Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Új slamek fújnak

Szóval mi is az a slam poetry? – hangzik el sokszor ez a kérdés riporterek szájából egy-egy slam esemény után, de ugyanezt kérdezi édesanyánk is vagy azok a barátaink, akik még nem hallottak róla.




Slammer és közönsége

Várjuk ezt a kérdést és tudjuk, hogy felteszik majd, de eléggé kielégítően azt hiszem, hogy nem tudunk rá válaszolni. Azért van egy jó kis begyakorolt mondókánk, amivel úgy, ahogy körülírjuk a műfajt, de nem határozzuk meg (tulajdonképpen, ha bele­gondolunk, ez a legszebb benne, hogy nem lehet meghatározni). Szóval, ha elhangzik ez a kérdés, nagyjából mindegyikünk a következőket válaszolja rá: a slam poetry egy irodalom közeli műfaj, ahol a megírt szöveg mellett fontos szempont a szöveg előadása is. A slam eseményeken a szöveg és a szerző egyszerre vannak jelen a színpadon, az előadóknak pedig 3 perc 15 másodperc áll rendelkezésükre, hogy előadják produkciójukat, amit egy több tagból álló zsűrigárda pontoz. A zsűriben nem csak szakmai tagok képviseltetik magukat, hanem szokás, hogy a közönség soraiból is jelentkezik néhány úgymond külsős, akik szintén részt vesznek a produkciók értékelésében. A slamben jól megfér egymás mellett az irodalom, a színház, a rap és a stand up comedy különböző elemei, sajátosságai is. Tovább is folytathatnám a felsorolást, de ha valakit esetleg ennél részletesebben érdekel a slam műfaja és története, az nyugodtan keressen rá az interneten, ott megtalál minden érdemleges információt, amivel mi nem kívánjuk terhelni itt a kedves olvasókat.

Erdélyben, pontosabban Kolozsváron már több éve annak, hogy ez a műfaj elindult hódító útjára, és megkedveltette magát az erdélyi fiatalsággal. Egészen mostanáig két erdélyi országos slam poetry bajnokság zajlott le: az elsőt André Ferenc, míg a másodikat Horváth Benji nyerte ezelőtt három, illetve két évvel. A bajnokságok mellett természetesen több más slam esemény is volt, voltak tematikus open mic-ok (értsd: szabad mikrofon), ahol a fellépőknek egy megadott témával kapcsolatban kellett szöveget írni, voltak téma nélküli open mic-ok, amikor is a fellépők megadott témától függetlenül elmondhatták saját gondolataikat a világról, politikáról, művészetekről és tulajdonképpen bármiről. Természetesen ezeken az eseményeken bárki felléphetett, kortól és nemtől függetlenül. Továbbá voltak olyan tematikus slam események is, ahol meghívott és a slammel komolyabban foglalkozó fiatalok képviseltették magukat, gondolunk itt például egy tavalyi slam eseményre, ahol Mátyás király születésnapját ünnepelték meg Kolozsvár ifjú slammerei. Volt már ExperiJam névre hallgató eseményünk is, itt a zene és a slam találkozása került előtérbe, az előadott szövegeket ugyanis három zenész im­pro­vizációs muzsikája színesített.

Tavaly májusban rövid ideig lecsendesedett az erdélyi magyar slam világ, majd októberben úgy döntöttünk, hogy ezt a csendet meg kell törni. Banga Szilárd, aki már a múltban is oroszlánrészt vállalt Erdély – és Kolozsvár – szerte a slam események megszervezésében, megalapította a THE NEST nevű össz­művészeti egyesületet, ami hangsúlyosan képviselni óhajtja az erdélyi magyar slam poetryt. A THE NEST továbbá egy átfogó felület, ahol író, költő, képzőművész, zenész, színész, slammer vagy bármilyen művész vagy művészetkedvelő teret kaphat ötleteinek megvalósításához. A Nest egy összművészeti közösséget szeretne létrehozni, amely a fiatalok munkásságát közelebb hozza az erdélyi fiatalokhoz vagy akár a szakma nagyjaihoz. A Nestben nincsenek határok és korlátok. A lényeg csak annyi, hogy minél több fiatal esélyt kaphasson tehetsége kibontakoztatására és művészetének megismertetésére. A Nest keretet és találkozási pontot szeretne biztosítani, illetve egy olyan közösséget formálni, ahol amatőr és szakember együtt bontakoztathatja ki tehetségét.

A Nesten belül tavaly ősszel kezdődtek meg Kolozsváron a slam poetry események, amelynek a Junkyard kávézó adott otthont eddig minden alkalommal. Ezeken az eseményeken, mindig a jó hangulat uralkodott, sőt magának a közönségnek is fontos szerep jutott. Ugyanis ezeken a kolozsvári slam esteken kipróbáltuk azt, hogy milyen az, ha nincs zsűri, és maga a közönség az, aki tapssal, füttyel, netán fújolással értékeli a látott, hallott produkciókat. Mindezzel arra próbáltuk felhívni a figyelmet, hogy a slam az nem a versengésről szól elsősorban, hanem arról, hogy mindenkinek helye van ebben a műfajban, és hogy a slam nem egy olyan szigorúan vett kortárs műfaj, ahol meg kell felelni bizonyos irodalmi elvárásoknak. Legfőképpen, ezzel az egyenlőséget kívántuk kihangsúlyozni, és arra szerettünk volna minél több embert bátorítani, hogy merjen tollat és mikrofont ragadni.

Az év végén úgy döntöttünk, hogy ideje útjára indítani a harmadik erdélyi Slam Poetry Bajnokságot. Mint minden valamire való bajnokságot, ezt is természetesen selejtezők előzik meg. A bajnokságot január végén indítottuk útjára Székelyudvarhelyen, ahol már eléggé ismert és közkedvelt műfajnak számít a slam poetry. Ezt mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy a Harmónia Cukrászda, amely otthont adott az eseménynek, zsúfolásig megtelt, sőt néhány embernek sajnos, nem is jutott hely a teremben. Székelyudvarhelyről három versenyző jutott tovább a későbbi kolozsvári döntőbe. Ezt követte a marosvásárhelyi forduló. Marosvásárhelyen szintén nem volt ismeretlen a slam poetry műfaj, az érdeklődés itt rekordokat döntött, eddig még soha nem látott embersokaság volt kíváncsi arra, kik azok, akiknek van kellő bátorsága ahhoz, hogy színpadra álljanak. Mivel nem csak a közönség, hanem a fellépők száma is igen magas volt, a Nest csapata úgy döntött, hogy Marosvásárhelyről hét személy képviselteti magát a döntőben. Apropó, el ne felejtsük megemlíteni, hogy a versenyeken szükségszerűen van egy zsűribrigád, akik értékelik a produkciókat, és akik továbbjuttatják a legjobbakat a döntőbe. Sajnálatos módon, egy versenyen elég nehéz lenne csupán a közönség reakciójából kiszűrni azt, hogy kik a legjobbak. Természetesen a bajnokság folytatódik, hiszen még sok erdélyi város hátra van, ahol selejtezőket kívánunk tartani. Úgyhogy érkezünk, nem kell izgulni. Természetesen a Nest csapata nemcsak a bajnokságra koncentrál.

Március 15-én, a Maros Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanáccsal és a Voxszal közösen rendezte meg Marosvásárhelyen a Forradalom utca 1-es szám alatt lévő Köpeczi-házban tartandó Fehér Március címet viselő audio-vizuális slam produkciót. Úgy gondoltuk, hogy március 15. mindig is fontos ünnepe volt a magyarságnak, az erdélyi forrongó vonalnak talán méginkább. Petőfi, a 12 pont, a Nemzeti dal, a kiszabadított Táncsics és a fehér ingeken messziről virító kokárda egy életre beépült a tudatunkba. Észrevettük, hogy elcsépeltté váltak a forradalmi megemlékezések. Ezért döntöttünk úgy, hogy megmutatjuk, milyen a „mi” márciusunk. A slammereké, a fiataloké, hogyan látják az új nemzedékek a szabadság ünnepét 2016-ban. Az idei március 15-én, Marosvásárhelyen egy igen különleges performansz került színpadra. Slammerek, vizuális művészek és egy dj találkozásából valami egészen különleges született. A slammerek az 1848-as forradalom aspektusait járják körbe akkori és mostani szemszögekből, ezt próbálták majd látványban és hangban megeleveníteni, erősítve különböző vizuális- és hanghatásokkal. Összetett produkció, a régi és új elemek találkozása egy különleges köntösben.

Biztató és örömteli érzés azt látni, hogy a slam poetry, mint műfaj egyre nagyobb teret hódít magának Erdély-szerte és egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Mindez persze nem magától értetődő, ahhoz, hogy ez így alakult, és ahhoz, hogy mindez a továbbiakban is fejlődni tudjon, sok munkára, sőt, minőségi munkára van szükség. Az erdélyi slam különlegességének azt tarjuk, hogy hihetetlen gyors mértékben képes fejlődni. Eseményről eseményre azt tapasztaljuk, hogy egyre jobb szövegek és produkciók születnek, és rengeteget tudunk tanulni egymástól. Rengeteg energiát és önbizalmat tud adni egy-egy jól sikerült slam esemény, ami az eddigiek alapján minden esetben azt bizonyította be, hogy jó úton haladunk, és ha a továbbiakban is ezzel a hozzáállással és megfelelő önkritikával fogunk dolgozni, akkor úgy véljük, hogy még sokáig tartani fogjuk a frontot. Úgy látjuk, hogy az erdélyi fiatalságnak szüksége van erre a műfajra, ugyanis rengetegszer tapasztaljuk azt, hogy szívesen foglalkoznának a kortárs művészetekkel, legyen az irodalom vagy bármi más, csak nincs elegendő rálátásuk mindezekre. Úgy véljük, hogy a slam poetry segíthet mindezekben, természetesen legfőképpen a kortárs irodalomhoz visz közelebb.

Természetesen a slamet ért kritikák mellett sem mehetünk el szó nélkül. Vannak olyanok, akik vádolják a műfajt közvetlensége miatt, talán mert nem értik, hogy pont ez a lényege, és túl szájbarágósnak és közhelyesnek tartják. Véleményünk szerint az esetek többségében ez nem így van, és úgy véljük, hogy a hibák idővel majd kiküszöbölődnek, természetesen ettől még nem lesz semmi hibátlan, csak jobb. Hiszünk a közös munka erejében, hiszünk abban, hogy csak akkor tudunk hitelesek maradni a továbbiakban, ha mindenkinek megadjuk az esélyt arra, hogy szót kapjon és elmondhassa véleményét. Hiszünk abban, hogy rengeteg embernek igénye van erre a műfajra, és emiatt egyre jobban népszerűsíteni kell, és hiszünk abban is, hogy a slam poetry műfajának helye van és helye kell, hogy legyen az erdélyi közéletben és nemcsak. A továbbiakban is arra fogunk törekedni, hogy mindazon elképzeléseket és ötleteket, amelyeket együtt találtunk ki, vagy azokat az ötleteket, amelyeket a közönségtől kaptunk, minél színvonalasabban meg tudjuk majd valósítani. Szívesen várjuk mindazon ötleteket és segítségeket, amelyek hozzájárulhatnak a műfaj erdélyi fejlesztéséhez és népszerűsítéséhez. Büszkék vagyunk mindarra, amit eddig elértünk, de természetesen úgy gondoljuk, hogy ez még nem elegendő, és igyekszünk a jövőben még körültekintőbben és színvonalasabban működni. Bizonyítani akarunk, de elsősorban jól érezni magunkat, továbbá szórakoztatni és elgondolkodtatni másokat. Ami pedig a leglényegesebb, és ha száz szónak is egy a vége, akkor sok szeretettel várunk mindenkit a továbbiakban is a mikrofonok elé/mögé.

Szöveg és képek: a NEST csapata

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Reményi Ede, eredeti nevén Hoffmann Ede, 195 éve született és 125 évvel ezelőtt fejezte be földi pályáját. A világ öt kontinensén ismert, virtuózként emlegetett, és Viktória királynő „udvari virtuóz” címmel kitüntetetett hegedűse volt. Testvére, Reményi Antal 1848–49-es honvédszázados.

Április utolsó hetében a Kolozsvári Magyar Opera két gyermekelőadást is bemutatott, mindkettőt Toadere-Kovács Dalma vezénylete és elgondolása alapján állítottak színpadra. Az előadás beharangozója szerint Engelbert Humperdinck Jancsi és Juliska című gyermek­operáját az elemi osztályosoknak, míg Gaetano Donizetti Don ­Pasquale operájának egy átalakított változatát az 5–12. osztályos korcsoportnak ajánlották.

A szabad játék örömforrás és egyfajta létezési forma. A kisméretű bunraku bábok és a hagyományos árnyfigurák, amelyek a Rumi László által rendezett Árnyak színháza című előadás szereplői, mondhatni Ofélia égi játszótársai. És a színpadi téren túl az izzó képzelet, az egymásba pörgő világok és a tündöklő varázsmókák különös figurái, akik a mesék hetedhétországából érkeznek meg az idős súgónő otthonába.

Az októberi ősbemutató óta kivételesen nagy népszerűségnek örvend a Kolozsvári Magyar Opera legújabb előadása, a Sándor Mátyás című musical. December 11-én a nem csak kolozsváriakból álló közönség ebben a naptári évben utoljára járhatott csodájára a Kerényi Miklós Gábor (Kero) Kossuth-díjas rendező kezdeményezésére létrejött előadásnak. Ebben a produkcióban Kerényi alkotótársai Szemenyei János, Cseh Dávid Péter és Mikó Csaba.

Amikor színpadon játszunk, a teljesítményünk nagyban függ a közönségtől is. Ha a közönség csak ül, passzív és teljesen csendben van, az egy vígjátéknál akár kínossá is válhat. Viszont egy közönség még lehet nagyon éber attól, hogy csendes. Ilyenkor szinte magunkon érezzük a nézők figyelmét, néha csak állunk a színpadon, és nem értjük, mitől vagyunk úgy felpörögve.

Az emberekhez mindig is általában nyitottan viszonyult, ez érződik a képein, hiszen ugyanazzal a nyitottsággal fordultak őfeléje is. Ma is zavarja viszont, hogy annak idején nem tudott több időt tölteni Mérában, úgy érzi, nem ismerte meg kellőképpen azt a világot. Ennek viszont van előnye is – ha a fotóalanyok tudtak volna a jöveteléről, alaposabban felkészülnek a fényképezésre, és a fotók már nem tükröznék a hétköznapok valóságát. „Olyanok ezek az emberek, olyan ruhát is viselnek, ahogyan munka vagy más elfoglaltság közepette találtam őket” – fogalmazott.

Első alkalommal rendeztek Bach-maratont Kolozsváron, a 337. éve született zeneszerző műveit tizenkét órán át – reggel 9-től este 9 óráig – játszották a Pietati evangélikus templomban. A rendkívül változatos műsort Johann Sebastian Bach műveinek széles repertoárjából válogatták. A maraton programja többek között azért is volt különleges, mert egyetlen koncerthelyszínen három billentyűs hangszer szólalhatott meg: orgona, csembaló és zongora.

Székelyhid színház

A Valahol Európában című előadással avatták fel idén augusztusban a székelyhídi Szabó József Ódzsa Városi Színházat, így a hetvenes évek után először ismét bérletes előadások kerülnek színpadra a partiumi kisvárosban. A nagyváradi Szigligeti Színház társulatai öt darabot hoznak el az idei évadban a kibővített és felújított érmelléki színházba, a helyiek pedig kis túlzással „színházi lázban” égnek, hiszen a vándorbérletek nagy része röviddel a meghirdetés után elkelt. Az épület felújításának nehézségeiről, a székelyhídi színi élet múltjáról, valamint a további tervekről a Szabó József Ódzsa színház igazgatójával, Fekete Katalinnal beszélgettem.

A tavalyi évet, főként így utólag, sok szempontból zárójelként élem meg. Főleg a bulik tekintetében. Emberek vagyunk, igényünk van a szórakozásra, a közösségi programokra, a táncra, az énekre, a zenére. Idén végre újra megélhetjük mindezt, minden porcikánkkal belevethettük magunkat a nyárba, és azt hiszem, az augusztus 13–15-i hétvége kárpótolt egy kicsit minden elmulasztott tombolásért.

kolozsvár kőszínház

Nemrég, márciusban tartották meg A színház közös tere – a közös tér színháza című többnapos rendezvénysorozatot – csak részben Kolozsváron, és főként az online térben –, amelynek időzítését a magyar színházművészet céljaira szánt, egykori Farkas utcai épület, a kőszínházként emlegetett teátrum felavatásának-megnyitásának kétszázadik évfordulója indokolta.

a csajod zenekar

Az 1970 és 1973 között évente megrendezett zenei eseményen kizárólag saját szerzeményekkel lehetett fellépni, a feldolgozásokat tiltották, ám a zenei műfaj nem volt megszabva. Négy fesztivál után az 1974. évit az akkori hatóságok már nem engedélyezték. 17 évi kihagyás után, 1990-ben a fesztivált újra megszervezték, ám anyagi források hiányában a sorozat ismét megszakadt. Az 1973. évi fesztiváltól 45 év telt el, amikor 2018-ban újraindult a sorozat. A siculus a székely név latin változata, egyértelmű tehát, hogy a helyszín Erdély, ezen belül pedig Székelyudvarhely.

Meister Éva színművésznő

Oda kellene figyelni a szabadfoglalkozású színészekre, akik a versek és az irodalom szószólóiként az országjárást választották, hogy a vidéket is kiszolgálják. Szabadúszóként mindenhonnan kizárják őket, se színházuk, se intézményes támogatottságuk nincs, így a szakma is alig vesz tudomást róluk. Meister Éva színművésznő harminc éve hűségesen szolgálja műsoraival a Kárpát-medence magyarságát. 2020-ban a világjárvány sem tudta leállítani, harmadmagával járta a világot, mert azt vallja: „Szolgálni kell! Ez a feladatom.”

Szabo Tibor színművész, Weöres Sándor Színház

Szabó Tibor András színművész a Szilágy megyei Kárászteleken született 1957. október 13-án. Akkoriban a falu teljes lakossága magyar anyanyelvű és római katolikus vallású volt. Másfél éves volt, amikor a család a Nagykároly melletti Klára tanyára költözött (1959), öt évvel később (1964) pedig a városba. Nagykárolyban nőtt fel, és ott élt harminchárom éves koráig.

Az új színügyi bizottság a szatmári Városi Színház nevét 1945. július 10-től Népszínházra változtatta. A bizottság nyilatkozata szerint: „a legmesszebbmenő erkölcsi támogatásba kívánja részesíteni a színjátszást és arra törekszik, hogy a nép nevelő intézménye legyen.” Már nem a városé volt a szatmárnémeti magyar színjátszás, mert egy ideológia fogságába kényszerítette a hatalom, amely 1990-ig nem engedett kegyetlen szorításából.

Szeretjük a hajdani események sajtónyilvánosságát valamilyen apropóhoz, leggyakrabban kerek évfordulókhoz kötni. Ez a mostani megnyilatkozásom persze nem ilyen természetű. Egyszerűen egy most már több mint 60 éve történt esemény emlékén akarok elidőzni, mert mindig is azt hittem, hogy nem csupán számomra, de talán mások számára is érdekes lehet. Évtizedek óta várom a pillanatot, azt a bizonyos „most”-ot, amelynek ürügyén akad valaki, aki a Bolyai Egyetem, pontosabban annak Egressy Gábor színjátszó csoportja Szeretlek, kedvesem szavalóestjéről megemlékezzék. Próbáltam az ötletet az ötvenedik évforduló környékén illetékeseknek „eladni”, sikertelenül. Pedig szállíthattam volna az anyagot egy államvizsga dolgozathoz. De kis utánajárással akár disszertáció is kikerekedhetett volna a témából.