Halász Péter a moldvai csángók kultúráját feltáró, történeti és néprajzi tudásközvetítés egyik legmeghatározóbb tudósa. Gazdag munkásságát a néprajzi jelenségek és adatok monografikus igényű feldolgozása, a történeti és az összehasonlító etnográfiai megközelítés egyidejű érvényesítése jellemzi. Mint ahogy a korábbi munkáiban – Bokrétába kötögetem vala. A moldvai magyarok néprajzához. Európai Folklór Intézet, Bp., 2002. A moldvai csángó magyarok hiedelmei. Bp., é.n. A moldvai magyarok hagyományos állattartása. General Press Kiadó. H.n., é.n. Növények a moldvai magyarok hagyományában és mindennapjaiban. General Press Kiadó. Bp., 2010. –, a legújabb könyvében* is sikeresen vetítődik rá a történeti perspektíva a moldvai csángók életvilágát drasztikusan átrendező jelenbeli folyamatokra.
A kötetben szereplő írások tulajdonképpen hármas szerkezeti logikába tagolódnak. Az első részben művelődéstörténeti, folklorisztikai írások kaptak helyet. Az idő homályában című fejezetben a szerző a történeti emlékezet mélyéről hozza felszínre a Szent István király és Mátyás király alakjához fűződő folklorisztikai motívumokat. A következő tanulmányában az úgynevezett „csíki karácsony” emlékezetét vizsgálja; ebben a szerző kutatása szerint a székelyföldi elvándorlás után a szülőföldre való emlékezés fejeződött ki. A szerző szerint ennek feltételezhetően rítusszervező ereje is volt, amely azonban – mint megállapítja – a 20. század végére már csak ellentmondásos emléktöredékekben őrződött meg. Egyik írásában a moldvai magyarság egyik legismertebb településének, Pusztina helytörténeti összefoglalóját ismerteti, míg egy tanulmányban a székelyek Moldvába irányuló migrációjának jelentőségét méri fel a moldvai katolikus falvak megmaradása szempontjából. A szerzői hangvétel ezekben a munkákban esszéisztikus, gyakran személyes, elfogult, az egyéni érzésvilág vállaltan is rávetül a tudós munkájára. Az „idők homályát” fürkésző tekintet értékként találja meg a kutatás számára egyre inkább beszűkülő múlt néprajzi jelenségeit, illetve adatait. Ezekben az írásokban ugyanakkor megjelennek elgondolkodtató reflexiók a csángósággal foglalkozó magyar és részben nemzetközi tudományos gondolkodás, illetve a politikai szempontból kényes témákkal kapcsolatban. Elgondolkodtató például az, amit a csángó falvakban zajló folyamatokról évtizedekre visszamenő tapasztalatokkal rendelkező Halász Péter mond Pusztina és Klézse kapcsán a magyar identitású csángó kulturális elit szerepéről (lásd 68. o.). Miközben az etnopolitikai, revitalizációs programok hatása rövid távon alig mérhető, és a közéleti, illetve a tudományos diskurzusban számos dilemma övezi a magyar irányból érkező eme törekvéseket, egy hosszabb időszeletben nézve kétségkívül érezhető hatásuk van az identitásalakításban. Azoknak az intézményeknek a működését, amelyek a moldvai csángó kultúra és nyelv őrzésében szerepet vállalnak, a kontinuitást a helyben élő csángó kulturális elit tudja biztosítani.
A hagyományos népélet emlékei fejezetben szereplő írások tudományos szempontból a kötet legelmélyültebb és legértékesebb részét képezik. A terepismerete szinte az összes moldvai falut érinti. Részletgazdag, alapos tanulmányaiból többet megtudhatunk a csángók népi gazdálkodásáról, illetve erőforrás-felhasználásáról. Átfogóbb képet kaphatunk a gazdasági élet köré épülő társadalomszerveződés különböző területeiről is: halászat, szarvasmarhatartás, a legelőhasználat közösségi szervezettsége, vagy az ezzel kapcsolatban álló képzetek. Ugyanilyen fontosak a kecsketartásról, a 19. századi szőlőtermesztés és borkészítés technológiájáról, a kutak gazdasági és kulturális jelentőségéről, valamint a pusztinai lakodalmazás gazdasági aspektusairól szóló tanulmányok is. E tömböt egy folklorisztikai – a moldvai balladákkal kapcsolatos elemzése –, valamint egy Diószénhez kapcsolódó helynévtörténeti elemzése zárja.
Valószínűleg nincs még egy ember, aki annyit tudna a csángók gazdálkodásáról, a gazdasági élet szerveződéséről, a műveléstechnikáiról és az állattartásáról, mint Halász Péter. Olyan tudással rendelkezik a moldvai csángók kultúrájának eme területeiről, amelyet túlzás nélkül enciklopédikusnak nevezhetünk. A vizsgált tárgykörök rengeteg adatot tartalmaznak, amelyekre többféle módszer kombinálásával tett szert. Igénybe vette a történeti-statisztikai forrásfeltárás és az interjúzás módszertanát, felhasználta a különböző minőségű helytörténeti, valamint az elsősorban nem tudományos, hanem ideológiai célzatú írásokat, de merített a Iași-i Római Katolikus püspökség szellemi vonzáskörzetében születű román nyelvű munkák áttekintéséből is. (Az interjúkkal kapcsolatban némileg zavaró, hogy az adatolás elmaradt, így legtöbbször csak azt tudjuk meg, hogy milyen településen készültek a felvételek. Az viszont már nem derül ki, hogy milyen korú, nemű, státusú személyeket kérdeztek meg, ahogyan az sem, hogy pontosan mikor.) A kutaknak a moldvai csángóság életében betöltött szerepéről írt tanulmánya például egy monografikus kitekintésű munka, amelyben teljes körű feldolgozást kapunk az építéstechnikákról, a kutak típusáról, valamint arról, hogy ezek a szomszédsági, falutársi viszonyrendszerekben milyen szerepeket töltenek be. Arról is megtudhatunk többet, hogy a kutaknak mi a rendeltetése a szellemi kultúrában, a folklorisztikai alkotásokban, valamint a népi vallásosságban.
A könyv következő szerkezeti egysége, amely az Akik előttünk jártak címet viseli, egy szubjektív, ugyanakkor jól adatolt portrécsarnok. Ebben a részben a moldvai csángóság megismertetésében, illetve a kultúrájuk kutatásában nagy hatást gyakorló személyekről olvashatunk: Jerney Jánosról, Radu Rosettiről, Mikecs Lászlóról, vagy a csángó nyelven verselő Lakatos Demeter költőről.
A könyv utolsó nagyobb fejezetébe az elmúlt években a moldvai csángókról szóló munkákról írt könyvismertetőit, recenzióit válogatta be a szerző. Pozsony Ferenc, Gazda László, Csoma Gergely, Iancu Laura, Jakab Attila és Oláh-Gál Elvira műveiről olvashatunk ebben a fejezetben.
A kötet használatát a tájszavak jegyzéke, valamint a településnév-jegyzék könnyíti meg. Halász Péter könyve a Kriza János Néprajzi Társaság gondozásában jelent meg, a fentiek nyomán büszkén rakjuk ki a Kriza-termékek polcára.
* Halász Péter: „Cserefának füstje hozta ki könyvemet…” Néprajzi tudománytörténeti írások a moldvai magyarokról. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2015.
