Tordára 1965-ben jöttem, ekkor a város egyik büszkesége az üveggyár volt. Ipari kiállításokon díjakat nyert, sok külföldi rendelése volt, és ha valaki külföldre utazott, akkor tordai üvegtárgyakat vitt ajándékba. Ebben az időben sok fiatal mérnök, művész jött a gyárba, akik hozzájárultak a gyár fejlődéséhez. Torda régen is a mesterségek városa volt. A szocialista rendszer idején több nagy gyár működött, cementgyár, vegyi üzem, elektrokerámia, hőálló tégla, építőipari termékek üzeme és üveggyár. Ezek közül a cementgyár és az üveggyár országosan is a legnagyobbnak számított.
A Tordai Üveggyár 1921-ben alakult. Alapítói egy kolozsvári bank és Mendel Simon tordai bankár volt. Külföldi munkásokat hoztak német, lengyel, cseh, olasz földről. A munkahelyen új munkaerőt képeztek. 1929-ben már ötszáz-hatszáz munkással dolgoztak. Számukra lakótelepet hoztak létre lakásokkal, üzlettel, klubbal, sportteremmel. Ez a telep ma is ismert, Kolónia néven.
Mi az üveg? Tudományosan szilícium-dioxid (kvarchomok), nátrium karbonát, kálium-karbonát, földpát, mészkő, dolomit keveréke. A speciális üveghez más anyagokat is használnak. Feltalálása az idők ködébe vész. Plinius római történetíró szerint föníciai és egyiptomi földről ered, és a Római Birodalom hódításai során került Európába. Velence korán üvegipari központ volt, és Murano szigetére összpontosította a termelést azért, hogy a szakmai titkokat megőrizhessék. Végül több európai ország is elindította az üveg gyártását, hozzájárulva a szakma fejlesztéséhez. Az üveg 1480 Celsius-fok körül olvad, hűtése egyenletesen kell történjen azért, hogy a repedést elkerüljék. Formálható öntéssel, fúvással, préseléssel, húzással. Az üveg felületét lehet színezni oxidokkal, gravírozni csiszolókoronggal, maratni savakkal.
Az üveg különleges fényhatásait a bizánciak felhasználták üvegmozaik és üvegablakok készítésére. A 14–15. században Európában is elterjedt a színes üvegablakok alkalmazása a templomoknál és kastélyoknál. A gótikus építészet lehetővé tette nagy ablakok kiképzését. Ezeken színes üveglapokból (vitró) bibliai jeleneteket alkottak. A kintről beáramló fény nagy lélektani hatást gyakorolt a nézőre. Ilyenek a kolozsvári Szent Mihály-templom üvegablakai is. Nagyon szépek a franciaországi templomok vitrói, mint például a chartres-i is.
A tordai üveggyártás szép időszaka volt az, amikor én Tordára jöttem. Akkor jött Simonfy Pál és Csonka András is, akik a temesvári Politechnikai Intézetből vegyészmérnökként érkeztek. Egri László képzőművészként ekkor már az ipari tervezés osztályán dolgozott. Nagyon tanulságos Simonfy Pál (sz. 1932) mérnök életútja. Ő a közeli Várfalván született, majd Tordán elvégezte a Műszaki Középiskolát, üveg és kerámia szakon. Rövid kihagyás után a tomesti üveggyárba került. A gyár elküldte egy bukaresti mesteriskolába, majd a temesvári Traian Vuia Politechnikai Intézetbe, ahol lehetősége volt elmélyítenie az üveggel kapcsolatos ismereteit.
Abban az időben a temesvári Politechnikai Intézetben európai szintű oktatás folyt. Innen 1965-ben jött a tordai üveggyárba. Itt több évig részlegvezető volt, majd a megalakuló kutatási osztály vezetőjévé nevezték ki. Nevéhez fűződik tizenkét találmány, egyik legfontosabb a rubin újszerű technológiájának kidolgozása, amiért Kölnben ezüstérmet kapott. Több más Ipari Vásáron (Amerikai Egyesült Államok, Csehszlovákia, Franciaország) értékelték magas fokon a találmányait (brevet). Ilyen volt a hőálló üveg kidolgozása, a kvarcüveg-laboratóriumok részére (nagyon magas hőfokot bíró speciális üveg). A kutatási osztály a bukaresti központhoz tartozott. Szívesen kihagyták volna nevét a találmányokból, de ez csak részben sikerült, mert Simonfy mérnök nélkülözhetetlen, megkerülhetetlen ember volt. Nagy tudásával mindenkin segített, aki hozzáfordult. Kollegái szerint nagyon mélyen ismerte az anyagok belső titkait. Nyugdíjazása után szülőfalujában sikeres gyümölcskertészetet indított, példát mutatva azoknak, akiket érdekel a gyümölcsnemesítés.
A kiállításokra küldött munkák sikeréhez hozzájárult a tervezési osztály, amelyik azzal foglalkozott, hogy új tárgyakat tervezett, vagy a külföldi rendeléseket készítette elő a termelésre. A művészek előkészítették a munka tervét, átadták a műszaki rajzolóknak, majd követték a végleges kivitelezést a műhelyekben. Szükség esetén módosítottak, amíg a kész tárgy elfogadható lett. Itt dolgozott Egri László is (1934– 2006), aki a kolozsvári Képzőművészeti Intézet festészeti szakát végezte el. Akkor még nem volt ipari tervezési szak. Egri nagyon jó munkát végzett a gyárban, eredeti terveket készített, munkái sikert hoztak külföldi és hazai kiállításokon. Mikor eljött az ideje, hogy a kolozsvári Képzőművészeti és Iparművészeti Intézetben létrehozzák az üveg osztályt, akkor őt hívták, hogy ezt beindítsa és vezesse. Egri megtanulta a színes üvegablak készítését is, amit fia, István folytatott. Felesége, Egri Nagy Enikő a tűzzománcban jeleskedett, amit fia, Egri András és felesége, Anastasia Vdovkina is művel.
Egri Lászlónak két olyan tanítványát is ismerem, aki az üvegművészetben kiváló munkát végzett. Kiss Miklós (sz. 1944) Nyárádgálfalváról származik. Miután a kolozsvári egyetemen az üvegszakon végzett, pár évig Marosvásárhelyen dolgozott, majd Magyarországon, Ajkán folytatta üvegművészeti tevékenységét, és tökéletesítette tudását a színes üvegablak tervezésében és kivitelezésében. Nagy Annamária (sz. 1959) a Torda melletti Aranyosgyéresen született. Miután üvegszakon diplomázott Kolozsváron, óhaja szerint 1982-ben a Tordai Üveggyárba került a tervezési osztályra. A gondok 1989-ben kezdődtek, amikor a gyár kezdett leépülni. Ekkor elhatározta, hogy magánvállalkozást indít. Üvegkemencét (hutát) építeni nem volt elég pénze, de talált más lehetőségeket az üvegművészet terén. Kész üvegtárgyakat vásárolt, majd ezeket színezte, nemesítette. Egy eredeti megoldást alkalmazott a síküveg, üvegtörmelék átalakításával, üveglágyítással, rogyasztással, zsugorítással, ami különböző hőfokokon történt. Ezzel a módszerrel modern üvegtárgyakat, üvegszobrokat készített.
Nagy Annamária rendszeresen részt vett a belföldi és külföldi üvegművészeti kiállításokon, ugyanakkor a megyei kiállításokon és a Barabás Miklós Céh kiállításain is. A Tordán szerveződött csoportjával több hazai és magyarországi kiállítást rendeztek. Üvegszobraival mindenhol elismerésben részesült. Nagy Miklós Kund írta egy marosvásárhelyi kiállításról: „Üvegszobrásznak is nevezhetnők az iparművészeti végzettségű, termékeny alkotót, akinek már Magyarországon, Japánban, Németországban is láthatták munkáit. És nyilván méltatták is, hiszen igen eredeti, érdekes, szokatlan alakú, színkombinációjú és fogantatású műtárgyak. Az esetek többségében dekoratív funkciójuk gondolattal, üzenettel is szerencsésen kiegészül. Az üvegművész olykor a véletlennek is ki van szolgáltatva, de Nagy Annamária ezt is az előnyére képes fordítani. Az újrapuhított üveget a saját és néző képzeletét is megmozgatva hatásosan színezi, formálja.”
A Tordai Üveggyár ma is működik, de nagyon kis mennyiségű termeléssel.
