor Kálmán

Jubileumi esztendőt tudhat maga mögött a Művelődés Az elmúlt év júliusában töltötte a 70. születésnapját a folyóirat. Emberi mértékkel mérve nem kevés idő. S ha arra gondolunk, hogy az 1989 karácsonyán kirobbant sajátos demokrácia hány romániai magyar sajtótermék agóniájának a kezdetét, aztán később a teljes kimúlását is jelentette, akkor elégedettek lehetünk, hogy lám-lám, folyóiratunknak sikerült átvészelnie a társadalmi „jobbra fordulás” nem könnyű időszakát. 

pozsony ferenc

Az elmúlással és a halál utáni léttel kapcsolatos képzetek, rítusok, tárgyak, objektumok, szimbólumok végül is egy‑egy kultúra mélyrétegéhez tartoznak. Az Erdélyben élő magyarok, románok, szászok, örmények, zsidók és cigányok sajátos magyarázatokat, válaszokat fogalmaztak meg az elmúlással és a túlvilági élettel kapcsolatban. 

Benkő Levente

Maga volt a varázslat. Az ember(i)ség huszadik századi történetének az a pillanata volt ez, amely joggal vált példává, mintává, egyfajta világítótoronnyá, irányjelzővé, ha úgy tetszik: mérföldkővé, amely után a kommunizmus dolgában Európa eme szegletében más időszámítás kezdődött. Egészen pontosan: visszaszámlálás.

Dáné Tibor Kálmán

„ ... mindig furcsa szorongás kapott el, amint átkeltem a Kárpátok karéján, vagy felszállt velem a repülő Kolozsvárról. S bár nagyon élveztem a nyaralás minden pillanatát, a feledhetetlen élményeket, a barátaim társaságát, de az a különös bizonytalan érzés kitartott mindaddig, amíg magam mögött nem tudtam újra Erdély felől a Kárpátok vonulatát, vagy meg nem hallottam a repülő kerekeinek surrogását, amint landolt a kolozsvári reptéren.”

Adorjáni Anna

Kissé csalódottak voltunk, amikor nem a négy napig tartó pezsgésről, a tanulás lehetőségéről és a gazdag zenei kínálatról, hanem a jó levegőről áradoztak. Időbe telt, amíg megértettük, miért volt a gyermekeknek igazuk: Mérában lélegzik a hagyomány. Él és éltet.

Rácz Éva

Kívánom, hogy a most felnövekvő fiatal újságírók is találjanak hozzá témát, amelyről szívesen írnának. S kívánom, hogy a mostani szerkesztőknek is legyen erejük a szerzőkből kicsalni azokat a művelődés-cseppeket, amelyekből összeáll a következő lapszám.

Rostás Péter István

Jelentéstartalmában, de főképp küllemében a ballagás az utóbbi két évtizedben jócskán odébb ballagott valahai mintájától: felturbósított-ultradizájnolt változatával azon igyekszik, hogy újra révbe érjen a tanoda–végzős–család határolta Bermuda-alakzatban

Pozsony Ferenc

A pünkösd mozgó ünnep, mely minden évben ötven nap után követi húsvétot. A keresztény egyház ezen a napon a szentlélek eljövetelét ünnepli. A szentlélek megjelenését megelőző erős szélzúgást a középkor idején Európában kürtökkel és harsonákkal utánozták. A tüzes nyelveket pedig sok helyen égő kanócok dobálásával, tüzes kerekek gurításával jelenítették meg. A szentlélek jelképeként a csíki falvakban ilyenkor a mise alatt fehér galambokat röpítettek szabadon a templomban.

Hegedüs Csilla

Akkor van jövőnk Erdélyben, ha a fiatalok hisznek abban, hogy az övék itt a tér. Bíznunk kell bennük, segítenünk kell nekik, hogy megmutathassák: ismerik értékeinket és felelősséget vállalnak értük.

Van valami sajátosan – és jó értelemben vett! – magyaros az 1848-49. évi magyar, szabadságharccá váló forradalom kirobbanása évfordulójának megünneplésében. Kétségtelen, azzal együtt, hogy mi, magyarok nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak másoknál, európai, de akár világviszonylatban is egyedülálló nemzetnek számítunk, ha egyébért nem, hát például az anyanyelvünk tekintetében mindenképpen. Abban is, ahogyan egymással marakodunk, de ez most nem tartozik ide.

Lakatos Artur

(...) a jogokat tárgyaló pontok nem teljesülése nem feltétlenül a gyűlés résztvevőinek a hibájából vagy mulasztásából történt, mivel a bukaresti törvényhozást a gyulafehérvári határozat jogi szempontból nem kötelezte.